Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

1985. július 4., csütörtök Somogyi Néplap ANGYALOK, HONVÉDEK Strissovszky Szilárd tárlata a Dráva Tájmúzeumban A táppénzen, lévőik napi átlagos száma 1983-ban 258 ezret tett ki. Ami nemzet­közi összehasonlításiban is sok. Az ipainban az összes foglalkoztatottak áitllagosan hét százaléka van táppén­zen, aziaz gyakorlatilag eny- nyivel kisebb létszámmal keli megoldani a folyamatosan növekvő, nehezedő feladato­kat. Kiterjedt körben, sokféle formában nyílik lehetősé­günk egészségünk felügyele­tére, helyreállítására. Így például megemlítjük a tü­dő-, a nőgyógyászati szűrő- vizsgálatokat, a rákszűrést, a család- és nővédelmi tanács­adó szolgálatot, a munkahe­lyi, munkaköri ártalmak fel­derítésére megindított kö­vetkezetes kutató- és ellen­őrző munkát. Utalhatunk a már százezer fölött lévő kórházi ágyak számára is, ám arra úgyszintén, hogy az osztályok — az ágyak — összetétele, szervezete lassan igazodik a megváltozott és a változóban levő igények­hez. A házi szociális gondo­zás keretében ötvenezer idős ember kap mindennapos se­gítséget, gyakran azonban szemérmességük okán nem jut a hivatalos szervek tu­domására a rászorultságuk. A Magyar Szocialista Mun­káspárt XXII. kongresszusá­nak határozata kimondja: ,,Az egészségügyi ellátás színvonalának emelése, az intézményhálózat és az irá­nyítás fejlesztése továbbra is fontos feladat.” A legfőbb három terület, ahol az elér­tekre támaszkodva lépni kell: az alapellátás, a járóbetegek ellátása — némi leegyszerű­sítéssel a szakorvosi rende­lők hálózata kapcsolódik ide —, a közegészségügyi tevé­kenység. Lépni keh, lépni lehet, mert vannak tartalé­kok, lehetőségek ehhez. A többi között ilyen mind az irányítás, mind a tárgyi fel­tételeik korszerűsítése, a jobb szervezés, a meglévő eszközök célszerűbb haszno­sítása, az ellátás indokolat­lan területi különbségeinek csökkentése, a szociális ott­honi hálózat fejlesztése (mert ennek híján a csupán gon­dozást igénylők a kórházi ■ágyakat foglalják le a tény­leges kórházi ápolásra szo­rulók elől), ilyen tartalék, le­hetőség a házi beteggondozás bővítése, a betegségek meg­előzése. Jelenleg Magyarországon — az orvosokat és az egész­ségügyi szakdolgozói létszá­mot tekintve — 165 ezer em­ber próbálja megelőzni meg­betegedésiünket, illetve fára­dozik gyógyításunkon. Erős sereg ez! Csak éppen abban nem lehetünk bizonyosak, hogy ereje mindig osztatlan, egységes, a hátország pedig megfelelően szilárd. Sok vi­ta folyt' a szakemberek, a laikusok körében egyaránt például a központi orvosi ügyeletek létjogosultságáról, hasznosságáról. Ma már az orvosi körzetek több mint háromnegyedét átfogják, ám ezeknek az ügyeletieknek az elhelyezése, felszereltsége területenként szembeszökő eltéréseket mutat... Jelentős anyagiak fejében korszerűsödött, bővült a szívgyógyászat, -sebészet eszköztára, de még napja­inkban is az összes halálo­zás ötvenhárom százalékát ■ a keringési rendszer betegsé­gei okozzák, mert sokak haj­szája, egészségtelen életnjód- ja ellen milyen medicinát kínálhat a szakterület? Esz­tendők óta 29 millió napot töltünk el — mi, az ország lakossága — kórházi ápolt­ként, 2,1 millió elbocsátott beteg áll az adat hátterében. Válóban ennyire betegek lennénk, s ha betegek, ki­zárólag rajtunk kívül álló, meg- és elkerülhetetlen, okok ^következtéiben? Az belügy- nek látszik, hogy az orvosi kar 11,3 százaléka belgyó­gyász — mivel így különbö­ző, ún. nem népszerű szak­mák helyeinek betöltése egy­re nehezebb —, ám az már a szó szoros értelmében mindannyiiunk ügye, hogy át­lagosan 1955 lakos jut egy körzeti — általános és gyer­mekkörzeti — orvosra, de az átlag mögött jelentős terüle­ti kiegyensúlyozatlanságok ■húzódnak meg, orvos és or­vos, rendelő és rendelő kö­zötti különbségekről csupán említést téve. Az előbbi kép­re azután olyan ecsetvoná- sdkat is meg kell húznunk, mint az például, hogy egy- egy körzeti orvosra négyszáz­ötven, haltvan évnél idősebb ember jut átlagosan, de sok olyan körzet van, ahol en­nek az egytizede, illetve két­szerese ! Tükröződik ez va­jon a körzetnek nyújtott tár­gyi ellátottságban, az orvos javadalmazásában? Megha­ladja a kétezer-háromszázat azoknak a vállalatoknak a száma, amelyeknél üzem­egészségügyi szolgálat tevé­kenykedik. Szakmapolitikai irányel­vek készülnek a hetedik öt­éves terv időszakára. Ezek eligazítást kínálnak a helyi szerveiknek bizonyos átfogó feladatok megítéléséhez, a maguk viszonyaira való al­kalmazásához. A hetedik öt­éves terv mai — kialakítás alatt levő — koncepciója szerint 1986 és 1990 között a jelenleginél jóval több jutna az egészségügyi intézmények felújítására, gép- és műszer- vásárlásokra, hiszen ez utóbbiak esetében rendkívül elöregedett a meglévő állo­mány. A kiragadott példa ér­zékelteti, hogy bár a nép­gazdaság nem bővelkedik fölös forrásokban, a szüksé­ges többletet igyekszik elő­teremteni az országos irányí­tás az egészségügyben is, a kongresszusi határozatnak megfelelően. Mészáros Ottó A bibliai legendák és a nagy történelmi sorsfordu­lók rendszerint hatalmas, látványos táblaképekre ih­lették az ecset mestereit Giottótól Chagallig — hol­ott miniatűr méretekkel sem lehetetlen hatást elér­ni. Bizonyság rá a főváros­ban élő Strissovszky Szilárd munkássága, így azok az al­kotásai, melyek most Bar­cson, a Dráva Tájmúzeum­ban láthatók. Igaz, ez a hatás nem drá­mai — sokkal inkább köl­tői. A fátyol mögött táncát lejtő Salome látványa nem sugall vadságot, nem sejteti előre a kibontakozó tragé­diát, „csak” gyönyörködtet A csurgói gimnázium az utolsó pillanatban adott he- lyet — nagy segítőkészség­ről tanúskodiva — a megyei tanács művelődési osztálya és a megyei művelődési köz­pont által szervezett gyer­meknép tánc-tábornak. Az ötnapos szakmai programnak száz résztvevője van; csak­nem húsz településről jöttek el a táncokitatók diákjaik­kal. A közelmúltban lezajlott gyerméktánccsoport-vezetők tanfolyamának, a dél-dunán­túli gyermektánc-koreográ- fusok versenyének, valamint az úttörő-olimpiának a ta­gondosan rajzolt vonalaival, áttetsző színeivel. Amint a Jakob álma, a Corpus Christi, az Angyali üdvözlet vagy A tékozló fiú két vál­tozata sem meghökkent vagy megdöbbent: alkotójá­hoz jóval közelebb áll a csöndes tépelődés, mint ér­zelmeinek hatásvadász dek­larálása. Ha irodalmi ha­sonlatot keresünk, Krúdyra kell gondolnunk, ha a fes­tészetben szeretnénk analó­giát látni, Mednyánszkyra. Jellemző: Strissovszky az ő emléküknek is hódolt két- két képpel. Csupán a szim­bolikája tér el azokétól: a halál angyala itt már gép­pisztolyt tart a kezében... pasztalaltai szerint az utóbbi időben több jó képességű csoport van, amelynek szí­nes és jól kidolgozott anyag­ra van szüksége, hogy