Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-20 / 169. szám
8 Somogyi Néplap 1985. július 20., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A művész és öröksége MOHOLY NAGY LÁSZLÓ 90. SZÜLETÉSNAPJÁRA A művész: Moholy Nagy László, öröksége: a modem lakáskultúra forradalmi átalakítása, amely valamilyen formában a technikai civilizáció új esztétikai normáit hirdető művészeteikben, a filmben, a fényképezésben, könyveink, folyóirataink, különféle használati tárgyaink megformálásában, környezetünkben állandóan jelen van. Mindnyájan örökösei vagyunk a korán elhunyt világhírű művésznek, aki most töltené be kilencvenedik évét. A sokoldalú művész, a konstruktivizmus egyik jellegzetes képviselője ' korunk igazi embere volt, Nagy fantáziájú kísérletező szellemű. Felelősségre ébresztő szavai máig hatnak: „az az átalakulás, amelyen a világ a tömegtermelés és az ennek megfelelő elosztás és közlekedés folytán keresztülment, arra kényszerítette az embert, hogy gazdasági fogalmakban gondolkozzék, s mindazt, ami a gazdasági élethéz tartozik, világméretekben szervezze meg... Meglepő gyorsasággal asszimilálta az ipari forradalom technológiai és gazdasági vonatkozásait, de nem értette meg ezéknek a vonatkozásoknak bonyolult kihatásait, és sejtelme sincs róla, milyen veszedelmes antifoioló- gikus és asszociális erők su- gárzanak belőlük, ha tervezés nélkül fogadja őket. Az új technika rohamosan fejlődött, de társadalmi hatásainak irányítása kicsúszott az elmjber kezéből. Hiába rejtette magába az új technika az egészséges élet roppant lehetőségeit, mimdezideig nem váltak valóra a diadalittas jóslatok.” Moholy Nagy egy Baja környéki kis faluiban, Bács- borsodban született. Jogásznak készült, de az első világháború kitörése miatt tanulmányait abbahagyta, és festeni kezdett. A társadalmi haladás iránti érdeklődése a Galilei körbe és Kassák Lajos mellé vezette. A Tanácsköztársaság bukása után Bécsbe_ emigrált, ahol a progresszív Ma folyóirat munkatársa lett. 1920-tól Berlinben élt, a huszas évek haladó politikai és művészeti mozgalmainak egyik jelentős nemzetközi centrumában élt. A vele együtt lakó Ber- náth Aurél festőművész így jellemezte munkáit: „Képei kizárólag vonalzóval és körzővel rajzolt, és vékony színekkel befedett geometriai ábrákat mutattak” ... „eddig még vizuálisan meg nem jelenített új emberi lélekrez- düléseket, vagy állapotot" akarnak kifejezni. Művein „az elemek szelték egymást, rohanni látszottak az űrben, egymáson áttetszettek... ” Állandóan különféle anyagokkal kísérletezett. Üvegből, fából, fémékből különféle formációkat tervezett. 1923-tól a korunk tárgykultúrájának formanyelvét meghatározó németországi műhelyiskola, a Bauhaus tanára lett Gropius meghívására Weimarban, később Dessauban.. A növendékeket az alapkurzus professzoraként és a fémműhely irányítójaként 1928-ig tanította. A művészet és technika egységét hirdette. Tanítványait az anyagban rejlő konstruálási- formálási lehetőségekre és felhasználására oktatta. A tiszta téri elrendezés valóságos hatását, az ellentétes erők feszültségének egyensúlyát, vagy az egybefonódó tér áramlását kutatta. Képei, rajzai, plasztikai konstrukciói absztrakt formakompozíciók, a modern ember tér- szemléletének modellje. TaKamera iníélküli felvétel Konstrukció „K” (festmény) pasztalatait a könyvművészetiben és a reprodukciós technikában is érvényesítet- . te. A Bauhaus úgynevezett asszimetrikus tipográfiájú könyvsorozatát javarészt ő tervezte. Könyveivel, plakátLéda és a hattyú (fotóplasztika) jaival, fotó- és filmkísérle- teivel máig ható iskolát teremtett. Első kamera nélküli, fényérzékeny papírra előállított kompozícióit, fotogrammja't 