Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-29 / 176. szám

1985. július 29., Hétfő Somogyi Néplap 3 Demokratizmus a gyakorlatban Ha felborul a „papírforma" Balástyai hangulat Somogyi diákok az AI főidőn Az igazgatók sok min­denért irigyelték a tsz-elnö­köket : a nagyobb önálló­ságért, a széles és mozgé­kony tevékenységi körökért, a közösség tulajdonosi fele­lősségérzetéért, a hatásos ösztönzési módszerekért. De egy vadamiért aligha: az öt­éviemként! választásokért. Az idei évtől azonban az igaz­gatókat is választják. Az első félévben a Mezőigazda­sági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium 205 vállalata térit át' az új vezetési formára, s az igazgatók túlnyomó több­sége fellélegezhetett, társa- dailmi súllyá, tekintélye gya­rapodott, miután elnyerte a dolgozók bizalmát. A választások nem szol­gáltak . meglepetéssel. Né­hány nyugdíjazástól eltekint­ve a voijt igazgatókat ismét jelölték, túlnyomó többségük megkapta a szükséges sza­vazatokat- Csupán öt volt igazgatót nem választottak újra április végéig. Ám va­lamennyien, akiknek állásá­ról, sorsáról döntöttek, az eseményhez illően felfokozott feszültségben élték át a vá­lasztást. Valljuk be: van va­lami bizonytalanság, kiszá­míthatatlanság a titkos sza­vazásban. Nem tudni, hogy kiben mi lakik — szoktuk mondatni váratlan emberi megnyilatkozások, fordula­tok láttán. És mondhattuk óbban a néhány esetben is amikor a szavazások vég­eredménye meglepő volt, nem a „papírforma” szerint aláikulit. Miért nem kapott bizal­mait öt igazgató? Ezek az el­szigetelt esetek kiélezett jel­legüknél fogva jól érzékel­nénk, hogy a vezetőket nem azonos módon értékelik. Né­hány esetben a legutóbbi képviselő- lés ta-náiesitagvá- llasztások tapasztalatai szin­tén jelzik a különböző szin­ték nézet-, illetve hangsúly­különbségeit. Ezek jelentősé­gét persze nem szabad eltú­lozni. Végül is a választók döntenek. Körültekintő, sok­oldalú előkészítés után is felszínire kerülhetnek új ösz- szefüggések, sajátos igények, ha a demokratikus fórumok szerepét nem tekintjük for­málisnak. A -szükséges tanul­ságok levonása azonban nem maradhat el. Az alapvető tartalmak azo­nos megítélése, mindenek­előtt a jelűit képességeinek, teljesítményének elismerése önmagáiban kevés. A nézet­különbségek — ha vannak ilyenek — rendszerint abból adódnák, hogy az eredmé­ny eltohez vezető út, a m-ód- szen a, stílus, a magatartás közvetlen közeiről nem csu­pán forma, eszköz, hanem vonzó vagy éppen taszító személyiségjegyek megnyil­vánulása. A gazdasági sikert a dol­gozó kollektíváik csak akkor méltányolják igazán, ha azt jó szellemű vezetéssel, ked­vező munkahelyi légkörben érik él. Erre utal az állami .gazdaságok újra nem válasz­tott igazgatóinak példája. Egy részük ugyanis olyan egyszemélyi vezetésit valósí­tott meg, amelyet minden eredményessége, önmagát sem kímélő igényessége el­leniére a kollektíva ellen­szenvesnek talál és elutasít. Mindenféle döntés hatás­foka az igényeik és lehetősé­gek számbavételiétől, az is­meretek szintjétől függ. De vajon ismerték-e minden esetben a választók a ta­nácstag- és képviselőjelöltet, személyét, nézeteit, terveit? A tapasztalatok szerint nem. A meggyőző ismereteken túl olykor még a benyomások is hiányoztak. A közélet nyil­vánossága, fórumrendszere ma még nem olyan, hogy miinldenüitt azonos helyzetbe hozza a jelölteket. Az egyen­lő esélyűk elvének megfele­lően a sajtó, a rádió, a te­levízió többnyire betartotta a játékszabályokat, és nem fa­vorizált jelöltet a másik ro­vására. A választási kam­pány * publicitása azonban mennyiségben és műfajila-g hiába volt kiegyenlített, az indulási előnyökön és