Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

4 Somogyi Néplap 1985. július 11., csütörtök »♦Ti A 35 ÉVES DUNA­ÚJVÁROS FdSő iképünikön: a modern vóros Alul: az óváros han­gúkba a régi Duna- pemtetlére emlékeztet. (MTI fotó: Bárónői István - KS) Barátságvonatok a Szovjetunióba Régi kedves hagyományt elevenített föl a Magyar— Szovjet Baráti Társaság a múlt évben, amikor — a tagcsoportok, az MSZBT- aktivisták kívánságának eleget téve — ismét elindí­totta a Szovjetunió nagyvá­rosaiba barátságvonatait. Hamar népszerűek lettek a Kijevbe, Leningrádba, Moszkvába közlekedő jára­tok: tavaly mintegy 3500-an utaztak a társaság szerve- z sében a baráti szocialista országba. Az idén is hasonló az ér­deklődés a változatos prog­ramokat ígérő barátságvo- natok iránt. Az MSZBT a társadalmi és tömegszerve­zetekkel, illetve különféle klubokkal közösen szervez utakat a hagyományos, va­lamint — újdonságként — a Moszkva—Jereván—Tbi­liszi—Kijev, illetve Moszk­va—Buhara—Szamarkand útvonalon. Rendszeresekké váltak az úgynevezett szakmai utak is. Az Expressz Ifjúsági és Diákutazási Iroda és a tár­saság együttműködve szer­vezte meg többek között a zenepedagógusok, a népmű­velők, az amatőr együttesek szovjetunióbeli látogatását, amelynek során különböző tanintézeteket tekintettek meg, s hasznos vélemény- cserét folytattak a szovjet szakemberekkel. A napok­ban mintegy 350 pajtással indult el az MSZBT és az úttörőszövetség különvona- ta. A következő hónapokban különösen megélénkül az „utazómozgalom”. Az idei ifjúsági év kiemelkedő ese­ményén is ott lesznek az MSZBT barátságvonatának utasai: a közeljövőben mint­egy kétszáz magyar turista utazik Moszkvába a XII. világifjúsági találkozóra. A nyár végén középiskolai orosz nyelvtanárok csoport­ja indul a Szovjetunióba, hogy az iskolalátogatással összekapcsolódó program se­gítségével ismerkedjék a 37. Ruth mellém ült. Talán még nálam is gondterlhel- teblbnek tűnt. Ujjait egymás­ba fonta, aztán végigsimí­totta az arcát. Amikor meg­szólalt, hangja türelmes volt, akár egy tanárnőé: — Nézd, Flint, te zsaru voltál vala­mikor — kezdte. — Tudnod kell, mennyi undorítóan mocskos ügy hálózza be ezt az országot. A Wilson-ügyön én például kerek egy évig dolgoztam. Pél évig tartott, amíg elfogadtak. S ha te vé­letlenül nem a Nazirban fog­lalsz szobát, ki tudja, mikor buktathattam volna le őket. Lehet, hogy soha. — Mit ákarsz ezzel mon­dani? — Csak annyit, hogy vár­jál még néhány napot. — Ruth, te is tudod, hogy az én ügyem holtpontra sza­ladt! — És Ben Hartley tegnapi vallomása? Fölálltam, az ablakihoz sé­táltam. A Withman’s autó­ügynökség reklámja nap­fénytől csillogott. Ruth író­asztalánál üresen árválko­dott a szék; csak az aszta­lon levő vaskos aktaköte- gek árulkodtak arról, hogy nem is olyan régen itt még lázas munka folyt. Visszasé­táltam az ágyhoz, kezemet beletúrtam Ruth hullámos baljába. — Oké, két napot még rászánok az ügyre. Ruth természetesen föl­ajánlotta a segítségét, de nem fogadtam el. — Inkább pihend ki magad itt a szo­bában, én pedig elmegyek Harry Walkerhez, és kiverek belőle mindent. Nemsokára találkozunk. Beültem az autómba, és elindultam a Hotel Fórum felé. A portás megismert, de Harry Walker sajnos sza­badnapos volt. A jegyző­könyvekből emlékeztem a cí­mére; majdnem a város szá­lán lakott. Vagy húsz percig kocsilkáztam, míg végre rá­akadtam a házra. Szürke, kopott, háromszintes épület volt. A kapu alól nehéz, sültkruippliszagot mozdított felém a szél. Már éppen el­hagytam volna a járgányt, amikor észrevettem Brook hadnagyot kijönni a kapu alól. Amikor az utcára ért, leintett egy taxit. Zsaruösz­tönöm azt súgta, inkább Brookot kövessem. Indítot­tam. Brook az Apple Klub­hoz vitette magát. Néhány méterre mögöttük fékeztem; gondosan bezártam a kocsit, majd elindultam én is a klub felé. Az Apple Klub válójában csak nevében viselte a hang­zatos címet. A lovardaszerű helyiség látogatásához nem kellett semmiféle tagsági igazolvány; inkább elvisel­hető áraival vált közkedvelt­té a környéken. Amlikor beléptem, Brook meglepetésemre már Harry Walker asztalánál ült, és szé­les mozdulatokkal gesztiku­lálni kezdett. Szerencsére háttal ültek a bejáratnak. Sikerült egy üres asztalt ta­lálnom a közelükben; leül­tem, rendeltem egy whiskyt, és megpróbáltam megnövesz­teni a füleimet. — Mindenképpen szüksé­gem van magára — mondta alig hallhatóan Brook. — Értse meg, nem vagyok olyan helyzetben — Harry Walker az asztalt nézte. — Várjon még két hetet. — Két hét túl sok idő. Szeretném, ha már szombat­MIT MOND Á TUDOMÁNY Á GOMBAMÉRGEZÉSRÖL Halálos ellenségünk? Magyarország erdeiben, mezőin mintegy 120 ehető gombafajita található. Ebből mindössze tizenkétféle okoz­hat súlyosabb mérgezést. Ismerünk még körülbelül harminc olyan gombát, amely az ember számálra ár­talmas, de nem életveszé­lyes. A legtöbb giombamér- gezés nyáron és ősz elején fordul elő. Ha sokat esik az eső, gyakran olyanok is ki­mennek az erdőbe gombát szedni, akik kiváló gomba- szakéritőkniek tartják önma­gukat. Az utóbbi időben azonban a gomibamérgezé- sefc túlnyomó részét a saját szedésű gomba okozta. Ezért a szedett gombát minden esetben meg kell mutatni hivatásos gcmbavizsgáló- nak! Az ehető és mérgező gom­bák megkülönböztetésében nem igazít el bennünket sem a gomba színe, sem a szaga, sem az esetleg csípős íze. Téves az a régi háziiasiz- szonyi feltevés, hogy a mér­gező gomba főzőlevébe he­lyezett ezüstkanál megfeke­tedik. Rosszul tudják egye­seik azt is, hogy a csigará- goitt, kukacos gomba nem mérgező. A legsúlyosabb té­vedés: a mérgező gomba ehetővé válik, ha leforráz­zák vagy fedő nélkül főzik, íjpt, a gomba .húsárnak szín- változása sem dönti el, hogy ehető-e vagy sem. Ilyen és ehhez hasonló hiedelem az oka annak, hogy nemegy­szer aiz egyébként óvatos, de nem megfelelően tájékozta­tott emberek is gombamér- gezés áldozatai lesznek. Magyarországon a halálos gombamérgezést többnyire a fehér, zöMessárga, sőt zöl- desbama, ol'ajsárga színű, szovjet nyelvtanárok ered­ményeivel. Szeptemberben régi MSZBT-aktivisták — közöttük a mozgalom alapí­tó tagjai — látogatnak el Moszkvába és más szovjet nagyvárosokba. Az esztendőből ugyan jócskán van még hátra, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságnál azonban már javában formálódik a jövő év programja. Az elképzelé­sek szerint 1986-ban újabb, eddig „föl nem tárt” vidé­kekre is szerveznek majd utakat. Többek között a szi­bériai nagyvárosokat is föl­kereshetik a mozgalom ak­tivistái, s megszervezik a testvérmegyék, illetve -te­rületek kölcsönös tapaszta­latcseréjét is. Így várhatóan a Somogy megyeiek a kali- nyini területre látogatnak majd. ra szállítana valamit. — Lehetetlen — Harry Walker még mindig nem né­zett a hadnagyra. — Szól­tam a fiúknak, egy időre ki­szállok a buliból. Természe­tesen megértették. — Hogy lehet valaki ek­kora pancser! — szűrte a fo­gai között Brook. — Magát, úgy látszik, fölveti a pénz. Harry Walker megrázta a fejét — Mondtam, egészen más­ról van szó ... — Persze, az emlékek! Képzelje el, ha mindenki leállna az emlékei miatt... — Brook mutatóujjával a levegőbe bökött. — Az élet­nek mennie kell tovább. . Vagy maga már teljesen le­tett a dohányról? Harry Walker fölemelte a fejét,. és elkapta a hadnagy pillantását: — Mondtam már, két hét múlva! Addig ne is keressen! — Puha, hiúz mozdulattal állt föl az asztaltól. Ahogy elsiklott mellettem, láttam, mennyire feldúlt az arca. Szerencsére annyira el volt foglalva az iménti beszélgetéssel, hogy nem vett észre. Az asztalra dobtam némi aprót, és utána siettem. Még láttam amint Brook dühö­sen a pohara után nyúlt. (Folytatjuk) zöld kalapos gyilkos galóca okozza. Súlyos mérgezést okozhat a parlagi tölcsérgomba, a susulyka, a nagy döggomba, a vönhenyes őzlábgomba, a párducgalóca és a légyölő galóca. A gombát szedőknek tehát alaposan ismerniük keld az összes gombát. Csak ellenőrzött gombát vegyünk. Ne vásároljunk házalótól vagy a piacok kör­nyékéin gyakran látható zug- árustól ! Ha ismerjük a gombafaj tákat, akkor is csak szakértő által vizsgált gom­bát vegyünk. A piacokon el­lenőrzőjegy igazolja a hiva­talos vizsgálatot. A kukacos, penészes gombát leghelye­sebb kidobni. A frissen sze­dett gombát száraz helyen terítsük szét. Ne tároljuk nedves, meleg vagy nyirkos helyen, ugyanis a gomba gyorsan magába, szívja a vi­zet és könnyen megromlik. Ha gombát szedtünk, azt mindig tiszta kosárban, tö­retlenül vigyük haza. A gombából készített ételt még aznap együk meg, még egy napig se tároljuk hűtőszek­rényben. Gyorsan romlik, és ételmérgezést okozhat. A gyilkos galóca mérgezé­se nemcsak a gombamérge­zések, hanem talán minden mérgezés között a legrette- neteselbb, legtöbbször igen súlyos., számos esetben halá­— Híres rapsicok voltak Kisbajomban, még az asszo­nyok között is. Ha keresi őket, mondja meg, ne tagad­ják el, amit tettek, mert én is vállalom. Még büszke is vagyok, hogy ma 77 évesen is eltalálom a fán a diót. Mondja csak, hogy a csö- kölyi Vajda Kati küldte, ök majd tudják, ki vagyok. Kisbajomban a 74 éves özv. Harangozó Imréné az­zal kezdte: nem is hallott az orvvadászokról. A csökölyi üzenet azonban varázsszó­ként hatott. — A mostohaapám egy­szer kitett egy cipőkrémes skatulyát a csigalábfára, az­tán azt mondta, no lányom, próbáld meg, és meg 12 lé­pésről egyből lelőttem. Az­után a férjem leventepus­káját próbáltam meg. Azzal is mindig a tízesbe talál­tam. Az asszonyok közül én lőttem a legjobban a falu­ban. .. — A magánnyal meg kell tanulni együtt élni. Az évek során én már megtanultam. Csak az éjszakák ne vol­nának. A múltkor éjjel azon gondolkodtam, milyen férjet kaphattam volna harmad­szorra. Pedig hát jobb ne­kem egyedül. Ellátom ma­gam, még meg is tudok ta­karítani valamit, ötvenezer forintért csináltattam sírkö­vet. Egyszer örülök, hogy megvan, másszor meg elfog a halálfélelem. Reggelre ez is elmúlik. Ügy rendeztem be az életemet, hogy min­dig sok dolgom legyen. Míg beszél, egy csirke lo­pakodik be a szobába és fölröppen a hűtőszekrényre. — 15 éves voltam, mikor először férjhez adtak. Volt kisebb lány a háznál, a csa­ládnak így egy gonddal ke­vesebb lett. Anyám 30 éves volt akkor, a nagyanyám 45. Szerelem? Nem is tudom, akadt-e akkoriban asszony a faluban, aki szerelemből házasodott volna. Az idő­sebbek mondták ki akkor az igent a fiatalok helyett, és a megszokás. Néhány évvel később, érettebb fejjel már bántam az egészet, de hát nem volt kiút. A férjem, ha nem dolgozott, ivott. Én meg, mint a többi asszony, csak dolgoztam. Hogy köz­ben ki mit érzett, arról senki sem beszélt. A paraszti élet szűkén mérte az örömet, a munká­val telt egyforma napokat ritka volt a siker érzése. A los kimenetelű mérgezés. A legalaittomosabb mérgezések közé sorolható, mivel a lap- panigásd — tehát az étel el­fogyasztásától a tünetek je­lentkezéséig eltelt — idő hosszú: 6-1-24 óra. Rendsze­rint émelygéssel;1, hányinger­rel kezdődik, majd -gyorsan kialakulnak a mérgezés sú­lyos tünetei. Először a csil­lapíthatatlan hányás jelent­kezik, amely nemcsak gyo­morgörccsel, hanem a re­keszizom és a hasázomzat izomlázszerű fájdalmával is jár. A görcsök később a be­leikre is kiterjednek, és el­kezdődik a napokon át tar­tó hasmenés. A mérgezett beteg viselkedése gyakran zavart, hasonló a részegség­hez. Innen ered az a népi mondá's, hogy bólondgombát evett. Ha ezeket a tünetéket észleljük, a beteget ne hány- tassuk, ne itassunk véle semmit, gyógyszert se ad­junk neki. Azonnal hívjuk ki az orvost! A légyölő galóca, párduc­gomba mérgezés tünetei: a bőr kipiiruk a pupilla kitá­gul, a torok száraz lesz, gör­csök alakulnak ki az evés után egy-két órával. A teen­dő ugyanaz, mint az előbbi esetiben. A fenltáefcből kiderül, hogy nem minden gomba halálos ellenségünk. Dr. Katona Edit tilosban való vadászás kü­lönleges színt hozó élmény volt, kockázattal is járó vir­tus. — Gyakran mentünk sze­kérrel Lábodra. Olyankor vittünk is fácánt ajándékba, de haza is lőtt vaddal tér­tünk. Az ülés pokróca alatt ott lapult a puska, de csak fél töltettel, hogy kisebbet szóljon. Nagyapám mondta is a mostohaapámnak, vi­gyázz, János, ráfizetsz. Hát majdnem rá is fizetett. Egy­szer a Fiihtorban még tűz­harcba is keveredett a Do­mokos erdőőrrel. A csend­őrök később megtalálták a menekülés közben kútba do­bott puskáját. Mikor hoz­zánk értek, először engem kérdeztek: te nagylány, is­mered ezt a puskát? Ra­vasz voltam, hát ezt felel­tem, nem... Mégis pör lett belőle. 25 napi elzárást ka­pott volna az apám, ha az ítélet nem úgv szól, hogy a börtönkosztot a károsultnak, azaz a Bíró uraságnak kell fizetnie. Az nem volt haj­landó, így hát apámat el­engedték. Hogy miért csi­nálta, ha ilyen veszélyé® volt? Ne gondolja, hogy azért a pár kiló húsért, in­kább szenvedélyből. Nem volt az szégyen, inkább di­csőség. Rangot adott. Erde­je csak a grófnak volt, így aki engedett a vágyának, nyomban tilosba került. — Gyerek nem lett, mert­hogy nem is akartam. A mondatotkövető hosszú csendben talán mindketten ugyanarra gondolunk. Sok asszony lett meddővé akko­riban a tizenéves korban végrehajtott „titkos” mag­zatelhajtások miatt. — Dehogy bártam meg, hiszen sír a lelkem, amikor sok helyen látom, hogy a gyerekek miként bánnak magatehetetlen, öreg szüleikkel. Nekem örömöm sincs, de keserűségem se. Próbálok vitatkozni, de pillantásából látom: az évek során meggyőződéssé ülepe­dett az önigazoló érv. Ha­gyom hát, fordítson a beszél­getésen. — Jóban voltunk a Hor­váth erdőssel, akinek go­lyós puskája is volt. Több­ször megengedte, hogy lő­jek vele. Az aztán lökött ám... Magával ragadja a törté­net derűje, vonásai kisimul­nak, s búcsúzóban az alko- nyi nap fényében felsejlik valami a. hajdani fiatalasz- szony szépségéből. Bíró Ferenc Szűkén mért örömök

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom