Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-09 / 159. szám
1985. július 9., kedd Somogyi Néplap 3 Harmincezren Boglárlelle körül VILÁGSZÍNVONAL és fejlesztési kötelezettség A déli Balaton-part közigazgatásilag második legnagyobb települése Boglárlelle, az átlagostól eltérő, számos egyéni vonással. Elegendő arra utalnli, hogy másfél éve lett városi jogú nagyközség, és vonzáskörzetéhez két volt járásiból (tizenhét település tartozik Gamástól Szőlőslkís- lakig, Buzsáktól Viszig. Az új helyzet újszerű megoldásokat köivetel a feladatok végrehajtásában is. (Miként él ezen a területen a csaknem hanmincezres lakosság, az új körülmények között hogyan valósulnak meg a társadalom- és gazdaságpolitikai célok, a fejlődés milyen fényéi adhatnak alapot az örömre, és milyen gondokkal birkóznak a holnapi cél elérése érdekéiben az 'itt élő vezetők, dolgozók — egy teljes napon keresztül valójában csak erről esett szó. Tóth Jánosnak, a megyéi pártbizottság titkárának és az e területen élő néhány megyei pártbizottsági tagnak módja volt arra is, hogy tapasztalatokat szerezzen a jóról és a nehézségekről lis. Nem véletlen, hogy alkonyo- dott már, amikor sor került a látottak, tapasztaltak ösz- szegzésére. A résztvevők szinte mindegyike — például Büki János, a városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkára, Mészáros Győző, a bogiári kombinát vezérigazgatója, Csiga Zoltánná és Ress János, a megyei pártbizottság tagjai ilyen vagy olyan formában hangot adtak annak, hogy ez a módszer jó, követésre méltó, segít a mindennapi munkáiban. Valamilyen formában az életnek szinte minden területe szóba került. Az is, hogy a közrend és a közbiztonság érdekében nagy szükség volna Gaimáson egy körzeti megbízott rendőrre, az is, hogy a -méltán világhírű K-unffy képtár nagyobb propagandát érdemelne. Szóba hozták, hogy feltétlenül megoldást kellene találni a lát- rányi művelődési ház nagytermének felújítására, hiszen már szemmel láthatóan kidőlőfélben van a fálá, de egymillió forinttal ma még sok millió forintos értéket lehetne megmenteni. A helyi tanács, a látrányi, a somogy- babodi tsz a maga lehetőségeihez mérten kész mindent megtenni, de önmagában ez az erő kevés. A példákat, a témákat hosszan lehetne sorolni. A városi jogú nagyközség párt-, állami és gazdásági irányítói az új körülményeknek megfelelően, az útkeresés nem könnyű időszaka után, az itt élők iránt érzett nagy felelősséggel végzik munkájukat. A feltételek nem könnyűek. Ez a terület elsősorban mezőgazdasági jellegű: a Kaposgép lengyeltóti gyáregységén és a bog- lárlellei Híradástechnikai Szövetkezeten kívül nincs számottevő -ipar. Érdemes megjegyezni, amit Mészáros Győző mondott: jó lenne, ha a hetedik ötéves terv ipar- fejlesztésének kidolgozásakor ezt a helyzetet figyelembe vennék. A fő gazdasági tényező, a (mezőgazdaság is meglehetősen ellentmondásos. Nemcsak azért, mert a Balaton közélsége, a vízminőség megóvása, javítása egy sor olyan követelményt támaszt, Új műszaki fejlesztési társulás alakult Roboplan néven fejlesztési betéti társulást hozott létre a Rekard Győri Mezőgazda- sági Gépgyártó Vállalat, az Építőipari Innovációs Alap és az Agrárinnovációs Társulás. Az alapítók az új vállalat működéséhez tízmillió forintos alaptőkét biztosítottak, ebből a Rekard részesedése 50 százalék, a két kis banké pedig 25—25 százalék. Az új műszaki fejlesztő vállalat elektronikusan vezérelt robotok, manipulátorok tervezésével, fejlesztésével, a berendezések sorozat- gyártásának előkészítésével foglalkozik, sőt vállalkozik a prototípus elkészítésére is. A társulás központi irodáját — ahol a tervezéssel és a műszaki fejlesztéssel foglalkoznak — Budaörsön, termelőüzemét pedig a Győr-Sop- ron megyei Abdán, a Rekard egyik telephelyén rendezik be. Az előzetes fölmérések szerint jelenleg elsősorban az élelmiszer-gazdaságban és az építőiparban nagy az igény a különböző fejlettségi szintű robotok és manipulátorok iránt. A társulás alapítói tervezik, hogy sikeres termékeikkel később a külpiacra is kilépnek. Háromszáz kombájn vevőre vár A kedvezményes kombájn- vásárlási lehetőséget kihasználva az aratás -indulása előtti napokban megélénkült a vásárlás, újabb mezőgazdasági üzemek határozták el a gépbeszerzést. A MÉM és a Pénzügyminisztérium, mini ismeretes, a kereskedelem javaslatára megállapodott, hogy a szerényebb anyagi helyzetben levő üzemeknek hitelkedvezménnyel segítik elő új .kombájn vásárlását. A vételár 20 százalékának befizetésekor már hozzájuthatnak az új géphez, s a további részleteket általában öt év alatt kell vissza- fizetniök. A Magyar Nemzeti Bank megyéi igazgatóságainak. egyedi elbírálása -alapján — esetenként — a 20 százalék befizetése alól is mentesülhetnek a termelő- szövetkezetek. A július 1-től érvényes kedvezményekkel élve máris csaknem 40 kombájn talált gazdára. Az Agroker raktáraiban több mint 300 korszerű arató cséplőgép vár vevőre. amely .az átlagostól eltérő feladatokat ró ezen a vidéken az üzemekre, hanem azért is, mert a tájegység szövetkezetei általában kedvezőtlen természeti körülmények között folytatják termelésüket. Növekvő feladataik megoldásához szinte kivétel nélkül mindegyik nagyüzem kialakított valamilyen ipari tevékenységet, amély egyrészt az itt élők foglalkoztatását szolgálja, másrészt hozzájárul az alaptevékenység, a mezőgazdasági termelés fejlesztéséhez. A fő gazdasági tevékenységet jelentő agrártermeléshez hozzátartozik az is, hogy itt van a dél-bailaton-i borvidék központja, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát, amely világszínvonalú termelési kultúrával, példásan gyakorolt szocialista integrációval munkálkodik a környék mezőgazdálkodásának fellendítéséért, a borvidék történelmi rangjának, hírének erősítéséért. Hazánk hivatalosan elismert borvidékei között ez a legfiatalabb. Az sem kíván különös magyarázatot, hogy a Balaton miatt ez a tájegység az idegenforgalom egyik központja. Ezért örvendetes és bíztató, hogy a meglevő hagyományok mellett — kápolnatárlatok, buzsáki búcsú, bogiári szüret — új hagyományok teremtésén (töprengenek. Olyan kezdeményezéseken, amelyek sajátosan kötődnek ehhez a tájhoz, egyben azt a célt is szolgálják, hogy megnyújtsák az idegenforgalmi szezont és az eddigieknél jobban bekapcsolják a belső területeket is. Ezzel a gondolattal összefüggésben vetődött fel újólag Csizstapuszta korszerűsítésének, fejlesztésének szükségessége is. Épülő új házak sora, kultúrált közétkeztetés, javuló de korántsem megoldott közlekedés, klubok, sportolási lehetőségek a fiataloknak, fokozódó önállóság a gazdálkodásiban — megannyi tény tanúskodik arról, hogy megfontolt következetességgel, lépésről lépésre fejlődik a városi jogú nagyközség és az ide tartozó tizenhét település. Az eredmények fölött érzett öröm megosztására épp olyan szükség van, mint arra, hogy a nehézségek megszüntetésének módját közösen keressék. Ezt a célt szolgálta a térség holnapja érdekében a személyes tapasztalatszerzés, a nyílt eszmecsere is. Vörös Márta Futóművek Szombathelyről A Rába szombathelyt futóműgyárában futóműveket, futóműalkatrészeket és motoralkatrészeket állítanak elő, évi 13 milliárd forint értékben. A termékek egy része exportra, más része a központi gyárba kerül beépítésre. A nagy sorozatú féltengeiy- gyártósoron a mellső futómű féltengelyének bordaméretét ellenőrzik. SZERVEZÉSI SZIGETEK Lehetséges-e a gyártósor kapacitását 20 százalékkal növelni úgy, hogy nincs mód sem a létszám növelésére, sem pedig az adott technikai-technológiai feltételek megváltoztatására? A feladattal külföldi szervezőket bíztak meg, és gyorsan kiderült, hgoy a kívánt kapacitásbővítés — csakis a munka átszervezésével — bizony megoldható. És még mindig maradtak bőséges teljesítménytartalékok. A jórészt szakképzetlen segédmunkásokat foglalkoztató munkahely átszervezése közben érzékenyen ügyeltek, vigyáztak arra a néhány szakmunkásra, akinek a munkája a minőség és a mennyiség szempontjából meghatározó, s aki ily módon a munkafolyamat kulcsfigurája. Ugyanis, ha az átszervezéssel a munkahelyi hierarchiában elfoglalt helyüket veszélyeztették volna, akkor az egész átszervezés kudarcával is számolni kellett volna. Ügyelni kellett a közvetlen munkahelyi vezetők „szervezés-érzékenységére” is: anyagi ösztönzési rendszerük ugyanis nem a teljesítménytartalékok robbanásszerű, hanem csak fokozatos, lassú feltárására készteti őket. S persze vigyázni kellett a segédmunkásgárdára is, mert ha nem érzik az átszervezés azonnali — és kedvező — anyagi következményeit, akkor egyszerűen odébb állnak. A módszer: az átszervezést követő azonnali és általános órabéremelés — minden teljesítménynövekedés nélkül. Így aztán mindenki jól járt, csak a külföldi szervezők távoztak csalódottan, mert be kellett látniuk, hogy munkájuk jó esetben is fél sikerhez vezetett. A teljesítmények és a bérek valamicskét közelebb kerültek ugyan egymáshoz, de a keresetek közötti különbségek nem annyira a teljesítménykülönbségeket, hanem inkább a szóban forgó munkaszervezetre jellemző hatalmi viszonyokat tükrözték. Márpedig az általuk végzett munka sikerének alapfeltételeként a teljesítmények és a bérek közvetlen kapcsolatát jelölték meg. Más példa: a gépipari nagyvállalatnál egyre többe került és még több gondot okozott a tmk-munka. Az átszervezéssel megbízott külföldi szakemberek első figyelmeztetése: ha egyszer „tervszerű megelőző karbantartás”, akkor semmi helye az utólagos és tervszerűtle- nül kapkodó javítgatásoknak. Tehát a szervezési javaslat: előre megrendelni az esedékes karbantartási munkákat, ezeket — a megrendelések alapján — előre tervezni és szervezni, jó előre kidolgozni az egyes munkafolyamatok .irányítását, megoldani e munkálatok hatékonyságának mérését, hozzárendelni a megfelelő ösztönzési eszközrendszert, és végül az egész folyamatról pontosan informálni az illetékes vezetőket. A tagadhatatlanul racionális elképzelés annyira megGYORSABB TÁJÉKOZTATÁS Lakást építenek a fiataloknak Csaknem hétszáz harminc éven aluli fiatal dolgozik a Somogy megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a létszám negyven százaléka. A szakmunkástanulók száma négyszázhatvan. Az adatok is bizonyítják, milyen meghatározó a fiatalok szerepe a Sáév életében és különösen a jövőjében. A vállalati pártbizottság kidolgozta a Központi Bizottság ifjúságpolitikai állásfoglalásának végrehajtásával kapcsolatos helyi feladatokat. Hegedűs János, a Sáév pártbizottságának titkára elmondta, hogy az utóbbi években nőtt a fiatalok iskolázottsága, szakképzettsége. Többségük becsületesen dolgozik, tanul, helytáll a termelőmunkában, részt vesz a társadalmi munkában, a közéletben, sokat tesz például az ésszerű energia- és anyagtakarékosságért. Elsősorban a tizennyolc— huszonhat évesek többsége küzd a pályakezdés, a munkahelyi beilleszkedés gondjaival, keresi a képességeinek és jövedelmi elképzeléseinek megfelelő lehetőségeket. Sajnos, az utóbbi időben csökkent a munkásfiatalok száma, nagy a vándorlás, a bérezési megkülönböztetések pedig feszültséget okoznak. A pártbizottság véleménye szerint arra van szükség, hogy a jól dolgozó fiatalokat ugyanúgy becsüljék meg anyagi és erkölcsi szempontból, mint az idősebbeket. A szocialista brigádok felkarolhatnának egy-egy fiatal szakmunkást. A fiatalok sajátítsák el jól szakmájukat, gyarapodjon hivatástudatok és szakmaszeretetük, illeszkedjenek be, és a Sáóv- nél találják meg érvényesülésüket. Sok szó esett arról, milyen gondot okoz a fiataloknak az otthonteremtés. Eddig 188 lakás épült az OTP közreműködésével a megyeszékhelyen és Siófokon. Most készítik elő negyvenhét öröklakás fölépítését Kaposváron, az Április 4. utcában. A Szántó Imre utcában levő tizenhárom szolgálati lakást elsősorban arra kívánják felhasználni, hogy a fiatal műszakiakat és közgazdászokat a vállalathoz kössék. A Sáév kamatmentes kölcsönt nyújt a dolgozó