hátrá­nyokon nem változtathatott. Utólag az eredményhirdetés­nél tudomásul kellett ven­ni, hogy miniden előadómű- v,é|siz (színész, énekes), a vi­déki tv-stúdió riportere kép­viselő lett, messze lekörözve jogászt, építészt, szakszerve­zeti főtitkárt, tsz-elnököt. Kis túlzással azt mondhat­nátok, hogy a tudományit népszerűsítő rádiós szerkesz­tő, aki szintén, képviselő lett, megelőzte interjúalanyát, a tudóst. E kitérő után az olvasó közbeszólhat: magára vessen a.z az igazgató, aki saját cé­génél nem vagy rosszul is­mernék. Van ebben igazság. De azért arról nem szabad 'megfeledkezni, hoigy a de­mokratizmusnak a magyar közéletben sincsenek mélyen gyökerező hagyományai. A gazdasági élet színpadán pe­dig szinte minden előzmény nélkül nyílt szét a függöny. Az igazgató korábban főleg a fenti, a kinti követelmé­nyékhez igazodott. A dolgo­zóik körében kialakult róla bizonyos kép, de aiz nem volt mindig reális, és sze­mélyes tapasztalatokon nyug­vó,. A vezetői irányultság át­alakításéihoz, a hiteles kép felrajzolásához olykor kevés fél vagy egy év. Az új vál­lalatvezetési formára való áttérés után többfellé volt tapasztalható tájékozatlan­ság vagy a kellő ráhangolt­ság hiánya. A centralizált vállalati modellel, az egy­személyi vezetési stílus kizá­rólagosságával nehéz egy csapásra szakítani. És meny­nyi előítélet, beidegződés, ru­tin nehezíti az átállást. Mindenesetre sokféllé kö­rülmény, indíték, követel­mény létéire, érvényesülésére utál, hoigy a választások so­rán a közösség nem a leg­gyengébben gazdálkodó vál- liaflaitók igazgatói ellen sza­vazott. A következtetések el­térőék lehetnék, felerősödhet például a bizonytalanság ér­zése, a választások kétesé­lyes jellege. De lehet olyan következtetésre is jutni, hogy sokoldalúbban kell hasznosí­tani a felkészülési időt in­formálódással, meggyőző- és felvilágosító munkáival. A legtöbb ipari, építőipari, köz­lekedési, kereskedelmi válla­lat még az új vezetési for­ma bevezetése előtt áll, s így okulhat mások hibájából. Az áttérési folyamat, mint ismeretes, 1086-ban fejeződik be. A felkészülés, a választás, a kezdet kedvező indulási feltételieket teremthet. A be­osztottak, valamint a külön­böző szintű vezetők, köztük az igazgatók, a napi munka során közösen alakítják, ta­nulják a.z önkormányzat eredményes gyákonlásáit, a kollektiv döntés, valamint a,z egyszemélyi vezetés össze­kapcsolásának hatékony mód­jait. Lényegi változásokra van szükség és lehetőség, ami nem szorítkozhat csupán az igazgató és a kollektíva kapcsolataira. Megengedhe­tetlen például a választott és a kinevezett vezetők kö­zött a munkamódszerbeli el­lentmondás, valamiféle sza­kosodás, a népszerű, illetve a szigorú intézkedésekre, lépé­siekre. A változások így vagy úgy minden szinten vala­mennyi vezetői döntésre, magatartásra, gesztusra ki kéül, hogy hassanak. Az igaz­gató fizetését, jutalmát, .kül­földi útjait például a mun­káltatói jogokat gyakorló vállalati tanács, illetve an­nak elnöke engedélyezi. A kollektíva joggal tart igényt teljes körű elszámolásra és meggyőző indokolásra akkor is, amikor hasonló ügyekben az igazgató vagy más veze­tőtársa döntött. A nyilvános­ság és az észrevételek, ja­vaslatok iránti .nyitottság — a demokratizmus mindenna­pi gyakorlata — megóv a hibáiktól, s választások, a tit­kos szavazások esetén meg­szünteti vagy erőteljesen csökkenti a meglepetések, a „papírformától” eltérő dön­tések szálmát. Kovács József A táborozni vágyóik nya­ranta sok ismert építőtá­borból választhatnak, de van, akinek az ismeretlen jut. Balástyán, ebben a Csongrád megyei községben, az Alkotmány Tsz-ben az idén először fogadtak diá­kokat barackot szedni. A homokos talajon hagyomá­nya van a gyümölcster­mesztésnek, csakhogy a tagság elöregedett, kevés már az erő a szedéshez. Július közepén két hétig a fonyódi 521-es szakmun­kásképző intézet 51 diákja dolgozott a téesz 53 hektá­ros barackosában. Azóta már hazaértek a gyerekek, otthon is elmondhatják ked­vező tapasztalataikat. Rostás Rozália másodikos, élelmiszereladó lesz, így leendő munkájától sem ide­gen ,az őszibarack. — Aki szereti a (barackot, annak főnyeremény itt dol­gozni, még az utolsó napra sem untam meg. Az ágak roskadoztak a terméstől, jól haladtunk a szedéssel. Egy nap száznál több kis ládát teleszedfem. Kettőötvené- vel számolva nem rossz ke­reset. Jövőre is szeretnék ide visszajönni. Horváth Csaba rövidre fogta; mondandóját: — Szeretek dolgozni, s szeretem a barackot is. Kővágó Zsuzsanna azon gondolkodott, milyen jól él lehetne adni . ezt az egész­séges), szép termést odahaza a Balaton partjián. — Jó volt a tábor, de a homok-tenger közepén sok­szor eszembe jutott, hogy jó lenne már megmártózni a Balatonban. A vízről jut eszembe, még „esőt is fa­kasztottunk”. Egyszer bebo­rult az ég, s mii elkezdtünk vadul ugrándozni, esőtámcot jártunk. Csodák csodája, eleredt1! A téeszben annak örültek, hogy végre meg;- ázott ,a talaj, mi rnegi a vá­ratlan pihenőt ünnepeltük. Horváth Gyula táborveze­tő nem győzte ihúzgálni ikis füzetébe a teljesítményt jel­ző strigulákat. — Nálunk nem kötelező az építőtábor, a szakmun­kástanulók a szabad idejü­ket töltik ,itt. A túljelent­kezések miatt ez jutalom azoik számára, akik jöhet­nek. Ebben a gazdaságban tisztességgel fizetnek, s a levont ötve,n forintért bősé­ges étkezést és .megfelelő szállást biztosítanak. — A szabad idővel mit kezdenek falun? — Kötött programunk nincs. A gyerekek ,a falu­beliekkel együtt szórakoz­tak. Minden este diszkó, he­tente többször mozi. Focizni, pingpongozni is lehetett. — A kimenő meddig szólt? — Aki nem teljesítette a normát, az itthon, maradt az .általános iskolai kollé­giumban. Aki jól dolgozott, annak este tízre keltett ha­zaérkeznie. Reggeli héttől fél kettőig dolgoztunk', ebéd, fürdés és pihenés után még bőven maradt időnk. Bent a hűvösön, az eper­fák alatt a sorolók a lesze­dett barackot osztályozták. Naponta töibb teherkocsi in­dult innen az ország min­den tájára értékes rakomá­nyával. Egyiknek-mlásiknak épp a Balaton partja volt a végcél, ahol a KISZ KB húsz elárusító gombájában szintén építőtáborosok mér­ték a messziről jött gyü­mölcsöt. A diákokkal legtöbbet Savanya László kertészeti ágazatvezető foglalkozott, néha szabad idejében is. Vacsorakor gitározott nekik, napköziben a szakember szi­gorával ügyelt a munkájuk­ra. — Elégedett vagyok a so­mogyi fiatalok munkafe­gyelmével. Jövőre már há­rom turnust szeretnénk szervezni, ugyanebből az iskolából. Reméljük, barac­kunk is terem annyi, mint az idén. Tóth Szeles István Takács János vetőtrakto­ros milliókat érő Fiat gépet kapott a böhönyei Szabad­ság Tsz-ben. A szövetkezet az IKR termelési rendszer jóvoltából jutott az értékes erőgéphez. Takács János ve­ti el a téeszben tavaszon­ként a rendszer keretében termesztett kukoricát, nap­raforgót, és nyáron a teta­karított gabonatáblákon a silókukorica magját. Illés László elnök szerint: a ve­tőtraktorosnak meghatározó szerepe van abban, milyen hozammal fizetnék ezek a növények. Nagy a felelőssé­ge a munka minőségéért, a drága gépért. — Nem véletlenül bíztuk rá mindig a szövetkezet leg­értékesebb traktorait — így az elnök. — Eddig a John Deere vezetőfülkéjében ült, egy hónapja az új Fiattal is­merkedik. Tavaly is, az idén is elsők voltunk az IKR 6000-es körzetében a kuko­ricavetési versenyben, s ez az ő érdeme. Takács János huszonnyolc évvel ezelőtt, a taipsonyi gépállomáson ült először traktorra — egy K—25-ös Zetorra. Miután a téeszek megvették az állomás trak­torait, a Zetorral együtt ő is a bölhönyei téeszhez került. — Végigtovagoltaim az egész Dutra-sort, úgy, hogy köziben tizennyolc évig minden aratási idényben a Vihar a mini VIT-en Váratlanul a vihar lett a főszereplője a mini VIT déil- balla|ton-i rendezvényeinek. A kéretlen vendég szombat este érkezett. Üvöltő,, orkán sebességű széllel, zuhogó eső­vel. A vihar nem kímélte a rendezvények központját, a balatoniföldvári F-esztivál- sízállllót sem. litt már szombattól hami­sítatlan ünnepi hangulat ala­kult ki. NépttáncoiSQkkal zsú­folt autóbuszok jöttek-men- tek, a földszinti presszóban alkalmi giitáiregyüttesek pró­bálgatták tudásukat, tévések sürögték-forogtak. A sport­pályáikon szinte egész nap tartottak a versenyek, s NDK-lbeli fiatalok gyakorol­ták fáradhatatlanul a német népi táncokat, A kép — a szálló nevéhez méltóan — vallóban fesztivállá volt. E gondtalan- világ közepé­be robbant a hatalmas ere­jű vihar. Ber-gendy-kanicer|t- re készültek a Fesztivál-szál­ló szabadtéri színpadán ek­kor. Már álltak a nagy tel­jesítményű erősítők, hangfa­lak, néhány száz széket is kihordtak a hallgatóságnak, amikor lecsapott az orkán erejű szék Egykét percen belüli kusza halmokat rakott a szókékből, szétzilálta a,z elektromos vezetékieket, fel­fordította a mázsás hangfa­laikat. Megbénult a szálló hanigosbemondó rendszere is. A hotel déli — elméletileg szélvédőt t — oldalán meg­görbültek a karcsú zászlótar­tó rudak. Rohant mindenki biztos fedél alá, c-iak a ren­dezők hordták vissza két­ségbeesetten a zuhogó eső ben az ülőalkalmatosságo­kat. Ballatonföldvár olyan ké­pet mutatott másnap, mint egy igazi csatatér. Az utcá­kon vasárnap reggel is állt a víz, az állomás mellett, a sorompón- túli szabad strand óriás plátán-j-ad közül egyet kicsavart a szél. A kemping területén délelőtt a motoros fűrészeiké lett a főszerep: da­rabolták a kitépett, földre döntött fákat. A napfény, a nyár, a Balaton azonban ha­mar feledtette a szombaton ejtett sebeket, s a fesztivál- hangulat újra tetőzött. A délelőttre hirdetett kiállítás megnyitása ugya-n technikai ökokból elmaradt, de a há­romszáz VIT-vendég már az újabb, vasárnap délutáni ze­nei programokra készülődött. Este csehszlovák kulturális műsolnrail megkezdődött a nemzeti csoportok bemutat­kozása. Csupor Tibor kombájnra is felültem — emlékezik a most negyven­nyolc éves traktoros. — Ez­zel a Fiattal most együtt húzzuk ki addig, amíg nyugdíjba megyek. A John Deere is jó partnernek bi­zonyult, tíz évet dolgoztam vele, a napi tizenhat órát. Tavaly 9,2 tonnával fize­tett a kukorica a böhönyei téeszben, az idén is jónak ígérkezik a termés, s ebben vitathatatlan érdeme van Takács Jánosnak. És abban is, hogy a másodv-etésként földbe került magból ilyen szép silókukorica nőtt. Miu­tán július első napjaiban végeztek a 259 hektár őszi árpa aratásával, a teljes tar­lóterületet elvetették: 220 hektárra került silókukori­ca, a többire pedig egynyári szálas, szudáni fűvel kevert zöldborsó, amelyet majd zöl­den etetnek a jószággal. — Ha azt akarjuk, hogy a másodvetéseink, a tarlóba vetett magvak gazdagon fi­zessenek, fontos a gyorsaság az aratást követő munkák­ban — vallja az elnök. A silókukorica szépen megnőtt, most már a f-ejtrá- gyázását végzik, s ha bősé­ges termést nyernek erről a 220 hektárról, a tavasszal eredetileg silókukoricának vetett növényt meghagyják, hogy beérjen és a szemter­mését hasznosítják. H. F. Á vetőtraktoros

Next

/
Oldalképek
Tartalom