1922—23-ban készítette: egy lemezre 5—6 felvételit is rá- kattintott és elgyönyörködött az így kialakult kusza ábrákban. Elképzeléseit 1930-ban Berlinben Pisoator ^kísérletező színházában és az Operában kivitelezte. A hitleri fasizmus éveiben újra emigrálni kényszerült. Hollandiába, majd Amerikába települt át. Először a chicagói Űj Bauhaus iskolát vezette, majd forma- tervező iskolát nyitott. ,Az amerikai művészeti életben jelentékeny szerepet. töltött be, 1946. november 24-én bekövetkezett haláláig. Művei, tanításai különösen halála óta az egész művelt világban elismertté tették nevét. Brestyánszky Ilona HABLE TIBOR- Gyümölcsálom Alma-fanyar mosolyom napsütéssel hámozom. Ami benne gondolat, kisebb, mint a barna mag. Húsom főzik, fölözik, * száradni polcra teszik ., . S hogy ne legyen oly szagos, megszitáljcTnégy anyós... Megszitálja és veti szélesen: ég-, földközi. Válság múlik és nyomor, hull, hull, hull az alma-por. SZARVAS JÓZSEF Életm apró darabja életem szétmorzsolódik a sokszövevényű hétköznapok időóceánjában... hadjáratot indítok a tér ellen s idő-vasfal állja útját sokatakarásom gondolat-bányáinak... életem egy apró darabja versként mutatja a múlt időt... A z asztal föllé görnyed, mozog a szája. Bünteti magát: ír, azaz emlékszik. Fölidézi azt, aki volt, aki talán szeretne lenni, s nem lehet; egyszer-egy- szer elmosolyodik, többször a plafonra bámul, mintha onnan várna ihletet — holott csak önmaga előtt is szégyellt könnyeit nyeli vissza. S már léptek kopogását hallja, már fütyöné- szik ... „Jókedve vodit. Fizetést kapott, megivott két üveg sört is, s hiába, hogy későre járt a délutános műszak után, biztosan tudta, hogy nincs még vége a napnak. Valami jónak még történnie kell, valami jó még történik — dudorászta —, trikómat fordítva vettem föl ma reggel.” Most hátradől, tarkóra teszi a kezét. Az a kis villa-' I nás a lámpaoszlop tövében ... fölgyorsul újra a lélegzete, ahogy eszébe idézi. „Kis ezüstsíp volt, akkora I mint a kisujja. Nem fújt bele, csak amikor már baset- tankedett az albérleti szobába, s -a feleségének megmutatta, akkor. Gyerekesen magas hangon' szólt, elnevet- ték magukat. — No, te aztán nagy sze- í rencsét csináltál — kacagott I rá az asszony, azzal elkérte, j s belefújt ő is. Egyszer. Két- I szer.” Deák Mór ~j Most elakad. Nem 'tudja pontosan, hihetően leírni azt S hangot. A gyomrán újra v-égigremeg, mint akkor — mégsem tudja megfogalmazni, hogyan a földhöz nyomta őket a síp sivítása után megszólaló, barlangmély hang. Mintha egy mennydörgés visszhangzott volna bennük. Mit kívánsz? — S hogy. rémülten összebújtak, választ nem adva, újra, a belekig rezegve: — Mit ki- vánsz?” Most elmosolyodik:. Kihúzza magát, mint akkor, a Család Védelmezőjeként, s remegő hangon kérdezi: maga kicsóda?! „— Azzal te ne törődj — dqrgött át minden porciká- jukon a hang, — Bármit kívánsz, én teljesítem. — Gondolkodási időt kérek — mondta ekkor, megér e zve, hogy fölényben van. Hiszen az ő kívánsága teljesül, s a Hang teljesíti... bekapcsolta a magnót, és azt kérte: — Majd hívlak, holnap ilyenkor. A síppal. Addigra eldöntjük, mit szeretnénk. S talán előlegként, egy üveg konyakot... _ — Kívánságod parancs — hallatszott a földöntúli hang...” EZÜSTSÍP Fölemeli a fejét, a semmibe réved. Újraéli a pillanatot, a konyakot az asztalon, s azt, hogy a szalagon nincs semmi... semmi, csak a saját hangja . . . No, asszonykám, mi van a szerencsével? — oldotta föl a csöndet. Ahogy töltött, az üveg a pohárhoz koccant. — Halljuk, mit kívámlsz! Az asszony fölriadó holdkórosként, görcsösen kapta el a kezét. — Dobd el a sípot — könyörgötit —, félek. De a férfi már újra nyeregben volt.— Miért? — kérdezte értetlenkedve. — Azt kérünk-, amit akarunk. Én például úgyis híres író leszek egy-két év múlva, nem? Te is tudod. Miért ne kérhetném mondjuk azt, hogy holnaptól legyek? Az asszony fölengedett férje bohóckodásától, elmosolyodott. — Akkor én meg azt kérem — ment bele a játékba —, hogy a világ legszebb nője lehessek. Hogy ne unj meg soha. Meg egy ilyen hírei íróhoz a legszebb nő való, nem? ■ — Nem a — bmegtette meg ujját a férfi. — Vagy egyik, vagy másik! A nő elkomodyodott. — Akkor egy zsebben hordható rétet kiérek. Amit ha kiterítek, akkora lesz, mint gyerekkorom rétjei. Tele virággal, pipaccsal, pitypanggal ... hogy szerettem hemperegni a réten ... — Én inkább egy kastélyt szeretnék — mondta maga elé a férfi. — Móron, ahol születtem, voilt egy ... tele félhomályos zugokkal, ismeretlen kamrákkal, olyan jölesben jborzongtam bennük, mindig. Nagy szakállt növesztenék, kéket — itt az asszonyra kacsintott —, és egy egész komornahadsereg szolgálna ki téged. — Én meg sikoltoznék éjjelente, és átszaladnék hozzád — mosolygott huncutul az asszony —, minden' éjjel, szellemek nélkül is! Az asztali lámpa'megvilágítja arcát — fölemelte a fejét, mosolyog. Megkava- rodnafc benne az emlékek, egybemosódnák a napok. Amikor a hajuk szálát adták oda egymásnak: fújj rá háromszor, , s melletted termek ... Amikor egy papírra föiírita: „nézd meg az asztal- fiókokat”, arra azt, hogy a EGYED PÉTER Dal az erdélyi városról a szelek hordái a város felett az égi ménesek találkoznak a földbe nyomott rónák nyitódnak csukódnak a város kapui és a magnóliák az ablakszemek: tudni? nem tudni? mit visz a holnap reggelén a sötét égbolt atlaszán áttör a sugár s a te szemed is nyílik csukódik: mit visz a holnap delén az égi föld honában csak egy jel egy tükör van egy narancs a pocsolyában. Aknamosoly egy gerillaarcon génjeid jók-e Európa térképére leggyöngyebb pillantásod sínek fűzik fel szélkakasok léptékére s hullnak hullnak az enigmoidok pimaszul és nagy hidegvérrel - őrült titkokat kell felolvassz kiszolgált pillantásod tábortüzével. Kitartóan - mégis - ott lohol egy régi fogat elfeledett utakon avargátas erdőkben a bakon a rőt alkonyat ajkán egy sip szól vihar indul átkoz mérget szór öklöt ráz s menekül száz fohászhoz kishúg öcs méla szüzek s gazdag nagybácsik ódon komód. S egy ködbeborult lány az emlékezet tisztásán. BENCZE JÓZSEF Te vagy gyötrő szerencsém Te vagy gyötrő szerencsém, engedelmes csoda, szeretlek gyászban is bizakodva, szüless meg hajnalomban. Ne űzz el, ha megkívánlak, csókjaidért sose bántlak. Sírdogál utánad a fa legszebb ága. Kebleden átfeszül szemérmesen blúzod. másikat”, s' felforgatva az albérleti .szobát, az asszony a tizedik cetlin megtalálta: „szeretlek”. „— Vagy talán egy gyéreket szeretnék legjobban” — előrehajolt, írja az asz- szony szavait —” egy gyereket de egyből olyan időset, hogy a jóbarátunk is legyen. Mondjuk, délelőtt pici lenne, déliben nagyobb, estére meg akkora, mint mi...” „Vagy kérjük azt, " hpgy mindig így együtt tudjunk játszani.” „Vagy kérjük azt, hogy ne csak egyetlen kívánságunkat teljesítse.. „Miért? Holnap aranyalmát hozok...” „Én azt kérem, hogy ne igyál...” „Én azt, hogy ne maradj ki” „Hogy ne csalj meg...” „Hogy ne váljunk el... ” H átradőlt, kiejti kezéből a tollat. Szeretne megkapaszkodni valamiben á tekintetével, de az asztalon idegen, rideg a rend. Fölkapja szemét a plafonra, s megpróbál fütyö- részríi.— de nem megy, nem megy, sírásra torzult szájjal nem megy; nem megy, hiszen arra gonldol, már végleg ki van fosztva; se ezüst- sípja nincs, se aranyalmája, a. hajszálait hiába fújja szót, s ha lenne is, és lenne kivel megosztani, fél — fél, hogy már csak neki szorulna ösz- sze a gyomra.
