Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

4 Somogyi Néplap 1985. július 4., csütörtök „Fölösleges” emberek KITÖRT A MÁLNAHÁBORÚ Rövidesen befejeződik a Ferihegyi repülőtér bővíté­sének második üteme. Ez­zel tulajdonképpen egy új repülőtér, a Ferihegy-2 építése ér véget. Az utas- forgalmi épület az osztrák ARGE társulás fővállalko­zásában és kivitelezésé­ben, a repülőgépes előtér, parkoló, a közműhálózat kiépítése pedig a Beton­útépítő Vállalat fővállalko­zásában - 18 kisebb-na- gyobb hazai vállalat és szövetkezet munkájának összehangolásával - ké­szül. Az utashidakat példá­ul finn szakemberek szere­lik. Jelenleg már az épü­leten és a környezetén is a befejező munkákat vég­zik az épitők. Emberek a határban A segesdi termelőszövet­kezet a nagyobbak közétar­tozik. Haitezamégyszáz hek- tánuk egyik vége az atádi városszélnél, a másik meg valalhol Böhönye alatt van. — 1886 héktáiron lesz arat- ntvalónk — mondja F inta József elnökihelyettes1. — Tíz kombájnunk áll készen, de hát az eső ... — Hétfőn reggel az árpá­val kezdtük volna — teszi hozzá az elnök, Borbély And­rás —, de az idő közbeszólt. Gyűjteni kellene a szénát is, mert nagy az állatállomá­nyunk. Sajnos nedves a fű, rossz a minősége. Többször is meg kell forgatni, sodor­ni, míg hasmát vehetjük. Jó tíz éve volt ilyen nyárelőnk. De ha nem esik több eső és jég sem ver még egyszer berniünkét, hozni tudjuk a tervezettet. Az elnökihelyettes munka­— Wem, Mr. Wittgien, any- nyira azért ismerem magát. Maga nem hagyná cseriben Max Harjveyt. Erre a nya­kamat teszem. A két gorilla visszajött a tölcsérrel meg a két láda sörrel. ,Ben McLoui a hátam mö­gött állt; amikor meglátta a kellékéket, vállamra tette hatalmas, vörös mancsait, és teljes ‘erejével belenyomott a székibe. — Tátsd ki a szádat — mondta Macska, kezében a hatalmas tölcsért szorongat­ván. Szájából dohányszag és wihiiskybűz áradt. — Ném volt értelme el­lenkeznem. Az első üveggel sikerült lenyelnem, hála a rutinnak. Az egyik gorilla már nyi­totta volmla a másodikat, ami­kor váratlanul megszólalt Ruth: — Na, fölfelé azokkal a értekezletre hív. Ilyenkor délidőiben találkoznak a ve­zetők, hogy megtudják hol és mi történt, mi a további teendő. Máté Sándor beosz­tott agronómus örömmel mondja: fél tizenegykor megkezdték az árpa aratá­sát. Nincs belőle sok, mind­össze negyvenhat hektár. Gépeket egyeztetnek, fel­adatokat sorolnak. Itt vagont belli rakni, amott tápot hor­dani. Reggelre várják a nö­vényvédők helikoptereit, oda vegyszert kéne vinni. Ki mit tud vállalni? Pám Mik­lós, a szőlőtelep vezetője le­mondóan legyint: — Nekem egyetlen embe­rem sincsen. Diákokkal kell dolgoztatnom. Ez elment táp­pénzre, meg ez is — számol­ja ujjain a távollevőket, a betegeket, a málnaszedőket. Segesden majdnem minden­kinek van málnása. Ilyen­23. Miindnyájan a hang irá­nyába néztünk: Ruth kezé­ben ezüstszínű revolver vil­lant. A gorillákat annyira lekötötte a művelet, hogy teljesen megfeledkeztek ró­la. Elsőnek Macsk|a nyerte vissza a lélekjelenlétét. — Ne butáskodjon, kis­lány — mondta, és elindult felé. — Ha még egy lépést kö­zelít, lelövöm — hangja ke­gyetlenül nyugodt volt. — Ugyan, kislány, el sem tudna találni — lépett elő­rébb vagy tíz centit Macs­ka. A golyó Macska lábai előtt fúródott a padlóba. Aztán Ruth kívánságára a gemgszteibanda fölsorako­zott a fáinál. . Miután leoldotta rólam a kötelet, találtaim, és végig­zongoráztam a tagokat; a kor, érés idején