Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-11 / 161. szám

1985. július 11., csütörtök Somogyi Néplap 5 A NÉPMŰVÉSZET REMEKEI Ukrajna régóta híres nép­művészeiről, fazekasairól, takácsairól. De a legismer­tebb népművészét! alkotások a gazdagon hímzett térítők. Az ünnep elképzelhetetlen Ukrajnáiban a hímzett terítő nélküli A földművest elkísé­ri egész életében, ilyen terí­tőbe teszik az újszülöttet, de ezzel kísérnek mindenkit utolsó útjára is. A hímzett terítő szimbolizálja a ven­dégszeretetet is. rajta kínál­ják a vendégnek a sót és ke­nyeret. Ez a legkedvesebb ajándék, amit anya adhat elutazó fiának. A háziipari szövetkezet tovább őrzi és fejleszti a népi hímzés hagyományait. Podóliában például fantasz­tikus madarakkal díszítik, a polltavai területen a hímzés málr fát, virágot ábrázol, a természet szépségét testesíti meg. Mind a mai napig meg­maradt a tojásfestés szokása. Még a kereszténység előtti időkben a szláv törzseknél szokás volt tavasszal festett tojást ajándékozni egymás- nák. Ez a nép azon hitével kapcsolatos, hogy a tojás a természet önök megújulásá­nak szimbóluma. Az éllet győzelméé a halál fölött. Ma már a hímesitojások csak ajándéktárgyak, amelyek szerencsét hoznak. KüOíünö- sen szépek a hucül meste­rek, az ukrán hegyi lakók hímestojásai. A Kárpát-al­jai hegyi falvakban a minia­tűr festés,zet eredeti alkotá­sait készítik az ügyeskezű asszonyok. Régen Ukrajnában nagy hozzáértéssel pingálták a há­zakat, díszes motívumokat, mesealakokat festettek a fa­lakra. Ma már nemcsak há­zakat. hanem iskolákat, klu­bokat is díszítenek ilyen rajzóikkal. A hagyományos népművészet több száz ágát őrzik és művelik a helyi la­kosok. A legszebb alkotásokat a kijevi ukrán népművészeti múzeumban láthatjuk. A ki­állításon több mint 64 ezer tárgy látható, a kollekciót évente több százezer turista keresi fél. Akárcsak hajdan, az uk­ránok ma is szívesen horda­nák népi motívumokkal dí­szített inget, ruhát. A faze­kasmesterek készítette agyagedények, a fafaragó- mesterek remekművei is ha­mar gazdára találnak. Több mint 35 ezer népművész ké­szíti a szőnyegeket, blúzokat, ingeket és a fa- és fajansz­edényeket. Ukrajnában 6 szákintézetben képeznek a 30 népművészeti vállalat számálra szakembereket. Honismereti akadémia Országos honismereti aka­démia kezdődött tegnap Soproniban. A mozgalom gyakorlati irányítóinak, a szakkörök vezetőinek évente ismétlődő szakmai találkozó­ját ezúttal már 13. alkalom­mal rendezték meg. A háromnapos akadémia résztvevői a ^-vendéglátó Győr-Sopron megye honis­mereti munkájával, egyebek között a helyi műemlékvé­delmi tevékenységgel, a helytörténeti és a néprajzi- nyelvjárási kutatások ered­ményeivel ismerkednek. Van miről számot adni, hiszen a lelkes lokálpatrióták tevé­kenysége nyomán újabb és újalbfo értékek tárulnak fel és válnak közinccsé. Sokan vettek részt pélüáúl a meg­óvásra érdemes műemlék jellegű épületek föltérképe­zésében. Részletes leírásokat készítettek a környezetük­ben található, elhanyagolt, rossz állapotban lévő épüle­tekről, köztéri alkotásokról azzal a céllal, hogy a figyel­met megóvásuk fontosságára irányítsák. Ennek nyomán csaknem hatvannal emelke­dett a védett objektumok száma Győr-Sopron megyé­ben. Sikeres volt a jelenről a jövőnek elnevezésű fényké­pezési akció, amelyet né­hány évvel ezelőtt a Haza­fias Népfront honismereti munkabizottsága indított út­jára. A honismeret társadal­mi mumkálsai csaknem fél­száz foitósarazatot készítet­tek, megörökítették a váro­sok, falvak mai életét. A so­rozatok a megyei könyvtár helytörténeti anyaigát gazda­gítják. Az ukrán mesterek szép kerámiatárgyai Zsebre vágott kézzel, meccs után Budapesten a budai Parkszínpadon megkezdte vendégsze­replését az America Tropical folklóregyüttes. A képen: a társulat egyik táncosnője (Telefotó — KS) JAVÍTANI KELL A LELTÉTELEKET Napirenden az amatőrmozgalom Beszélgetés Eperjes Károllyal Nem kellett különösebb szakmai hozzáértés, sem jós­tehetség négy-öt évvel ez­előtt ahhoz, hogy nagy jövőt jósoljanak Eperjes Károly- nak, a Csiky Gergely Szín­ház akkor frissen diplomá­zott, fiatal színészének azok, akik látták alakításait. Igaz, hogy amikor két évad után a fővárosba került, sokan úgy vélték, művészi törés áll be pályáján. Aztán ha­marosan olyan filmekben láthattuk, mint a Könnyű testi sértés, a Redl ezredes vagy az Uramisten. A ma­gyar játékfilmszemlén a leg­jobb fénfiiaiafcítás díját ta­valy és az idén is ő nyerte. Most, négy évvel a Ka­posváritól való elválás után egy délután erejéig újra itt találkozunk. Szelíd nosztal­gia szövi át beszélgetésün­ket, emlékek, szeriepek, fut­ballmeccsek. hiszen Eperjes Károly annak idején a Vi­deotonban Csongrádivá!!, Véghge! és Májerra'l rúgta ifistaként «a Labdát. Nemré­giben ia televízió Stúdió ’85 című műsorában a sikerről faggatták. — Szerencsés esetben most futballistaként sikeres UEFA-kupadönitős lehetett vollnia. — Az egy teljesen más si­ker — mondja, (— Győztes meccs után zsebre tett kéz­zé! végigmenni a városon, az igen. De ha elmegyek egy Fradi-meccsre, mindig akad, aki adás zol a szomszédjá­nak, hogy figyelj, haver, ott a sánta, .mert véletliem/ül lát­ta. hogy az Uramisten című filmet viágigsánltikáloim. Gye­rekeknek mutogatnak szülők a.ivillöimoson, hogy ott a szí­nész bácsi. — Csaknem fél évtized távüatábóil hoigyan értékeli a Kaposváron eltöltött évado­kat? — Nem a nosztalgia mon­datja velem, de olyan szín­házi évadom ,még nem volt, mint itt. Nagyon sokat je­lentett később, hogy a Csiky Gergely Színházban dolgoz­hattam. — Elképzélbető-e az, hogy vidéki színészként megkapja azokat a filimszerepeket, amelyeket az utóbbi években eljátszott? — Ügy gondolom, hogy egy-ikét szerepet kaptam vol­na, ennyit azonban biztosan nem. Vidékről sokkal nehe­zebb is egyeztetni, hiszen egy évad közbeni forgatás maigyon sok utazással jár. . — Milyen filmekben lát­juk legközelebb? — Elkészült már Erdős Péter Visszaszámlálás című filmje, amelyben játszóim. Szeptemberben mutatják be Bereményi Géza első rende­zését, a Tanítványokat, en­nék főszerepe az enyém. András Ferenc Nagy gene­ráció címmell rendezett fil­met, ebben Cserhalmi Györggyel játszóim. Tévé- film-sonozat készült Sinkó Ervin Optimisták című re­gényéből, ebben is fogok sze­repelni. A nyáron pedig a gyulai Várszínházban -ács János rendezésében a Kun László szerelmeiben kaptam feladatot. Látszik, egy kicsit nehéz szívvel hagyja itt a várost. A színházat, a barátokat. ., Mi csoda meccset játs zot­tunk itt a borbélyok elten — mondja a futbaLlpályámál. — Sírna ügy volt, nyertünk 7:4-re.” De az arcán látszik: egy kihagyott helyzet miatt any- nyi év után is bosszanko­dik ... Varga István Menj és láss! „Menj és láss” ez a címe a moszkvai nemzetközi filím- f esz ti vállon kedden este be­mutatott szovjet verseny- fiilmniök. A francia nyelvű tájékoztatóban ugyanez a fillan „Jöjj és láss” címmel szerepelt. „Jöttem, láttam...” — az embernek gyorsan eszébe jutnak Caesar szavai, annál is inkább, mert a be­mutató után minden túlzás nélkül elmondható a film­ről1: jött, láltták, és minden bizonnyal győzni is fog. Ha nem a naigydíjait viszi pl, ak­kor is győzni fog a szovjet és a külföldi filmszínházak vásznain. A Moszfilm és a Belorusz- fitai közös alkotását Elem Khimov rendezte, ő írta a forgatókönyvet is Alesz Ada- moviccsal közösen. A film 1943-ban játszódik, abban a Belorussziában, ahol a hitleristák 628 falut éget­tek föl lakóikkal együtt. Minden kocka vádol, a mai nézőkhöz is szól. Az amatőr művészeti moz­galom helyzetéről és felada­tairól tárgyalt legutóbbi ülé­sén a Kaposvári Városi Ta­nács Végrehajtó Bizottsága. Amint Garai Lászlónak, a művelődési osztály vezetőjé­nek előterjesztéséből kitűnt, a gazdag hagyományokra tá­maszkodó mozgalom minő. ségi és mennyiségi szem­pontból egyaránt sokat vál­tozott az utóbbi években. Csökkent a csoportok száma — ennek oka elsősorban a képzett szakemberek hiánya, valamint az anyagi és után­pótlásgondok —, másrészt szakáganként is jelentősen differenciálódott a csoportok színvonala. Kiemelkedő sike­reket értek él az amatőr színjátszó 'csoportok, így a Fonómunkás Kisszínpad, a Táncsics Diákszínpad, a kó­rusmozgalom, így a Tóth La­jos általános is'kóla, a Vikár Béla vegyes kar, a Munká­csy Mlihály gimnázium kóru­sa, valamint a Somogy Tánc- együttes, a Bóbita bábegyüt­tes és mások, a képzőmű­vészetben a Balázs János képzőművészeti kör tevé­kenysége érdemel említést. Munkájuk sikerét biztosítja, hogy vannak képzett veze­tőik, gondoskodnak az után­pótlás képzéséről. Ahhoz, hogy az amatőr művészeti mozgalom ezután is magas színvonalú produk­cióikkal gazdagítsa Kaposvár kulturális életét, gondoskodni kell elsősorban a szakkép­zett vezetői utánpótlásról. Sajnos az üzemeknél, válla­latoknál nincs megfelelő te­kintélye az amatőr művésze­ti tevékenységnek. Emiatt egyre inkább csökken a munkások száma a mozga­lomban, s egyre kevesebben vállalják a részvételt a cse­kélyebb anyagi és erkölcsi megbecsülést ígérő tanfolya­mokon, továbbképzéseken. Szükség lenne tehát egy olyan csoportra, mely — kü­lönösen a kezdő együttesek­nél — szakmai segítséget adna a fejlődéshez. A vég­rehajtó bizottság szerint ezt a városi művelődési köz­pont feladatait is ellátó Ki­lián ifjúsági háznak kellene megoldania. A városban működő 41 amatőr művészeti csoport működésében és fejlődésében gondot, okoz az is, hogy rendszeres műhelymunka csak az ifjabb nemzedéknél tapasztalható. A csoport- munka folytonossága a szak­ember-utánpótlás hiánya miatt hézagos, nem megfele­lően összehangolt. A folya­matosabb munka megterem­tésének érdekében föl kell tárni a vállalatok, intézmé­nyek, az ifjúsági szervezet szakmai és anyagi lehetősé­geit, a tapasztalatokat a vég­rehajtó bizottság hasznosítja, ö&s zehangol tabb á kell tenni a szerepléseket, a művészeti szemléket. Javasolta a vég­rehajtó bizottság azt is, hogy az amatőr művészeti bemutatókat lehetőleg ősszel tartsák meg. Felhívta a fi­gyelmet a testület a környe­ző aprófalvák jobb kulturá­lis ellátására is. A pénzügyi feltételek megteremtése ér­dekében javasolta, hogy az alkalmi támogatás helyett — mely csak ideiglenes meg­oldást jelenthetr — biztosít­sák az együttesek rendszeres anyagi támogatását. Születésnap Születésnapom van. A harmincadik. Ezt a legtöbb nő még gon­dolkodás nélkül bevallja. Én sem szégyellem, csak fur­csállom. Egy kolléganőm — néhány évvel fiatalabb ná­lam — rezignáltan megje­gyezte: Rémes. Igaz, általános iskolás ko­romban nekem is annak tűnt. Nem tudtam ponto­san, hogyan is köszöntsem a szememben már anyányi gimnazista lányokat. Arcom barnasága pedig szerencsé­re elrejtette pirulásomat, ha az érettségiző fiúk vala­melyike rámköszönt. Em­lékszem, arany sávokkal je­lölték a sapkán, ki hánya­dik osztályba jár. Délután nemegyszer láttuk viszont a délelőtti elsőst a fenti jelzés szerint negyedikes­ként. Nem tudom, rfortársaim hogyan élik át a középme­zőnybe való besorolásukat, nekem mindenesetre sok­szor 'kell a naptár évszá/m­jelzőjére néznem, hogy el­higgyem, felnőtt vagyok. Nem hiszem, hogy har­mincévesen eljutottam vol­na a nagy igazságok, a le­tisztult bölcsességek, a meg­fontolt törvényszerűségek kimondásáig vagy megálla­pításáig. Amikor tizenöt éves vol­tam, a születésnapomat egy állami gazdaság építőtábo­rában töltöttem. Ez volt az első táborozásom. {Mint minden egykét és késői gye­reket, szüleim a széltől is óvtak, ,s amíg lehetett nem engedtek ki hosszabb időre a felügyeletük alól.) Sátor­ban aludtunk, tízen lányok. A délelőttöket gyorsan elfe­lejtettük a frissítő zuhany­zás után. A fiúk gitároz­tak, udvaroltak, játszottunk, barátkoztunk, szóval mond­hatni idilli két hétnek néz­tünk elébe. Születésnapom reggelén szebb volt a világ, mint máskor. A gyöngyös har- matcseppek még az egyéb­ként oly utálatos ékességet, a kukorica címerét is szebb­nek láttatták. Délután há­rom nagy dobostorta és egyéb édesség kíséretében megérkeztek a szüleim. A lányok sebtiben feldí­szítették a sátort, majd vi­sításokkal vegyes kacajjal énekelték a köszöntőt. Nagy murit csaptunk, felejthetet­lent. Az ünnepség fény­pontjaként megfogadtam, hogy a jövő nemzedék életé­nek megkönnyítése érdeké­ben ki fogom kísérletezni a címer nélküli kukoricát. (Tudni kell, hogy címerező táborban dolgoztunk, ahol a rejtélyes elvek szerint kivá­lasztott sorokban kiszed­tük a kukorica címerét, ct porzós virágot.) A fogada­lomból bizonyára kitetszik, hogy ez meglehetősen unal­mas, cseppet sem örömteli elfoglaltság volt. Mégis szin­te mindannyian ott voltunk, még akkor is, miután leé­rettségiztünk. Hamarosan címert bont a kukorica. Minden sorban, minden növény. A világ- megváltó kísérlet álom ma­radt. Most is vannak terveim, de most már óvatosabb va­gyok. Ezt biztosan a kor hozta magával. A gyertyá­kat elfújom, a jókívánságo­kat boldogan megköszönöm, de ígéretet, legalábbis han­gosat senki ne várjon tőlem. A címer nélküli kukori­cát azonban, ha tehetném se találnám föl. Még sok tizenéves tölthet boldog születés- és hétköznapokat egy ilyen táborban. Nagy Zsóka

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom