Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
2 Somogyi Néplap 1985. július 17., szerda Jao Ji-lin szovjet útjáról Jao Jii-lin, a Kínai Nép- köztársaság Államtanácsának alelnöke (miniszterelnök-helyettes) kedden befejezte Szovjetunió-beli látogatását és Novoszibirszk- ből visszautazott Pekdng- be. A kínai miniszterelnök- hélyettes a szovjet kormány meghívására tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban. Bármerre jártunk is a Szovjetunióban — Moszkvában, Kijevban és Novoszi- birszkfoen —, mindenütt vendégszeretettel és szívélyesen fogadtak bennünket — jelentette ki elutazása előtt Jao Ji-lin a TASZSZ tudósítójának nyilatkozva. Lehetőségünk nyílt arra, ,hof'r gyárakat, állami gazdaságokat és tudományos kutatóintézeteket látogassunk meg. Láthattuk, hogyan dolgoznak a szovjet emberek, és meggyőződhettünk arról, milyen sikereket értek el a szocialista építő- munkában. Élve az alkalommal, szeretném a kínai kormány és a kínai nép nevében őszinte üdvözletemet és legjobb kívánságaimat tolmácsolni a szovjet népnek — mondta Jao Ji-lin. Nőkonferencia A kenyai fővárosban kedden folytatta munkáját a nők világkonferenciája. Hétfőn sikerült kompromisszumos megállapodást kialakítani a legfontosabb ügyrendi kérdésben: a határozatokat közmegegyezéssel fogadják el, de kérni lehet szavazást is, hogy érzékelni lehessen az erőviszonyokat. Az amerikai nőküldöttség — amelyet Maureen Reagan, az elnök lánya vezet — azt követelte, hogy a határozatokat csak egyhangúlag leíiessen elfogadni, míg a fejlődő országok küldöttségei, elutasítva a várható obstrukciós próbálkozásokat, a többség szavazatai alapján elfogadott határozatok mellett szálltaik síikra. Az amerikai küldöttség egyébként kivonul a tanácskozásról, amennyiben a fejlődő országók képviselői ..politikai síkra terelik a konferencia munkáját”. A tizenegy napos konferencia első két napján felszólaló küldöttek ugyanis élesen, elítélték az Egyesült Államok ag- ressziós politikáját Afrikában, Közép-Amerikában és a Közel-Keleten, azt, hogy Washington támogatja a fajüldöző dél-afrikai rendszert és a jobboldali rezsimeket. hogy a lakosság többsége a Sandinista Nemzeti Felszabadítása Front mögött áll, és támogatja annak politikáját. A Sandino .tábornok nyomdokaiba lépő haladó managuai kormány háromfrontos — katonai, gazdasági. politikai — harcot kénytelen folytatni fennmaradásáért. Washington sokezres ellenforradalmi hadsereget pénzel, lát el fegyverrel, emellett a közvetlen beavatkozás lehetőségét sem veti él. Érthető tehát, hogy a sandinista vezetés mindent megtesz az ország védelmi képességének fokozásáért, a forradalmi vívmányok védelméért. Pedig Managuá- ban következetesen törekszenek a békés kapcsolatokra valamenyi állammal, így az USA-val is. Ennek érdekében Nicaragua kész az Egyesült Államok által egyoldalúan megszakított man- zanillói tárgyalások felújítására is. A nicaraguai nép előtt álló nehézségeiket tovább fokozta Reagan elnök tavasz- szal , elrendelt gazdasági és kereskedelmi embargója. Ez természetesen újabb övön aluli ütés az amúgy is szinte hadiállapotban lévő nemzetgazdaság számára, mivel az exportpiac nagy részének elvesztése mellett nem elhanyagolható, hogy a termelőberendezések jelentős hányada amerikai eredetű. Ám a Washingtonban kifor- ralt gazdasági háborúskodás nem érheti eí célját, hiszen ezt a világ államainak többsége elítéli: jó példája volt ennek Daniel Ortega elnök nagyszabású európai kőrútjának sikere. A tavaly 'novemberben megválasztott államfő hazánkban is járt, ahol tapasztalhatta : nagy tisztelettel adózunk a baráti nica- raguai nép eddigi eredményeinek, szolidárisak vagyunk küzdelmes harcával. Nemzeti ünnepén kívánunk az országnak további sikereket, eredményes munkát, s minél kevesebb háborút, áldozatot.. „Terminál” (.Végállomás) volt a fedőneve a „nagy hármas” 'találkozójának. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vezetőinek 1945. július 17- től augusztus 2-ig Berlin mellett, Potsdamban megtartott konferenciája kiemelkedő helyet foglal el a második világháború történelmében. Akkor már több mint két hónapja béke voit Európában. A szövetségesekre négy feladat hárult: megerősíteni a fasizmus felett aratott történelmi győzelmet, megoldani a háború utáni helyzetet meghatározó rendkívül fontos problémákat, lerákni az európai biztonság és béke nemzetközi-jógi és politikai alapjait. biztos garanciákat kidolgozni, amelyek kizárnak egy új agresszót Németország részéről. Ezek a célok vezérelték a Sztálin vezette szovjet küldöttséget a konferencia során. A potsdami értekezlet nyugati résztvevői — Tru- man amerikai elnök, Churchill brit miniszterelnök (majd július 28-tól utóda, Attlee) — viszont elsősorban abban voltak érdekelték. hogy a Szovjetunió lépjen be a Japán elleni háborúba. Az amerikai és a brit uralkodó köröket aggasztotta a Szovjetunió nemzetközi pozícióinak megszilárdulása. a demokrácia és a haladás erőinek megerősödése, a népi-felszabadító harc terjedése. Nem érdektelen, hogy a konferencia időpontját az amerikai kormány kérésére tűzték ki, amely ehhez az eseményhez időzítette az első atombombakísérletet. Az értekezlet első napján Tru- mant tájékoztatták arról, hogy július 16-án az alamo- gordói telepen sikeresen vég-, réhajtottáik a kísérleti robbantást. Egy hónap sem telt bele, és az atomfegyvert al- ikalmazták Japán ellen. Az amerikai kormányzat — egyébként hiábavalóan — arra számított, hogy az atomfegyver ideiglenes monopóliumával politikai nyomást tud gyakorolni a Szovjetunióra, engedményekre kényszerítheti legfontosabb kérdésekben. Potsdaanban előírták Németország teljes leszerelését és demili'tarizáilását, minden, haditermelésre hasznosítható, iparának megsemmisítését, illetve ellenőrzését, a nsmzeti-szociiialista párt s minden vele kapcsolatiban álló szervezet felszámolását és annak biztosítását, hogy az semmilyen formában ne születhessen újjá, mindenféle náci. ég militarista tevékenység és propaganda megelőzését, minden náci törvény hatálytalanítását, a háborús bűnösök felelősségre vonását, a náci és a militarista doktrínák teljes betiltását. Harcos ünnepnapok ború utáni nemzetközi kapcsolatokat meghatározó, bonyolult és nagyszabású problémákhoz képest, amelyeket sikerült rendezni. A Potsda- mot követő időszakban, miközben a Szovjetunió következetesen • és becsületesen végrehajtotta a határozatokat, az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a pots- * dami ’ konferencia döntéseihez később csatlakozott Franciaország kezdettől fogva támadták azokat. Ennek következménye lett Németország felosztása, a NATO megalakulása, a „hidegháború” kibontakozása, amellyel lényegében kísérlet történt a második világháború eredményeinek. megmásitására. Egyes nyugatnémet politikusok napjainkban is- emlegetik az európai határok „ideiglenes jellegét”. Ezzel kapcsolatban határozottan hangsúlyozni kell: a Jaltában és a Potsdamban elfogadott megállapodások fő elvei napjainkban is őrzik jelentőségüket. Ma is az európai béke és biztonság alapjait alkotják, de jelentőségük túlnő ezen. Ezek a megállapodások, minthogy elévülhetetlenek, egyaránt kötelezőek mind az aláíró államokra, mind pedig a német Reich jogi utódállamaira — az NSZK-ra és az NDK-ra. Potsdam legfőbb tanulsága ezért az, hogy van reális lehetősége a mii itar, izmus megfékezésére, az enyhülési folyamat újjászületésére, a nemzetközi biztonsági rendszer megteremtésére. Andrej Sztyepanov a történettudományok doktora A francia nyelvű miniszterek kiválása miatt kormány- válság alakult ki Belgiumban. A képen az események fő „okozója”: Nothomb belügyminiszter, aki nem volt hajlandó távozni posztjáról (Telefotó — AP—MTI—KS) Az „öröm napját” ünnepük ma Nicaraguában: hat éve. a népi felkelés győzelme elől e napon menekült el a közép-amerikai országból Anastasio Somoza diktátor, akinek nevéhez oly sok rossz emlékű esemény fűződött, önfeledt ünneplésre sajnos még ma sincs lehetőség, hiszen az Egyesült Államok részéről fokozódik a külső nyomás, ami párosul a belső nehézségekkel. Az emlékezés napjaiban természetesen lehet és kell is beszélni a hat év sikereiről. Arról, hogyan sikerült legyőzni a hírhedt Nemzeti Gárdát, miként indítottak harcot az analfabetizmus éllen, hogyan osztottak főidet a parasztoknak, hogy érték el szép sikereket az orvosi ellátás javításában. S a legfontdsiabb. hogyan védelmezik az ország határait nap mint nap a több irányból támadó ellenforra- dalmárok ellen. A forradalmi éberségre még napjainkban is éppoly szükség van, mint a Somoza-dinasztia elűzését követő időben. Egy biztos, a forradalom legnagyobb ereje abban rejlik. Dániel Ortega beszél az 1983-as gyűlésen POTSDAM Múlt és jelen BRÜSSZEL VÁLASZÚTON Nagyon fontos helyet kapott a konferencián a területi kérdés, így Lengyelország nyugati határának a kérdése. A nyugati küldöttségek megpróbálták nem véglegesnek, hanem csupán „ideiglenesnek” értelmezni azt. A Szovjetunió határozott fellépése, s az ennek nyomán kibontakozott éles diplomáciai harc következtében állapodtak meg végül abban, hogy a határt az Odera-iNeisse vonalon húzzák meg, így Lengyelország' /történetében először húztak olyan igazságos határokat, amelyeket egyaránt igazoltak történelmi, etnográfiai és földrajzi tényezők, s amelyek megfelelték az európai béke érdekeinek. Potsdamban több más elvi kérdést üs megvitattak, a többi között a háborús jóvátétel témáját. Az Egyesült Államok és Nagy-Britannia ellenállása miatt nem sikerült megoldani a Szovjetunió által felvetett minden kérdést, de a lényeg az, hogy a megoldatlanok kisebbségben maradtak a háA Ceatropress kedd esti kommentálja Belgiumban nem újkeletű a kormányválság fogalma: a flamand és vallon ellentétek miatt éppúgy, mint a törvényhozás pártjai közti rendkívül érzékeny erőegyensúly változásai következtében korábban igen gyakran cserélődött a kabinet (éppen ezért Martens csaknem négyéves kormányzása rekordnak számít). Ezúttal azonban — mint egyes brüsszeli kommentátorok keserűen megállapították — külső körülmények is közrejátszottak a négypárti koalíció fölbomlásában. Nevezetesen a Hey- sel stadionban bekövetkezett tragédia, a Juventus— Liverpool mérkőzés példátlan botrányának utórezgésekéni kényszerült lemondásra a kabinet. Ellenzéki politikusok már május 29-én — a belga rendőrség és csendőrség teljes csődj.e láttán — követelték Charles-Ferdinand Nothomb belügy- és közigazgatási miniszter haladéktalan lemondását. Kétségtelen tény, hogy a szemtanúk szerint a belga biztonsági erők tétlensége, a vandál brit szurkolókkal szembeni tehetetlensége nagymértékben hozzájárult a többtucat halottat és néhányszáz sebesültet követelő tömegverekedés kialakulásához. A belügyminiszter azonban nem vonta le a szükséges konzekvenciákat, s pozícióját — igaz, rendkívül csekély többséggel — a törvényhozás is nemrég megerősítette. Csakhogy a francianyelvű pártok nem nyugodtak bele Nothomb helyzetének látszólagos megszilárdulásába. Több mint hat héten át szüntelen támadások érték a belügyminisztert. Hétfőn pedig Jean Goi miniszterelnökhelyettes és igazságügyminiszter lemondásával megindult a lavina: Martens kormányából valamennyi francianyelvű liberális miniszter és államtitkár kilépett. Döntésüket azzal indokolták, hogy nem hajlandók tovább együttműködni Northombbal. Ezen túl azonban lépésükben minden bizonnyal szerepet játszott, hogy a közelgő választások előtt a koalíciós partnerek közötti lappangó ellentétek fokozottan felszínre kerültek. (A választások tervezett időpontja az év vége lett volna.) Most azonban a törvényhozás idő előtti föloszlatásától számított 40 napon belül sor kerül a rendkívüli választásokra, miután a kormányzat munkája a francianyelvű politikusok távozásával megbénult. Brüsszel tehát ismét súlyos válsággal találta szembe magát. Martens kormányfő hivatására nézve ügyvéd — kora fiatalságától a vallon és a flamand ellentétek elsimításán munkálkodik. Hosszú politikai pályafutása során sok nehéz és bonyolult helyzeten úrrá lett: 1972—1979 között a keresztény néppárt (CVP) elnöke volt, 1979 áprilisától 1981 március végéig kormányfő. 1981 decemberétől ismét ö állt a belga koalíció élén. Ám az ország gazdasági és pénzügyi válsága az elmúlt években tovább mélyült, s a közvélemény tekintélyes részének tiltakozása ellenére Belgium befogadja az amerikai nukleáris fegyvereket. A mostani „lázadás” arra utal, hogy a belga politikában új utakat, az eddigiektől eltérő megoldásokat keresNAKASZONE RÓMÁBAN Kedden hivatalos látogatásra Rómáiba érkezett Na- íkaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök. Nakaszonét, aki első ízben látogat Olaszországba, a ciampinói repülőtéren Bettino Craxi olasz kormányfő fogadta. A japán miniszterelnök csupán egy naipot tölt Rómában — szerdán Finemzébe utazik —, de ezalatt zsúfolt programot bonyolít le. Craxin és Andreotti külügyminiszteren kívül látogatást tesz Francesco Cossíga köztársasági elnöknél,. a képviselőházban!, a szenátusban, és fogadta őt II. János Pál pápa is. Rómáiban nagy várakozással tekintenek a magas szintű olasz—japán tárgyalások elé. Japánnal szemben Olaszországnak, mint minden EGK partnerének, súlyos külkereskedelmi deficitje van,
