Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-27 / 175. szám
6 Somogyi Néplap 1985. július 27., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Kötődés a gyárhoz A Videoton tafoi gyáregysége övék áta lehetőségiét ad — elsősorban' a saját dolgozók gyermekeinek — az egyhónapos edtogláltsógna. Jól jár a gazdasági egység és a pénzit keresni kívánó diók is. Jó ez alblból a szempontból is, hogy a Videotonnál dollgozó szülők gyermekei nagyóblb betekintést nyerhetnek a mindennapi munkás - éllettbe, megismerkedhetnek áiz üzem tevékenységével. A gazdatsógi vezetők pedig azt várják, hogy ezzel mélyebb tesz a kötödéfe a gyáregységhez. Az idei tanév végén tíz tanuló foglalkoztatósáról döntetitek. Július 1-én, illetve 15-én kezdték meg négyhetes munkájukat az általános iskolát végzett diákok. A szabadiban szinte forr a levegő a nyári kánikulában. Nagy a hőség a termelőüzemek falad között is. Belépve a nyomtatott áramkört s zenélő üzembe, a szalagnál találom Varsányi Kornéliát, Geiger Krisztinát, Horváth Gábort és Molnár Ferencet. — Elégedett vagyok eddigi munkájukkal — tájékoztat Dreisziger Lászlóné művezető. — Szorgalmasan és iieMásimenetesen dolgoznak. — Itt nem is lehet téveszteni — fűzi hozzá Felföldiné, aiz üzem másik művezetője. — A szalagon dolgozó négy diók szerelésre készíti elő az ellekitnamns alkatrészeket, mert így gyorsabb az asszonyok munkája. Nagy segítség ez. — örülök, hogy ide jöhettem — mondja Geiger Krisztina. — A törökkoppó- nyi általános iskolában végeztem, s a gyáregység tá- mögaltáisálval a tatod elektronikád műszerész szakközép- iskolólhan tanulok tovább. Szüleim szántén itt dolgoznak, így naponta vétóik járok. Remélem az iskola elvégzése után szakemberként dolgozhatok majd itt. — Hogy mire költőm a keresett pénizit? — kérdez vissza Molnár Ferenc. — Augusztus 5-e és 26-a között Varsóiba megyek építő- táboriba. Arra használom fel. Nem nehéz, amit végzünk, hamar elsajátítottuk. Csak a korai fölkélés volt furcsa az elején. De már megszoktuk. Hányok és fiúk dolgoznak a dispiaiy-szerelőüzem tasz- tatúraszarelő műhelyében. Szűcs Csilla, Lakatos Andrea, Kosztelecz József, Ábrahám Zsolt és Pintér Attila a VDT-toillentyüzet hail-ge- nerátoros kapcsolóinak mechanikus szerelését végzi. Vaiámennyien a tahi általános iskoláiban végezték, s szüleik révén kerülitek az üzembe. Pintér Attila a gyáregység támogatásával a székesféhér- vári Sélgvójrd Endre szakközépiskola számítástechnikai szajkón folytatja majd tanulmányait: — Jó, hogy közelebbről is megismerhetem azokalt a gyártmányokat, amelyekkel az iskolában is találkozunk. A munka mellett sok hasznos tanácsot kaptunk. Ezt a tanulmányok alatt, illetve a kötelező szakmai gyakorlatán — amit szintéin itt szeretnék tölteni — föl tudom majd használni. Ez az első „munkahelyem”, ahol hat órától dél- utáin kettőig dolgozom. K. J. Kölcsön a lakást építő fiataloknak A Kaposvári Ruhagyárban évék óta szép összegű lakásépítési és -vásárlási kölcsönnel támogatják a fiatal dolgozókat. — Kölcsönt tavalyig azok igényelhettek, akik legalább hároméves munkaviszonnyal rendelkeztek gyáriunkban — tájékoztat Kiss Gyuláné, a vállalati szakszervezeti bizottság titkára. — Az idén öt évre emeltük ezt az időit, s ezzel arányosan 40 000-ről 50 000 forintra növeltük a kölcsön összegét. Házaspároknál1 ez az összeg természetesen megkétszereződik. A kölcsön kamatmentes, visszafizetési határidejét az igétnyflő szabja meg. Általában tíz évre kölcsönzik. A kölcsön szigorú föltétele, hogy az igénylő 15 évet aláírjon a vállalatnál. Ha ezt megszegi, az összeget azonnal vissza kell fizetnie. A kéréseknél figyelembe vesszük a dolgozó munkáját, közösségi életét, emberi magatartását. Az igényléseket a szakszervezet a bizalmiak és a KISZ-képviselők jelenlétében vitatja meg. Tavaly tizenhéten részesültek ilyen kölcsönben. A váMai kölcsönzési alapja akkor 1 520 000 forint volt, az előző évi összeg kétszerese. Az idéh ez|t 895 000 forintra csökkentettük. Ez azonban még így is igen nagy segítséget jelent a lakásépítő fiatal dolgozónak. Nyári terefere Rádió a nyertesnek Rendszeresek a vetélkedők az Express bala- tonszemesi ifjúsági táborában. Nagy érdeklődés kíséri a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőt. A győztes Szokoi rádiót nyer. Fotó: Király Béla A sok is kevés A jelige: „Mire VH-tük?” Pusztavacsra várják a volt VIT-küldötteket Nem olcsó mulatság a Balaton mellett nyaralni. Az egy hónapra tervezett program harmadik hete után a négytagú család feje hazalátogat egy kis utánpótlásért. Gyorsan fogy a pénz. Pár lángos a strandon — nyolc forintért—, néhány üveg sör és üdítő, s máris laposabb lesz a pénztárca. S akkor még hol vannak a reggeli bevásárlások! Persze senki sem azért megy nyaralni, hogy spóroljon. — Nem érdekel, mennyibe kerül — mondja egy apuka, miközben két kisfia lekváros fánkot majszolgat. — Pihenni jöttünk ide. Biztos olcsóbban kijönnénk, ha a feleségem főzne, de nem engedem meg neki. Szórakozzon 6 is, a házimunkát felejtse el egy időre, Vörös Péter a Tisza partját cserélte föl a magyar tengerrel. Többen érkeztek Szegedről, osztálytársak. — Közös programot szerettünk volna szervezni a nyárra, s a Balatonra esett a választásunk. Kempingben alszunk, egyébként nerrf sokat vagyunk ott. Strandra járunk, kiránrdültunk Badacsonyba, esténként szórakozni megyünk. — Mennyi időre terveztetek a nyaralást? — Amíg a pénzünk tart. Szabadok vagyunk, örülünk, hogy itt lehetünk. Én háromezerforintot hoztam magammal, s egy hét után már csak ezer van belőle. A többiek körülbelül hasonló ösz- szeggel érkeztek. Egy hétig mindenki a saját pénzéből élt. Most összedobjuk a maradékot, így tálán jobban kijövünk. Szerényebbek leszünk, ha látjuk, hogy fogy a |kassza. Kronhics Tibor szekszárdi. Magas szárú Adidas-cipő, koptatott farmernadrág, keresztben csíkos pólóing. Látszik rajta: nincs pénzszűkében. — Esztergályos vagyok, két évé végeztem. Gmk-ban dolgozom, így gyűjthettem pénzt a nyárra. Két. hétig leszek Fonyódon, hatezer forinttal jöttem. Otthon egy hónapra elég ennyi pénz. Itt viszont nehéz elmenni egy bisztró előtt ebben a nagy melegben úgy, hogy ne térjek be égy sörre. Reggeli, ebéd, vacsora büfében vagy vendéglőben, és ,máris fogy a pénz. Tegnap ötszáz forintot költöttem. A diszkóban több mint száz forint egy üveg vörös bor, s ha társasággal megyünk, elfogy jó pár üveggel, ötvenes a belépő, hozzá ital, cigaretta, mindez két hétig, s az a hatezer. már nem is olyan sok. Rendőrök igazóltatnak fiatalokat a. fonyódi strand előtt. A fürdővendégak még egy szál fecskében és bikiniben is izzadnak, a fiukat viszont láthatólag nem zavarja a szűk farmernadrág és a farmerdzseki. Hatan vannak, kaposváriak. Mikor beszélgetni kezdenék velük, szétszélednek. Tisztes távolból kiáltják: — Mire vagy kíváncsi? Hogy mennyi pénzünk van? Nem sok. Éppen, hogy vonatra elég. Ha van, akkor elszórjuk, iszunk. Este a pádon alszunk, nem pazarolunk szállásra. Vonattal indulok haza. Az állomáson kopaszra nyírt, húsz év körüli fiú körülbelül nyolc kiló kenyeret cipel egy nagy szatyorban. A többiek már várják, s mohón falják a zsákmányt. — Nyíregyházáról jöttünk — mondja a magát csak „Pocok” néven bemutató fiatalember. — Egy hétig voltunk itt, s elég nehezen éltünk meg. Sokba hírül a gyorsvonat hazáig, drága az v^zás. Mindannyian dolgozunk, még sincs soha elég pénzünk. Ennyi van hát az erszényekben a Balaton-parton. Aki teheti, több pénzzel jön, s többet is ikölt. Mások meghúzzák magukat, a két hétre tervezett nyaralásból azonban így is csak egy hét lesz. Berzeviczy Zsolt Mindenkit megmozgat a ma nyíló moszkvai VIT. Nem maradhatott ki az augusztus 3-ón és 4-én megrendezendő pusztavacsi fesztivál' sem. Somogybán is érdeklődéssel fogadták, hogy az ifjúsági _ szövetség felhívással fordult a korábbi világifjú- sáigi tailáfflkoizók magyar küldöttéihez. Erire az adott alkálimat, hogy a KISZ Központi Bizottsága, valamint a Pest, Szolnok és Bács-Kis- kum megyei bizottsága találkozóra hívja a korábbi VIT-ek magyar résztvevőit. A találkozót Pusztevacson, az ifjúsátgi szövetség VLT- centnumóbain, a Képes Újság békefesztivátlján rendezik meg augusztus 3-án, a moszkvai Világifjúsági Találkozó zárónapján. A vendégeket családjukkal együtt várják a találkozóra és a békef asztivólra. Azok sem maradnak ki, akik személyesen nem tudnak elmenni valamilyen oknál fogva, ök elküldhetik a VLT-es élményeikről és élet- útjukról szóló levelüket a KÖSZ KB címére. (Postafiák 72. 1388), Ebben azt írják le röviden, hogyan alakult pályájuk, életük, s milyen szerepet játszott ebben az, hogy a magyar ifjúság, a magyar nép képviselőjeként a fesz- tiváilmozgajom részesei voltak. A jelige: „Mire VIT- tük?”
