Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-06 / 157. szám

1985. július 6., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Száz éve történt Megfogták a láthatatlan kórokozót Pasteur már elmúlt 60 éves, amikor a veszettség gyógyításával kezdett fog lalkozni. Előzőleg kimutat­ta, hogy a baktériumok nem bomló szerves anyagból hanem kizárólag magukból a kórokozókból származnak, azok osztódása révén. Bébi zonyította az erjedések bak­tériumos eredetét és hirdet­te, hogy az erjedésekhez ha­sonló fertőző emberi beteg­ségeket is baktériumok okoz­zák. Így a veszett állatok marásától származó, veszett' séget is, amely csaknem mindig szörnyű és kínos halállal végződik. Mivel a veszett kutyák nyálában mikroszkóppal sem talált baktériumokat, a biztosra vett kórokozóikat „láthatat­lan kórokozóknak’’ nevezte el. Ezeket ma vírusoknak nevezzük és elektronmikro­szkóppal jól láthatók. A nagy tudós a veszettség megelőzésére és gyógyításá­ra magukat a kórokozókat akarta felhasználni, akár­csak Jenner a himlőnél, vagy mint a nép mondja: kutyaharapást szőrivel! Elő­ször egészséges kutyáknál mesterségesen, azaz veszett állat nyálának az agyvelőbe való befecskendezésével ve­szettséget idézett elő, s a megbetegedett állatokat kezdte kezelni. A kezelés­hez a veszettségben elhul­lott állatok agyvelőjéből ké­szített kivonatot. Közben az agyvelőket szárította, hogy a kórokozó meggyengüljön. Fokozatosan emelte az oltá­sok erősségét; az utolsó adag gyengítetlen volt. E módszerrel az állatoknál gyógyulást sikerült elérni. Ezután következett a nagy próba: a halálosan megbe­tegedett ember meggyógyl- tása! Pasteur tudta, hogy mód­szerét emberen is ki kell próbálni. Bizonytalanság, sőt félelem fogta el. Egyik barátjának azt írta, hogy önmagát fogja megmaratni egy veszett kutyával és sa­ját testébe fecskendezi be utána az oltássorozatot! De akkor még százszámra oltot­ta állatait és figyelte a ha­tást. 1885. július 6-án reggel következett be a drámai ese­mény. Egy kilencéves kis­fiúval, Joseph Meisterrel érkezett a tudóshoz a gyerek édesanyja egy elzászi falu­ból. A fiút előző nap egy veszett kutya megtámadta és 14 sebet ejtett rajta. Pasteur két kollégájával konzultált és igen nagy iz­galomban, de még aznap beadatta az első injekciót! Az oltóanyagot Pasteur szívta fel a fecskendőbe és orvos munkatársa, Grancher adta be. Július 16-án dél­előtt 11-kor érkezett el a végső próbatétel ideje: egy — előző nap kimúlt — nyúl gerincvelőjéből készült oltó­anyagot fecskendezett a kisfiúba. Az anyag gyengí­tetlen volt, azaz védőoltás nélkül biztosan halálos. És a kisfiú három héttel érke­zése után egészségesen tért vissza hazájába. Hetvenedik születésnapján e sorokat írta az orvosi dip­lomával nem ' rendelkező nagy gyógyító: „Mély meg­győződésem, hogy a tudo­mány és a béke erői legyő­zik a tudatlanságot és a há­borút, s a népek összefognak majd, hogy ne romboljanak, hanem építsenek...” Dr. Franki József J s c* .*«» r : : ;' ,|f í > * ' ' S ,^ ? Hazánk legérdekesebb középkori falképegyüttese a vizsolyi református templomban ta­lálható. A restauráláshoz 1944-ben kezdtek hozzá. 1952-ben, majd 1977-ben folytatták. Össesen több mint 240 négyzetméternyi középkori freskót restaurálnak a templom szen­télyében, illetve a hajójában Avantgarde kérdőjelek Döbbenetes a vajúdás. A kín — amíg egy verseskötet megszületik. Nem az az idő, amely az ötlet első, pattanó szikrája — a gondolat fo­gantatása — és papírra ve­tése (megírása) közt telik el; sóikkal inkább „végtelen.” a kéz(gép-)irat kötetbe rende­zése, illetve a nyamdaifes- ték-szagú „újszülött” niapvi- lágna-jötte között. Sok idő ez, s különösen ha első az a kötet... Több mint kétévi vajúdás után jelent meg egy ízléses, vékony füzet: b. Gyarmati László versei. A Kis kötet címtelen címlapján avant- garde módon formaibontó zá­ró-kérdő jel —,(?) — ágasko­dik. Lapjain hatvanegyné- hány vers. öt ciklusban. Ti­zenhét év termése — az in­dulás éveié. A világra rár csodálkozó kamasz költői in- tanálása, a fiatalos szárny­próbálgatás és magaslba-reb- ibenés; a poétaszem élé tá­ruló végtelen — és ezzel a magány — szívlbemarkoló sejjdítése; a magáramanadatt- ság, az ágaskodó kétség (né­ha kétségbeesés?), érzés-lég- örvény ... A zühanóirepülés toizsengető öröme-rettenete. A kezdet verssé vált té­nyei. Még akkor is, ha szer­zőjük e Kis könyv első Írá­sában (előszavában) „nincs kezdet” kijelentéssel lép színre. Szinte modem be­mutatkozási formula ez, amely jóalőre elhárít min­den gyámkodást, atyás-jóin­dulatot; az önállóság első megnyilvánulásaként ellöki magától a segítő kezet, mert — bár érzi hizonytalanságait — egyedül akar lépni a maga választotta, önmaga- kezdte úton. Figyeljük csak: „ ... nincs befejezett mű, nincs lezárt gondolat ........... s így mondatvági pont sincs, hisz mondat sincs, csal? sza­vak közti kérdőjelek, melyek megbújnak, vagy nyíltan ki- állanak” ... Később pedig: „a Világ egyre inkább a föl­tornyosuló kérdőjelek erde­jébe tévedt...” S még to­vább : „ ... ott torlódnak a .. kérdőjelek az én tor­komban is” ... Kérdez — s a válasz a vers. Gyarmati László — .lapunk fiatal mun­katársa — verset eddig elég ritkán publikált: néhányszor megjelent itt, a Somogyiban, illetve a Somogyiban, a Du­nántúli Napló hasábjain. Versei így összegyűjtve szí­nes, kutató egyéniséget tár­nak elénk. A költő kérdez — értünk helyettünk is. Nemcsak itt b. Gyarmati László versei és most, hanem időtlen idők óta; már a múltba tűnt kez­detek homályos barlangjai­ban ,is, mágikus misztika há­lóiba gabalyodva, s később is, századok során, mindig a valót és mindig a jövőt fag­gatva kérdést kérdésre vet — egyszerre őrizte így zsu­gorin és tékozolta, amije volt, s két kézzel nyúlt az „elér­hetetlen” lehető felé. S így volt esélye mindig az elbu­kásra. Gyarmati László is torlódó kérdéséivel világunkat veszi célba. Helyet keres, átjel­zést, éligazodást. Számot vet „vagyonával”; szellemi tarso­lyába gyűjti a szűlkebfo haza értékeit: a téli fényt, az er­dei tavaszt, folyók sodrá­sát ... És természetesen a Tó — a Balaton — szépsé­geit (hiszen a gyermekkor meghatározó és első lépése Kőröshegy—Szárszó—Földvár egyenlőtlan-idejű három­szögelési pontján már eleve- elrendeltetett... Kitaposott utat kereső szemünknek mégis meglepő, hogy e költészet mennyire elődök nélküli, és „liskolát- lan”. Mintha Csokonai vagy az ifjú Berzsenyi korából a XX. századba lépett volna át — közvetlenül. Vajon egyéniségéből fakad? Vagy ez is egyenes következménye a mindenáron önállóságot igénylő kamaszdac szülte ta­gadásnak? Gyarmati termé­szettudományos képzettsége — mint egyik versében (Idő­számítás) is utal rá: „szak- imája” vegyiparii technikus — révén szemlélete eüüt a meg­szokott „humán” beállított­ságtól. Erősen hatott rá a rendszerezés modern mate­matikai módszere, illetve a strukturalizmus, és vonzzák az izmusok napjainkban már nem egy esetben hervatag virágai. A kötet Álmeny- ország, és ... című ciklusá­nak versei, úgy érzem, mér­földkövekként. jelzik a meg­tett utat — vargabetűit épp­úgy, mint fordulópontjait, aivantgarde lázongásában is a harmómiiakjeresését. S bár lehetne többet is, csak egyet emelek ki: A cédrus higgadt számvetése, formái szempont­ból tiszta szerkezete különö­sen sokat ígér. Reméljük, b. Gyarmati László nemcsak ígéret ma­rad. Kurucz Ferenc A verseskötet tipográfusa Katona Csongor volt. A könyvet szép kiállításiban (pár szarvas hibával) a So­mogy megyei Nyomda ka­posvári üzemében készítet­itek. Magyar capriccio Ügy tetszik, visszavonhat tatlanul megkezdődött a szabadságidény. Konzerv- ből készült a hétfői kaba­ré, mirelité elemózsiával — Az aranyember, a Csendes Don, a Pantaleon. a hölgyvendégek sorozat- adaptációval — igyekeztek kedvünkben járni a Rádió- színház szerkesztői, de a gyermek- és ifjúsági műso­rokban is sok volt az ismét­lés. S előtérbe került a muzsika. A zenés színházak és hangversenytermek csak őszre nyitják meg újra ka­puikat, Bregenz, Lausanne, Salzburg és Bayreuth nagy fesztiváljai pedig, melyékről oly sok eseményt közvetít a rádió évről évre, még nem kezdődtek el, ily módon a szerkesztőknek is jobbára a hangszalagokra kellett szo­rítkozniuk. Jóval nagyobb baj azonban, hogy a zenei műsorok szerkesztése meg az átlagosnál is kuszább, za­varosabb lett az elmúlt he­tekben. Itt van például Németh Amadé remek sorozata. A magyar opera nyomában. Szerzője és szerkesztője — jó ürügynek tekintve Erkel Ferenc születésének 175. év­fordulóját — hézagpótló vál­lalkozásba kezdett: azt a folyamatot szeretné bemu­tatni, mely Ruzicska még olaszos dalművétől, a Béla futása címűtől a Bánk bán vagy a Brankovics György fenséges nagyszerűségéig vezetett. És mert valószínű­leg a hivatásos zenetörté­nészek közül is meglehető­sen kevesen fütyörészik egyelőre Thern Károly vagy Doppler Ferenc dallamait, felajzotitan vártuk a széri­át. tudván azt is, hogy a .rádió számos új fölvételt készített ebből az alkalom­ból Kincses Veronika, Nagy János, Miller Lajos, Gregor József és mások közremű­ködésével. Csak hát —mert valamennyiünk életében van valamiféle rendszer — nehéz alkalmazkodni ahhoz, hogy az egyik folytatást ko­ra délután sugározzák, a másikat késő este. Szük­ségszerű tóhát. hogy foghí­jas marad az élvezetünk — és bosszantó, hagy ezen a hibás gyakorlatos a szer­kesztők évek óta nem vál­toztatnák. Ugyanez vonatkozik arra a — szintén az elmúlt he­tekben kezdődött — retros­pektív sorozatra, mely Ma- ryline Horne-nak, a Metro­polisán legendás altónekes- nőjének a szerepeit mutat­ja be. A változatos időpon­tok azt sejtetik: a zenei mű­sorok szerkesztői sem kevés­bé szeszélyesek, mint Home színpadi alteregói, Semira- mis. Carmen, Amneris vagy Azucena. Aziok, akik Nagy mesterek — világhírű elő­adók, A zeneirodalom reme­keiből vagy az Opera-mű- vészlemezek adásait illesz­tik a műsorstruktúrájukba, szintén a rapszódiához vagy a capriccióhoz vonzódhat­nak inkább, mint az erősön kötött szonátaformához, hi­szen két egymást követő adás legföljebb véletlenül kezdődhet ugyanakkor. Holott a nemzetközi gya­korlatban kitűnően bevált az a szokás, hogy egy mű­sortípust, illetve sorozatot ugyanabban aiz időpontban sugároznak. A külpolitikai és a tudo­mányos rovat, a Gyermek­rádió és az ifjúsági szer­kesztőség adásaiban ideha­za is felismerhetünk ilyen­fajta rendszert, a zenei adá­sok szerkesztésében azonban — eltekintve egy-két, e szemlében korábban mélta­tott magazintól — alig. Re­mélem. a szeszélyes nyár múltával kedvezőbb tapasz­talatokról számolhatok be — ugyancsak szombaton, az ötödik oldalon, jobbra fent Lengyel András Angol fotók a Műcsarnokban Az Angol Királyi Fotótár- saság legértékesebb alkotá­saiból nyílt kiállítás tegnap a Műcsarnokban. A megnyi­tón jelen volt Peter Willi­am Unwin. Nagy-Britannia magyarországi' nagykövete. A királyi fotótársaiság 1853-ban alakult, s egyike a legrégibb fotográfiai egye­sületeknek. A szervezet kez­dettől fogva éves kiállítása­in mutatta be a tulajdoná­ba került legértékesebb fényképeket. A .gyűjtemény ma már több tízezer alko­tásból áll. A Műcsarnok ki­állításán a legértékesebb kincsek közül mintegy száz fényképet vonultatnak föl, ezek többsége a fényképe­zés őskorából származik. A legtöbb munka természete­Űgy tartja a >mondás, hogy ameyik kutya ugat, fiz nem harap. Állítom, hogy ez fordítva is igaz. Az á kóbor eb ugyan­is, amelyiknek hátulról na­gyon szimpatikus a bal lá­bam, pont ellenkezőleg cse­lekedett: 1se szó, se ugatás — csak harapás ... Az orvosi ügyeletén azt mondták, tudni kellene, hogy az orvul támadó ku­tya Irendelkezett-e oltási bizonyítvánnyal. Mivel én az ebnek se rokona, se is­merőse nem vagyok — nyil­ván azért {harapott meg! —, így az érvényes oltási bizonyítványát sem láthat­tam. Akkor bizony, a doktor döntése szerint, csak az a biztos, hogy engem még nem oltottak be veszettség ellen. Különben is sokkal egyszerűbb lenne, ha az embereket oltogatnák, mert ők |legalább tudják, hogy miért. /Szegény kutya pedig nem képes felfogni, hogy miért. Kutyuli Hitelt néhány nap, már túl voltam az injekcióval együttjáró hőemelkedésen és kellemetlen közérzeten. A belváros (egyik szűk mel­lékutcáján cipeltem hazafe­lé a szatyrot, amikor Mka­nyarodott elém a járdára egy fekete ieb, póráz nélkül, utána rögvest egy idősebb hölgy. A kutya, mint egy spanyol őrült bikája, fel­dobja a farkát, kihegyezi a két fülét, előredugja az or­rát, és szaglász. A fal felé húzódom, kigondolom a har­ci taktikát. Ha balról jön, jobbal rúgok, ha jobbról jön, a szatyorral ütök... Már csak néhány lépés, 'aztán kettő... Megáll. Orrlikait mozgatja, tágítja a viadal előtt. A lábam rúgásra ké­szen ... Ekkor megszólal a dáma: — Cézárkám, ne bántsd, nem 1szagos a bácsi! Majd harci kedvemet pró­bálja csillapítani: — ;Ne féljen, fiatalem­ber, Cézár be van oltva ve­szettség ellen! — Én is ... — mondom^ mert mást nem tudok ki­nyögni. A kutya hátralép egyet, vakkant kettőt, aztán hátra­lép még kettőt, és vakkant egyet, majd minden átmenet- néfkül átszalad a másik ol­dalra egy kóbor macska után. — Jól van, okos kutyi... — nyugtázza iá néni. Ami azt illeti, Cézár tény­leg „okos kutyi”: szeren­csémre nem veszett meg, hogy pont belém harapjon, akit szintén beoltottak. Vi­szont a törvényt nem tisz­teli, mert póráz nélkül hoz­ta le a gazdiját... Salga Attila sen szigetországbeli fényké­pészektől származik, de be­mutatnak például egy ké­pet Vadas Ernőtől — ez 1935-ben került a társaság birtokába. Kiállítják a fo­tóművészet egyik legendás alakjának, Henry Fox Tal- botnak néhány munkáját is. A kiállítás rendezői arra törekedtek, hogy minél szé­lesebb áttekintést adjanak a királyi fotótársaság XIX. századi, és XX. század eleji anyagából. A tárlaton nem­csak azok a világhírű fotó- művészeti alkotások szere­pelnek, amelyeket az albu­mokból már ismerhet a kö­zönség, hanem olyan első­rangú művek ,is. amelyek eddig ritkán kerültek a ki­állítótermekbe. A budapesti bemutatót követően augusztus 18-tól Kecskeméten a Katona Jó­zsef Múzeumban állítják ki az anyagot. A Műcsarnok tárlata augusztus 4-ig láto­gatható. GYÓRI KONFERENCIA A Magyar Tudományos Akadémia Számítástudo­mányi Bizottsága, a Neu­mann János Számítógéptu- doimányi Társaság, vala­mint az ELTE számítóköz­pontja szervezésében júli­us 8-tól 10-ig Győrben ren­dezik meg a IV. magyar számítástudományi konfe­renciát. A tanácskozást — amelynek a győri Közleke­dési és Távközlési Műszaki Főiskola ad otthont — Már­ta Ferenc akadémikus, az MTA alelnöke nyitja meg. A konferencia — hasonlóan az első években megrende­zett első háromhoz — fon­tos elméleti számítástechni­kai kérdésekkel foglalkozik.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom