Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-04 / 155. szám
4 Somogyi Néplap 1985. július 4., csütörtök „Fölösleges” emberek KITÖRT A MÁLNAHÁBORÚ Rövidesen befejeződik a Ferihegyi repülőtér bővítésének második üteme. Ezzel tulajdonképpen egy új repülőtér, a Ferihegy-2 építése ér véget. Az utas- forgalmi épület az osztrák ARGE társulás fővállalkozásában és kivitelezésében, a repülőgépes előtér, parkoló, a közműhálózat kiépítése pedig a Betonútépítő Vállalat fővállalkozásában - 18 kisebb-na- gyobb hazai vállalat és szövetkezet munkájának összehangolásával - készül. Az utashidakat például finn szakemberek szerelik. Jelenleg már az épületen és a környezetén is a befejező munkákat végzik az épitők. Emberek a határban A segesdi termelőszövetkezet a nagyobbak közétartozik. Haitezamégyszáz hek- tánuk egyik vége az atádi városszélnél, a másik meg valalhol Böhönye alatt van. — 1886 héktáiron lesz arat- ntvalónk — mondja F inta József elnökihelyettes1. — Tíz kombájnunk áll készen, de hát az eső ... — Hétfőn reggel az árpával kezdtük volna — teszi hozzá az elnök, Borbély András —, de az idő közbeszólt. Gyűjteni kellene a szénát is, mert nagy az állatállományunk. Sajnos nedves a fű, rossz a minősége. Többször is meg kell forgatni, sodorni, míg hasmát vehetjük. Jó tíz éve volt ilyen nyárelőnk. De ha nem esik több eső és jég sem ver még egyszer berniünkét, hozni tudjuk a tervezettet. Az elnökihelyettes munka— Wem, Mr. Wittgien, any- nyira azért ismerem magát. Maga nem hagyná cseriben Max Harjveyt. Erre a nyakamat teszem. A két gorilla visszajött a tölcsérrel meg a két láda sörrel. ,Ben McLoui a hátam mögött állt; amikor meglátta a kellékéket, vállamra tette hatalmas, vörös mancsait, és teljes ‘erejével belenyomott a székibe. — Tátsd ki a szádat — mondta Macska, kezében a hatalmas tölcsért szorongatván. Szájából dohányszag és wihiiskybűz áradt. — Ném volt értelme ellenkeznem. Az első üveggel sikerült lenyelnem, hála a rutinnak. Az egyik gorilla már nyitotta volmla a másodikat, amikor váratlanul megszólalt Ruth: — Na, fölfelé azokkal a értekezletre hív. Ilyenkor délidőiben találkoznak a vezetők, hogy megtudják hol és mi történt, mi a további teendő. Máté Sándor beosztott agronómus örömmel mondja: fél tizenegykor megkezdték az árpa aratását. Nincs belőle sok, mindössze negyvenhat hektár. Gépeket egyeztetnek, feladatokat sorolnak. Itt vagont belli rakni, amott tápot hordani. Reggelre várják a növényvédők helikoptereit, oda vegyszert kéne vinni. Ki mit tud vállalni? Pám Miklós, a szőlőtelep vezetője lemondóan legyint: — Nekem egyetlen emberem sincsen. Diákokkal kell dolgoztatnom. Ez elment táppénzre, meg ez is — számolja ujjain a távollevőket, a betegeket, a málnaszedőket. Segesden majdnem mindenkinek van málnása. Ilyen23. Miindnyájan a hang irányába néztünk: Ruth kezében ezüstszínű revolver villant. A gorillákat annyira lekötötte a művelet, hogy teljesen megfeledkeztek róla. Elsőnek Macsk|a nyerte vissza a lélekjelenlétét. — Ne butáskodjon, kislány — mondta, és elindult felé. — Ha még egy lépést közelít, lelövöm — hangja kegyetlenül nyugodt volt. — Ugyan, kislány, el sem tudna találni — lépett előrébb vagy tíz centit Macska. A golyó Macska lábai előtt fúródott a padlóba. Aztán Ruth kívánságára a gemgszteibanda fölsorakozott a fáinál. . Miután leoldotta rólam a kötelet, találtaim, és végigzongoráztam a tagokat; a kor, érés