Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

2 Somogyi Néplap 1985. július 29., hétfő A szovjet haditengerészet napja A világóceánok békéjét védik Az ausztriai borbotrány nagy gondot okoz a burgenlandi szőlősgazdáknak. Palackozott borok száz literjei várnak hiába átvevőre a burgenlandi St. Margaretenben. A fellendülés keserves útja Peru: spártai szigor A Szovjetunióban tegnap ünnepelték a haditengerészet napját. Ebből az alkalomból Szergej Szokolov marsall, a Szovjetunió honvédelmi mi­nisztere napiparanesoit adott ki, amelyben egyebek kö­zött megállapítja: a többi haderőnemmel együtt a ha­ditengerészeti erők megbíz­hatóan védelmezik a szocia­lizmus történelmi vívmánya­it, állandó harekészülltséglben vannak, s éberen őrzik a Szovjetunió tengeri határait. Az Egyesült Államok és NATO-szövetségesei a nem­zetközi feszültség további élezésére és katonai fölény elérésére törekszenek. Ilyen körülmények között a hadi­tengerészeti erők, az egész személyi állomány állandóan tökéletesítik harci felkészült­ségűiket, s készek becsülettel teljesíteni hazafias és inter­nacionalista kötelességüket. A szovjet hadi tengerészeti flotta fejlesztéséről nyilatko­zott a Pravda vasárnapi szá­mában Szergej Gorskov ad­mirális, a haditengerészét fő- parancsnoka. Elmondotta, hogy a második világhábo­rút követően a tengeralatt­járóikat és a tengeri álilomó- soiztatású légierőt fejlesztet­ték gyors ütemben. Azatom- meghajitású tengeralattjárók képesek hosszú időt eltölte­ni a világóceánokon, gyor­san eljutnak nagy távolsá­gokra, s alkalmasak az azon­nali válaszcsapásra. Az atommeghaijtású tengeralatt­járóik egyesítik magukban mindazt, ami jellemző a szovjet haditengerészeti flot­tára: nagy csapásmérő erő, mozgékonyság és képesség a rejtett mozgásra, s globális méretekben folytathatnak harci cselekményeket — az ellenség fontos szárazföldi, tengeri és tengeralatti cél­pontjait semmisíthetik meg. A szovjet haditengerészéti erők jelenleg a legkülönbö­zőbb felszíni hajókkal ren­delkeznek: óceánjárókkal partmenti hadműveletékre képesék. önállóan és a ten­geralattjárókkal, illetve légi­erőkkel együtt bonyolult fel­adatokat hajthatnak végre az óceánokon, és a tengeri harc- színtereken. A haditengerészeti légierő ma már óceáninak is- nevez­hető. Nagyteljesítményű, re­aktív hajitóművékkel fősze­reit, nagy távolságok megté­telére képes repülőgépek ezek. A legfontosabbak kö­zülük a rakétahordozó és tengeralattjáró-elhárító re­pülőgépék. Fejlődik a ten­geri áUiomábOfztatósú légierő is, amely helikopterekből és helyből fél- és leszállni ké­pes repülőgépekből áll. A Szovjetunió nem hagyhatja figyelmen kívül, hagy az Egyesült Államok és a NATO a Szovjetunió és a tölbtoi szocialista országok el­leni agresszió kibontakozásá­nak területévé kívánja vál­toztatni a világóceánokat. A szovjet fegyveres erők, s ezen belül a hadiltenigenésze- ti erők legfőbb hazafias és internacionalista kötelessé­ge, hogy megakadályozza ezeknek az agresszív tervek­nek a megvalósítását. Guantanamo, 1953 július A kubai nép harcán kívül a nemzetközi szolidaritásnak és együttműködésnek is kö­szönhető az, hogy a sziget­ország az elmúlit 26 évben ellent tudott állni az impe­rialista erők nyomásának, fe­nyegetéseinek és gazdasági blokádjának — egyebek kö­zött ezt hangsúlyozta Fidel Castro kubai államfő pén­teken Guantanamoban, több minit százezer ember előtt el­mondott beszédében. Az ünnepség résztvevői arról emlékeztek meg, hogy Fidel Castro és harcostársai 32 évvel ezelőtt, 1953. július 26-ájn támadták meg — bár bevenniük nem sikerült — a Santiago de Cubában lévő Maneada-laktanyát. A kubai elnök beszédében részletesen beszámolt a szi­getország elmúlt évekbeli gazdasági eredményeiről. A kubai nemzetgazdaság 1984- ben 7,4 százalékkal növeke­dett, miközben a munka ter­melékenysége ugyancsak ta­valy 6,2 százalékkal emelke­dett — hangsúlyozta az ál­lamfő. Castro bejelentette, hogy az élimúlt évben nyolcmillió tonna cukrot termeltek Ku­bában, vagyis a szárazság el­lenére is sikerült teljesíteni az eredeti célkitűzést. A szónok kiemelte a Kubai Kommunista Pánt által a r ellmúlt óv végién megfogal­mazott gazdasági irányvonal­nak a jélemtőségét, mert az hosszú távon