Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-27 / 175. szám

1985. július 27., szombat

Somogyi Néplap

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

A GAZDA

Papp Lászlónak hívják, akár a nehéz kesztyűs, háromszoros olimpiai bajnokot, talán korra is megegyeznék. De a mi hősünknek kesztyű legföljebb télen volt a kezén; ő néha mást érzett nehéznek: napáldozat táján a kaszát, este az almozó villát, úgy lehet a tollat is a hajnalba nyúló vitákban az irodán, amikor le-lejegyezte mások haszonra fordítható szavait is. Huszonhárom évig volt téesz- elnök Tapsonyban ez a másik Papp László. „A gazda” — ahogy faluszerte nevezik.

— Laci nincs itthon — fogad az anyósa, aki éppen két dédunokát gardíroz a Petőfi utca 19-es számú családi házban. — Már reggel elment: beállt kapálni a téesz répatáblájába, arra a Tölös felé. Estére megkerüL

Az este még messze, délelőn a nap. Tiszteletemet teszem a községi közös tanácson Fülöp László elnöknél.

— Papp Laci bácsi? Köztiszteletiben álló személy. Az, hogy a község ma ilyen képet mutat az érkezőnek, az ő érdeme is. Szívügye volt Tapsony légen is és ma is az. Együttműködési megállapodás volt a tanács és a téesz között, a közös gazdaság segítségével valósult meg minden közlétesítmény, az a művelődési ház is, amelyre innen rálátunk.

Tapsony. Hajdanában megyeszékhely volt, de még korábbról^ 1309-ből s van adatom a településről: vitás határkérdésben született okirat az említett év július havának 21-ik napján, említve a községet Tapsonként. Bírta a Nádasdy família, az esztergomi káptalan. Egy 1667. szeptember 7-én kelt jelentés szerint: „A Tapsonyban lakó, Szenyérről való Süveg István panaszkodik, hpgy a rablók által elvitt 5 ökrét és 3 tehenét . keresve, amikor azokat Keszthelyen megtalálta, Pethő úr pusztájára hajtotta, de az nem adja vissza neki.” 1671. szeptember 8-án kelt az a felterjesztés, amelyben az esztergomi káptalant szenyéri és tapsonyi jobbágyok kérik, hogy csak évi 5 forintot fizesselek, -mert •, a „szlavóniai és horvátországi -.végházak őrségétől sok kárt szenvednek”. Volt okúk- panaszra később is; Nádasdy Tamás gróf sanyargatása miatt kérelmezték teiheik csökkentését, mire 1731. augusztus 27-én Deső Ádám vármegyei főszolgabíró a tapsonyi, szenyéri és szabi! jobbágyokat megintette, „hogy az nyaikasság- nak békét hagyván több szegénység között is botránkozást ne tegyenek hanem a nemes ván/iegye rendeléséhez alkalmaztassák magokat’’. S lett a büntetésük tömlöc, vasa- ^ lás, deres,' pálcázás, bilincs. Ügy- mondják, hogy az úgynevezett Tisztilakásban, jahol a főszolgabíró élt kétszáz éve, amikor még megyeszékhely volt Tapsony, a rabkarikák sokáig láthatók voltak, talán ma is megvannak. ’ Mindenesetre a jobbágypanasz meszesebbre is elhallatszotit, a pesti Királyi Tábla képviselője is vizsgálódott ebben az ügyben.' Megyegyűlésbe idéztették a következő tap- sonyi jobbágyok. „Szántó Gétcsy, Ktss Laczi, KurUtcz Nagy János, Szip Gétcsy, Fábos Miska, Gyurka Gétcsy, Gerencsér, . Fábos Gétcsy.” Szó, ami szó, sokra nem ^ mentek a panaszosok; az áldatlanságnak csak Nádasdy halála vetett végét. Nem mintha a káptalannal jobban jártak volna. A község környékének földrajzi nevei között van ez is: '„Elesőtt erdő”. Ez a rész valaha a jobbágyibirtokokhoz tartozott, de a káptalan elvette tőlük, ezért kapta az „Elesött” nevet Vallanak a nevek. Az Égött erdőé — a múlt században pusztította tűz —, a Mé- hel-kúté (kovácsulűíhely volt itt), a Számtartóházé (Nádasdy főispán lakta), a Mes- tör-rétek (kántortanítóé' voltak), a Méhész rété (a káptalan méhesének emlékét őrzi a nyelv). A LöSejti-kút a tapsonyi humorról árulkodik: egy Springler nevű cipész szava- járását örökítették névvé, ő ugyanis a rosz- szul felwarrt foltot mindig „löfejtötte”. A Lukszus-könöszt egy Lukszus ragadvány- nevű gazda birtokának értékét emelte. A Mönyecske úszta tót is tudom: itt fürösztöt- ték meg az első háború idején a honn maradt udvarlók a „hadi asszonyokat”.

Első háború. Pappék kiskertjében is áll egy kőkereszt, szépen kiszínezték a figuráit. A feleség nagyapja teljesítette be vele fogadalmát; az első háborúban ugyanis tizedeltek, s ő megfogadta, ha nem lesz a tizedik, akkor a portája fcrucifixszel lesz ékesebb. Mindezt a várakozás óráiban tudom meg. Üldögélek az árokparton — harsogózöld a növényzet —; pihentetően csöndes az utca, csak néha ballag el egy-egy asszony, ládákban csábítóan piros málnát tolva. Tudóim, milyen ruhájú fértfit kell várnom: kávészínű kalap, zöld ingpuilóver, bariéi nadrág, gumicsizma. Kerékpáron közelaffnL

Noha egész napi kapálás gömyesztette, nem látszik fáradtnak. Kékeszöld szeme tiszta, bőrét megkapta a nap.

Mesélném, mi mindent tudtam meg a községről. De ő nálam százszor többet tud.

— Legkedvesebb olvasmányaim a történelem könyvek lettek. Akár érettségizhetnék az orosz cárokból, a Monarchiából vagy az angol királyi ház történetéből. Űgyhogy otthon vagyok ebben a tárgykörben.

— Elnök volt, irodában keresték fél az emberek. Most nyugdíjasként kapál a téesz földjén. Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról?

Érti a tréfát.

— Sohasem voltam olyan igazi hivatalnok- elnök. A beindulásnál nemegyszer beálltam kaszálni, hogy megmutassam, hogyan kell a

közösén aratni Jószága mindig is volt a háztájiban. Szóval, ha hídnak, most is szívesen •beállók a brigádba^kapálni. Aid a munkát, szegyein, az nem érdedül &■ kenyeret.

Nem véletlenül soroltam én Tapsony múltjának néhány eseményét. Papp Laci bátyám tapsonyi tüke, azok közül a gerinces emberek közül való, akiknek az ősei itt a történelmet csinálták. Csinálta maga is, csinálja ma is.

í — Hogyan kezdődött az élet?

I — Ezerkilencszázhipázonnégyben születtem, < kisgazda családiból. Voltunk tíz holdra négyen. Hét .papi uradalmi puszta vette körül a falut, nem lehetett több földhöz jutni. Ahból a tíz (holdból éppen csak meg lehetett élni. A pairasztgyérek sorsa az volt, hogy ahogy kimaradt az elemiből, rögtön dolgoznia kellett, nem volt pardon. Ügy volt ez, ahogy az iparosnál: csakhogy itt az apa volt a mester, a tanonc meg a fiúgyerek. Kézi aratásban kötél terítésével kezdte az apja mellett, otthon meg az alapozásban, jószágetetésben serénykedett. így tanult meg fokról fokra mindent. Hiszen a gazdálkodás: tudomány! Télen sem pihentünk, jártunk a káptalani birtok erdeibe irtani gallyért, tuskóért, tehát a fa értéktelenebb részéért.

Elbeszélgetünk az egykori paraszti munkaeszközökről,. ekéről és boronáról. Szavai nyomán megelevenednek azok az évek, amikor az ekevas belemerült a Csegzei dűlő, a Felső mező, a Varga tói dűlő földjébe. Jó közép- kötött talaj ez a tapsonyi, ha megadják neki, amit igényel, jó terméssel fizet.

— Nekem másként fordult a sorom. Volt egy paptanár rokonunk, ő (beszerzett engem a tatai kegyesrendi gimnáziumba, mely gróf Eszterházy Miklós nevét viselte. Odajárt a kis Eszterházy csemete, de az ifjabb Kun báró, meg Haller gróf is.

Papp Laci olyan diák volt, aki öt paptanár lakásának takarításával teremtette meg-a lehetőséget a tanulásra. Évenként két osztály anyagából Is vizsgázott a jó eszű. fiú.

— A. zsivány nyilasok bennünket, leventéket is bajba sodortak —áll meg egy em- < lék-mérföldkőnél. — Így kerültem hadifogságba sokadmagammal 45 májusában. Három évig nem láthattam viszont Tapsonyt. A maiak Szaratpv nevét leginkább a kiváló hűtőszekrényről ismerik; hát téjm az egész város hűtőszekrény volt nekünk.. Úgy jártak át a Volga jegén a teherautók,'mintha aszfalt lett volna, egészen májusig. Erdőt irtottunk, építettünk, mikor mit kellett. Negyvennyolc májusában szinte napra' pontosan akkor jöttem haza, mint amikor kikerültén! három évivel korábban.

Megnősült, mondhatni jól. Üarmincholdas gazdáék lányát vette el. Százötven mázsányi beadási kötelezettségük volt. Mérges kéz- legyintéssel intézi el azokat az éveket.

— ötvenkilencben agitátorok járták a községeket Nem mondom, úgy bújták a gazdák előlük az erdőt, szőlőhegyet, mint a hajdani jobbágyősök a Nádasdy uraság elől. Pedig tudtuk, hogy meg kell lennie a közös gazdaságnak, és a rábeszélők is nyájas emberek voltak. Elmentek, visszajöttek. Volt türelmük, és a gazdák sem maradhattak örökké a szőlőhegyen. Nekem egy idősebb anyósom, a feleségem nagyanyja prófétai öregasszony volt, mert mindig azt mondta, majd meglátjuk, hogy könnyebb lesz együtt. Még megérte, hogy így lett: nyolc—kilenc évig láthatta, mire vittük. A Rákóczi Tsz 59 márciusában alakult. Felállt az egyik gazda, Fábos István, annak az 1730-as években élt jobbágynak az utóda, és azt mondta:

„Legyen a téesz neve Rákóczi, mert a fejedelem is elbujdosott Rodostóba, mint mink a szövetkezés elől.”

öt választották elnöknek. Még a magukéban akartak aratni ai szövetkezők, de nem lehetett. Ment a közösbe a .vetőmag, takarmány java; a gazdáknak — falun „családtag” — a lótól volt legnehezebb megválniuk, noha fizettek értük. Két portán erőszakkal vágták el a kőteleket, úgy hajtották el a lovakat. Hajnalba nyúló viasko- dásban győzködték egymást az emberek, mit és hogyan. Sokan vélték úgy, hogy egy-két év után szétszéled a nép a közösből. Papp László tudta, hogy nem lesz így. És minden éjszaka ,,ringbe szállt” az adok-kapok szop árba jókban. Kerékpárral járta a határt, buzdított, példát adott szekérrakásból, kapálásból.

— Amikor kicsit belerázódtunk, elküldték Kapósba, a mezőgazdasági főiskolára. Elvégeztem becsülettel, jeledre.

A négyszáz téesztag akkor szaporodott ezerre, amikor 1970-ben Nagyszakácsival; Szenyérrel, Nemeskisfaluddal egyesültek. Addigra a gépállomási, majd a megvásárolt lánctalpasokat, kormos traktorokat felváltották a korszerűbb gépek. Az eszközállomány sokszorosára nőtt, istállók épültek. Kialakult a termelésszerkezet. A képzetlen vezetéshez egyetemet, főiskolát végzett szakemberek csatlakoztak; tizennégy ilyen emberrel számoltak már.

— Az utódom, Németh Gábor is itt kezd-, te a pályáját. Amikor ugyanis elfáradtam, korkedvezménnyel mentem nyugdíjba. Nekem az a véleményem, amikor az ember érzi, hogy megkopott, nem szabad toyább erőltetni. Át kell adni a helyet a fiataloknak, hiszen mikor vegyék át a posztokat, ha a régiek aggkorig birtokolják azokat? Ezért mondtam a mostani tanácstag választáskor is: jöjjenek a fiatalok! A pártbizottságnak tagja maradtam, a téesz vezetőségében benne vagyok. Annyit vállalok, amennyit becsülettel el tudok látni.

Fia a téesz faüzemének vezetője, lánya, kereskedő. Négy unoka lesi a szavát, ha együtt ivannak. Időjének egy részét a szőlőben tölti, az megkívánja, hogy a gazda gyakran látogassa.

— Mit tart élete sikerének?

— Hogy most, nyugdíjas elnökként <s egymás szemébe nézve tudunk köszönni a faiumbeliekkel.