Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-20 / 169. szám

2 Somogyi Néplap 1985. július 20., szombat Az események címszavakban HÉTFŐ: Nairobiban az ENSZ fő­titkárának beszédével megkezdődött a nők vi­lágkonferenciája. — A bo­líviai választások Hugó Banzer viszonylagos több­ségét hozták. — Párizs­ban megállapodás jött létre a lengyel adósságok átütemezéséről. KEDD: Véget ért a genfi szov­jet—amerikai fegyver­zetkorlátozási tárgyalá­sok második fordulója. — Jao Ji-lin kínai minisz­terelnök-helyettes haza­utazott a Szovjetunióból. — A belga miniszterelnök lemondott, de a király nem fogadta el lemondá­sát. SZERDA: Nemzetközi konferencia Párizsban az eurorakéta- programról. — Nakaszone japán miniszterelnök Ró­mában tárgyal. — Befe­jezte kanadai látogatását Li Hszien-nien kinai ál­lamfő. CSÜTÖRTÖK: Kiújultak a harcok Bej­rutban. — Megnyílt ADDXSZ, az afrikai egy­ségszervezet csúcsérte­kezlete, amely főleg a kontinens gazdasági prob­lémáival foglalkozik. — Shultz amerikai külügy­miniszter visszaérkezett ázsiai és Csendes-óceáni körútjáról. PÉNTEK: Nakaszone japán kor­mányfő Brüsszelben tár­gyal. — Amerikai fenye­getőzések a nicaraguai forradalom győzelmének hatodik évfordulóján. — Felháborodás Londonban magas állású kormány- tisztviselők és táborno­kok jelentős fizetésemelé­se miatt. — Közszükség­leti cikkek árát emelték Jugoszláviában. A hét három kérdése ® Hogyan alakulnak a szovjet—amerikai kapcsola­tok a genfi tárgyalások má­sodik fordulójának végezté­vel? A nagy nemzetközi (tár­gyalások hagyományait, em­lékeit .őrző svájci városiból elutazták azok a szovjet és amerikai diplomatáik, akik az »tóm- és az űrfegyverke­zés korlátozására megindullt tárgyalásokon vesznek részit.. Nyári szabadságra mentek, s bár hivatalosan ezt nem közölték, valószínű. hogy két hónap műlvla találkoz­nak újra a tárgyalóasztalok melletti, felváltva a szovjet és az amerikai missziók épületében, három külön tárgyalócsoportban, kedden, szerdán és csütörtökön. Arra vonatkozóan, hogy ez a tárgyalássorozat foly­tatódik, senkiinek sincs .két­sége. A tekintetben azonban, hogy ez mikor hoz ered­Genfben befejeződött a nukleáris és űrfegyverzettel foglalkozó szovjet—amerikai tár­gyalások második fordulója ményt, megoszlanak a vé­lemények. Megint csak egy­ségesnek látszik az a véle­kedés, hogy eddig úgyszól­ván semmi eredményt sem könyvelhettek el Genf ben a tárgyaló felek. Az ugyanis természetes, hogy — amint az amerikai körökben han­goztatták — mindkét rész­ről kérdések hangzottak el. azokra pedig válaszók ... A szándék hiányzik a megegyezésre, mégpedig az amerikai fél részéről. Segí­ti-e ma jd az előrehaladást a novemberi szovjet—ameri­kai csúcstalálkozó, amely sziinitén Genfbe van kitűzve? A túlzott várakozástól! itt is, ott is óvnak. Egyelőre az számít pozitívumnak, hogy a Reagan elnökön végrehaj­tott műtét után is közölték Washingtonban: tartani akarják magukat a novem­beri dátumhoz. S az szintén túlmegy az egyszerű embe­ri együttérzésen, vagy akár a protbkoll követelményein, hogy a Szovjetunió kommu­nista pártjának főtitkára mielőbbi felgyógyulást kí­vánt a washingtoni Bethes- da-kórház betegének. A szovjet—amerikai vi­szonyban még mindig meg­van a feszültség sok eleme, de egyszen-másszor már az enyhülés jelei is megmutat­koznak. Ide sorolható a szovjet—amerikai közös űr­repülés tizedik évfordulójá­ról való együttes megemlé­kezés is, a Szojuz—Apollo program résztvevőinek wa­shingtoni találkozása. Kenya fővárosában, Nairobiban megnyílt a Nők Világkon­ferenciája, amely egyben az ENSZ által a „nők évtizedé­nek” nevezett időszak befejező eseménye Milyen eredmények­kel térhet haza Európából Nakasznoe japán kormány­fő? A távol-keleti gazdasági „szuperhatalom” — -mert egyesék már így nevezik bámulatos. teljesítményei láttán Japánt — első embe­re a héten Európában járt. Előbb Párizsban, majd Ró­mában, végül a Közös Piac „fővárosában”, Brüsszelben tárgyalt. Megbeszéléseinek napi­rendje szinte azonos volt itt is, ott is: az európai partnerek kifogásolják, hogy a japán áru'k elözönlik a piacot, viszont az öreg föld­részen gyártott portékák alig-álig jutnak el a japán fogyasztóhoz. A küllkerasfoe- delmi mérleg igen kedvezőt­lenül alakul Európa és Ja1- pán között, s az nem jelent­het vigaszt a franciák vagy az olaszok számára, hogy ugyanígy alakúinak; a dol­gok az USA és Japán kö­zött is. A japán taktika ugyanaz, mint Amerikával szemben: Nakaszone most is ígéretet tett arra/, hogy elősegíti a japán piac megnyitását a külföldi cégek előtt. Az ígé­ret szép szó, ha megtartják, úgy jó — Tokió eddig sem fukarkodott ígéretekkel. (Legutóbb májusban példá­ul a hét leggazdagabb tőkés ország vezetőinek bonni csúcsértekezletén helyezett kilátásba minden eddiginél rugalmasabb importpoliti­kát Nakaszone.) Jövőre Tokióban lesz a „nyugati csúcs” Mitterrand francia elnök korábban úgy nyilatkozott, hogy oda el sem megy. Viszont japán vendége előtt már visszako­zott és megígérte, hogy jö­vőre ott találkoznak. Naka­szone mégsem tanúsított sok megértést a franciák nagy terve, az Euréka-program iránt. Az amerikai űrfegy­verkezési elképzelések már jobban érdeklik a japán ipart, de Nakaszone az európai partnerekkel folyta­tott -megbeszélései során azt mondta, hogy még to­vábbi információkat vár Washingtontól, míg meg­hozza a döntést. Párizs el­zárkózik a csillagháborús tervekbe valló bekapcsolódás elöl, Róma csak várakozó álláspontra helyezkedik. így a japán magatartás az olasztól mór kevésbé tért el. ken is — azzal1 a következ­ménnyel járt a latin-ameri­kai országokban, hogy félel­metes méreteket öltött el­adósodottságuk. Dél- és Kö- zép-Amerika államainak együttesen 360 milliárd dol­lár az adóssága. Ezt vissza­fizetni már lehetetlenség! De a kamatot és a törleszté­si részleteket sem tudják folyósítani az egyes orszá­gok. Egyetlen példa: Brazí­lia adósságtömege 100 milli­árd dollár, 1991-ig 45 mil­liárd dollárt kellene átutal­nia hitelezőinek. A földrész országaiban mór jó ideje megformálódott a kövgtelés, hogy a hitelező amerikai nagybankoknak, de a világbanknak is jobb belátásra kellene iémiök, és nagylelkübben eljómiok a fizetésképtelen latin-ame­rikai államokkal szemben. Ez a valójában antikapita­lista állásfoglalás még azok­tól a kormányoktól sem idegien, amelyek Washington barátai. De nekik is számot kell vetniök hazájuk pénz­ügyi helyzetével, és közvé­leményük hangulatával. Ilyen politikai háttér előtt lépett fel — és most már mind sűrűbben — Fidel Castro azzal a javaslattal, hogy egységes latin-ameri­kai álláspontot kell kidol­gozni a hitelező bankokkal szemben. Ezt hangoztatta kevéssel ezelőtt a latin-ame­rikai újságíró szövetség, a FELAP kongresszusán, most pedig a kontinens szakszer­vezeti képviselőinek havan­nai konferenciáján. A jövő héten Limában, az új perui elnök beiktatásán több la­tin-amerikai ország állam- és kormányfői lesznek je­len. > Pálfy György Emberi jogok A Szovjetunió értékelése szerint az emberi jogiok kér­déseiről Ottawában tartott szakértői szintű értekezlet megmutatta, hogy folytató­dik a Helsinkiben tíz évvel ezelőtt megkezdett, s gyak­ran nem könnyű párbeszéd. Szovjet részről úgy látják, höfv bár a tanácskozáson a nyugati államok magatartá­sa miatt nem sikerült záró- dokumentumot elfogadni, a tanácskozás létrejötte már önmagában pozitívan érté­kelhető — mutatott rá az Ottawái tanácskozásról tar­tott pénteki sajóértekezletén Vlagyimir Lomejko, a Szov­jetunió külügyminisztériu­ma sajtóosztályának vezető­je. A Szovjetunió — folytat­ta — mindig az államközi kapcsolatok egyik lényeges eHemének tekintette az együttműködést az emberi jogok területén. Ez azonban csak egymás szuverenitásá­nak és bölső törvényeinek tászteletbentartása, és a be nem avatkozás elvének alap­ján lehetséges. A Szovjetunió véleménye szerint az emberi jogok nem csupán az egyéni szabad­ságjogok összességét jelen­tik, hanem magukban fog­lalják a jogot a békés élet­hez, vagyis a munkához, pi­henéshez, szociális ellátás­hoz való tényleges — és nem csak deklarált — jogo­kat. Ebből kiindulva a Szov­jetunió és a szocialista or­szágok mintegy húsz javas­latot terjesztettek a konfe­rencia elé, amelyek az alap­vető jogokon kívül tartal ­mazták a munkanélküliség felszámolásának, a nők égvén,iogúsága biztosításá­nak kérdéseit is. A nyugati államok sajnos nem reagál­tak kedvezően ezekre, s a tényleges vita hélyatt termé­ketlen polémiát kezdtek az emberi jogoknak a szocialis­ta országókban történő állí­tólagos megsértéséről. Emi­att lehetetlenné vált a zá­ródokumentum elfogadása. A sajtóértekezleten részt vett Vsaevolod Szofinszkój, az ottawai értekezlet szov-í jet küldöttségének vezetője is. Elmondotta, hogy a Szov­jetunió részese az ENSZ ál­tal elfogadott, s az emberi jogok kérdésével foglalko­zó valamennyi egyezmény­nek, míg ugyanez nem mondható el az Egyesült Államokról. Az amerikai 'küldöttség kénytelen volt el­ismerni egyes emberi jogok megsértését az Egyesült Ál­lamokiban : a nyolcán illi ős munkanélküliséget, a faji megkülönböztetést, s azt, hogy mindezidáig nem biz­tosították a nők teljes egyen­jogúságát. A Szovjetunióban ilyen jogsértések nincsenek. Ugyanakkor a szovjet kül­döttség sem tagadta, hogy előfordult a szocialista tör­vényesség megsértése. Vo­natkozik ez a háborút köve­tő és későbbi időszakra is. Ennek kapcsán Szoíinszkij utalt arra, hogy néhány éve le kellett váltani, és meg kel­lett fosztani párttisztségétől és rangjától az ákkori szov­jet belügyminisztert. Nicaragua - fenyegetések Vádaskodások és fenyege­tések hangzottak el az Egye­sült Államok és Honduras részéről a nicaraguai forra­dalom győzelmének 6. évfor­dulóján. Csütörtökön, az évforduló előestéjén, Washington hiva­talos jegyzékben vádolta meg a sandinista kormányt, hogy az „terrorista merényleteket” készít elő a szomszédos Hon- durasban tevékenykedő ame­rikai állampolgárok ellen. A jegyzék a nicaraguai hatósá­gokat tette felelőssé azért is, hogy egy hónappal ezelőtt hat amerikai állampolgárt, köztük négy tengerészgyalo­gost megöltek San Salvador­ban. Washington „megfelelő válaszintézkedések" megho­zatalával fenyegette meg Managuát. A picaraugai külügymi­nisztérium határozottan visz- szautasította az amerikai vá­daskodásokat. A sandinista front lapja, a Ja. Barricada csütörtökön teljes terjedelem­ben közölte az amerikai jegyzéket és a nicaraguai vá­laszt. A lap emlékeztete tt ar­ra, hogy jelenleg több mint 30 amerikai hadihajó tar­tózkodik a nicaraguai par­tok közelében. A sandinista kormány véleménye szerint a flottafelvonulás arra szol­gál, hogy Washington bár­mely pillanatban tengeri zár­lat alá vehesse a közép­amerikai országot. Csütörtökön a hondurasi kormány is hivatalos nyi­latkozatban vádolta meg Ni­caraguát. Honduras szerint a sandinista kormány „nyíl­tan közösséget vállalt Kubá­val és a Szovjetunióval”, s ezzel „súlyosan fenyegeti" a térség biztonságát. A hondurasi hatóságok évek óta engedik, hogy több mint 10 ezer nicaraguai fegy­veres ellenforaidalmár hon­durasi területekről kiindulva hajtson végre támadásokat Nicaragua ellen. Emellett a nicaraguai fenyegetés ürü­gyén szoros katonai együtt­működést alakított ki az Egyesült Államokkal. Harry Shlaudeman, az amerikai el­nök közép-amerikai küTon- /negbízottja szerdán éppen arról tárgyalt a hondurasi nemzetbiztonsági tanács tag­jaival, hogy Washington ál­landó jelleggel szeretne ka­tonákat állomásoztatniy Hon­duras területén és bővíteni kívánja katonai támaszpont­jainak számát a közép-ame- ri'kai országban. Gyilkosság Cannes-ban Csütörtökön Cannes-ban lévő lakásán holtan találták a 27 éves Sahnavaz Bhuttót, Zulfikar Ali Bhutto megbuk­tatott és kivégzett pakisztá­ni elnök egyik fiát. Halálá­nak oka egyelőre ismeret­len. Sahnavaz Bhutto egyik vezetője volt az A1 Zulfikar nevű szervezetnek, amely külföldről folytat harcot Ziaul Hak jelenlegi pakisz­táni elnök rendszere ellen. Vasarnap általános választásokat tartottak Bolíviában. A három legtöbb szavazatot kapott jelölt közül a parlament választja meg a jövendő államfőt. A képen: Jaitne JPaz Zamora adja le voksát, karján korteshadjáratának szimbó­luma, egy harci kakas Elmozdulhat-e a holt­pontról a latin-amerikai adósság ügye? A világban immáir több mint tíz esztendeje jelent­kező súlyos gazdasági vál­ság — mint mais földrésze­TOLLHEGYEN A „szókimondó asszonyság” valaha a párizsi színházak sikerdarabja volt. Most a francia fővárosban egy „szókimondó uraság” jelentkezett, aki inkább botrányt kavart. Evan Galbraith az illető,' az USA távozó nagykövete, aki csomagolás közben fogadta a Figaro munkatársát, interjút adott, amelyben — ahogy mondani szokás — „kipakolt”. Kijelentette: jövőre úgyis a jobboldal győz Franciaországban.’ A mai kormány gazdaságpolitikája kudarcra van Ítélve. Legfeljebb csak azt hajlandó a francia vezetők javára írni, hogy kitették a kom­munistákat a kormányból. Az elutazó nagykövet „utolsó szavai” felháborodást keltettek kormánykörökben. A quai d’orsay-n, a külügyminisztérium­ban hivatalosan is hangot adtak ennek, amikor felhívták az amerikai ügyvivőt: Tűrhetetlen beavatkozás ez Franicaország belügycibe! Tagadhatatlan, hogy a nagykövet nem járt el valami diplomatikus módon. Az is igaz ám, hogy nem diplomata. Bankár. Reagan támogatóinak legszűkebb köréhez tartozik. Annak idején az elnök választási kampányát tekintélyes összegekkel támo­gatta. Cserébe kapta a nagyköveti posztot. Kérdés, hogy Washington számára ez jó befektetés volt-e?

Next

/
Oldalképek
Tartalom