Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-30 / 177. szám

I AZ MSZMI

P. SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LÁPJA

XLI. évfolyam, 177. szám

Ára: 1,80 Ft

1985. július 30., kedd

Á mi Európánk

Különös és jelképes döntést hoztak nemrég egy nyugati tanácskozáson: az európai kultúra fővárosává emelték Athént. Ezután egyik képviselőjük nálunk járt, és megjegyezte: adott alkalommal akár Budapesttel is megtörténhet ez.

Valóban, miért ne érhetné Budapestet ez a megtiszteltetés? S voltaképpen melyik az európai kultúra igazi fővárosa? Róma csaknem három évezred óta termő művészi csodáival? Vagy Shakespeare drámáinak szülőhelye? A Louvre Párizsa? Tolsztoj és Gorkij Moszkvája? Beethoven és Mozart Bécse? Bármelyikük is lehet, mindannyiukat annak érezzük, és valamennyien együtt azok is. Európa egységes, a miénk, akárhonnan, bármely metropolisából nézzük. Az évezredek nagyon sok és minden féle-fajta szállal kötötték össze az itt élő népeket: az északról délre tartó bo- rostyánúttal, a délről északra vezető sószállító utakkal éppen úgy, mint a mesterlegények vándorlásaival. Többet vagy kevesebbet, de minden nép adott a másiknak, és kapott is tőle. A magyar felvilágosodás emberei vigyázó szemüket Párizsra vetették, a költő Heinrich Heine pedig azt mondta, szűk lesz rajta a német mellény, ha a magyar szabadságharcra gondol.

Tüstént hallani azonban az ellentmondást: . szép- szép, de (a múltbeli háborúkról most bővebbennem szólva) földrészünk ma két félre oszlik, két társadalmi rendszerű államcsoportra, szövetségekre,

amelyeket nézetkülönbségeik, érdekellentétek választanák el! Valóban így van. De hát akkor lehet-e a földrajzi fogalmon túl Európáról, összetartozásról, erős szálakról, a közös hagyományok ápolásáról, az együttes jövő építéséről beszélni? Jogos kérdés. A helyzetet válóban józanul föl kell mérni, a választ megalapozottan megfogalmazni, különösen most hogy éppen ezért gyűlnek össze a finn fővárosban Kelet és Nyugat harmincöt országának külügyminiszterei. A józan felelet pedig csak egy: nemcsak

lehetséges a közös európai jövőépítés, hanem elengedhetetlenül szükséges is. Vágy ez valóban, de nem illúzió. Valóságalapja van.

De abban is van igazság, hogy ez a múlt évtized a feszültségeknek, az érdekellentéteknek, az új veszélyeknek is számos jelével szolgált. Valóban nem engedett illúziókban ringatózni. Azoknak lenne hát mégiscsak igazuk, akik a helsinki záróokmányt szép (há nem éppen félrevezető) próbálkozásnak, hiú reményeket ébresztő iratnak nevezik? Semmiképpen. A szocialista országok ragaszkodnak az együttműködés szelleméhez, és Nyugaton is vallják tömegek és felelős politikusok, hogy — Helsinki él.

Nyilvánvalóan nem

elég, ha ez jelszó marad, s mögötte, mellette az események mennek a maguk — olykor vészterhes — útján. Ha az űrfegyverkezési verseny megindulna, mivé válna Helsinki szelleme? Ha tovább sűrűsödne földünkön a rakétaerdő, ha új fegyverraktárak települnének itt és ott — mivé lennének a szép hagyományok, tartanának-e az ösz- szekötő szálak? Európának tehát valóban nem révedeznie kell, hanem • cselekednie. Mindenekelőtt a fegyverkezési verseny feltartóztatásával. Nincs sürgetőbb feladat, mint a nukleáris őrület megállítása. Csak ez vezethet vissza az enyhüléshez — ezért ostromolják javaslatok sorával és kitartóan a szocialista országok a nyugati partnereket. Amit Európa egyszer már meg tudott tenni — 1975 augusztus elsején — azt, ha változott, bizonyos szempontból talán nehezebb körülmények között, folytatnia kell. Van jó szándék és van remény, ezt mutatja a harmincöt külügyminiszter emlékező találkozója Helsinkiben. S nincs más ésszerű út, ezt parancsolja a távoli és a közelmúlt minden tanulsága.

Tatár Imre

Minden ötödik cipő

A Pécsett rendezett cipőipari szakvásáron, amelyen az 1986 tavaszi és nyári kollekciót mutatta be az ipar, minden ötödik cipőmodell felelt meg csupán annak . a kívánalomnak, hogy tetszetős is és kényelmes is legyen.

Egy társadalmi zsűri vizsgálta meg és bírálta él a kiállított 1324 pár cipőt, s ezeknek alig több mint egyötödéről — pontosan két- száznyolcvanket tőről — alakult ki az a vélemény, hogy követi a divat új irányzatait és jól' alkalmazkodik a láb anatómiai felépítéséhez. Ezek a cipők jogosulttá válnak a d plusz e (divatos és egészséges) jelű embléma viselésére.

A szakvásár hétfőin átalakult cipőbarzévié: két héten át a kereskedők és a gyártók tárgyalnak egymással1, s konkrét üzletkötésekre is sor kerüllj

Új szovjet nagykövet

Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn fogadta Borisz Ivanovics Sztuka- lint, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki átadta megbízólevelét. A megbízólevél átadásán jelien volt Roska István kül- ügymin iszter -h élyettes.

137 KÜT ÉS A BALATON

Valószínűleg tegnap mérték az idén a legnagyobb meleget megyénkben, a hőmérő higanyszálá még árnyékban is 35 fok körül állapodott meg. Aki teheti, elbújik ilyenkor a nap tüze előli. Kdltendőbb a szóda, az üdítő, mint máslkor, s gyakrabban nyitjuk ki a zuhany csapját, hogy felfrissüljünk. S mindehhez víz kell!

A DRW Somogy megyei Üzemigazgatóságának műszaki Vezetője, Tóth József tegnap arról tájékoztatott, hogy a területi érdekeltség településein eddig zavartalan volt a lakosságnak és az üzeméknek, intézményeknek nyújtott ivóvízszolgáltatás. Sehonnan sem érkezett panasz az ellátásra. Barcsiról vízkezelli&ből eredő- gondot jeleztek — vasas volt a víz —, ezt rövid időn belül megszüntették. A rendelkezésre álló víztermelő kapacitás a csúcsidőkben is győzi az igények kielégítését. Nőtt a megyében a

víznyerési lehetőség, az üzemigazgatóság pedig

igyekezett a lőhető legjobban felkészülni a növekvő fogyasztásra, s ennek megfelelően hozták rendbe a vízműveket.

Az ivóvizet a megyeszékhely igényeinek kielégítésére 137 kútiből, illetve a Balatoniból nyerik. A napi 7000—8000 köbméter balatoni víz — a fonyódii felszíni vízmű segítségével — 54

kilométeres csővezetéken jut a kaposváriakhoz. Az eddigi fogyasztás csúcsát a múlt pénteken mérték: a

vízművek termelése ekkor meghaladta a 31 ezer köbmétert. Tegnap alighanem ezt is felülmúlta ...

Az ellátásiban eddig nem keletkezett számottevő zavar, ez azonban nem jelenti azt. hogy pocsékolhatjuk az ivóvizet. Ahhoz, hogy a jövőben is győzzék az igények kielégítését, továbbra sem tékozoHhaitunk. Erre figyelmeztet az a tájékoztatás amelyet tegnap Szántó Imrétől, a DRW műszaki igazgatóhelyettesétől Siófokról kaptunk. Megtudtuk, hogy az elmúlt két hétben Zamárdi és Balatonkenese térségében már jelentkeztek vízellátási zavarok. Nehezen győzik az igények kielégítését ebben a térségben, éppen ezért úgy határoztak: ha a kánikulai hőség tovább tart, augusztus 1-től — az érintett tanács-óikkal történő megállapodás alapján — locsolási tilalmat rendelnek el a nappali órákban. A térség vízmüveinek niapi mértékadó kapacitása 152 ezer köbméter, de a múlt hét péntekén ennél jóval több. 163 648 köbméter volt a termelésük. Javít a helyzeten, hogy a nyugat-balatoni rendszerről magindult a víz Marcali felé — ez naponta 1500—2000 köbméter vizet jelent a városnak.

H. F.

Várkonyi Péter Helsinkiben

Tegnap délután megérkezett Helsinkibe Várkonyi Péter külügyminiszter, hogy részt vegyen a helsinki záróokmány aláírásának tizedik évfordulójával kapcsolatos megemlékezésen. A finn főváros repülőterén Várkonyi Pétert finn kollégája, Paavo Väyrynen fogadta.

A repülőtéren megtartott rögtönzött sajtóértekezleten Várkonyi Péter kifejezésre juttatta a magyar kormánynak azt a reményét, hogy a helsinki találkozó, amelyen a záróokmány aláíró országai kivétel nélkül magas szinten képviseltetik magukat, új lendületet ad majd az európai enyhülésnek.

Rövid nyilatkozatában a magyar külügyminiszter mindenekelőtt köszönetét mondott Finnországnak és népének mindazért, amit az európai biztonsági folyamat érdekében tesz, s a kedden kezdődő találkozót fontos eseményként jellemezte Európa politikai életében. Rámutatott: a Magyar Népköztársaság kormánya és népe fenntartás nélkül támogatja ma is a helsinki európai biztonsági és együttműködési konferencia záróokmányában foglaltakat.

Ä fiatalok vitái — a megértés fórumai

FOLYTATÓDOTT MOSZKVÁBAN A XII. VILÁGIF3ÚSÁGI ÉS DIÁKTALÁLKOZÓ

A fesztivál vendégei között eszmecserék, politikai viták fontos fórumai az úgynevezett tematikus központok alakultak ki. Összesen tizenhat ilyen központ működik mindvégig a VIT idején, módot adva olyan kérdések megvitatására mint a béke, a leszerelés, a gazdasági együttműködés, a gazdasági válság, a környezetvédelem problémái. Az egyes központokban egyszerre több rendezvény, vita, kerekasz- tal-értekezlet, fórum, előadás is zajlik, így a világ ifjúságának seregszemlépén résztvevők valóban könnyen meg tudják találni az őket leginkább érdeklő kérdések megvitatásának lehetőségeit.

A konferenciateremíben folyó kerekasztál-vitában az ifjúság békeharcával, a békére nevelés kérdéseivel foglalkoztak a felszólalók.

Itt szólalt fel a -magyar küldöttség egyik tagja, Horváth Éva, az Országos Béketanács titkára. Elmondta, hogy a jelenlegi nemzetközi helyzetben a fiatalok aggodalma valódi, s ez tenni- akarálsban is kifejeződik. Az utóbbi években Magyarországon erősödött a fiatalok részvétele a békemozgalomban. Ezt az egyes kiemelkedő rendezvények és a béke,körök folyamatos munkája egyaránt bizonyltja.

Beszélt a békére nevelésről, a pedagógusok a békéért mozgalom májusi első országos találkozójáról, amelyen összegezték az eddigi tapasztalatokat és meghatározták a jövőbeni feladatokat. Bár konkrétan a pedagógusok mozgalmáról van

szó, az ifjúság békére nevelésében továbbra is meghatározó szerepe* van a KISZ- szervezetefanek — mondotta. Végül hangsúlyozta: a világ fiatalsága között nem lehetnek áthághatatlan ideológiai akadályok, ha a békéért folytatott küzdelemről van szó.

M MOCKBA IW5

Vasárnap — a fasizmus felett aratott győzelem negyvenedik évfordulójával kapcsolatos nagyszabású rendezvények napján — különösen aktív volt az antifasiszta tematikus 'központ. Itt elsősorban a szocialista és fejlődő országokból érkezett küldöttek az élénk vitában szót emeltek a világot fenyegető háborús veszély, a háborús borzalmak megismétlődésének lehetőségei ellen.

Esténként, a hivatalos programok után újabb „önkéntes műszak” kezdődik a moszkvai XII. Világifjúsági és Diáktalálkozón. Újra benépesülnek a szabadtéri színpadok; a nappal már látott és megtapsolt zenészek, gitárosok újra előveszik hangszerüket, énekesek, táncosok lépnek fel, a szállodák

helyiségeiben előkerülnek a hangszerek vagy a magnók, és folytatódik a tánc, a vidámság, az éneklés.

Benépesül esténként a Vörös tér is. Amikor a Kreml Szpaszkaja tornyán egészet üt az óra, mindig sok .nézője van a Lenin Mauzóleum előtt a látványos őrségváltásnak. A téren mindenféle csoportosulásokat látni; hol ének, hol gitár, hol csak ütemes taps szolgáltatja a ta||pallávia|llót a táncosoknak, akiknek lépéséi nem mindig hibátlanok, lelkesedésük, vi- dá|misáigufc viszont annál nagyobb.

Gyakran hallani magyar szót, magyar dalokat is. Különösen az Express utazási iroda által szervezett turista- csoportok tagjai aktívak a dalolásban, táncban.

A szállodákon és a szabadtéri helyszíneken túl fontos helyszínéi a „holdfényfeszti- válnak” a nemzeti klubok és környékük, A seregszemle küldöttei és vendégei elmondták, hogy itt tudnák legkönnyebben ismeretségeket kötni, 'beszélgetni, jelvényeket, kendőket, apró ajáíradékoka/t csenéüimi. A zenét szolgáltatók pedig általában nem sajnálnak egy kis túlórát.

Kedvesek, barátságosak, közvetlenek a VIT házigazdái, a szovjet fiatalok. A különböző egyenruhákról köny- nyű felismerni a találkozó küldötteit, akiknek a neve és országa jól leolvasható nyakba akasztott kártyájukról; a legfontosabb információk birtokában aztán már könnyű közös nyelvet talál-