Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-26 / 174. szám
1985. július 26., péntek Somogyi Néplap 3 Ha verseny — legyen verseny Aki bizonyított — újra javasolják Könnyebb lesz a döntés Az árutermelés, a verseny szelektáló, differenciáló hatása szocialista, avagy kapitalista jelenség? Napjainkban bizonyára érthetetlen az ilyen kérdés. Vannak olyan nyilvánvaló dolgok, evidenciák, amelyékre azt mondják; ez van, és tartózkodnak a minősítéstől, az „átpoliti- zálástól”. A versenylhatások konkrétan az érintettek körében lehetnek kellemesek és kellemetlenek, de általában a társadalom, az ország szemszögéből nézve nem jók és nem rosszak, egyszerűen realitások, amelyeket nem szabad figyelmen kívül hagyni. Volt időszak, amikor a természetes szelektáló hatásokat mint szocialistaellenes jelenségeket bírálták, s a lemaradók támogatására, a különbségek tudatos kiegyenlítésére törekedtek. A verseny lényegét az elvtársi segítségnyújtásban, az elmaradók felzárkóztatásában 'határozták meg. Nem minta a középszerűség Az általános színvonal- emelkedésnek elvileg a sorok szorosra zárása is egyik lehetséges módja. E felfogástól sem idegen a kiugrás, az elit felmutatása, sőt része az éllovas, a minta kiválasztása és reklámozása, a korlátlan lehetőségek hangoztatása. Az ólmunkás- és élüzem-mozgalom eszméi részben máig hatnak, nem váltották fel teljesen újak, a kiélezett hazai és nemzetközi versenykövetelményekhez igazodóak. Pedig milyen egyszerűnek és természetesnek látszik, hogy a verseny legyen verseny, minden külső és művi beavatkozásoktól mentes. Az elmaradók rovására gyarapodjon, fejlődjön az élenjáró. A gyakorlatban mégis a természetes kiválasztódás útját állja vagy a gazdasági szabályozás, vagy az egyedi beavatkozás, az eszközök, a jövedelmek átcsoportosítása az élenjáróktól az elmaradókhoz. De a szemléletbeli akadályok sem lebecsül- hetőek. A negatív hatás közismert: nem terebélyesedhet a korszerű, a jövedelmező, és nem szorul vissza a korszerűtlen, az elavult, a gazdaságtalan. Az egész ösztönzési rendszert kérdőjelezi meg ez a retográd gyakorlat. Nem érdemes igazán jól dolgozni, ha a munka, a teljesítmény hasznát mások élvezik. Végül is felborulnak az értékrendek. A középszerűség mintává válik, s nem a munka, az alkotás, hanem az ügyeskedés, a helyezkedés lesz a rangsoroló, a sorsformáló tényező. Nem nehéz belátni, hogy a kollektíva (a vállalat, a szövetkezet, az üzem) és az egyén (a dolgozó) sorsát szoros szálak fűzik egybe. Ha a vállalatok közt egyenlősdi érvényesül, akkor többnyire a személyi jövedelmek is függetlenednek az egyéni teljesítményektől. Az egyéni és a kollektív ösztön és összefonódó bűvös körét, úgy tűnik, egy ponton az idén sikerült áttörni. Január elsejével alapvetően nfegváltozott a keresetszabályozás tartalma és módszere. Háttérbe szőrűit az átlagbér-szabályozás, és előtérbe került a nyereségtől, a jövedelmezőségtől függő bér- gazdálkodás. Vagyis megszűnt az átlag és a bázis meghatározó szerepe, s a kifizethető bérek fedezetét egyre inkább a kollektív vállalati teljesítmény (a nyereség) biztosítja. Zárjuk be a kiskapukat A gazdasági vezetők körében — értekezleteken, személyes beszélgetésekben — szinte egyik napról a másikra megszűnt a bérszabályozás ócsárolása. Persze dicsérni sem tudja mindenki. Hiszen az új bérezési feltételek csak az átlagos vagy annál magasabb nyereséget elérő kollektíváknak kedveznek, akik számára pedig végképp elfogadhatatlanok, azok választhatnak maguknak más bérezési formát. Ahol élnek és jól élnek az új bérezési lehetőségekkel, ott