igyekeznek, hogy idejében adhassák le a termést. — Ugyan mit tehetnénk — hallom az elnök megjegyzé­sét. — Akinek akkora terü­lete van, hogy hét közben is szednie kell, hát elengedjük szabadságra. — Egyszóval megkezdődött a „málnaháború” — vetem közbe, mert magam is hal­lottam, hogy ebben az idő­szákban a málna ugyancsak elszalbadítju a kedélyeket. — Bizony meg. Az idén is öten vásároljuk föl a ter­mést. Jönnek a nagykozári- ak, a Zöldórttől, az atádi áfésrtól, az Erdei Tertnék Vállalattól, no meg ott va­gyunk mi is a piacon. Igyek­szik mindenki a másikra li­citálni. Az áfész például két forintot ígért rá a mi aján­latunkra. Hát persze, hogy hozzá viszik. Hogy mii segí­fegyvereket az íróasztal fi­ókjába dőbtam, bezártam, és eltettem a kulcsot. — Gondolom, megszomja- zott Button, nincs kedve a helyemre ülni egy kicsit? — kérdeztem tőle. — Akarja? — kérdezte fá­sultan. — Lekötelezne. Button egykedvűen leült. Az iménti öröm teljesen le- hervadt róla; krétafeihór áb­rázatával egy panoptikum- figurára kezdett hasonlítani. —■ Nos, Button, honnan menekítette ide azt a száz­ezer dollárt? — Higgye el, megdolgoz­tam érte... — A rendőrségnek erről más a véleménye. Szóval ? — Tisztában vagyok a jo­gaimmal ! — Ebben egy percig sem kételkedtem. Viszont, hanem hajlandó beszélni, kénytelen leszek átadni a zsaruknak. Ott aztán annyi ügyvédet fogadhat, amennyit csak akar. Henry Button összerez­zent. Azt hiszem, a monda­tom oélíba talált. — És ha beszélek? — kér­dezte alig hallhatóan. — Majd meglátjuk. — Button habozott. A többiek egykedvűen támasztották a falat. Ruth az ajtó mellett — A Somogy megyei Ga- bonaforgalmi és Malomipari Vállalat 6 körzeti üzemében összesen 94 dolgozónak M- moindtak. Egy levélből éríe- sülitünk erről, amelyet Ké­kesi Jenő, a vállalat igaz­gatója irrt, miután egy tabi painlaiszoS révén, tudomást szereztünk az elbocsátások­ról — maradta Balogh Lász­ló, a megyéi tanács mun­kaügyi osztályvezetője, — A vállalat elmulasztotta az előírt három hónapos beje­lentési kötelezettséget. Nem az elbocsátásokat, hanem az eljárás módját kifogásoltuk. E^t a vállalat igazgatójával is közöltük, aki arra hivat­kozott, hogy nem létszám­csökkentés ről, hanem a bá- zislétszámra való visszaál- lásnól van szó. Számunkra nem várt feladatot jelentett ezelkniék az embereknek a gyotrs elhelyezése. A tatod panaszos, Zrínyi Endréné takarítónő április közepén fordult egy levéllé! a hleüyi tanácshoz, amelyben segítséget kért, hogy a mun- kahie!|ytén maradhasson. — A tabi telep takarító­nője 50 éves; az úgyneve­zett védett korba lépett, őt elbocsátani csak többszöri szóbeli és írásbeli figyel­meztetés után lett volna szabad. Ilyen vétséget pe­dig nem követett el1, tehát közbenjárásunkra ismét visszakerült eredeti munka­köriébe. Visszavonták a fel­mondását. Madarász Gábor a tabi községi tanácson a munka- erőközvetítéssiel is foglalko- zifc. — Még négyen tettek pa­naszt a váratlan felmondás tettünk ebben is meg abban is a gazdáiknak, kit érdekel ma miár? Csak egyet tehe­tünk azokkal, akik tőlünk ingyen kapták a töveket, s nem nekünk adják el a ter­mést: kifizettetjük a szapo­rítóanyag árát. Jönnek a konzervgyáriak. Érdeklődnek: hol tart a bor­só betakarítása. Berencsi Gé­za, a somogyszob.i kerület vezetője nem panaszkodik. — Az első szakaszban ve­tettből eddig 938 mázsát vit­tünk be Atádra. Ha vasárnap is dolgoznak a konzervgyá­riak, akkor hétfő reggelre elfogy az első vetésből való. Leállhaltunk a csépléssel. A második szakaszból való ugyanis csak most virágzik. Még néhány szó, és min­denki indul a maga dolgá­ra. Ilyenkor a gazdaember- nek a határiban a helye. Nagy Jenő állt, kezében a pisztollyal. — Egy percet adok — jelentet­tem ki, és az órámra pil­lantottam. — Azt hittem, már kita­lálta — Button hangja szá­raz vélt. — Kábítószer. — Tovább. — Nem csinálom régen. Fél évvel ezelőtt keresett meg egy férfi. Alán Hogairt- ként mutatkozott be. Előnyös üzletet ajánlott. Mindössze annyi volt a dolgom, hogy havonta egyszer átveszek va­lakitől egy táskát. — Kitől? — Többnyire Alán Ho- garttól. Aztán másnap elkeli vinnem az Atlantis utca harminchétbe, Peter Wilson címére. — Hogy néz ki ez a Peter Wilson? — kérdeztem izga­tottan, és zsebemben megta­pogattam a kapitány távira­tát. Peter Wilson az egyik lakója annak a bérpalotá­nak. .. — Sosem találkoztam ve­le. A gondnoknak keli átad­ni a táskát. — És mennyi a maga haszna? — Kétezer dollár. — Elég kevés — húztam el a számat? — És annak az Alán Hogart nevű pasas­nak milyen a fizimiskája? (Folytatjuk.) miatt. Hibázott a vállalat, mert nem jelientétték be az élboiosáltásolkalt. A taibi körzeti üzem veze­tője, Tóth Lajos nem szíve­sen emlékszik azokra a na­pokra, amikor dönteni kel­lett, kinek adják oda a mun­kakönyvét. — Ügy igyekeztünk vá­lasztani, hogy lehetőleg olyanoknak mondjunk fel, akiknek munkájával egyéb­ként sem voltunk elégedet­tek. Én személy szerint minden környező üzemet végigjártam és próbáltam egyengetni az embereink út­ját. A tavalyi létszámhoz képest mi 10—12-vel vol­tunk többen. A szárítóüzem­ből 4, a malomból 1, a bonnyad szárítóból pedig két dolgozónak mondtunk fel, valamint 3 szállító-rakodó­nak. Elsősorban azok mun- kavdsizonyát szüntettük meg, ákiik nemrég kerülték hoz­zánk, de volt régebbi dolgo­zónk is. Arról1, hogy egyik nődoigozónk védett korban van, s ezért nem lehet el­bocsátani, nem tudtam. Azt gondoltaim, ma már nincs ilyen. — Eléig lesz a megmaradt létszám a betakarítás ide­jén'? — Most 47 fizikai dolgo­zónk van. Ez kevés ahhoz, hogy a nyári kéthónapos idénymunkában minden fel­adatunkat el tudjuk látni. A tsz dolgozói segíteni szok­tak. Benyes Jánosné, a taibi szárítóüzem meósa négy élve dolgozik a vállalatnál,, s át­élt már agy-két hajrá idő­szakot. — Vállában sokan lettünk az elmúlt nyár óta. A gye­sén lévők is növelték a lét­számot, de mégsem voltaik itt. Akadt, akiinek nem sok használt láttuk, mert már reggel ittasan jött dolgozni. Nem is baj, hogy őt átküld­ték. A másik lusta volt, őt sem sajnálom. A Somogyi Néplap június 12—i számában tudtára adta az olvasónak Aranyfácán ,szerződéses áron” címmel a percenkénti áremelkedés történetét, mellyel a Siófok és Vidéke Áfész 1. osztályú, szerződéses üzemeltetésű Balaton presszójában talál­kozott a cikk írója. , A magasabb osztályú ven­déglátó egységek árai köz­ismerten nem vonzóak az átlagos zsebpénzű ember számára. Más dolog, hogy az üdülési központokban ki­emelt színvonalú vendéglá­tóipari szórakoztatásra is igény van. A szokásosnál magasabb árak főleg bosz- szantóvá válnak, ha az „együltőhelyben” elfogyasz­tott, két felszolgáló által ki­hozott Aranyfácán fizetésé­nél más-más árat kémek, és árdrágítást vél fölfedezni a vendég. A valóságos helyzet tisz­tázásához szükségesnek tar­tom elmondani a követke­zőket : A Balaton presszó árait jogszabály szerint határozták meg. Erről — az esetet meg­előző napokban — a megyei kereskedelmi . felügyelőség és az SZMT ellenőrei is meggyőződtek. Eszerint a 0,5 literes, minőségi kategó­riába tartozó sörök ára egy­ségesen 45 forint. Ide tarto­zik az Aranyfácán is. Az üzlet vezetője azonban — élve a lehetőséggel — a nappali nyitvatartás idején, a nagyobb forgalom remé­nyében palackonként 7 fo­rint engedményt adott. Az engedmény azonban már nem volt érvényes a váltás után. Nem vitatom, hogy a sör ára sok vagy kevés. Az azonban tény, hogy nem Bonnyán- a raktárból 2 dolgozónak mondtak fel, de rájuk egyébként is sor ke­rült volna, mert lassan meg­telt Péczeli Vince telepveze­tő fiókja a sok fegyelmivel, — N ekem csak az okoz gondot, hogy helyettük nem vejhetek fel jobban dolgozó­kat. Fél évre nemigen kap­ni embert, ezért allkalmaz- tűk őket állandó munkára. A vállMlait igazgatója eláp- merte, hogy tévedés történt. A körzeti üzemek vezetői ugyanis határozott utasítása ellenére állandó munkavi­szonyt létesítettek a jelent­kezőkkel. — Azoknak, akiket az idénymunkára vettek fel, december 31-ón el keUtett vollna menniük, de nem így történt. Most semmi egyebét nem szeretnénk, mint visz- szaáliítami a bázisiétszámott. — Erről a megyei tanács munkaügyi osztályéit is érte­síteni keleti vólna. — Ez csak később, a fel­kérésükre történt meg. Meg­feledkeztünk róla. — Most megfelelő a lét­szám, de az idénymunkára kevés lesz az ember. — Márpedig ennyi ember­rel kell megoldatni a kam­pányfeladatokat is. Nem ve­hetnek fel új dolgozókat az üzemekbe. A mulasztás rendszerint mulasztást szül. Az ügynek tatán ez a legnagyobb, má­sok számálra isi okulásul szolgáló tanulsága. A dolgo­zók — akiket most élküld- tek a vállalattól — joggal érezhetik becsapottnak ma­gukat, mégpedig azért, mert adminisztrációs hiba miatt állandó, s nem ideiglenes elfoglaltságot ígértek nekik. Az is tény viszont, hogy a vállillaiát érdeke a munkaerő hatékony foglalkoztatása s a lépéseket — amelyek ebbe az irányba hatnak — támo­gatni kall a közösség érde­kében. Nagy Zsóka percenkénti áremelkedésről, hanem a nappali kedvez­mény megvonásáról van szó. A felszolgálót — aki az ár­képzésben illetéktelen — a hely telén tájékoztatásért és a hiányzó árlapokért felelős­ségre vontuk. Még valamit: A Balaton presszó belső kiképzése szép, stílusos, megfelel az osz­tályba sorolás követelmé­nyeinek, a vendég kényel­mesen szórakozhat. A sze­rényebb megjelenésű terasz sem marad el más I. osz­tályba sorolt egységek tera­szától. Szuna József a Siófok és Vidéke Áfész áruforgalmi, főosztályvezetője Köszönjük a választ, a hiba elismerését. Amint a levélből kiderült, az ár csakugyan magas; a tájé­koztatás a zenés árra vonat­kozóan is hamis volt, illetve a „nappali engedményre” nem hangzott el utalás. Így hát az újságíró teljes jog­gal tette szóvá, hogy miért van „zenés ár”, ha nincs zene, azaz miért változik percről percre a sör ára. Ha az üzletvezető csakugyan nagyobb forgalmat vár az „engedménytől”, akkor ér­deke, hogy erről minden vendég értesüljön, ám meg­lehet, hogy felére csökken az esti forgalma... Ami a terasz színvonalát illeti, elég, ha annyit mon­dunk: ismereteink szerint vagy tíz éve lebontásra ítélte a helyi hatóság. S ebben az ügyben az sem vigasztaló, hogy külső meg­jelenésében nem marad el más. I. osztályba sorolt te­raszok színvonalától. A szerk. A. I. Six: 31. Hattyúdal koszos mancsokkal — hang­ja nyugodt volt és paran- esóló. Az illetékes válaszol SZERZŐDÉSES ÁR VAGY ÁRENGEDMÉNY

Next

/
Oldalképek
Tartalom