a már megszerzett tánotudásukat gazdagabbá, stílusukat csi­szoltabbá tegye. Mint azt Csíkvár Józseftől, a tábor vezetőjétől megtud­tuk, a szakmai programban tánc- és énektanulás, illetve gyöngyfűzés szerepéi. A me­gyénkben először megrende­zett tálborban a kezdők és a haladók, valamint a pedagó­gusok is együtt táncolnak. A differenciálatlan oktatási forrna előnye, hogy a gyen „Negyvennyolcas” témájú festményein — Bem tábor­nok portréján, a segesvári- fejéregyházi síkot megörökí­tő alkotásán, egy huszár­tisztet vagy idős nemzetőrö­ket ábrázoló olajképein — szemernyi sincs Than, Ba­rabás vagy Székely külsősé- gesen romantikus történe­lemszemléletéből: inkább a rezignáltság, a fájdalom ha­tározza meg hangulatukat. A Bach-korszakban is ké­szülhettek volna ezek az alkotások, ám ma is örö­met, élvezetet adnak. Bal­oldali képünkön: Honvéd­tiszt, 1848. Jobbról: A két kakas. L. A. gébbek elleshetik egy-egy mótíyumsor vagy pallérozot- talbb tánctechnika „fogásait”. A dunántúli és a széki táncrend, a mezőföldi, a szatmári és az alföldi tán­cok elsajátításával egyidejű­leg a Zengő együttes — Ber- gics Lajos, Farkas Gábor és Csíkvár Gábor — tanítja meg a kis táncoslábúalkkal a népdalokat. Az előzőleg fel­sorolt táncokkal napi öt árá­ban Szigeti Angéla és Csík- ván István gazdagítja a tá­borlakók tudását. Esténként a napi igen kémény munka levezetéséként táncházat rendeznék, majd amikor el­csendesedik a tábor, Csíkvár József tart a táncpedagógu- soknak koreográfiái gyakor­latokat. Megismerteti őket a koreográfia alapjaival, dra­maturgiai szabályaival, di­daktikai feltételeivel, jel­lemzőivel. Megvitatják a kü­lönböző táncok folkloriszti­kai hitelességét, stílustiszta­ságát. A motívumok dinami­kája, ritmikája, a testtartás, a mozdulatok plasztikussága, megannyi fontos eleme a táncoktatásnak. A szakmai program har­madik — érdekes és igen hasznos — elemét a gyöngy­fűzés alkotja. Csíkvár Tímea megyénkben szinte egyedül­álló kézügyességgel és fantá­ziával irányítja a színes gyöngyök mutatós és stílus­hű „rendbe állítását”. így a boltjainkban kapható kom­mersz bizsuk helyett a tisz­ta stílusú ruhát stílszerűen kiegészítő gyöngyök díszít­hetik. A tábor célja, hogy él­ményt nyújtva megismertes­se és megszerettesse a gyere­kekkel a hagyományos népi kultúránk tánc- és énékele- mait. Így ezek a tizenévesek tánckultúránk letéteménye­seivé, hagyományaink őrzői­vé válhatnak. T. R. A miskolci nyár rendezvénysorozatának kiemelkedő ese­ményei a várkoncertek — a diósgyőri vár falai között Nyári szabadságra Cons­tanta felé menet — nem is olyan rég — talányos kér­dés foglalkoztatta a román tengerparton jártas isme­rőseimet: merre néz Ovi­dius szobra? A mintegy 2000 éve ide, a Fekete-ten­ger partjára száműzött köl­tő Constantái szobrát ugyanis időről időre, szinte évenként elforgatta tenge­lye körül egy titokzatos kéz. Ovidius hol a város felé nézett, hol a hátát mutatta a város felől érke­ző sétálóknak. Máig sem derült ki a rejtélyes forga­tás oka. Voltak, akik sze­rint néhány városatya kö­zött annak idején ádáz vi­ta dúlt, hogy miként mutat jobban a szobor s hol az egyik, hol a másik gusztus érvényesült, és emiatt kel­lett az ügyben ártatlan Ovidiusnak, halála után mintegy két évezreddel, év­ről évre másfelé tekintget- nie. Mások szerint viszont épp a szobor mozgásából lehetett következtetni arra, hogy épp melyik kultúrpo­litikai irányvonal kereke­dik felül: latin-e avagy a Merre néz Ovidius? dák-vizigót kultúrörökség hangoztatása. A legtöbben mindazonál­tal úgy vélik, hogy az egész vita meglehetősen akadémikus. Hiszen nyil­vánvaló, hogy a tengerpar­ton, és Románia más ré­szein is, egyaránt jelen vannak a múltnak mind a kétféle emlékei, s Ovidius emlékét ma is hűen őrzik a constantai őslakók. Az ókori költő máig kiderít­hetetlen okokból került ide, az ókori Tomisba, s a he­lyiek büszkén mondogat­ják, hogy a fekete-tengeri élmények ihlették két gyö­nyörű művét, a Tristiát és az Epistula ex Ponto című költeményt, amelyben Ovi­dius fölemlegeti száműze­tésének keserűségeit, Ró­mához címezve panaszait. A számkivetés aligha le­hetett számára könnyű, hisz ő Capri varázslatos szige­téhez, az ókori császári ud­vartartás latin pompájához szokott, nem Tomis barbár lakóihoz. Sokan állítják, hogy Ovidius — mit is te­hetett volna egyebet — végül megbékélt helyzeté­vel, megtanulta a helyiek nyelvét, sőt dák-vizigót nyelven is írt néhány köl­teményt. Ezek a versek — mint az egyik bukaresti lap a minap leszögezte —, sajnos, mindörökre elvesz­tek ... A latin kultúrkör számos emléke azonban mind a mai napig látható, s a he­lyiek büszkén az ókori ró­maiak hű örököseinek tart­ják magukat. Mintegy ki­lencven évvel ezelőtt kez­dődött meg a constantai városrendezés során az ókori emlékek föltérképe­zése, konzerválása. Feltár­tak egy gyönyörű mozaikot is, amely Constanta egyik nagyszerű látványossága. A mintegy 600 négyzetméter­nyi mozaikdarab 1700 év­vel ezelőtti emlék — piros, fekete, fehér, sárga, barna, rózsaszín és szürke kövek pompázatos geometriai for­mákat, indákat mintáznak. A latin kultúra másik, szé­pen rekonstruált emléke a tengerparttól nem messze, az Adamclisi mellett talál­ható emlékmű, amelyet nemrég rekonstruáltak a megmaradt töredékekből s amely a dákok és a ró­maiak csaknem két évez­reddel ezelőtti véres har­cainak emlékét örökíti meg. A sors keserű fintora, hogy a rómaiak épp a legyőzött dákokkal, a rabszolgasorba vetett vitézekkel építtették föl, faragtatták ki a kör alakú emlékművet, amely épp a „nagyszerű római győzelem” jelentőségét volt hivatott demonstrálni. Vannak persze sokkal kézzelfoghatóbb jelei a la­tin kultúrának, nemcsak a múlt műemlékei. Az egyik üdülőhelyen — a fürdőhe­lyeket a bolygókról nevez­ték el, így van Neptun, Szaturnusz, Vénusz stb. — a Raluca nevű néhány éve épült modern körszálló bel­ső kertje például igazi itá­liai kertkultúrát idéz: az átrium jellegű kertben szorgosan ápolják a délsza­ki növényeket, s enyhe me­diterrán klímát varázsol­nak a Fekete-tenger e csöpp , kertjébe a legforróbb nyá­ri napokon. Gyönyörű a szintén néhány éve épült Amfiteatru-szálló is, amely nevéhez híven valóban óko­ri cirkuszt idéz föl félkör- íves formájával. A szálló szobáiból, minden egyes épületszámyból az ötletes tervezés révén mint színi­előadáson a vendégek elé tárul a mindig változó ten­ger, s a belső félkörív a szálló külön strandja, kéklő úszómedencével, színpom­pás napernyőkkel, gazdag növényzettel. Az árakat in­kább a nyugati vendégek zsebéhez szabták, de min­dig eljut ide sok magyar turista is. B. Walkó György (Bukarest) GYERMEKNÉPTÁNC-TÁBOR CSURGÓN Hagyományaink fiatal őrzői KÖZPÉNZ, KÖZEGÉSZSÉG

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom