Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-04 / 155. szám

1985. július 4., csütörtök Somogyi Néplap 3 FÉLIDEI LEMARADÁS A magyar ipar teljesítménye u Idén ed- országos képbe. Munkatársaink néhány ká­dig elmaradt a tervezettől. A* építőipar le- posvári vállalatinál tudakozódtak az első maradása könnyebben megmagyarázható, félév eredményeiről. A kép nem rózsás, mert a megszokottnál jóvaj hosszabb év Van olyan cég, ahol még bíznak benne, eleji fagyszabadság alaposan visszavetette hogy az év végéig behozzák a lemaradást, az építőket. A 1 ütött üzemek vezetői és de több helyen már fölmérték, hogy ez dolgozói már kevésbé hivatkozhatnak a nem lehetséges. télre. Néhány helyen az energiakorlátozás A második félévben mindenütt meg sok- okozott ugyan gondokat, ám a lemaradás szorozott erőfeszítéssel kell dolgozniuk az nem irható ennek a számlájára, embereknek, főképpen a vezetőknek, hogy Szőkébb hazánk sem kivétel, a somogyi biztosítsák a munkát és igyekezzenehmeg- üzemek legtöbbje *—• sajnos — beleülik az találni a fizetőképes piacot. Pontos szállítások Vevőt keresnek A címben jelzett erényre szükségük volt a VBKM Kaposvári Villamossági Gyárában dolgozóknak ah­hoz, hogy néhány százalé­kos lemaradással ugyan, de a partnerek megelégedésére teljesítsék első félévi ter­vüket. — Ez az év is azt iga­zolja, hogy mind nehezebb körülmények között kell dol­goznunk — mondta az ed­digieket értékelve Bognár Imre főmérnök. — A nehéz­ségeket elsősorban a rende­A Pamutfonó-ipari Válla­lat Kaposvári Gyárában nem túlságosan derűlátó a- hangu­lat. Tavaly ugyanebben az időszakban elégedettek lelhet­tek a vezetők és a dolgozók, hiszen akkor százöt és fél százalékra teljesítették az első félévi tervet. Az idén csupán 91 százalékos ered­ményt értek el. Tavaly ki­emelkedő teljesítménynek számított, a 11 500 tonna, 1985-ben ugyanez nehezen teljesíthető. — A tavalyi kiemelkedő teljesítményt úgy értük el, hogy jobban ki tudtuk hasz­nálni tartalékainkat. Húsz gyűrűstfonógépet telepítet­tünk Böhönyére, s erre már akkor is azért volt szükség, mert létszámhiánnyal küsz­ködtünk — mondta Szabó Imréné, a tervosztály veze­tője. — Jó kaiban lévő, mo­dem gépeink vannak, de nincs hozzájuk munkaerő. Ja­nuárban a fonoda létszáma 917 volt, most mindössze 767- en dolgoznak ott. Ebben az iparban mindig a tavasz a kritikus 'időszak; ahogy meg­indulnak a mezőgazdasági munkák, úgy nő a fluktuá­ció a gyárunkban. Természe­tesen vannak új fölvételek, de túl sok idő telik el ad­dig, amíg egy betanított munkás 100 százalékos telje­sítményt tud produkálni. Ne­hezítette a helyzetet az ?s, hogy kubai dolgozóink másfél év után először — szabadságra utaztak hazá­jukba. Eredetileg százan dol­goztak nálunk, most a sza­lésállomány összegyűjtése okozta. A beruházási piac stagnálását mi is érezzük. Az éves árbevételi tervünk 46—47 százalékát teljesítet­tük fél év alatt. Ki kell emelnem, hogy a nem rubel elszámolású exporttervün- nek 50 százalékát teljesíteni tudtuk. A 400 millió forintos átbevételünkből ez utóbbi egymillió forintot jelent. A lemaradás tehát nem szá­mottevő, ezt a második fél­évben be tudjuk hozni.. Eh­hez természetesen továbbra badíságróil visszatért két cso­portból huszonkilencen nem jöttek vissza. Tudok oilyan műszakról, amelyben negy­ven gyűrűsfonó gép állt lét­számhiány miatt. Az idén három százalékkal magasabb volt a betegség miatti hi­ányzás, ez is visszavetett bennünket. Adódtak más gondok is. Nem a tervezett mennyiség­ben kapták az alapanyagot a szovjet partnertől, így más forrásból kényszerültek be­szerezni. Ez költségemelke­dést okozott, sőt a gépparkot is át kellett állítaniuk az új keverékre. Nehezebben dolgozható föl ez az alap­anyag, több élőmunkát kö­vetel. A létszámhiány a na­pi tervben 5 tonna kiesést okozott. Tavaly kezdett a kaposvári gyár fonalat exportálni az NSZK-lba, az idén azonban hiába gyártották le az évi tervnek megfelelő 400 ton­nát, exportjára nem kerül­hetett sor, mert csak egy ré­szét vette át a megrendelő. Kénytelenek voltak belföl­dön eladni a maradékot. Az exportszállítást csak a máso­dik félévben tudják pótolni. A vállalat igyekszik meg­állítani a termeléskieséseket. Májusban megalakultak a vállalati gazdasági munkakö­zösségek, remélik, hogy se­gítségükkel föllendül a ter­melés. Az idén 6,5 százalék foénféjlesztés volt, ez is ösz­tönző erővél hathat. A cél most már csak annyi, hogy az óv végére 95—96 száza­lékra teljesítsék a tervet. is szükség van a változó piaci helyzethez való alkal­mazkodásra. Ennek érdeké­ben átcsoportosítottuk a dolgozókat, azonkívül sike­rült fejlődést elérni az al­katrészgyártásban. Változatlanul gondjaink vannak az anyagellátással. Akadozik az importanyagok és alkatrészek szállítása. Mivel ezekből továbbra sem várható zavartalan ellátás, ezért szervezetten és rend­szeresen foglalkozunk a he­lyettesítésükkel. Ennek is köszönhető, hogy teljesíteni tudtuk exportkötelezettsé­günket. — Sikerült új üzleti kap­csolatokat is kialakítaniuk? — Az első félév során si­keres versenypályázaton vettünk részt. Eredménye­ként Jordániával és az Egyesült Arab Emirátusok­kal 250 ezer dollár értékű üzletet kötöttünk. Emellett természetesen megmarad­tak a régi kapcsolataink is. A 'télen szinte mindegyik építőipari vállalat iflagysza- badságna küldte dolgozóit. Ez történt a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalatnál -is, ahol két és fél hónapig tartott a kényszerű szünet. Ez sú­lyos gondokat okozott a vezetőknek. 268 millió fo­rint termelési értéket és ugyanennyi árbevételt ter­veztek erre az évre. Hogy teljesíteni tudják, ahhoz kel­lett volna az a két és fél hónap is. .Hopp Antal igaz- gátóhélyettes azt mondta, hogy az építőipaiban meg­szokott az egyhónapos fagy­szabadság, de olyanra, mint az idei, tíz éve nem volt példa. Hogy megtartsák dol­gozóikat, módosítani kellett a kollektív szerződést, és a szokásosnál nagyobb órabért fizettek a kritikus hónapok­ban. így szinte mindenki maradt a Tamép-nél, s ahogy megjött a jó idő, máris meg­kezdődhetett a fokozott tem­pójú munka. Júllius elsejéig Sikerült be­hozniuk a lemaradás ötven- ötvenöt százalékát. Chak rendkívüli esetben engedé­lyeznek fizetés nélküli sza­badságét, bevezették — de nem kötelezően — a nyúj­tott műszakokat, s több al­kalommal kommunista mű- szakót hirdettek. Legutóbb június 22-én. A Tanép veze­tői levélben tudatták a be­ruházókkal, hogy a tél miatt — bár mindent megtesznek — nem tudják tartani aha­A termelés 3—4 százalé­kos növekedésével és ezzel együtt egymililiárd-kilenc- venmillió forintos árbevétel­lel számolt ez évre a ka­posvári Mezőgép — január­ban. Czóbel Béla gazdasági igazgatóhelyettes azt mond­ta: erre kényszerítve vol­tak, hiszen az új szabályo­zók értelmében csak így juthatnának némi nyereség­hez. Ügy tetszett, ekkora fejlődést még el lehet érni, hiszen remény volt az NDK- beli és a csehszlovák koo­peráció fejlődésére, vala­mint arra, hogy a hazai piac igénye ugyanakkora lesz, mint tavaly volt. A téridőket. Volt, aki szerző­désmódosítást ajánlott föl, más jelezte, hogy ha csúsz­nak is az építők, nem szá­mítanak ,föl késedelmi díjat. Egyik legnagyobb munkájuk a balaíonföldivári Vörös Lo­bogó SZOT-üdülő átalakítá­sa. Ezt karácsonyra szeret­nék átadni, a határidő mó­dosítása ügyében épp teg­nap jutottak egyezségre az üzemeltetőivel. Július húsza­dikán itt iis kommunista mű­szakot tartanak. Augusztusra ígérik a kaposvári fogtech­nika épületének műszaki át­adását. A kényszerszünet el­lenére jó ütemben építik a MÁV kaposvári kereskedelmi pályaudvarát és jód halad a Latinca utcai ház felújítása üs. Boglárielilén átadták a posta műszaki épületét, már szerelhetnek a BHG szakem­berei. Vitákkal terhes viszont a segesdi termelőszövetkezet tűzi harganyzó melilléküzem- ágánlak az építése. A tsz szerint a termelés megkez­désének egyik akadálya a Tanlép lemaradása. A Bala- ton-panton folytatódik a SZOT-üdülők felújítása. Siófokon a napokban adnak át egyet, míg egy másik épü­lettel még ébben a szezon­ban végeznék. A tanácsi építőválűalat vezetői és munkásai állítják: ha ilyen témpóban dolgoznak tcy- vátobra is, valóra válthatják terveiket. második félév első munka­napján már korántsem vol­tak ilyen derűlátóak a Ka- posgépnél. A termelés tíz-, az árbevétel ötvenszázalékos elmaradásáról beszélnek. — A weimari Fortschift cégnek értékesítési nehézsé­gei vannak, így a tavalyinál kevesebb hajtóművet tud átvenni. A tervezett új csehszlovák együttműködés csak a következő tervidő­szakban kezdődhet. A tőkés piacon éppenhogy ott va­gyunk, mert a kohászati alapanyagaink belföldi ára olyan magas, hogy nyere­ségesen jóformán semmit sem tudunk eladni. Az NSZK-ba azért szállítot­tunk, mert megvásároltuk az AR—61—B önjáró rako­dógép licencét. Várhatóan az év végén gyártjuk le be­lőle a négydarabos nullszé­riát. Ez a gép bizakodásra ad Lehetőséget. Itthon már a negyedik esztendeje nem tudunk eladni mezőgazda­A ruhaiparra jellemző, hogy a negyedéveket nem lehet egymással összehason­lítani. Minden évszaknak megvan a maga anyag- és fazonbeli sajátossága, s eh­hez más-más költségszint és árbevétel tartozik. A féléves munka értékelése azonban hozzávetőleges képet adhat arról, hogy sikerült a terve­zettnél előbbre lépni, illetve hol szorít — jelen esetben a ruha. A Kaposvári Ruhagyár gazdasági igazgatóhelyette­se, Kiss Tibor még nem tudott pontos számokat mondani az első félévről, a mérleg még nem készült el. Annyi azonban már bi­zonyos, hogy elmaradtak a tervezett árbevételből. Ter­melési értékük eddig 246 millió forint, s ez a tavalyi­nál 40 millió forinttal keve­sebb. Ebből 20 millió forint a bérmunkából eredő le­maradás. Az igazgatóhelyettes el­mondta: — Nemrég kezdtünk hoz­sági berendezéseket. A ter­melőszövetkezeteknek kel­lenének a gépeink, de nin­csen pénzük. így aztán elju­tottunk oda, hogy vevőket kell keresnünk, mert lassan már munkánk sem lesz. — Ha nincs munka, ak­kor bér sincs. Nem félő, hogy elmennek a dolgozók? — Ügy számoltunk, hogy a gyáregységek az idén négy-öt munkást vehetnek föl. Ezzel szemben negyve­nen elmentek. A most gyár­tott gépekre még nincs ve­vő, de elkészítjük ezeket, hogy .munkát adhassunk az embereknek. Még abba is belemegyünk, hogy novem­beri váltóra adjuk el gyárt­mányainkat azoknak a gaz­daságoknak, amelyeknek most nincs pénzük. Persze ennek is megvan a kocká­zata, ezért tárgyaltunk a nemzeti bankkal, s csak fi­zetőképes cégekkel tárgya­lunk. Ugyanakkor egyéb járható utakat is keresünk. Mi úgy látjuk, hogy a szo­cialista exportot kell növel­nünk elsősorban, de ennek is vannak átképzési akadá­lyai. séhez. Az első három hónap betanulási idő volt, s mint minden újnál, ennél is né­mi visszaesést tapasztal­tunk. Viszont ugyanez az átállás később — a kellő gyakorlat megszerzése után — 15 százalékos termelés­növekedést fog eredményez­ni, tehát év végére még többet is elérhetünk. Az alapanyag-ellátás és a kellé­kek beszerzése terén a ko­rábbi évekhez képest tovább romlott a helyzet. Bár kész­leteink nem alacsonyabbak, mégis gondot okoz a szöve­tek és a hozzávaló kiegészí­tők összepárosítása. A gon­dok között említeném a csökkent létszámot is. Ta­valy ilyenkor 1731 dolgo­zónk volt, az idén 1690 van. A többség a gépek mellől távozott el. Mindezek ellenére agyár­ban úgy látják, hogy az év végére teljesíthetik a ter­vet. Megrendelésük ugyan­is bőven van, tehát jó mun­kaszervezéssel behozható a lemaradás. NEM KERGETNEK ÁLMOKAT Levél a beruházóknak Gomb — a kabáthoz zá a zakógyártás átszervező-

Next

/
Oldalképek
Tartalom