Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-09 / 159. szám

2 Somogyi Néplap 1985. Július 9., kedd Péter tárgyalásai Bécsben gyakorlati ered­mény nélkül ért véget az OPEC-értekezlet. A képen a tanácskozások egyik kulcs­figurája, Jamani szaudi olaj­ügyi miniszter. Űjabb harcok Újabb harcok robbantak ki hétfőn Bejrútban és az észak-libanoni Tripoliban, műkőben a közel-keleti or­szág mohamedán közössé­geinek vezetői Damaszkusz- ban tárgyalásokat kezdtek a sfíriai politikusokkal. Rasin Karami miniszter­elnökkel az élen a libanoni kormány valamennyi moha­medán tagja, továbbá szun­nita, síita és drúz vallási és politikai vezetők vettek részt a tanácskozáson. Damaszkuszi politikai kö­rök szerint Szíria alapvető fontosságúnak tekinti az ér­tekezletet; ennek elsődleges célja a mohamedán közös­ségek között ismét föllán­goló összecsapások beszün­tetése. Bejrutban a drúz és a siitg milicisták másfélónás harcot vívtak, mielőtt a közvetítőiknek sikerült vol­na tűzszünetet elérni. Várkonyi (Folytatás az 1. oldalról.) vatkozásnak, a nemzetközi bizalom aláásásának kon- frontádiós politikáját folytat­ják. Különösen veszélyesek azok az amerikai tervek, amelyek a világűr militari- zálására Irányulnak, és azok a kísérletek, amelyek szö­vetségeseik bevonását céloz­zák kozmikus csapásmérő fegyverek létrehozásába. N yugat-Eu répáiban folytató­dik az amerikai közepes ha­tótávolságú nukleáris raké­ták telepítése. Az aktivizá­lódó revansista körök meg­próbálják megkérdőjelezni a második világháború és a háború utáni fejlődés ered­ményeit. A külügyminiszterek szi­lárd meggyőződésüket nyil­vánították ki, hogy a jelen­legi feszült nemzetközi hely­zetben is van reális esély a militarista erők megfékezé­sére, az események meneté­nek gyökeres megváltoztatá­sára, az enyhülési folyamat megújulására. Ennek meg­bízható útja a különböző társadalmi berendezkedésű államoknak a békés egymás méllett éles elvein nyugvó viszonya, a becsületes és konstruktív párbeszéd. A magyar fél megelégedését fejezte ki a szovjet—ameri­kai felső szintű találkozó megtartásáról létrejött meg­állapodással kapcsolat­ban és reményének adott hangot, hogy a találkozó hozzájárul a szovjet—ameri­kai viszony, az általános nemzetközi helyzet javulásá­hoz. A felek megítélése szerint a háborús veszély csökken­tésében és végsősoron meg­szüntetésében óriási jelentő­ségű lenne az egyenlőség és egyenlő biztonság elvének betartásán alapuló eredmé­nyek 'elérése a genfi szov­jet—amerikai tárgyalánokon, az űrfegyvereik és a nukleá­ris — hadászati és közepes hatótávolságú — fegyverek kérdéseiben, amelyeket köl­csönös összefüggésükben kell megvitatni és megoldani. A Szovjetunió kezdeményezé­sei, amelyekkel megerősítet­te készségét kölcsönösen el­fogadható megállapodások el­érésére, kedvező visszhangra találtak szerte a világon. Magyarország támogatja a Szovjetunió konstruktív ja­vaslatait, a genfi tárgyalások sikere érdekében tett erőfe­szítéseit. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió továbbra is támogatja az összeurópai enyhülési folyamatot, követ­kezetesen törekszik a konti­nensen a katonai szembenál­lás szintjének csökkentésére és Európa teljes megszaba­dítására mind a közepes ha­tótávolságú, mind a harcá­szati atomfegyverektől. Euró­pa békéjének és biztonságá­nak erősítéséhez hozzájárul­na, iha a NATO-országok konstruktív választ adnának a Varsói Szerződés tagálla­mainak az európai kontinens vegyi fegyverektől való men­tesítéséről, valamint a kato­nai kiadások szintentartásá- ról, illetve csökkentéséről szóló javaslataira. A felek síkra szálltak azért, hogy a bécsi tárgyalások mielőbb kimozduljanak a holtpontról. Hangsúlyozták annak fon­tosságát, hogy a stockholmi konferencián mihamarabb megkezdődjenek az érdemi tárgyalások amelyek konkrét köi'csönösen elfogadható dön­téseket hoznának nagy hord­erejű politikai és katonai bi­zalomerősítő .intézkedések­ről. A katonai erő alkalma­zásáról való kölcsönös le­mondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról szó­ló szerződés megkötése rendkívül kedvező hatást gyakorolna az európai és a világhelyzetre. A Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió síkraszáll az összeurópai tanácskozás záróokmánya Helsinkiben történt aláírása tizedik év­fordulójának méltó, az eny­hülési folyamat helyreállí­tását elősegítő megünneplé­séért. A felek hasznosnak tart­ják a KGST és az EGK kölcsönösen előnyös gazda­sági kapcsolatainak megte­remtését, valamint az érintkezések és az együttmű­ködés fejlesztését nemzet­közi kérdésekben. Magyarország és a Szov­jetunió nagy jelentőséget tu­lajdonít a küszöbönálló, Bu­dapesten megrendezésre ke­rülő európai kulturális fó­rumnak, és minden szüksé­ges lépést megtesz sikeres ’e- folytatásáért. Áttekintették a világ kü­lönböző térségeiben' kiala­kult helyzetet. Síkraszáll tak a feszültséggócok felszámo­lásáért, a belügyiekbe való beavatkozás megszüntetésé­ért, a konfliktusok békés, tárgyalásos rendezéséért a Közel-Kelet, Dél-Afrika, Kö- zép-Amerika és a Karib-ten- ger, különösen Nicaragua térségében. Megerősítették szolidaritásukat a népek igazságos harcával szabad­ságukért, függetlenségükért, a fejlődés útja szabad meg­választásának elidegeníthe­tetlen jogáért, harcukkal az imperialista uralom politi­kája ellen. Kifejezték azt a meggyő­zősüket, hogy az ENSZ meg­alapítása negyvenedik évfor­dulójának megünneplése és a nemzetközi békeév hozzá­járul az ENSZ tekintélyé­nek és szerepének erősítésé­hez, az államok nemzetközi együttműködésének fejlesz­téséhez. Várkonyi Péter és Eduard Sevardnadze hasznosnak ítélték a tárgyalásokat és síkraszálltak a kétoldalú és a kölcsönös érdeklődésre számot tartó nemzetközi kérdésekről tartott rendsze­res találkozók és konzultá­ciók gyakorlatának aktív folytatásáért. Várkonyi Péter a kormány nevében hivatalos, baráti lá­togatásra hívta meg Eduard Sevardnadze szovjet kül­ügyminisztert, aki a meghí­vást köszönettel elfogadta. KATONAI EGYÜTTMŰKÖDÉS Szudán és Líbia katonai együttműködéséről kötöttek megállapodást az új fcartu- mi kormány hadügyminisz­teréinek Tripoliban tett lá­togatása során. Ezt maga a miniszter. Oszmán Abdul­lah Mohammed tábornok közölte az Esz-Szahafa cí­mű ikartumi lapban hétfőn megjelent interjújában,. Az egyhetes líbiai tárgya­lásairól vasárnap hazatérő szudáni politikus elmondta: az együttműködési jegyző­könyv a szudáni fegyveres erőknek nyújtandó segítsé­get irányoz elő a hadtáp, a szállítás és felszerelés terü­letén a haditengerészet és a légvédelem számára, továb­bá közös kiképzést mindhá­rom haderőnem katonái szá­mára. A miniszter ugyanak­kor hozzátette, hogy orszá­ga nem szándékozik straté­giai szövetségre lépni a szomszédos országgal. Tájékoztatása szerint ai lí­biai fél a tárgyalásokon is­mételten leszögezte, hogy beszüntette a dél-szudáni felkelők mozgalmának, John Garang ezredes Szu­dáni Népi Felszabadító Had­seregének támogatását. s hogy nem nyújt segítséget, semmilyen szervezetnek, amely az újonnan hatalom­ra került szudáni vezetéssel szembehelyezkedik. Tripo- li lépéseket tett, hogy ráve­gye John Garangot, kezdjen tárgyalásokat Kairtummal líbiai .közvetítéssel —mond­ta a tábornok. Legalább tizenketten életüket vesztették abban a vasúti szerencsétlenségben, amelynek során teherautóval ütközött, majd kisiklott a Le Havre és Párizs között közlekedő gyors­vonat. (Teleioto: AP—MTI—KS) Helsinki évforduló A Szovjetuniónak, a szo­cialista országoknak meg­győződésük, hogy Európa népeinek van erejük és le­hetőségük a stabilitást és biztonságot helyreállítani kontinensünkön, radikáli­san csökkenteni a katonai szembenállás szintjét, s az európai fejlődést a különbö­ző társadalmi berendezke­désű államok közötti kon­struktív és kölcsönösen elő­nyös együttműködés felé irányítani. Ez határozza meg álláspontjukat a törté­nelmi jelentőségű, s ma is aktuális Helsinki Záróok­mánnyal kapcsolatban — írja egyebek között a Prav­da hétfői számában Lev Tolkunov, a Legfelsőbb Ta­nács Szövetségi Tanácsá­nak és az Európai Bizton­ságért és Együttműködésért Küzdő Szovjet Bizottságnak az elnöke. Nehéz út vezetett a hel­sinki záróokmány aláírásá­ig. A finn fővárosban lezaj­lott tanácskozás azonban megerősítette: az európai népek meg tudják oldani a közös nevezőt saját jövőjük legfontosabb kérdéseinek megoldásánál. Felidézve az előzménye­ket Tolkunov utal rá. hogy az enyhülés nem „légüres” térben alakult ki. Megelőz­ték azt a második világ,há­borúban szövetségles orszá­gok egyezményei, a jaltai és potsdami konferencia ered­ményei, az ENSZ alapok­mánya, az európai békét szolgáló egyéb megállapodá­sok. Ezek a dokumentumok természetesen nem biztosí­tottak automatizmust. A Szovjetunió és a szocialista közösség többi tagállamai­nak politikájában központi helyet foglal el az európai biztonság problémája, mivel az része, s egyb.en egyik legfontosabb előfeltétele a nemzetközi biztonságnak. A hatvanas évek végére, a hetvenes évek elejére szá­mos nyugati politikus is azt a meggyőződést vallotta, hogy szükséges az enyhülés. Nem kis mértékben segítet­te ezt elő a Szovjetunió és az NSZK között 1970-ben megkötött megállapodás. Az elmúlt tíz évben a Szovjetunió, a szocialista or­szágok kitartóan törekedtek a helsinki záróokmány el­veinek (gyakorlati megvaló­sítására. Az európai diplo­mácia normájává váltak az állam- és kormányfők, kül­ügyminiszterek találkozói. Megtartották a belgrádi és madridi tanácskozást, s je­lenleg folyik a stockholmi értekezlet, amelyen, a Szov­jetunió javasolja: állapodja­nak meg nagyjelentőségű bizalomerősítő politikai lé­pésekben és ikatonad-techni- kai intézkedésekről. Meg­élénkültek a Kelet és Nyu­gat közötti üzleti kapcsola­tok is: az Európai Gazda­sági Bizottság adatai sze­rint 1975—1983 között a nyugat-európai országok és az európai RGST-tiaigálla- mok kereskedelmi forgal­mának értéke 41 milliárd dollárról 74 milliárdra nőtt. Áttérve a humanitárius kérdésekkel foglalkozó „har­madik kosárra”. Tolkunov rámutat: Helsinki szellemé­hez hűen a szocialista or­szágok sokoldalú erőfeszíté­seket tesznek a legalapve­tőbb emberi joí. az élethez való jog biztosítása érdeké­ben. Kitartóan törekszenek a háborús fenyegetés poli­tikai-pszichológiai elemeinek felszámolására, a bizalom erősítésére. Ehhez szükség van a bizalom elmélyítésé­re. az egymás értékei és nézetei iránti tiszteletre. A Szovjetunió becsületesen végrehajtja a humanitárius együttműködésre vonatko­zó ajánlásokat. Abból indul ki, hogy ehhez egymás szu­verenitásának szigorú tisz- teietére. a be nem avatko­zás elvének pontos betartá­sára, az összeurópai tanács­kozáson részt vett államok törvényeinek és rendelke­zésének betartására van szükség. A szocialista országoknak nincs olkulk rá, hogy kitér­jenek az emberi jogok kér­désének komoly megvitatá­sa elől. A kizsákmányolás­tól mentes szocialista társa­dalom biztosítja az emberi szabadságjogok tényleges, reális érvényesülését. A Szovjetunió ratifikálta és tiszteletben tartja az ENSZ által kidolgozott és elfoga­dott valamennyi dokumen­tumot, ami az emberi jogok kérdésével foglalkozik. El­lentétes álláspontot foglal el az Egyesült Államok, amely a 19 egyezményből mind­össze ötöt ratifikált. Az elmúlt évtized gazdag pozitív tapasztalatai mellett meg kell állapítani: a hel­sinki záróokmány aláírásá­nak évfordulójára bonyo­lult és feszült nemzetközi helyzetben kerül sor. Az enyhülést nem sikerült ki­terjeszteni katonai terület­re. Az Egyesült Államok és a NATO-országok agresszív politikájának következmé­nyeként a 70-es—80-as évek fordulóján az összeurópai folyamat jelentősen vissza­esett. Az első csapás méré­sére alkalmas amerikai ra­kéták telepítése Nyugat- Európában komoly mérték­ben rontja az európai hely­zetet. A fegyverkezéssel a NATO a Kelet és Nyugat között kialakult erőegyen­súly megbontására törekszik, ami ellentétes a helsinki záróokmány alapvető téte­leivel. Az Egyesült Államok ezen túlmenően a szemberf- állás színterévé kívánja vál­toztatni a világűrt, s Nyu- gat-Európát is be akarja vonni ..csilLagháborús” programjának előkészüle­teibe. Ez a lépés az euró­pai biztonság alapjait ás­hatja alá. Cikke végén Lev Tolku­nov megerősítette; a Szov­jetunió, a többi szocialista ország következetesen és kitartóan küzd a békét fe­nyegető veszély elhárításá­ért, az összeurópai folyamat folytatásáért, a nemzetközi kapcsolatoknak az enyhülés medrébe történő visszatéré­séért. Kérni fogják Celenk kiadását Bakir Celenknek Bulgá­riából Törökországba való visszatérése állt hétfőin Ró­mában a pápa elleni me­rénylet ügyét tárgyaló ner középpontjában. Celenket hazaérkezése után a török nyomozó szervek azonnal le­tartóztatták, mert közönsé­ges bűncselekmények miatt körözés alatt állt. A római per fővádlottja és egyben a vád „koronatanúja”. Meh­met Ali Ágica szerint Bekir Celenk volt a közvetítő a török „Szürke Farkasok” és az ügyben állítólag részes bolgár állampolgárok között, ezért már több ízben köve­telte, hogy a bíróság hall­gassa ki őt is. Antonio Marim főügyész javasolta, hogy a bíróság kérje a török kormánytól Celenik kiadatását. Ezzel a védelem képviselői is egyet­értettek. A Centropress hétfő esti kommentálja Volt idő, hogy mindenki őket irigyelte. Még ma is automatikusan az olajsejk képe ugrik elénk, ha a gaz­dagságról hallunk. A fil­mekben nap nap után föl­föltűnnek a humuszos mil­liárdosok, nem olyan régen egy amerikai szélhámosnak elég volt egy lepedő és egy hamis pecsétgyűrű —, hogy orruknál fogva vezesse a legelőkelőbb kaliforniai szállodák sokat próbált por­tásait ... Ám a szakértők régóta ismételgetik: koránt- sincs minden rendben az OPEC házatáján. Sőt. Nyu­gaton a kőolajtermelő és -exportáló országok szerve­zetének válságáról cikkez­nek a lapok. Tény, hogy mostani bécsi- találkozójukon az OPEC' tagjainak olajipari minisz­terei nem tudtak megegyez­Holtpont ni a szervezet stratégiáját illetően, és így tovább tart a patthelyzet. Legközelebb július második felében, Genfben ülnek össze a mi­niszterek, hogy megkísérel­jék elmozdítani a holtpont­ról az OPEC szekerét; ad­dig egy bizottság dolgozik a követendő irányvonal kidol­gozásán. A háromnapos bécsi ta­lálkozó sovány végeredmé­nye gyakorlatilag az eddigi állapot fenntartását jelenti: marad a hordónkénti hu­szonnyolc dolláros alapár, és .a tizenhatmillió hordós napi ■értékesítési kvóta. A tagállamok jelentős ré­sze azonban egyiket sem tartja be, mivel pénzszű­kében szenved, s így szük­sége van minden centre. Ez nemcsak a talán túl gran­diózusra sikerült fejlesztési tervek eredménye. Sokkal inkább okozója ennek a leg­nagyobb fogyasztók gazdasá­gának korábbi válsága, majd a kilábalás után is megőr­zött takarékos szemlélet. Egyre csökken a fajlagos olajfelhasználás, ami min­denképpen örvendetes jelen­ség a jövőt tekintve. Egyre kevesebb az energiaínséges jövő elképzeléseivel ijeszt­gető futurológiái tanulmány, fokozott figyelmet kapnak a környezetvédelmi megfon­tolások. Csakhogy az OPEC tagjai nincsenek felkészülve ilyen méretű változásokra. A fej­lődő országok közé tartozó államok többsége igen ha­mar visszasüllyedhet az olaj- árrobbanás előtti állapotok közé, ha nem sikerül ''ész­szerű programot kidolgoznia a szervezetnek. Az egykor irigyelt országok most sú­lyos gondokkal küzdenek. Nagy kérdés, hogy a gazda­sági és politikai ellentétek­től szabdalt OPEC képes lesz-e rövid idő alatt kilá­balni a válsághelyzetből. Ha nem, az tovább fokozza majd a világgazdaság amúgy is súlyos problémáit. H. G. A SKÁLA-KAPÓS g. t. PÁLYÁZATOT HIRDET az alábbi munkakörök betöltésére: — közgazdasági osztályvezető feltételek: képesítés: számviteli főiskola vagy mérlegképes oklevél, 5 év gyakorlati idő — árelőadó feltétel: középfokú áras képesítés, gyakorlati idő 5 év Fizetési feltételek a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés írásban 1985. július 15-ig. Cím: Skála-Kiapos g. t., 7361 Kaposszekcső, tsz-major. (88251)

Next

/
Oldalképek
Tartalom