határozottan élénkült a teljesítmények ösztönzése, és elkezdődött a kereseti aránytalanságok felszámolása. Máris növekedtek a kereseti különbségek az azonos szakmán, és az azonos beosztáson belül, valamint a különböző szakmák és az eltérő beosztások között — a tényleges teljesítményektől, a vállalt felelősségtől függően. A teljesítmények következetesebb érvényesülését jelzi, továbbá, hogy a fölösleges, úgynevezett vatta létszám mindinkább kiszorul az üzemekből, az irodákból. Ám a szükségesnél és a lehetségesnél mérsékeltebbek a jól és a rosszul gazdálkodó vállalatok közötti jövedelmi különbségek. Azt a lovat ütik, amelyik húz. A nehéz gazdasági helyzetben onnan vonnak el jövedelmet, ahonnan lehet, ahol több képződik. A rosszul dolgozó vállalatokkal, szövetkezetekkel viszont változatlanul kesztyűs kézzel bánnak. Ahol szükséges, többnyire találnak kiskapukat a normatív szabályozás és az általános rendelkezések útvesztőiben. A differenciálás következetes érvényesítését nehezíti hogy nem alakult ki a leépült, tönkrement gazdasági egységek felszámolásának gyakorlata. Az elvek tisztázódtak, a jogszabályok is nagyjából kialakultak. Alkalmazásukat azonban a szakmai, politikai idegenkedés egyelőre fékezi. A közvélemény bizonyos része a korábban kialakult szocialista eszményképpel összeegyeztethetetlennek tartja egy-egy vállalat felszámolását, épületei, eszközei kiárusítását. Holott a szocializmus eszméit, gazdasági rendjét nem az életképtelen szervezetek felszámolása, hanem azok fennmaradása, indokolatlan támogatása kompromittálja. Értékükön becsüljék A teljesítmények és a jövedelmek határozott differenciálását változatlanul a rossz beidegződések, szemléletbeli torzulások akadályozzák leginkább. A szűkkeblű- ség, a középszerűség, a kicsinyes irigység — egyes szakmai körök állítása szerint beépült a nemzet lelkivilágába. Erőteljesebben hat, mint az anyagi ösztönzés. Ezzel a nézettel lehet is, kell is vitatkozni. De azt már nehéz kétségbe vonni, hogy a hazai közvélemény és közélet hangadó elemei közt szép számban megtaláljuk e karakter jellegzetes képviselőit. Az egyik szociológus szerint nálunk a „betartás” demokráciája érvényesül. Egyes csoportok meg tudnak, ugyanis akadályozni bizonyos döntéseket. „Nem az dől el demokratikusan, mi legyen, hanem az, hogy mi ne valósuljon meg.” Az igazán jó munkahelyi légkör kialakulásához a bátor kiállás a viták nyílt vállalása, a közös cselekvés vezet. Nem lehet, nem is kell mindenkinek egyformán a kedvében járni. Fontos, hogy értékükön kezeljék, becsüljék az embereket, s azok érezzék magukat legjobban, akik a leghasznosabbak, a legfontosabbak. Az ösztönzéstől ne féltsük a szocialista eszméket. Az emberi képességek és teljesítmények különbözősége realitás, fel- és elismerése által halad előre a világ. Kovács József Legjobb ajánlólevél a szakszervezeti tevékenységhez az érdekek igazságos és eredményes képviselete a mindennapi vállalati életben. Ez adja a tekintélyt azoknak, akik szívvel-lélekkel végzik a manapság csöppet sem könnyű, nagy felelősséget igénylő szakszervezeti munkát. A Dél-dunántúli Vízügyi Építő Vállalat szak- szervezeti bizottsága a választásokra készül. Antal János szb-titkár nem titkolt büszkeséggel mondta el, hogy többen jelentkeztek nála: szívesen vállalnának valamilyen tisztséget. — Nekünk meg kell állni a helyünket, hogy érvényesítsük a szakszervezeti jogokat. Elvárják tőlünk, s mi ezt tartjuk is: bármilyen igénnyel állunk elő, az határozott és megalapozott legyen. Ehhez minden hozzáértő véleményét, tanácsát meghallgatjuk és összegyűjtjük, mert csak így képviselhetjük eredményesen a dolgozók kisebb és nagyobb csoportjainak érdekeit. A vállalat szakszervezeti Utánozhaltatfan kedvességgel csókol kezet, mozdulatában ma már ismeretlen eleglancia. A nyolcvannyolc éves Francz Jenő a múlt századba nyúló emlékeiről beszél kaposvári otthonában. A szobában a Zichy grófok fegyvertartó szekrénye, kecses tálalója szintén a múltat őrzi. A fekete zongorán sárga kiismatíkó, valaha a lánya játszott vele. A sarokban gitár: az unoka használja Szépen fogalmaz, a gondolatok gördülékenyen formálódnak goaidatokká. Időnként végigsimít ősz bajuszán, s egy-egy pillanatra elmereng. — Kőrösmezőn, a Fehér- Tisza eredeténél születtem, hét testvér közül én voltam bizottsága az eddigi eredményekre, a helyi sajátosságokhoz igazodó mozgalmi gyakorlatra alapozva szervezi a választást. Jó alkalmat nyújtanak az előkészületek ahhoz, hogy megteremtsék az eredményesebb tevékenység szervezeti kereteit. — A változások közül első helyen említem, hogy a bizalmi testület helyett a bizalmiak küldöttértekezlete lesz a vállalat legfőbb szak- szervezeti fóruma. — Milyen változást hoz ez? — Elsősorban gazdasági okból lesz jó. Nem lesz szükség arra, hogy százharminc ember tanácskozzon, elég lesz negyvennyolc. Elképzelhető, mekkora gondot jelentett, hogy Mohácstól Zalaegerszegig, Siófoktól Nagyatádig összeszedjük és idehozzuk Kaposvárra a bizalmiakat. Sok ember, szállítóeszköz kiesett a termelésből a tanácskozás napján. A másik, hogy az új testület munkája várhatóan hatékonyabb lesz. A küldöttek nagyobb felelősséggel képviselik a munkaterületüket. Eda legidősebb. Édesapám erdész volt, előbb Felsővisón, majd Márama ross z i get en. Hamar meghalt sízegény, de a vele töltött idő számomra meghatározó volt, magam is ezt a hivatást választottam. Apám nevét a Romániában telepített halastavak ma is őrzik. Az enyémet? Talán a dél-somogyi erdők. Piarista gimnáziumba jártam Szigeten, érettségi után rögtön bevonultam, Losoncon végeztem a tiszti iskolát, majd. a brodi térségben szolgáltam, mint tartalékos hadnagy. Bronz vitézség! érmet, csapatkeresztet kaptam a hadseregben és engedélyezték, hogy elvégezhessem a Selmecbányái erdészeti főiskola két szemeszterét. dig ugyanis minden bizalmi a másiktól várta a helyi tájékoztatást. Azt tervezzük, hogy a negyvennyolc küldöttet alaposan felkészítjük a képviselet 'ellátására. Megtudtam, hogy nem ez az egyetlen szervezeti változás, amit előkészítenek. Nyolc munkahelyi bizalmi testület és ugyanannyi szak- szervezeti bizottság alakul a fő-építésvezetőségeken és néhány osztályon. — Ez előrelendíti a mozgalmi munkát és megalapozza az érdekképviseletet — mondta Antal János —, mert a gazdasági vezetők és a szakszervezeti tisztségviselők közösen javasolhatnak, dönthetnek. Egyébként ezután minden művezetőnek egy bizalmi lesz a partnere, a brigádokban pedig bizalmihelyetteseket választunk. A gyakorlat már bebizonyította, hogy ez így jó. Most a továbbfejilesztéskor a tartalmat erősítjük. Bizalminak, azután a szak- szervezeti bizottságokba, a reszortbizottságokba 365 embert választanak meg. Csak Ahogy egyre jobban pusztított a háború, úgy követelt egyre több és több áldozatot tőlünk is, fiatal katonáktól. Részt vettem a tizenkettedik Isonzói csatában, ahol súlyos vereséget szenvedtünk az itáliai hadszíntéren. A hét község fennsíkján^ a Monte San Gabriele alatti völgyzáró parancsnokaként életem legiszömyűbb hónapjait éltem. Ma sem tudok szomorúság és fájdalom nélkül visszaemlékezni rá. Az olasz fronton ért a fegyverszünet, összetörtük a gyilkos fegyvereket. és elindultunk gyalog hazafelé... Az iskolát már nem tudtam befejezni, Budapestre telepítették a tanszéke^ egy évig szüneteltek az előadások. Mint családfenntartó nekem kellett élelemről gondoskodnom, alkalmi munkából tengődtünk. Később elkerültem a soproni egyetemre, ahol 1924-ben erdő- mérnöki diplomát szereztem. Az államvizsga után Szigeten földmérő mérnökként a romániai agrárreformon dolgoztam 1940-dg, majd önálló irodát nyitottam a kolozsvári erdőfel- ügyelőség hatáskörében, Dé- sen. 1942-ben kerültem Szombathelyre, majd Surd- ra, s végül Nagyatádra. 1955 óta pedig a kaposvári erdő- felügyelőség lett a munkaadóm. Erdőket terveztem, telepítettem, legkedvesebb számomra az őrtilosi fenyőerdő. Ma már mást jelent er- dőmémöknek lenni, lélektelenebb a szakma, kereskedők lettek a mérnökök. Akik az erdőn dolgoznak, Kevesebben — jobbat a bizalmiak és a főbizalmiak száma százhuszonhárom lesz. — Fontosnak tartjuk a hozzáértést, az értelmet, azonban az érzelmet sem hagyjuk figyelmen kívül. A mozgalmi munkához szív, felelősségérzet, megfelelő emberi magatartás is szükséges. Mi számítunk azokra a bizalmiakra, főbizalmiakra, szfo-tagokra, akik eddig is becsülettel helytálltak, vállalták a felelősséget a sokszor csöppet sem könnyű döntésekért. Jó szívvel ajánljuk majd őket — különösen a régi munkás tisztségviselőket — a tagságnak, hozzátéve: ha elfogadják őket, nem járnak rosszul. A most alakuló jelölő bizottságok számtalan jó ötletet, javaslatot kapnak majd a vállalat ezerhétszáz dolgozójától a legalkalmasabb jelöltek kiválasztásához. S ahogy a titkár mondta, sem ők, sem a dolgozók nem feledkeznek meg azokról, akik eddig becsülettel helytálltak. Lajos Géza azok talán még érzik a természet erejét, látják szépségét. Az unokám is erdész lesz, elvégezte már a technikumot. A lányom Berzenoén lakik, valahányszor meglátogatom, megállók a szen- tai erdők mellett, s szinte látom magiam, az akkord osemetekertben. Ma susogó lombú fák őrzik a hatalmas területet, mozgásukban, hangjukban kicsit ott él a lelkem. Szép volt az életem, elégedett vagyok. A feleségem igazi társam volt. hat éve hagyott végleg el. A munkámban feloldódtam, úgy érzem, ember engem nem bántott, és én is igyekeztem, ne sértsek meg máso kát. Most, hogy ennyire megöregedtem. elüldögélek a régi fotelben, és átgondolom, mi minden halmozódott fel a nyolcvannyolc év alatt. Egyedül élek, beszélgetni nincs kivel. Magam látom el a háztartást, a hétvégén főzök is, amit még a feleségemtől lesitem el. Ritkán alszom el éjfél előtt, Olvasgatok sokat, mindig szerettem az irodalmat, a verseket, legkedvesebb számomra ma is a Himnusz, Ha hallom, mindig könnyes lesz az arcom. Kicsit elgondolkodik Jenő bácsi, a napsütötte terasz korlátján egy kíváncsi veréb kandikál a szobába. Csend van, az öreg szív bezárkózik, a száj sem kíván többet elárulni a nyolcvan- nyolc év titkaiból. Tavaly adták át a gyémántdiplomát Sopronban. Saját kezemmel vehettem át — mondja még búcsúzóul. — Négy év múlva, ha megérem, megtisztelnek a vasddplomávlal. Adná az egészségem! Klie Ágnes Sütéshez, A Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat rákospalotai gyárában naponta 350 ezer kocka margarint készítenek és 120 ezer flakont töltenek meg étolajjal. Ebből jelentős mennyiséget szállítanak külföldre is. Az idén tizenkilencedszer lett kiváló vállalat a NÖMOV. Képünkön: Saját gyártású műanyag flakonba töltik az étolajat, évente több mint húszezer tonnát. (MTI-fotó — Apostol Péter) Az erdők őrzik az életét
