Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-26 / 174. szám

2 Somogyi Néplap 1985. július 26., péntek Hagyományok és megújhodás — „Nem kétséges, hogy az SPD igyekszik kihasz­nálná a kormánykoalíció hi­báit” — mondta nemrégiben a nyugatnémet televízió egyik aktuális politikai mű­sorában Peter Glotz, a párt ügyvezetője. Állítását tények igazolják: a szociáldemokra­ták minden lényegles bel-, Ikül-, vagy gazdaságpolitikai fejleményre villámgyorsan reagálnak, s késlekedés nél­küli, határozott állásfoglalá­suk egyúttal érvéket is tar­talmaz arra vonatkozóan, miért vélékednek másként, mint a kormánykoalíció, mindenekelőtt az uniópár­tok. Tehetik ezt egyre ma­gabiztosabban; az elmúlt időszak tartományi és hely­hatósági választásain aratott sikereik őket igazolják, s ismét emelkedő csillagukat a Ny ugat-Európában oly nagy tekintélynek örvendő kő zvélemény kutatások ada­tai is tanúsítják. Mindezt azonban koránt­sem tartják elegendőnek a „boldoguláshoz” — ebben az esetben ahhoz, hogy^ a párt az alig ,két év múlva esedékes választásokon visz- szakerüljön a hatalomba. Most minden, döntésnek, minden megnyilvánulásnak súlya van. Érthető, hogy a talán legfontosabb kérdést, kancellárjelöltjük megneve­zését semmiképpen nem akarják elkapkodni. Nem szorít az idő — mondotta Willy Brandt, a párt elnöke a már idézett — „SPD. ho­gyan tovább?” címmel su­gárzott — tévéműsorban. Talán az év végén, de le­het, hogy csak jövőre, az alsó-iszászországi választá­sok után várható a döntés. .Figyelembevesszük azt is. hogyan dönt a CDU — fűz­te hozzá Glotz. Egy esetleges győzelem fontos összetevője a politi­kai személyiség. Ki vitat­ná, hogy Johannes Rau meggyőző személyisége, kedvelt apa-figurája, no és a legjobb szociáldemokrata hagyományokra támaszkodó kapcsolatteremtő képessége nagyban hozzájárult Észak- Rajna-Vésztfáliában az el­söprő szociáldemokrata győ­zelemhez. A párt másik „csillaga”. Oskar Lafontaine a Saar- vidéken ugyancsak sok sza­vazatot hozott, még ha ő, sokak szerint túlzottan, bal­oldali beállítottsága miatt nem is szerepel a kanoellár- jelöltek listáján. És Peter Glotz ötletgazdagságának (is) köszönhető, hogy egyes rétegek korábbi közönyüket feladva az utóbbi időben ismét az SPD felé fordul­tak. Jót tesz a párt tekinté­lyének az is, hogy a csúcs­vezetők mögött ott sorako­zik a tehetséges politikusok egész nemzedéke — s ha sokukat kissé gúnyosan „Brandt unokái”-nak is ne­vezik, azért már számolnak velük. Bár sokan biztosnak tart­ják Johannes Rau jelölését, sok a találgatás, s a jelek szerint ő maga sem vesz tudomást a hírekről. A má­sik forgalomban lévő név: Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti frakciójának vezetője, akiinek a legutób­bi választásokon, az akkori nehéz helyzetben nem sike­rült a CDU-t (Kohlt) le­győznie. Hogy Vogel Schmidt jelöltje lenne, azt minden érintett hevesen cá­folta. mondván: nem 'igaz a hír, . hogy a volt kancellár megpróbálta Raut lebeszél­ni a jelölésről. H)a döntés nem is, de előrelépés vár­ható az augusztusi Brandt— Vogel—Rau találkozótól. Nem kisebb lendülettel kezdte meg az illetékes bi­zottság az 1959-es godes- bergi program korszerűsíté­sének előkészületeit, leg­alábbis az alapok lefekteté­sét. 1986 közepe tájára el­készül az első tervezet, amelyet a párt értekezlete elé terjesztenek; s hogy a vita ne terhelje az SPD kampányát, a kiegészítő ja­vaslatokat csak a választá­sok után mérlegelik. Végső döntést a párt 88-as kong'- resszusán hoznák. Schönherz Zoltán, a magyar és a nemzetközi kommunista mozgalom kiemelkedő személyisége születésének 80. évfor­dulóján koszorúzási ünnepséget redeztek a IMező Imre úti temetőben lévő sírjánál. A képen: az MSZMP nevében Óvári Miklós és Benke Valéria koszorúz Szakszervezeti tanácskozás Andrej Gromtko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió legfel­sőbb tanácsa elnökségének elnöke a Kremlben csütör­tökön fogadta a Német Szak- szervezeti Szövetség (DGB) küldöttségét, amely Emst Breit elnök vezetésével tar­tózkodik a Szovjetunióban. A delegációt a szovjet szak­szervezetek központi tanácsa hívta meg. A szívélyes, baráti légkör­ben lezajlott találkozón átte­kintették a nemzetközi'hely­zet több kérdését, valamint a Szovjetunió és az NSZK kapcsolatainak alakulását. Osztrák borbotrány „^Figyelmeztettük a lakos­ságot: óvakodjék főként a minőségi boroktól...” — ezekkel a szavakkal kom­mentálta kedden este külföl­di újságírók előtt Kurt Stey­rer osztrák egészségügyi és környezetvédelmi miniszter a helyzetet. Amióta kiderült, hogy sok ausztriai borgazda­ságban évek óta etiléngli- kollal, az egészségre, na­gyobb sűrűségben az életre veszélyes vegyszerrel pan­csolták a borokat, a hatósá­gok eddig csaknem ötmillió litert koboztak el, s ország­szerte folynak a további el­lenőrző vizsgálatok. A borbotrány legújabb fe­jezete: kedden kiderült, hogy nemcsak a burgenlandiak kevertek glikolt boraikba, hanem alsó-ausztriai gazda­ságok felülvizsgált borai kö­zül minden harmadikban ta­láltak az egyébként fagyálló folyadékokban használt vegyszerből. Ebben az oszt­rák tartományban az ország leghíresebb borvidékei van­nak, Krems, a Wachau tájai — ám a vegyszert ezúttal nem a drága, édes minőségi borokiban, hanem a savanyú asztali borokban találták. Az ellenőrök egyébként megoldhatatlan feladát előtt állnak: húsz—harmincezer fajta hazai bor van forga­lomban az országban, a kont­roll, amelyhez országosan 16 szakember és a helyi Kö- JÁL-ok állnak rendelkezés­re, szúrópróbáknál többre aligha vállalkozhat. Igaz, a gyanakvó vásárló kérheti bora ellenőrzését — 390 sdhill ingért üvegenként... Laurent Fabius francia mi­niszterelnök bejelenti, hogy Franciaország visszahívja pretoriai nagykövetét és fel­függeszt minden új befekte­tést Dél-Afrikában, tiltako­zásul a Botha-kormány faj­üldöző politikája ellen. A XII. Világifjúsági és Diák Találkozóra érkezett magyar küldöttség néhány tagja Moszkvában, ,a seremetyevói repülőtéren (Telefotó: TASZSZ—MTI—KS) Megállapodás a szikhekkel Csütörtök esti kommentárunk Miközben a szikh terroris­ták legutóbbi merényleteinek hullámai el sem ültek, vá­ratlan jó hír érkezett Indiá­ból. A Delhi központi kor­mány tárgyalt, a mérsékelt sízikh párt, az Akaii Dal ve­zetőjével, Bongovallal, s vég­re — hosszú idő után most először —■ megállapodás is született. A hírügynökségi jelentések szerint az indiai kormány hajlandó teljesíteni a szikhek több követelését. Mindenekelőtt visszavonják a hatóságokat rendkívüli jogokkal felruházó törvényt, amely mint emlékezetes, ta­valy június óta, az amrit- szári