is elsőbbséget ad a termelő beruházások­nak és a takarékossági cél­kitűzéseknek. A kubai államfő nemzet­közi kérdéseket érintve szót emelt Laltiin-Amerika súlyos gazdasági problémádnak megoldásáért. Növekedett a légiforgalom Az ENSZ repülésügyi szakosított szervezete, az ICAO közzétette a világ legforgalmasabb repülő­tereinek 1984-es legjel­lemzőbb adatait. Ezen adatok szerint a légifor­galom 1984-ben nyolc százalékkal haladta meg az előző évit. Ezen belül az utasforgalom 5 száza­lékkal emelkedett, s meghaladta a 800 millió főt, az áruforgalom nö­vekedése 14,5 százalékos, s elérte a 40 milliárd tonnát. Az ICAO szerint a világ legforgalmasabb repülőtere 1984-ben a Chicago-i O’Hare. Az uta­sok száma meghaladta a 45 milliót, a gépmozgá­sok (fel-, illetve leszál­lás) száma pedig meg­közelítette a 750 ezret. Az Atlanta mellett fek­vő Hartsfield forgalma 39 millió, a három New York-i együttes for­galma pedig túlszárnyal­ta a 60 millió utast. Ünneprontó módon „vért, verejtéket és könnyet” ígért honfitársainak a napokban Kuis Alva Castro, Peru ki­nevezett miniszterelnöke. Castro alig egy héttel az­előtt ecsetelte spártai szi­gort kilátásba helyező gaz­dasági programját, hogy az ország új államfőjét, a 37 éves Alán Gardát július 28-án, Peru nemzeti ünne­pének napján, beiktatják hivatalába. A végső szót az új kor­mány politikájáról termé­szetesen majd Garda fog­ja kimondani, de .a leendő miniszterelnök beszéde méltó, jól mutatja, hogy a mindenképpen figyelemre- népszerűsége csúcsára jutott APRA pártnak igen népsze­rűtlen intézkedésükkel kell a kormányzást megkezdenie. Tény, hogy nem a „leg­szerencsésebb” pillanatok­ban került hatalomra a hangzatos nevű Amerikai Népi Forradalmi Szövetség (APRA). A pártot hatvan évvel ezelőtt alapította Ha- ya de la Tőrre, Peru mo­dern történelmének egyik legmarkánsabb politikai személyisége. Az APRA kezdettől fogva a legerősebb perui pártok közé tartozott, de a hatalmat csak most, az áprilisban rendezett válasz­tásokon sikerült először megszereznie. Haya de la Tőrre ,már nem élhette meg ezt a sikert, bár jelentős része volt benne. Az idős, politikusnak élete utolsó éveiben vodt ereje ahhoz, hogy beleszóljon a párt élén kibontakozó utódlási harcba. Jó érzékkel a fia­talok mellé állt, felismerte, hogy az örökös sikertelen­ségbe belefáradt, már csak a párton belül elérhető di­csőségről álmodozó közép­korú vezetőkkel szemben az új nemzedék dinamizmu­sa viheti előre az egyre in­kább szociáldemokrata szí­nezetet öltő APRÁ-t. Lendületre és képzelőerő­re szüksége is lesz Alán Gardának és kormányának. Peru történelmének talán legsúlyosabb válságát éli, Limában a mai helyzetet rosszabbnak tartják, mint a Chile ellen vívott múltszá­zadi vesztes háborút követő nemzeti katasztrófát és a harmincas évekbeli nagy gazdasági világválság perui következményeit. A válság jelei peruban is jórészt ugyanazok, mint a térség többi országában: a lakosság jó része hihetetlen nyomorban él, visszaesett a termelés, növékszik a mun­kanélküliég, az infláció. Visszafizethetetlen adósság­hegyek halmozódtak fel. A fiatalok közül egyre töb­ben menekülnek a kábító­szerek bódulatába a kilá­tástalan válság elől, terjed a bűnözés. Az elkeseredett­ség kiváló táptalajt jelent a terrorizmus eszközét alkal­mazó politikai erőszaknak: a hadsereg évek óta képte­len megbirkózni a „Sende­ro Luminoso” nevű szélső- baloldali ger i 11 aszerveze t­tel. Alán Garda választási hadjáratában a gazdasági bajök gyökeres orvoslását, a nemzeti érdekek védel­mét, a demokrácia kiteljesí­tését ígérte. Kijelentette, hogy a nemzeti egység meg­teremtésén fog munkálkod­ni, kormánya igazi „népi” kormány lesz. Politikai gyógymódot javasol a ter­rorizmus megfékezésére. Külpolitikájában a latin­amerikai közösség erősíté­se, az el nem kötelezettség mellett tett hitet. Azt ígér­te, hogy Peru az ő kor­mányzása alatt az eddigiek­nél sokkal nagyobb mérték­ben fogja támogatni a kö­zép-amerikai béke megte­remtésén fáradozó Contado- ra csoportot. Az. ígéretekben bővelkedő programmal elsöprő sikert aratott, az APRA, kényelmes többséget szerzett a tör­vényhozásban. Igaz, a párt fölényes győzelmének fő okát sokan inkább azzal ma­gyarázzák, hogy az