idején igyekeznek, hogy idejében adhassák le a termést. — Ugyan mit tehetnénk — hallom az elnök megjegyzését. — Akinek akkora területe van, hogy hét közben is szednie kell, hát elengedjük szabadságra. — Egyszóval megkezdődött a „málnaháború” — vetem közbe, mert magam is hallottam, hogy ebben az időszákban a málna ugyancsak elszalbadítju a kedélyeket. — Bizony meg. Az idén is öten vásároljuk föl a termést. Jönnek a nagykozári- ak, a Zöldórttől, az atádi áfésrtól, az Erdei Tertnék Vállalattól, no meg ott vagyunk mi is a piacon. Igyekszik mindenki a másikra licitálni. Az áfész például két forintot ígért rá a mi ajánlatunkra. Hát persze, hogy hozzá viszik. Hogy mii segífegyvereket az íróasztal fiókjába dőbtam, bezártam, és eltettem a kulcsot. — Gondolom, megszomja- zott Button, nincs kedve a helyemre ülni egy kicsit? — kérdeztem tőle. — Akarja? — kérdezte fásultan. — Lekötelezne. Button egykedvűen leült. Az iménti öröm teljesen le- hervadt róla; krétafeihór ábrázatával egy panoptikum- figurára kezdett hasonlítani. —■ Nos, Button, honnan menekítette ide azt a százezer dollárt? — Higgye el, megdolgoztam érte... — A rendőrségnek erről más a véleménye. Szóval ? — Tisztában vagyok a jogaimmal ! — Ebben egy percig sem kételkedtem. Viszont, hanem hajlandó beszélni, kénytelen leszek átadni a zsaruknak. Ott aztán annyi ügyvédet fogadhat, amennyit csak akar. Henry Button összerezzent. Azt hiszem, a mondatom oélíba talált. — És ha beszélek? — kérdezte alig hallhatóan. — Majd meglátjuk. — Button habozott. A többiek egykedvűen támasztották a falat. Ruth az ajtó mellett — A Somogy megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat 6 körzeti üzemében összesen 94 dolgozónak M- moindtak. Egy levélből éríe- sülitünk erről, amelyet Kékesi Jenő, a vállalat igazgatója irrt, miután egy tabi painlaiszoS révén, tudomást szereztünk az elbocsátásokról — maradta Balogh László, a megyéi tanács munkaügyi osztályvezetője, — A vállalat elmulasztotta az előírt három hónapos bejelentési kötelezettséget. Nem az elbocsátásokat, hanem az eljárás módját kifogásoltuk. E^t a vállalat igazgatójával is közöltük, aki arra hivatkozott, hogy nem létszámcsökkentés ről, hanem a bá- zislétszámra való visszaál- lásnól van szó. Számunkra nem várt feladatot jelentett ezelkniék az embereknek a gyotrs elhelyezése. A tatod panaszos, Zrínyi Endréné takarítónő április közepén fordult egy levéllé! a hleüyi tanácshoz, amelyben segítséget kért, hogy a mun- kahie!|ytén maradhasson. — A tabi telep takarítónője 50 éves; az úgynevezett védett korba lépett, őt elbocsátani csak többszöri szóbeli és írásbeli figyelmeztetés után lett volna szabad. Ilyen vétséget pedig nem követett el1, tehát közbenjárásunkra ismét visszakerült eredeti munkaköriébe. Visszavonták a felmondását. Madarász Gábor a tabi községi tanácson a munka- erőközvetítéssiel is foglalko- zifc. — Még négyen tettek panaszt a váratlan felmondás tettünk ebben is meg abban is a gazdáiknak, kit érdekel ma miár? Csak egyet tehetünk azokkal, akik tőlünk ingyen kapták a töveket, s nem nekünk adják el a termést: kifizettetjük a szaporítóanyag árát. Jönnek a konzervgyáriak. Érdeklődnek: hol tart a borsó betakarítása. Berencsi Géza, a somogyszob.i kerület vezetője nem panaszkodik. — Az első szakaszban vetettből eddig 938 mázsát vittünk be Atádra. Ha vasárnap is dolgoznak a konzervgyáriak, akkor hétfő reggelre elfogy az első vetésből való. Leállhaltunk a csépléssel. A második szakaszból való ugyanis csak most virágzik. Még néhány szó, és mindenki indul a maga dolgára. Ilyenkor a gazdaember- nek a határiban a helye. Nagy Jenő állt, kezében a pisztollyal. — Egy percet adok — jelentettem ki, és az órámra pillantottam. — Azt hittem, már kitalálta — Button hangja száraz vélt. — Kábítószer. — Tovább. — Nem csinálom régen. Fél évvel ezelőtt keresett meg egy férfi. Alán Hogairt- ként mutatkozott be. Előnyös üzletet ajánlott. Mindössze annyi volt a dolgom, hogy havonta egyszer átveszek valakitől egy táskát. — Kitől? — Többnyire Alán Ho- garttól. Aztán másnap elkeli vinnem az Atlantis utca harminchétbe, Peter Wilson címére. — Hogy néz ki ez a Peter Wilson? — kérdeztem izgatottan, és zsebemben megtapogattam a kapitány táviratát. Peter Wilson az egyik lakója annak a bérpalotának. .. — Sosem találkoztam vele. A gondnoknak keli átadni a táskát. — És mennyi a maga haszna? — Kétezer dollár. — Elég kevés — húztam el a számat? — És annak az Alán Hogart nevű pasasnak milyen a fizimiskája? (Folytatjuk.) miatt. Hibázott a vállalat, mert nem jelientétték be az élboiosáltásolkalt. A taibi körzeti üzem vezetője, Tóth Lajos nem szívesen emlékszik azokra a napokra, amikor dönteni kellett, kinek adják oda a munkakönyvét. — Ügy igyekeztünk választani, hogy lehetőleg olyanoknak mondjunk fel, akiknek munkájával egyébként sem voltunk elégedettek. Én személy szerint minden környező üzemet végigjártam és próbáltam egyengetni az embereink útját. A tavalyi létszámhoz képest mi 10—12-vel voltunk többen. A szárítóüzemből 4, a malomból 1, a bonnyad szárítóból pedig két dolgozónak mondtunk fel, valamint 3 szállító-rakodónak. Elsősorban azok mun- kavdsizonyát szüntettük meg, ákiik nemrég kerülték hozzánk, de volt régebbi dolgozónk is. Arról1, hogy egyik nődoigozónk védett korban van, s ezért nem lehet elbocsátani, nem tudtam. Azt gondoltaim, ma már nincs ilyen. — Eléig lesz a megmaradt létszám a betakarítás idején'? — Most 47 fizikai dolgozónk van. Ez kevés ahhoz, hogy a nyári kéthónapos idénymunkában minden feladatunkat el tudjuk látni. A tsz dolgozói segíteni szoktak. Benyes Jánosné, a taibi szárítóüzem meósa négy élve dolgozik a vállalatnál,, s átélt már agy-két hajrá időszakot. — Vállában sokan lettünk az elmúlt nyár óta. A gyesén lévők is növelték a létszámot, de mégsem voltaik itt. Akadt, akiinek nem sok használt láttuk, mert már reggel ittasan jött dolgozni. Nem is baj, hogy őt átküldték. A másik lusta volt, őt sem sajnálom. A Somogyi Néplap június 12—i számában tudtára adta az olvasónak Aranyfácán ,szerződéses áron” címmel a percenkénti áremelkedés történetét, mellyel a Siófok és Vidéke Áfész 1. osztályú, szerződéses üzemeltetésű Balaton presszójában találkozott a cikk írója. , A magasabb osztályú vendéglátó egységek árai közismerten nem vonzóak az átlagos zsebpénzű ember számára. Más dolog, hogy az üdülési központokban kiemelt színvonalú vendéglátóipari szórakoztatásra is igény van. A szokásosnál magasabb árak főleg bosz- szantóvá válnak, ha az „együltőhelyben” elfogyasztott, két felszolgáló által kihozott Aranyfácán fizetésénél más-más árat kémek, és árdrágítást vél fölfedezni a vendég. A valóságos helyzet tisztázásához szükségesnek tartom elmondani a következőket : A Balaton presszó árait jogszabály szerint határozták meg. Erről — az esetet megelőző napokban — a megyei kereskedelmi . felügyelőség és az SZMT ellenőrei is meggyőződtek. Eszerint a 0,5 literes, minőségi kategóriába tartozó sörök ára egységesen 45 forint. Ide tartozik az Aranyfácán is. Az üzlet vezetője azonban — élve a lehetőséggel — a nappali nyitvatartás idején, a nagyobb forgalom reményében palackonként 7 forint engedményt adott. Az engedmény azonban már nem volt érvényes a váltás után. Nem vitatom, hogy a sör ára sok vagy kevés. Az azonban tény, hogy nem Bonnyán- a raktárból 2 dolgozónak mondtak fel, de rájuk egyébként is sor került volna, mert lassan megtelt Péczeli Vince telepvezető fiókja a sok fegyelmivel, — N ekem csak az okoz gondot, hogy helyettük nem vejhetek fel jobban dolgozókat. Fél évre nemigen kapni embert, ezért allkalmaz- tűk őket állandó munkára. A vállMlait igazgatója eláp- merte, hogy tévedés történt. A körzeti üzemek vezetői ugyanis határozott utasítása ellenére állandó munkaviszonyt létesítettek a jelentkezőkkel. — Azoknak, akiket az idénymunkára vettek fel, december 31-ón el keUtett vollna menniük, de nem így történt. Most semmi egyebét nem szeretnénk, mint visz- szaáliítami a bázisiétszámott. — Erről a megyei tanács munkaügyi osztályéit is értesíteni keleti vólna. — Ez csak később, a felkérésükre történt meg. Megfeledkeztünk róla. — Most megfelelő a létszám, de az idénymunkára kevés lesz az ember. — Márpedig ennyi emberrel kell megoldatni a kampányfeladatokat is. Nem vehetnek fel új dolgozókat az üzemekbe. A mulasztás rendszerint mulasztást szül. Az ügynek tatán ez a legnagyobb, mások számálra isi okulásul szolgáló tanulsága. A dolgozók — akiket most élküld- tek a vállalattól — joggal érezhetik becsapottnak magukat, mégpedig azért, mert adminisztrációs hiba miatt állandó, s nem ideiglenes elfoglaltságot ígértek nekik. Az is tény viszont, hogy a vállillaiát érdeke a munkaerő hatékony foglalkoztatása s a lépéseket — amelyek ebbe az irányba hatnak — támogatni kall a közösség érdekében. Nagy Zsóka percenkénti áremelkedésről, hanem a nappali kedvezmény megvonásáról van szó. A felszolgálót — aki az árképzésben illetéktelen — a hely telén tájékoztatásért és a hiányzó árlapokért felelősségre vontuk. Még valamit: A Balaton presszó belső kiképzése szép, stílusos, megfelel az osztályba sorolás követelményeinek, a vendég kényelmesen szórakozhat. A szerényebb megjelenésű terasz sem marad el más I. osztályba sorolt egységek teraszától. Szuna József a Siófok és Vidéke Áfész áruforgalmi, főosztályvezetője Köszönjük a választ, a hiba elismerését. Amint a levélből kiderült, az ár csakugyan magas; a tájékoztatás a zenés árra vonatkozóan is hamis volt, illetve a „nappali engedményre” nem hangzott el utalás. Így hát az újságíró teljes joggal tette szóvá, hogy miért van „zenés ár”, ha nincs zene, azaz miért változik percről percre a sör ára. Ha az üzletvezető csakugyan nagyobb forgalmat vár az „engedménytől”, akkor érdeke, hogy erről minden vendég értesüljön, ám meglehet, hogy felére csökken az esti forgalma... Ami a terasz színvonalát illeti, elég, ha annyit mondunk: ismereteink szerint vagy tíz éve lebontásra ítélte a helyi hatóság. S ebben az ügyben az sem vigasztaló, hogy külső megjelenésében nem marad el más. I. osztályba sorolt teraszok színvonalától. A szerk. A. I. Six: 31. Hattyúdal koszos mancsokkal — hangja nyugodt volt és paran- esóló. Az illetékes válaszol SZERZŐDÉSES ÁR VAGY ÁRENGEDMÉNY