aranytemplom leroha- nása óta van érvényben Pandzsáb tartományban. Delhi ígéretet tett, hogy Pandzsábhoz csatolják a vi­tatott csandirági területet, és döntőbíróság elé viszik azt a szikh követelést, hogy a több államon áthaladó fo- lyókból Pandzsáb az eddigi­nél több vizet használhasson fel. Végül a központi kor­mány kötelezte magát, ki­vizsgálja a tavalyi, Indira Gandhi meggyilkolása nyo­mán kitört szikhellenes za­vargások körülményeit, s kártérítést fizetnek az akkor lemészárolt több száz szikh családjának. Vitathatatlan, hogy ez a megegyezés rendkívüli hord­erejű. Hiszen immár világ­szerte köztudott, hogy az évek óta tartó szikh válság egyike India legsúlyosabb bajainak. A szikh szélsősé­gesek az elmúlt években mind véresebb terrorakciók­kal próbáltak kikényszeríte­ni régi követelésüket, az ön­álló szikh állam megterem­tését. A belső széthúzással, a szeparatizmussal létrejötte óta — súlyos harcot vívó Indiában a mindenkori kor­mány számára nincs nagyabb veszély, mint a nemzetiségi, vallási szélsőségek aknamun­kája, hiszen ez az állam egy­ségét, létét fenyegeti. Ter­mészetes hát, hogy Delhiben hallani sem alkarnak az el­szakadás gondolatáról, sőt a széles körű önkormányzat követelésének is csak egy részét lenne hajlandó elfo- gani az indiai kormány. A fokozódó terrorizmus végül tavaly nyár elején kemény lépésre kényszerítette a ha­tóságokat: a Pandzsábba ve­zényelt katonaság megroha­mozta a szikhek szentnek tartott kegyhelyét, az arany­templomot, amelyben a szél­sőséges szikh erők főhadi­szállásukat rendezték be. Az ultrák nagy vereséget szenvedtek, de megsemmisí­teni nem sikerült őket. ösz- szel emlékezetes bosszút áll­tak. Meggyilkolták Indira Gandhit. Űj-Delhiben ezután rohantak rá a feldühödött hinduk békés szikh polgá­rokra. Pandzsábban a hely­zet azóta is igen feszült. A katonaság tartja fenn a ren­det, miközben az ismét erő­re kapott szélsőséges csopor­tok merényleteik sorozatait követik el szerte Indiában, sőt külföldön is. A főváros­ban május élején egy nap alatt nyolcvan halottja volt a szikh ultrák robbantásai­nak, majd pár hete egy in­diai utasszállító gép robbant fel, s háromszáz ember halt pieg. Érthető, hogy a vérszemei kapott szikh terroristák meg­fékezésére az indiai kor­mány már nem látta meg­felelő eszköznek csupán a nyers katonai erőt. Politikai megoldást kell keresni, s en­nek útj a a megegyezés a mér­sékelt szikh erőkkel. Ennek első lépése volt a tanácsko­zás és megállapodás az Aka­ii Dal vezetőjével, a nagy­tekintélyű Longovallal. A szikh válság azonban mé­lyebb, összetettebb annál, semhogy gyors továbbkép­zésre számíthatnánk. A. K. Magyar vezetők üdvözlő távirata DR. FIDEL CASTRO RUZ elvtársnak, a Kubai Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Kubai Köztársaság Államtanácsa és Minisztertanácsa elnökének HAVANNA Tisztéit Fidel Castro elvtárs! A Kubai Köztársaság nemzeti ünnepén, a Moncada lak­tanya elleni támadás 32. évfordulóján a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük önnek, a Kubai Köztársaság Államtanácsának és Minisztertanácsénak, a kubai népnek. Népünk elismeréssel tekint szocialista építőmunkájuk eredményéire és további sikereket kíván a Kubai Kommu­nista Párt II. kongresszusa határozatainak valóra váltásá­ban. Nagyra értékeljük a Kubai Köztársaság következetes, in­ternacionalista külpolitikáját és szolidárisak vagyunk a bé­ke megóvásáért és a nemzetközi biztonság erősítéséért, a társadalmi haladásért kifejtett tevékenységükkel. Örömmel tölt el bennünket, hogy népeink hagyományos barátsága a marxizmus—leninizmus és az internacionaliz­mus elvei alapján állandóan erősödik és országaink együtt­működése az élet minden területén eredményesen fejlődik. Szívből kívánunk önnek és az egész kubai népnek újabb sikerekét szocialista hazájuk felvirágoztatásában. Kádár János, Losonczi Pál, a Magyar Szocialista Munkás- a Magyar Népköztársaság párt főtitkára Elnöki Tanácsának elnöke Lázár György, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke KUBA ÜNNEPÉN Moncada egy emberöltővel A maroknyi fiatal vállal­kozása elbukott, de az ak­ció következményeként a szigetországban felgyorsult a forradalmi erjedés folya­mata. Pátr évvel később, a Granma nevű jacht fedélze­tén — újból Fidel Castro vezetésével — fegyveresek, szálltak partra, akik a nép támogatását élvezve győze­lemre vitték Jósé Marti esz­méit. A kubai nép, amely év­századokon keresztül har­colt az elnyomás valamilyen formája ellen, a saját kezé­be vehette sorsa alakítását: megszűnt a külföldi mono­póliumok uralma, az egyen­lőtlenség, az igazságtalan­ság. Ugyanakkor a fegyve­res harc befejezése nem je­lentett még automatikus győzelmet, hiszen a fiatal demokráciának kemény küz­delmet kellett vívnia min­den haladó intézkedésért Az új havannai lépések természetesen kiváltották Washington nemtetszését, sőt haragját is, ami gazda­sági bojkottban, politikai el­szigetelésben, majd a Disz- nó-öböibeli katonai agresz- szióban öltött testet. A soká várt igaizi függetlenséget azonban nem lőhetett meg­fojtani, s Havanna a szo­cialista országok támogatá­sától kísérve meghirdette a szocialista átalakulás prog­ramját. A Kubai Kommu­nista Párt állásfoglalásai alapján Kuba ma már a fej­lődés minőségileg új szaka­szát éli át. Még akkor is, ha az utóbbi időben itt is megszaporodtak a főleg gaz­dasági eredetű gondok. Ez azonban egyáltalán nem mond ellent annak a ténynek, hogy Kúba kiállta az amerikai blokád nehéz időszakát, és szép sikereket ért el az ország építésében, amelyre ugyanakkor tovább­ra sem fordíthatja minden energiáját, hiszen a nagy szomszéd vezetése nem ké­pes elfogadni a realitáso­kat. Washington szemében Havanna látszik a közép- amerikai konfliktusok fő mozgatórugójának, az első számú közellenségnek. Pe­dig a kubai vezetők készek a normális kapcsolatokra, ám a némi felmelegedést ismét gyors lehűlés követte, amikor Floridában megkezd­te működését a Kuba-elle- nes Jósé Marti rádióadó. Amennyire vak az Egye­sült Államok Kuba felé irányuló politikája, annyira örvendetes tény, hogy La­tin-Amerika egyre több ál­lamában — az általános de­mokratizálódási folyamat­tal párhuzamosan — isme­rik fel a „havannai kapcso­lat” szükségességét. Ennek legjobb bizonyítéka, hogy Bolíviától Brazíliáig sorra, jelentik be a diplomáciai vi­szony visszaállítását. Ez is mutatja, mennyire megnőtt az utóbbi időben a sziget- ország nemzetközi tekinté­lye, amelyet elsősorban kö­vetkezetes antiimperialista és a kontinens érdekeit fi­gyelembe vevő politikájával vívott ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom