Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-09 / 159. szám
1985. július 9., kedd Somogyi Néplap 5 Honismereti konferencia A IV. országos honis,méreti konferencia hétfőn kezdődött meg Sopronban, a honismereti mozgalom tevékeny intézmények, tudományos egyesületek mintegy 250 képviselőjének részvételével. A tanácskozást Ganaimvöllgyi József, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára nyitotta meg, majd kitüntetésekét adott át a mozgalomban élenjáróknak. öten Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesültek, 20-am a Népfront Munkáért kitüntető jelvényt, 25-en pedig az Ontuitay Gyula emlékpiiafcet- te|t kapták. A tanácskozás első napján egyebek között elhangzott: jeBen|tős mérföldkőhöz érkézéit a honismereti mozgalom, ugyanis ebben az évben ünnepli szervezetté válásának 25. évfordulóját. A negyedszázados múlt azt is jelzi, hogy képes volt a fennmaradásra és az időnként szükséges megújulásra. Köszönhető mindez elsősorban annak a társadalmi aktíva- hálózatnak, amely öntevékenyen szolgálja a honismeret ügyét.- A mozgalom — mint rálmultattak — időközben beilleszkedett az egységes magyar közművelődésbe, működési területe kibővült. Kiemelték: a legutóbbi konf erencia óta a mozgalom terebélyesedett, megőrizte önfcétességét, ugyanakkor az egyéniek és kisközösségek kezdeményező készsége hozzájárult ahhoz, hogy a honismereti tevékenység mindinkább közhasznúvá váljék, erősödjék tudományt és köz- művelődést segítő szerepe. A tudományok és a mozgalom együttes vállalkozásának eddigi legnagyobb teljesítménye az országos méretű föld- rajízi-név gyűjtés. Zala, Somogy, Tolnia, Vas és Banai- nya megye földrajzi nevei már nyomtatásban is megjelentek, s megkezdődött ugyanez a munka Pasit, Győr-Sopron és Nógrád megyében. A technikai fejlődés, termelési szerkezetváltás az ipari emlékvédelmi munkát is előtérbe helyezte. A régi technikai eszközök, berendezések felkutatását és mentését már valamennyi fő ipari ágazábban társadalmi aktíva- hálóZat segíti. A tanácskozáson elhangzott, hogy a honismeret művelését 'nagyban segítik a közgyűjteményeik, a könyvtárak, a múzeumok, a levéltárak. A konf erencián szó volt a honismereti szakkörökről is. Csipkearcok, szőtt családok Textilművészek a bogiári kápolnákban Két iMunkácsy-díjas iparművész mutatkozik be júliusban a iboiglári kápolnákban;. Mindketten textíliákból merítik műveiket az alapanyagot, stílusuk mégis egészen más. Két külön Világ, anyagot, megfogalmazást, még az alkotások méretét (tekintve is. A Vörös kápolna Szilágyi Júlia alkotásainak ad otthont. Négy évig élt Dániában és tanult Helga Foght és Inge Toft műhelyében. Tálán ez az oka, hogy miniatűr, antik faládikákban felépített kompozíciói szokatlanok a hazai tárlatlátogató számára. Anyaguk a du,rva zsiákvászontól a legfinomabb csipkéig ezerféleképpen kidolgozott textil mellett más, természetes anyagokat is felhasznál. Munkái között akad sok olyan, arrii a szőttesek nyers színének szelíd árnyalataival alkot harmonikus 'egységet, más alkotásain a színek és formák vad íkavalkádja már szinte a vásári csecsebecsék hangulatát idézi. A leginkább figyelemreméltóak talán a portréi, a nagy mesterségbeli tudóssal megmunkált textilarcok, különféle eredeti ötletekkel tarkítva. Az egyik figura kócos széna-hajzata békegalamb fészke, a másiknak habkönnyű csipke adja a hajkorónát. A medúzafőt vadul tekergő tollpihék veszik körül, a falusi menyecskének gazdag gyöngyhímzés az ékessége. Valószínűleg népi, illetve egyházi ilhletésűek a zöld 'levelekkel, rózsakoszonűval övezett, áhítatos arcú szobrocskák, csendéletek. A fura összeállítások régi falusi búcsúkat idéznek. Az egyszerű ember sajátos, eklektikus szépérzékét, melyben helyet követel magának a vallásos témák iránt érzett visszafogott kegyelet és a töbzó- dóan tarka növényi motívumok iránti vonzódás egyaránt. Különösen groteszk az a színes fénykép köré épített számyas-cicás-madaras montázs, melyet talán „új- módi Betlehem-paródiának” nevezhetnénk. A Kék 'kápolnában Péreli Zsuzsa archaikus hangulatú goelinjdi kaptak helyet. A belépőt első pillantásra megragadja a nagyméretű faliképek igen finom, egységes színivilága. Mesterien válogatja és szövi egymás mellé a különböző árnyalatú szálakat. Festőt is meghazudtoló pontossággal képes a tónusok váltákoztatására. A lebegő puttókhoz háttérként szolgáló felhőkön szelíden játszik a fény, a Visszajöttek a zenészek rongyos népi figuráinak arca, bajusza, ruhája, hangszerei a barna számtalan árnyalatából tevődnek össze. Bravúros megoldás a Hölgy állatkával. Az alak nagy, színes kockákból áll, így egyben harmonizálva, imégis élesen elkülönülve a hasonlóképpen felépülő háttértől. A két alkotó tematikájában van a legtöbb hasonlóság. Péreli Zsuzsa fő ihletője is a falusi élet és hitvilág, bár míg az előzőnél az ünnepek áhítata, itt inkább a hétköznapok dominálnak. Szalagos .kaLapú vőfély, gyermekét tartó asszony, csoportképre beállt egyszerű házaspár kisfiúval — mintha csák elsárgult családi fényképek kinagyított másai lennének. A mozdulattan- ságükban is élethű figurák egy falu panoptikumának érzetét keltik, ahol az egyszerű emberek mellett feltűnik az ablakból ábrándosán kikönyölklő úrhölgy is. A tárlat „csemegéje” egy aranyra festett, gobelinnel és színes rojtokkal gazdagon díszített szék. A kápolnák új kettős tárlatát már az első napokban sokan fölkeresték. Az emberközeli témák és közérthető megfogalmazások tetszettek a közönségnek. A textilművészek munkái július végéig láthatók Bogláron. T. K. 35. Nem válaszoltam, Ruth ennek ellenére belekezdet: — Ebben az ügyben az én feladatom volt a legköny- nyebb. Fél éve kezdtem el dolgozni a Withman’s autó- ügynöikségnéi, kizárólag azért, mert onnét könnyen szemmel tudtam tartani a szálloda vendégkörét. Láthatja. ötszörös túlbiztosítással dolgoztunk. Talán emlékszik még arra a napra, amikor szemezni kezdtem magával... Nos, meg kell hogy mondjam, itt követte el az első baklövést: ugyanis láttam, amikor magához vette a pisztolyát. Az efféle mozdulat mindig gyanút kelt az emberben. — Röviden fölnevetatt. — Fontos információimmal sikerült elterelnem magamról a gyanút, miközben kitárta nekem a lelkét... — És a tegnapi életmentő akció? — 'kérdeztem; alig ismertem föl a hangomat. — Meg kellett mentenem, hiszen még nem tudtam, hova dugta a pénzt... —. Nyilván bevallottam volna. — Lehet. De azok a +ahók nem tudhatták, hogy én is benne vagyok a 'buliban. A végén még kinyírtak volna magával együtt. Lewis az órájára pillantott: — Néhány pillanat múlva itt kell lennie Mr. Wilsonnak. —- Peter Wilsonnak? — kérdeztem csodálkozva. Lewis bólintott: — Feltétlen látni akarja magát — tenyerével néhányszor meg- legyintette arcomat. — Egyet azért még igazán elárulhatna — mondta közben —, hogyan talált rá a Nazir szállóra. — Valaha volt egy arab barátnőm. Fekete volt, mint az ében. Vele jártunk ide. Egyébként tudja mi a szó jelentése? Isten szolgája, más szóval Messiás ... — Ejnye, Mr. Wittgen, tudja, hogy nem erre gondoltam ... — Tudom, Mr. Lewis. De a nosztalgia nagy úr a véletlenek terén. 26. Kopogtak az ajtón. Lewis megigazította a zakóját, és kezét a kilincsre helyezte; lassan, kinyílt az ajtó. 'Sherlock Holmes, a szálloda detektívje lépett a szobába. — Jó napot, Mr. Wilson — hajolt meg Lewis és Ho- gant. A meglepetéstől szédelegni kezdtem. Éppen csak biccentett feléjük, majd a lány felé mutatott, és kérdően Hogartra nézett. — Ruth Neil mondta — Hogart —, az összekötőnk. — Örülök, hogy végre megismerhetem — hajolt meg Wilson. — Magam is hasonlókat gondolok — válaszolta Ruth, és kedvesen Wilsonra mosolygott. Aztán Wilson felém kacsázott, és megállt előttem. Ujjaival megkocogtatta az államat, és megkérdezte: — Hogy vagyunk, Mr. Wittgen? — Mozdultában, beszédében volt válami kárörvendő utálat. — Ha magát látom, mindig úrrá lesz rajtam a hányinger — válaszoltam. Szerettem volna már túl lenni az egészen. Sorsomhoz, persze, egyáltalán nem fűztem sok reményt. Peter Wilson eleresztette füle mellett a megjegyzést. Odament az asztalhoz, megtapogatta a heroint, bekukkantott a tarisznyába, majd elégedetten belepréselite magát az egyik fotelba. — Hát akkor meg is volnánk. — Hangja a cukrosbácsikéra emlékeztetett zsebéből hosszú szivart vett elő, szertartásosan rágyújtott. A kék füst néhány pillanatig függönyt vont köré. — Mii legyen a madárkánkkal? — kérdezte Lewis. Wlilson gondolkodni látszott; száját előrecsücsörítette, megpróbált néhány füstkarikát kiereszteni rajta, végül megszólalt: — Magukra bízom. Mindenesetre szeretném, ha eltűnne. Utálom a magányos gengsztereket: állandóan túl nagy fába vágják a fejszéjüket. — Meglesz, Mr. Wilson! — jelentette ki Hogart. — Nyugodtan ránkbízhaitja az akciót. — Csak semmi szentimen- talizmus — pillantott föl Wilson. — Tudják, hogy gyűlölöm a szentimentális embereket. — Szabad egy kérdést, Mir. Wilson? — fordultam hozzá. — Csak szaporán, mert nincs sok időm — nézett rám és ismét megpróbálko-. zott egy füstkarikával. — Most már igazán elárulhatná, mi a fenét kerestek a szobámban? Wilson fölállt, és a füstöt az arcomba fújta. (Folytatjuk) TV-NÉZŐ Izgulunk Don Carlosért Hiányoznak a nyárból (legalábbis eddig) azok a napok, amelyek miatt érdemes szabadságot kivenni. Valahogy így van ez a televízióval is, amikor szórakoztatni szeretne: az az érzésünk támad, hogy ezzel adós maradt meg. Elég szemügyre vennünk a múlt heti kínálatot. Szemlátomást törődik azzal a szerkesztés, hogy megkíméljen bennünket az igazán fajsúlyos adásoktól. Nem is lenne ez hátrány, ha helyette valóban színvonalas és főképp nézhető filmek kerülnének a többnyire borongós estéken képernyőre. Itt nem olyanokra gondolunk elsősorban, mint a Mt ketten című hat résizes angol sorozat, amely szándéka szerint a jellegzetes angol humor gyöngyszeme, itt Közép-Európában azonban azért nevetséges, mert annyira bárgyú, hogy az már mosolyt kényszerít a legmorózusabb arcokra is. Persze akadtak azért más habkönnyűnek minősülő produkciók is. Üj sorozat kezdődött A fekete álarc címmel ma egy hete, és most nyolc héten át láthatunk ízelítőt a múlt század eleji Spanyolország mindennapjaiból. Ez a nyár tehát már a Don Carlosért való izgalom jegyében telik el. Szerdán egy bájos rendőrnő kalandjait láthattuk amerikai filmen, s ha a vele egy időben futó Zenés Tv-színház Olasz vendéglő című előadásáért nem is cseréltem el, a befejezés előtt negyedórával már a Shadows-együttes filmjére kapcsoltam át. A kiváló angol zenészeik ezúttal sem okoztak csalódást, bebizonyították: negyedszázad óta tartó sikersoroza'tuk nem véletlen. Pénteken ismét megszavaztatta a televízió a közönséget: három film közül melyiket látná legszívesebben. Amint az várható volt, a Pogány madonna lett a győztes a Veri az ördög a feleségét és a Vámmentes házasság előtt. így a péntek este is csak közepesen színvonalas szórakozást hozhatott azok számára, akik az utóbbi két alkotást szerették volna látni. A szombat esti filmkok- télból ki kell emelnünk — igaz, nem értékeiért — a Nagyon különleges ügyosztály című, krimit parodizáló filmet. Olyan ócska, szokványos és előre kitalálható történetet még valódi krimiben is csak nehezen hoznak össze, mint ebben. így aztán sajnálhatják azok. akik szórakozni akartak és színvonalas adást is látni, mert az amerikai filmbe „belelógott” a 2-es csatornán a Mária-nap sugárzásának kezdete. Elek Judit alkotása pedig megérdemelt volna nagyobb szerkesztői figyelmet is. Maradt lazább program vasárnapra is. A kora délután vetített Minden lében két kanál újabb epizódját is többedszer láthatják már a magyar nézők. A nemrégiben a Stúdió ’85 adásában Kepes András mikrofonja elé álló Tony Curtis öregúr benyomását keltette, most szinte legényként láthattuk viszont. Lehet, hogy ezúttal mégis több néző kapcsoltát a másik programra, hiszen ami még nem fordult elő a sportközvetítések során, a wimbledoni döntőben magyar játékos szerepelt. Ta- róczy és Günthardt sikere után vasárnap a férfi egyes döntőjével folytatódott az izgalmas teniszcsata, majd jól jött egy kis kikapcsolódás. Egy NSZK tévéfilm, a Hell és a nők jól szolgálta ezt. Varga István Eötvös József egykori otthonában Ercsiben, az Eötvös utca 33. sz. alátt áll a múlt század eltején épített uradalmi házsor. Itt töltötte gyermekkorát Eötvös József a haladó szellemű politikus; író, publicista, a közművelődés és oktatáisügy 19. századi kiemelkedő egyénisége- Tevékenysége átfogta a század három nagy korszakát, a reformkort, a szabadságharcot és a kiegyezésit. 1948-ban, az első magyar független kormányban, majd 1867-ben a kiegyezés után is ő volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter. A népiskolai tankötelezettség törvényesítésé- nek kivívásával modem közoktatásunk megalapítójává vált. Tiszteletet és megillető dést keltenek az emlékmúzeumában látható dokumentumok arról, milyen állapotokból emeltette fel a néptanítói hivatást elöljárói szintre. Hogyan váltak a pusztai iskolából' szabályozott, állami tanterv alapján működő imtéz- ményék. Gondoskodott a néptanítók művelésérőli, Nevelési Einneiílaipok címmel folyóiiratoiT indíttatott a pedagógusok számára. A múzeum anyagéiból kiderüli, milyenek is voltak a nebulóik száz évvel ezelőtt. A szigorú tanító előtt megszep- penten húzták össze magukat a mezítlábas, szakadt ruhás gyerekek; féléimet, tiszteletet keltett a nádpálca, hacsak fölemelte a tanító, már vigyázzállásban feszítettek ellőtte. Szalmásszefcér hozta őket az „oskolába”. A legtöbbjük azonban sok-sok kilométert gyalogolt, messziről jött, hóban, fagyban, derékig érő sárban. Tarisznyájukban .az elemózsiával, a palatáblával, a krétával. Eötvös szobáiba is beléphetünk, amelyek klasszicista stílusú bútoraikkal a magyar vidéki nemesi otthonok hangulatát idézik. Ifjúkorának emlékei, közéleti működésének dokumentumai tükrözik pályafutását. Végrendeletét versbe foglalta: „Márvány- szobor helyébe, Ha fennmarad neve:.^ Eszméim győze- delime légyen emlékjelem.” Élete vége felé egyre gyakrabban tért vissza Ercsibe, nagyszülei birtokaira. Úgy rendelkezett, hogy halála után itt helyezzék nyugalomra. 58 éves korában te- miétték el;“«írja most a falu központjában lévő parkban, a művelődési ház ellőtt áll. Életművét fia, Loránd építette tovább, nevét' a budapesti tudományegyetem viseli. E. M.