eddig kormányon lévő jobboldal szenvedett csúfos vereséget, s az APRA vonzerejéhez nagymértékben hozzájárult, hogy eddig még nem volt alkalma lejáratni magát. Persze az ilyen okfejté­seknél sokkal lényegnetö- rőbb kérdés is elhangzott már. Az, hogy Garda mi­ként tudja megvalósítani programját. A második he­lyen végzett baloldali szö­vetség egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett: azt vallja, hogy az APRA a gazdasági kérdésekben még nem mondott többet homá­lyos általánosságoknál, még nem fedte fel, hogy a ke­serves korszakból miként lesz fellendülés. Minden­esetre együttműködést ajánlott fel Gardának, s erre az új elnöknek még nagy szüksége lehet, hiszen a baloldal — elsősorban a kommunista párt — vezető szerepet játszik a szakszer­vezeti mozgalomban. Az APRA mindeddig na­gyon mértéktartó volt a „Sendero Luminoso” elleni politikai küzdelem részletei­nek ismertetésével is. A gerillamozgalom felszámo­lásának lehetőségeit ille­tően nagyon megoszlanak a vélemények. A jobboldal a hadsereg bevetését erőlteti, a baloldali pártok pedig azt sérelmezik, hogy azokban a tartományokban, ahol a „Sendero Luminoso” élénk tevékenysége miatt rendkí­vüli állapot van életben, a hadsereg több figyelmet for­dít a politikai eszközökkel küzdő baloldal elnyomására, mint a fegyveres gerillák elleni harcra. Az ígéretek korszaka jú­lius 28-án véget ér. Az APRA kormányra lépését nagy várakozás előzi meg. A szakadatlan sztrájkok, a kormányépületek előtt rob­banó pokolgépek pedig egy­értelműen azt mutatják, hogy nem lesz könnyű meg­felelni a várakozásnak. A „vérből, a verejtékből és a könnyekből” kijut majd az új szerepét még csak ízlel­gető APRÁ-nak is. G. I. A LEGNAGYOBB NYUGAT-EURÓPAI REPÜLŐTEREK ÉS A FERIHEGY FORGALMA 1984-BEN Az áruforgalom, ^ ezer tonna ^ A gépmozgások száma, ezer db nincs adat Vasárnap esti kommentárunk Ismét katonai hatalomát­vételről érkezett hír Afri­kából, ezúttal a kontinens keleti részéből, Ugandából. A jelentések szerint a had­sereg fellázadt alakulatai el­foglalták a fővárost, és tá­vozásra kényszerítették Mil­ton Obote elnököt. Egyelőre meglehetősen hé­zagosaik azok a jelentések, amelyek a kelet-afrikai or­szágiban lezajlott puccsról tudósítanak, az azonban bi­zonyos, hogy a katonai ha­talomátvétel híre a legtöbb Ugandáiban rossz emléke­ket ébreszt fel. Ugandában egyszer már, 1971 elején be­vették a hatalom bástyáit a katonák — akkor is Obotét A bosszú órája? űzték el —, s ami azután következett, az ma is szé­gyenfoltnak számít az or­szág és a kontinens törté­netében. Az előzőleg csak Afrika gyögyszemeként emlegetett Uganda a kor- mánymdat mágiához ragadó Idi Amin mintegy kilenc esztendős országlása alatt a szó szoros értelmében tönkrement. Ígéretesen fej­lődő ipara, virágzó mező- gazdasága szétzilálódott, le­tarolt ültetvények, lerom­bolt épületek, szétvert utak, hidak és halottak maradtak Idi Amin után. A legfá­jóbb és legriasztóbb emlék, ami most felszínre tör, azé a félmillió emberé, akik en­nek a rémuralmi időszak­nak áldozatul estek. Milton Obote az 1980-as választá­sok eredményeként került vissza az ország élére, a nemzeti megbékélés, az egy­ség, a stabilitás, az újjáépí­tés szándékával. Csodákra azonban nem volt képes, ráadásul a gondokat csak növelte az évek óta pusztító aszály és nyomában a mind több embert sújtó éhínség. Ellenfelei már az 1980-as választások idején bosszút esküdtek Obote és pártja, az akkor legtöbb volksot el­nyerő Ugandái Népi Kong­resszus (UPC) ellen. A hí­rek szerint az ország északi felében az elmúlt napokban katonai - lázadás robbant ki. A lázadók Obotéék legfőbb vetélytársát. az ellenzéki demokrata pártot, valamint a lakosság mintegy harma­dát kitevő egyik nagy tör­zset vallják támogatójuk­nak. Ezzel a mostani puccsa.l tehát ütött volna a bosszú órája Ugandában? Nos, ha így van, ha igazak a hí­rek a törzsi háborúskodás­ról, akkor ez a hatalomát­vétel — mégha jelszavai, eszközei tetszetősebbek is lesznek — ugyanúgy árt ennek a jobb sorsra érde­mes országnak és népének, ahogy ártott Idi Amin or­száglása ... —M— Százéves a motorkerékpár. Ebből az alkalomból kiállítást rendeznek Münchenben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom