Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

I AZ MSZMI P. SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA XLI. évfolyam, 177. szám Ára: 1,80 Ft 1985. július 30., kedd Á mi Európánk Különös és jelképes dön­tést hoztak nemrég egy nyugati tanácskozáson: az európai kultúra fővárosává emelték Athént. Ezután egyik képviselőjük nálunk járt, és megjegyezte: adott alkalommal akár Buda­pesttel is megtörténhet ez. Valóban, miért ne ér­hetné Budapestet ez a megtiszteltetés? S volta­képpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma csaknem három év­ezred óta termő művészi csodáival? Vagy Shakes­peare drámáinak szülőhe­lye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gorkij Moszk­vája? Beethoven és Mozart Bécse? Bármelyikük is le­het, mindannyiukat annak érezzük, és valamennyien együtt azok is. Európa egységes, a miénk, akár­honnan, bármely metropo­lisából nézzük. Az évezre­dek nagyon sok és minden féle-fajta szállal kötötték össze az itt élő népeket: az északról délre tartó bo- rostyánúttal, a délről észak­ra vezető sószállító utak­kal éppen úgy, mint a mesterlegények vándor­lásaival. Többet vagy ke­vesebbet, de minden nép adott a másiknak, és ka­pott is tőle. A magyar fel­világosodás emberei vigyá­zó szemüket Párizsra ve­tették, a költő Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar sza­badságharcra gondol. Tüstént hallani azonban az ellentmondást: . szép- szép, de (a múltbeli hábo­rúkról most bővebbennem szólva) földrészünk ma két félre oszlik, két társa­dalmi rendszerű államcso­portra, szövetségekre, amelyeket nézetkülönbsé­geik, érdekellentétek vá­lasztanák el! Valóban így van. De hát akkor lehet-e a földrajzi fogalmon túl Európáról, összetartozásról, erős szálakról, a közös ha­gyományok ápolásáról, az együttes jövő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetet válóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozottan megfogal­mazni, különösen most hogy éppen ezért gyűlnek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harminc­öt országának külügymi­niszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak lehetséges a közös európai jövőépítés, hanem elenged­hetetlenül szükséges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalapja van. De abban is van igaz­ság, hogy ez a múlt évti­zed a feszültségeknek, az érdekellentéteknek, az új veszélyeknek is számos je­lével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban rin­gatózni. Azoknak lenne hát mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróokmányt szép (há nem éppen félre­vezető) próbálkozásnak, hiú reményeket ébresztő irat­nak nevezik? Semmikép­pen. A szocialista országok ragaszkodnak az együtt­működés szelleméhez, és Nyugaton is vallják töme­gek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él. Nyilvánvalóan nem elég, ha ez jelszó marad, s mögötte, mellette az ese­mények mennek a maguk — olykor vészterhes — út­ján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna, mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne föl­dünkön a rakétaerdő, ha új fegyverraktárak települ­nének itt és ott — mivé lennének a szép hagyomá­nyok, tartanának-e az ösz- szekötő szálak? Európának tehát valóban nem réve­deznie kell, hanem • csele­kednie. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny fel­tartóztatásával. Nincs sür­getőbb feladat, mint a nukleáris őrület megállítá­sa. Csak ez vezethet vissza az enyhüléshez — ezért ostromolják javaslatok so­rával és kitartóan a szo­cialista országok a nyuga­ti partnereket. Amit Euró­pa egyszer már meg tudott tenni — 1975 augusztus el­sején — azt, ha változott, bizonyos szempontból talán nehezebb körülmények kö­zött, folytatnia kell. Van jó szándék és van remény, ezt mutatja a harmincöt külügyminiszter emlékező találkozója Helsinkiben. S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden tanul­sága. Tatár Imre Minden ötödik cipő A Pécsett rendezett ci­pőipari szakvásáron, ame­lyen az 1986 tavaszi és nyá­ri kollekciót mutatta be az ipar, minden ötödik cipőmo­dell felelt meg csupán an­nak . a kívánalomnak, hogy tetszetős is és kényelmes is legyen. Egy társadalmi zsűri vizs­gálta meg és bírálta él a kiállított 1324 pár cipőt, s ezeknek alig több mint egy­ötödéről — pontosan két- száznyolcvanket tőről — ala­kult ki az a vélemény, hogy követi a divat új irányzata­it és jól' alkalmazkodik a láb anatómiai felépítésé­hez. Ezek a cipők jogosult­tá válnak a d plusz e (di­vatos és egészséges) jelű embléma viselésére. A szakvásár hétfőin átala­kult cipőbarzévié: két héten át a kereskedők és a gyár­tók tárgyalnak egymással1, s konkrét üzletkötésekre is sor kerüllj Új szovjet nagykövet Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fogad­ta Borisz Ivanovics Sztuka- lint, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagyköve­tét, aki átadta megbízóleve­lét. A megbízólevél átadásán jelien volt Roska István kül- ügymin iszter -h élyettes. 137 KÜT ÉS A BALATON Valószínűleg tegnap mér­ték az idén a legnagyobb meleget megyénkben, a hő­mérő higanyszálá még ár­nyékban is 35 fok körül ál­lapodott meg. Aki teheti, el­bújik ilyenkor a nap tüze előli. Kdltendőbb a szóda, az üdítő, mint máslkor, s gyak­rabban nyitjuk ki a zuhany csapját, hogy felfrissüljünk. S mindehhez víz kell! A DRW Somogy megyei Üzemigazgatóságának mű­szaki Vezetője, Tóth József tegnap arról tájékoztatott, hogy a területi érdekeltség településein eddig zavarta­lan volt a lakosságnak és az üzeméknek, intézmé­nyeknek nyújtott ivóvízszol­gáltatás. Sehonnan sem ér­kezett panasz az ellátásra. Barcsiról vízkezelli&ből ere­dő- gondot jeleztek — vasas volt a víz —, ezt rövid időn belül megszüntették. A rendelkezésre álló vízterme­lő kapacitás a csúcsidőkben is győzi az igények kielé­gítését. Nőtt a megyében a víznyerési lehetőség, az üzemigazgatóság pedig igyekezett a lőhető legjob­ban felkészülni a növekvő fogyasztásra, s ennek meg­felelően hozták rendbe a vízműveket. Az ivóvizet a megyeszék­hely igényeinek kielégíté­sére 137 kútiből, illetve a Balatoniból nyerik. A napi 7000—8000 köbméter bala­toni víz — a fonyódii felszí­ni vízmű segítségével — 54 kilométeres csővezetéken jut a kaposváriakhoz. Az eddigi fogyasztás csúcsát a múlt pénteken mérték: a vízművek termelése ekkor meghaladta a 31 ezer köb­métert. Tegnap alighanem ezt is felülmúlta ... Az ellátásiban eddig nem keletkezett számottevő za­var, ez azonban nem jelenti azt. hogy pocsékolhatjuk az ivóvizet. Ahhoz, hogy a jö­vőben is győzzék az igé­nyek kielégítését, továbbra sem tékozoHhaitunk. Erre fi­gyelmeztet az a tájékoztatás amelyet tegnap Szántó Imrétől, a DRW műszaki igazgatóhelyettesétől Sió­fokról kaptunk. Megtudtuk, hogy az elmúlt két hétben Zamárdi és Balatonkenese térségében már jelentkeztek vízellátási zavarok. Nehezen győzik az igények kielégíté­sét ebben a térségben, ép­pen ezért úgy határoztak: ha a kánikulai hőség to­vább tart, augusztus 1-től — az érintett tanács-óikkal tör­ténő megállapodás alapján — locsolási tilalmat rendel­nek el a nappali órákban. A térség vízmüveinek niapi mértékadó kapacitása 152 ezer köbméter, de a múlt hét péntekén ennél jóval több. 163 648 köbméter volt a termelésük. Javít a hely­zeten, hogy a nyugat-bala­toni rendszerről magindult a víz Marcali felé — ez naponta 1500—2000 köbmé­ter vizet jelent a városnak. H. F. Várkonyi Péter Helsinkiben Tegnap délután megérkezett Helsinkibe Várkonyi Péter külügyminiszter, hogy részt vegyen a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulójával kapcsolatos megemlékezé­sen. A finn főváros repülőterén Várkonyi Pétert finn kollé­gája, Paavo Väyrynen fogadta. A repülőtéren megtartott rögtönzött sajtóértekezleten Várkonyi Péter kifejezésre juttatta a magyar kormánynak azt a reményét, hogy a helsinki találkozó, amelyen a záró­okmány aláíró országai kivétel nélkül magas szinten képvi­seltetik magukat, új lendületet ad majd az európai enyhü­lésnek. Rövid nyilatkozatában a magyar külügyminiszter min­denekelőtt köszönetét mondott Finnországnak és népének mindazért, amit az európai biztonsági folyamat érdekében tesz, s a kedden kezdődő találkozót fontos eseményként jel­lemezte Európa politikai életében. Rámutatott: a Magyar Népköztársaság kormánya és népe fenntartás nélkül támo­gatja ma is a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában foglaltakat. Ä fiatalok vitái — a megértés fórumai FOLYTATÓDOTT MOSZKVÁBAN A XII. VILÁGIF3ÚSÁGI ÉS DIÁKTALÁLKOZÓ A fesztivál vendégei kö­zött eszmecserék, politikai viták fontos fórumai az úgy­nevezett tematikus közpon­tok alakultak ki. Összesen tizenhat ilyen központ mű­ködik mindvégig a VIT ide­jén, módot adva olyan kér­dések megvitatására mint a béke, a leszerelés, a gazda­sági együttműködés, a gaz­dasági válság, a környezet­védelem problémái. Az egyes központokban egyszerre több rendezvény, vita, kerekasz- tal-értekezlet, fórum, előadás is zajlik, így a világ ifjúsá­gának seregszemlépén részt­vevők valóban könnyen meg tudják találni az őket legin­kább érdeklő kérdések meg­vitatásának lehetőségeit. A konferenciateremíben fo­lyó kerekasztál-vitában az ifjúság békeharcával, a bé­kére nevelés kérdéseivel fog­lalkoztak a felszólalók. Itt szólalt fel a -magyar küldöttség egyik tagja, Hor­váth Éva, az Országos Bé­ketanács titkára. Elmondta, hogy a jelenlegi nemzetkö­zi helyzetben a fiatalok ag­godalma valódi, s ez tenni- akarálsban is kifejeződik. Az utóbbi években Magyarorszá­gon erősödött a fiatalok rész­vétele a békemozgalomban. Ezt az egyes kiemelkedő ren­dezvények és a béke,körök folyamatos munkája egy­aránt bizonyltja. Beszélt a békére nevelés­ről, a pedagógusok a béké­ért mozgalom májusi első or­szágos találkozójáról, ame­lyen összegezték az eddigi tapasztalatokat és meghatá­rozták a jövőbeni feladato­kat. Bár konkrétan a peda­gógusok mozgalmáról van szó, az ifjúság békére neve­lésében továbbra is megha­tározó szerepe* van a KISZ- szervezetefanek — mondotta. Végül hangsúlyozta: a világ fiatalsága között nem lehet­nek áthághatatlan ideológiai akadályok, ha a békéért foly­tatott küzdelemről van szó. M MOCKBA IW5 Vasárnap — a fasizmus fe­lett aratott győzelem negy­venedik évfordulójával kap­csolatos nagyszabású rendez­vények napján — különösen aktív volt az antifasiszta te­matikus 'központ. Itt elsősor­ban a szocialista és fejlődő országokból érkezett küldöt­tek az élénk vitában szót emeltek a világot fenyegető háborús veszély, a háborús borzalmak megismétlődésé­nek lehetőségei ellen. Esténként, a hivatalos programok után újabb „ön­kéntes műszak” kezdődik a moszkvai XII. Világifjúsá­gi és Diáktalálkozón. Újra benépesülnek a szabadtéri színpadok; a nappal már lá­tott és megtapsolt zenészek, gitárosok újra előveszik hangszerüket, énekesek, tán­cosok lépnek fel, a szállodák helyiségeiben előkerülnek a hangszerek vagy a magnók, és folytatódik a tánc, a vi­dámság, az éneklés. Benépesül esténként a Vö­rös tér is. Amikor a Kreml Szpaszkaja tornyán egészet üt az óra, mindig sok .néző­je van a Lenin Mauzóleum előtt a látványos őrségvál­tásnak. A téren mindenféle csoportosulásokat látni; hol ének, hol gitár, hol csak ütemes taps szolgáltatja a ta||pallávia|llót a táncosoknak, akiknek lépéséi nem mindig hibátlanok, lelkesedésük, vi- dá|misáigufc viszont annál na­gyobb. Gyakran hallani magyar szót, magyar dalokat is. Kü­lönösen az Express utazási iroda által szervezett turista- csoportok tagjai aktívak a dalolásban, táncban. A szállodákon és a szabad­téri helyszíneken túl fontos helyszínéi a „holdfényfeszti- válnak” a nemzeti klubok és környékük, A seregszemle küldöttei és vendégei el­mondták, hogy itt tudnák legkönnyebben ismeretsé­geket kötni, 'beszélgetni, jel­vényeket, kendőket, apró ajáíradékoka/t csenéüimi. A ze­nét szolgáltatók pedig általá­ban nem sajnálnak egy kis túlórát. Kedvesek, barátságosak, közvetlenek a VIT házigaz­dái, a szovjet fiatalok. A kü­lönböző egyenruhákról köny- nyű felismerni a találkozó küldötteit, akiknek a neve és országa jól leolvasható nyakba akasztott kártyájuk­ról; a legfontosabb informá­ciók birtokában aztán már könnyű közös nyelvet talál-

Next

/
Oldalképek
Tartalom