fiatalok lakásgondjainak megoldásához. Ezenfelül évi harmincezer forintot használnak fel vissza nem térítendő támogatásra. Az elhangzott javaslatok alapján, megvizsgálják, miként tudnának több pénzt előteremteni a fiatalék lakásépítésének és -vásárlásának elősegítésére. Lehet, hogy megpróbálkoznak félkész lakások építésével. ez ugyanis előnyös a fészekrakóknak. A tanácsoktól olcsó telkeket kérnek, valamint lehetőséget az úgynevezett foghíjbeépítésre. A vállalati pártbizottság szerint többet kell tenni a fiatalok vezetővé neveléséért. Most kevés időt és gondét fordítanak a tehetséges. az előrelépésre alkalmas munkások fölkészítésére. A fiatalok olykor jogosan kifogásolják a tájékoztatás hiányosságait, igénylik a nagyobb részvételt a döntések előkészítésében, az ellenőrzésben. A vállalatpolitikában jobban vegyék figyelembe a fiatalok igényeit, érdekeit, alaposan mérlegeljék, milyen az egyes döntések. intézkedések hatása az ifjúságra. _ Fontos a fiatalokkal való párbeszéd, a velük való foglalkozás — mondta Hegedűs Jánosi — Szót lehet és szót is kell értenünk velük. El kellene gondolkodnunk azon. vajon azt a bizalmat, türelmet és segítséget, amelyet annak idején a velünk foglalkozó kóm- munistáktól kaptunk, mi megadjuk-e a mai fiataloknak. Ha munkájukban, magatartásukban, szemléletükben sok a joggal bírálható vonás, akkor az ezzel kapcsolatos pártmunkát, az egyes párttagok szerepét is szükséges felülvizsgálni. Szeretnénk, ha az idősebb kommunisták közelebb kerülnének a fiatalokhoz, megismernék a gondjaikat, s az egész párttagság kezdeményezőbb lenne az érdekük képviseletében. L. G. tetszett a vállalat vezetőinek, hogy a módszert „egy az egyben” alkalmazni kívánták a váratlan üzemzavarok elhárításával foglalkozók -- vagyis a hagyományos értelemben vett tmk-sok — körében is. A "következmény: teljes csőd. A gyors reagálást, a hirtelen támadt zavarok esetén nélkülözhetetlen mozgékonyságot és rugalmasságot tanúsító javítóbrigádok egyszerűen nem tűrték meg a folyamatosan tervezett, a géphibák megelőzésére kitalált — ráadásul a hatékonyságot szolgáló szigorú normázási módszerekkel kombinált — szervezési eljárást. (Nem is csoda! A tűzoltók munkáját sem előre megállapított normaad átok szerint értékelik... De mert belekényszerítették őket e rendszerbe, a karbantartó munka minden korábbinál mélyebb mélypontra süly- lyedt: egyre több volt a váratlan géphiba, s egyre nehézkesebben ment a javítás. Az akció végül is oda vezetett, hogy közös megegyezéssel tartósították a felemásra szervezett karbantartási rendszert; fokozatosan enyhítették a rendszer szigorát, lazították a prémiumfeltételeket, a rnunkameg- rendelés és az elszámolás rendjét. Az imént vázolt két — és az ezekhez hasonló sok más — példának közös a lényege és a tanulsága: úgy látszik, hogy a vállalatvezetők, s még inkább a termelést közvetlenül irányítók cselekvését a kelleténél jóval kevés»bé motiválja a termelékenység növelésével elérhető eredményesség. S ez mindeddig a vezetők érdekeltségi rendszerének hibáira, ellent- modásaira volt visszavezethető. Másrészt: a hazai szervezési gyakorlat többnyire inkább a termelő munkahelyekre szorítkozik; az irányító munkában és a termelés előkészítésében alig-alig fedezhetők föl az átszervezésekből szükségképpen adódó konzekvenciák. Nem is nagyon lehet ez másként, mert — és harmadsorban — a vezetők kezében sincs annyi és olyan hatásos eszköz, amely a szervezési akciókkal megmozdított tartalékok folyamatos és hosszabb távon is jellemző hasznosításához kellene. Röviden és kényszerű egyszerűsítéssel fogalmazva: a teljesítményvisszatartásra ösztönző érdekeltségi viszonyok közepette jó esetben is csak afféle szervezési szigetek tűnnek fel a vállalatoknál, hogy aztán előbb-utóbb eltűnjenek, visszasüllyedve a gazdálkodás általános feltételrendszerébe. Nem kellene meghosszabbítani, tartóssá tenni e szervezési szigetek létét? Első lépésként sokat jelentene ez is. Vértes Csaba
