Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-18 / 167. szám
4 Somogyi Néplap 1985. július 18., csütörtök Kedvezményt kapnak a fiatalok Óvodabővítés Buzsákon Érdemes egy kis sétát tennii Lengyeltótiban. Bármerre jár iitt az idegen, mindenfelé szorgalmas munkát ilát. A Petőfi utcáiban járdát építenek társadalmi munkában, amott a tűzőltószertá- rat teszfik rendbe. — Látványosat nem tudunk produkálni — kezdte Papszt Lajos, a 'lengyeltóti nagyközségi tanács elnöke. — Ebiben az ötéves tervben az iskolaügy kötötte le a pénzünket. Tizenhárom tantermet, korszerű iskolai konyhát és éttermet építettünk. Mindez több mint harmincmillió forintba került. Így székhelyünkön és a hat társközségben az idén mindössze egymillió forintunk van a fejlesztésekre. Ezt elsősorban az öreglaki és a sző- lösgyöröki iskola központi fűtésének beszerelésére fordítjuk. A beszélgetésből kiderült, hogy sokkal több jut a felújításokra. Ezt kiegészítve a társadalmi munkával többel gyarapodnak a települések. Hatszázötvenezar forintból felújítják a művelődési házat és könyvtárat, bevezetik ide is a központi fűtést. Ezután csák melegítő konyha lesz a két óvodában, mivel az iskolai konyha minden igényt ki tud elégíteni. Több hely jut a gyerekeknek, kényelmesebben elhelyezkedhetnék. Az 1. számú óvodában százezer forintos költséggel befejezik a tavaly elkezdett központifűtés-szerelési. Egyébként ma már minden gyereket föl tudnak venni a nagyközség két óvodájába. — Nagyon örülünk annak, hogy a fölújítási pénzekből háromszázezer forint jut a buzsáki óvoda bővítésére. A tervet Szabó István, a tanács műszaki csoportvezetője készítette társadalmi munkában. A tanács adja az anyagot, a művezetést, gondoskodik a kőművesekről. Segít a buzsáki tsz is. A szülők vállalták a beton ke- veresét, a zsáíusást és mindent, amit kell. Sokat számít, hogy ötven négyzetméterrel nagyobb lesz az óvoda, hiszen ez egy csoportot jelent. Megszűnik az eddigi zsúfoltság, mindertxe lesz hely. Sajnos, a központi fűtésre már nincs háromszázezer forintunk. Csaknem kétmillió forintot fordítanák az idén belvízrendezésre Hácson, Kisberény- ben, öreglakon, Buzsákon és Lengyeltótiban. A csiszta- pusztái fürdőben zárt zuhanyozókat építették. Most a lengyeltóti szépítése érdekében korszerű buszvárókat szereznék be, s a mostani vasibódékat kiviszik a külterületre. Egv újabb kutat is bekötötték az idén. Ez sokat jelent a település távlati fejlődése szempontjából, ugyanis két éviig egyetlen telket sem alakitottalk ki. Egyrészt minden pénzt elvitt az iskolaügy, másrészt megfelelő vízellátás nélkül nem lehetett volna eladni a dombon lévő telkeket. — Huszonkét panoráimás telket alakítunk ki a' családi házak építésére Lengyeltótiban — büszkélkedett a tanácselnök. — Lesz telek két társasbázra is. Az ősszel értékesítendő telkeken van víz, villany, egyelőre azonban földút vezet oda. A tanács. a fiataloknak kedvezményt ad a telkek könnyebb megvásárlása érdekében. A gyerekek és a kismamák kejdvélik a fából - készült berendezési tárgyakkal fölszereli játszóteret. Lengyeltótiban május elsejére adták át, a buzsákiaké az augusztus 114 búcsúra lesz kész. S kaptak játszóteret az öreglakjaik, a szőlősgyöröki- ek is. A tanács a Pil'isvörös- vári Erdőgazdaságtól vásárolja ezeket, garnitúránként százhúszezer forintért. Az ötletet az a prospektus adta, amelyet tavaly kapták az erdőgazdaságtól. — Mit tervez a tanács a VII. ötéves terv időszakára? — Az elképzelések egy része még attól függ, milyenek lesznek az anyagi lehetőségeink. Az .már biztos, hogy szeretnénk tornatermet, aztán szolgálati lakásokat építeni. Az utóbbi nélkül ugyanis nem kaphatunk jó orvost és pedagógust. Elhatároztuk, hogy alapos közvéleményku - tatás álapján gyűjtjük össze azokat a feladatokat, amelyek közül valamelyikre szívesen megszavazza a lakosság a településfejlesztési hozzájárulást. A tornaterem építéséhez legkevesebb három és fél millióra számítanak három év alatt. Mi is könnyebben állunk az emberek elé, különösen a társközségékben, ha bőven van javaslat a tarsolyunkban. A lakosság igénye alapján azt is szorgalmazzuk, hogy az áfész építsen újat a lebontott vendéglő és eszpresszó helyett. Erre a nagy átmenő forgalom miatt is szükség van. Lajos Géza Bővítik a buzsáki óvodát Hattyúdal 43. Néhány perc múlva együtt volt a kis társaság. Miután helyet foglaltak a tágas irodában, elégedetten végighordoztam rajtuk a tekintetemet, és megszólaltam: — Először is elnézést kérek mindenkitől, amiért idefá- rasztottam magukat, de gondolom, mindnyájukat érdekli a Thomson-ügy ... Bradley idegesen harákolt néhányat, a többiek egykedvűen nézték a padlót. Aztán Lili 'kétségbeesetten nézett rám, de nem vettem róla tudomást. Halk, megnyugtató hangon folytattam: — Már- már azt hittem, holtponton van az ügy, és dolgomvége- zeflenül, megszégyenültem térek vissza Silver Sitybe, amikor egy szerencsés véletlen feltette az i betűre a pontot: ugyanis tegnap délután meg akartak ölni. Brook hadnagy lassú mozdulattal a bellső zsebe felé nyúlt. — Hadnagy, ha lehet, most ne nyúlkáljon sehova! — néztem rá szigorúan, mire Brodk abbahagyta a mozdulatot, és idegességében a homlokát kezdte törölgetni. Vártam néhány másodpercet; a csönd ólomként nehezedett a szobára. Egész testemmel a kapitány felé' fordultam, és az arcába néztem. — Kapitány úr, vádolom káhítószerkereskedósért, Max Harvey eltüntetéséért, valamint Angela Bretáll és Ursula, With haláláért! — Mit 'beszél? — kérdezte elhülve. Fölállt. Szikár, árkos arcában megrándul! egy ideg. Visszaült, és ujjait egy dosszién pihentette. — Mr. Thomson, vége a játéknak — közöltem keményen. A kapitány szúrósan vé- gigmért. — Hagyja ezt az ostoba tréfát! — Ha megengedik, bebizonyítom a vádakat — fordultam a társaság félé. — S ha tévednék, nyugodtan helyesbíthet. Thomson úr mintegy két éve tűnt fel a városban, közvetlenül azután, amikor Bradley ügyosztálya hidegre tette Bullard-t, a kábítószer- királyt. Thomsonnak sikerült átvennie Búllard szerepét, de hogy valójában ki is lakozott a Thomson név mögött, senki sem tudta. A rendőrségnek persze kötelessége volt megindítani a nyomozást, s a kapitány, alias Thomson, legjobb emberét. Max Harvey-t bízta meg a feladattal, hogy a gyanú legkisebb .látszatát is elterelje magáról, annak ellenére, hogy a (legnagyobb biztonságiban érezte magát.. — Lehet, hogy tévedek, Mr. Thomson, de szerintem Max megbízásával vétette az első hibát... Talán, mert mindenkit alábecsül. Max valóban sokáig nem tudott mit A legjobban hiányzik: a vállalkozóképes tudás Nem festett rózsás képet iparunk műszaki fejlesztésének állapotáról a fiatal közgazdászok Salgótarjánban megtartott tanácskozása. Hogy az ott elhangzott sokoldalú és változatos összehasonlításokat kicsiben szemléltessem: a fejlett országokban tízezrével dolgom zó robotokból nálunk mindössze tizenhét (!) működik, alig van példánk a számítógépes termeléstervezésre és -szervezésre, mert a mindezek. állapját képező számítástechnikában 15 évvel lemaradtunk. Bizony, a biotechnikát is csak „tapogatjuk”: a kezdet kezdetén tártunk, egyelőre még nagyon messze attól, hogy ez utóbbi húzóágazat rendszerré szerveződne, termelne, pénzt hozna. Mit mutatnak azok az esetek, amikor készen vásároljuk meg a fejlett technikát, technológiát? A külföldről vásárolt lioenceket, termelési eljárásokat még a világ egyik vezető ipari országában, Japánban sem vezetik be kivétel nélkül, ám ennek oka árulkodó: csak akikor nem hasznosítják, ha nem tudják továbbfejleszteni! Mi általában kis- és középvállalatoktól vásárolunk liceneet, olyanoktól tehát, akik korántsem a legfejlettebbet hozzák, képviselik. A nagyobbaktól függnek, tőkeerejűik nincs, így sökszor nekünk sem segítenek a licenccel előállított termék értékesítésében. Ennél is nagyobb baj az. hogy ezeknek a licenceknek csak egy kis töredékét fejlesztjük tovább: az elmúlt három évben 250 közül mindössze 15-20-hoz tettünk hozzá jelentősét, saját kútfőből származó szellemi többletet. Az ok: vállalataink többnyire ellenérdekeltek a licencekkeT szemben, mert ezek konkurrenciát jelentenek nekik. A továbbfejlesztésben pedig azért nem vesznek részt, mert fejlesztésre egyébként sem vállalkoznak. Kutatóbázisuk gyenge: maroknyi kutatóik, feilesztődk operatív feladatúkkal vannak leterhelve — részben mert sokhelyütt a folyamatos termelés is rengeteg energiát, erőfeszítést igényel. Ha a készen, félkészen átvette! se tudtunk mit kezdeni, hogyan tudnánk fejleszteni, a műszaki haladással lépést tartani saját erőből? A kérdés jogos, bár lényegében csak annak a megállapításnak a más megfogalmazása, mely szerint az utóbbi öt-hat évi restrikció káros hatása igazán csak most jelentkezik: leromlottak és elavultak gazdaságunk műszaki alapjai, és sürgős ütemben meg kell újítani őket ahhoz, hogy — kezdeni az üggyel. Egészen addig, amíg meg nem gyilkolták Angéla Bretaíllt. A táncosnőnek valóban semmihez sem volt köze, mindösz- sze annyi történt, hogy véletlenül kihallgatott egy telefonbeszélgetést Ben Hart- ley, a Lótusz bár pincére és Thomson megbízottja között. Angéla hiába esküdött meg, sogy hallgatni fog, Thomson nem bízott meg benne; így aztán Ben Hartley-nek el kellett tennie láb alól. A pincért könnyű volt rávenni a legpiszkösabb munkák elvégzésére, hiszen a kapitány ismerte a priuszát, sőt ki is mentette egy zűrös ügyből, hogy ezek után zsarolhassa. Max rájött a gyilkos személyére, s válójában csak egy lépés választotta el a megoldástól: megvárni Thomsonék újabb telefonját a Lótusz bárban, de erre már nem került sor, hiszen Max jelentései egyenesen Thomson kezébe futották. (Folytatjuk.) valamennyire is — továbblépjünk. Ennek útját-módját, illetve feltételeit illetően mindössze két okfejtés tűnt optimistának az említett konferencián'. Az egyiket — mely szerint „jön a fellendülés”, egyszerűen azért, mert a világgazdasági ciklusok eddigi periódusai szerint épp most. 1985-től kellene 'következnie egy „harmadik aranykornak” ,(?!)■ — a közgazdász-tanácskozás kereken elutasította, mondván: annyi fellendülés-jóslatról hallottunk már, és épp az említett ténybeliségek teszik kétségessé, hogy ha lesz is. könnyedén belekapcsolódhatnánk . A másik derűlátó megnyilatkozás megalapozottabb volt, messzebbre is mutatott. A kisvállalkozások, kisvállalatok léte. szaporodó száma és növekvő szerepe — úgymond — szükség- szerű, mert ezek oly módon hozzák össze az innováció két leglényegesebb elemét: az alkotó embert és az őt nemcsak eltűrni, hanem segíteni is kész szervezetet, hogy ebből az esetek többségében valódi, egy-egy tudományos eredményt gyorsan realizáló, épp ezért többnyire piacképes termék születik. Ezért tapasztalható nálunk is a kisvállalatok sikere, ezért van, hogy még az elektronikában világelső IBM is amilyen mini- vállalkozásokká „aprózza fel” — az integrációt nemcsak megtartva, hanem épp így erősítve! — önmagát. S ehhez nálunk is meglesz a kockáztató vállalkozótöke, a „venture capital”. az előbb-utóbb remélhetőleg jól fungáló kisbankok formájában. Mindez szépen hangzik, mondhatnánk, de azt se feledjük: a kisvállalatok egyelőre a magyar gazdálkodóknak csak egy töredékét képviselik. Továbbra sem tud - julk, mi legyen a váltig mozdíthatatlan, a műszaki fejlesztésben korszerűsödni nem tudó, szervezetében meg nem akaró nagyokkal? A remélhetőleg most már valóban véget érő restrikció legkapósabb hatása éppen az, hogy nemcsak a gépek, technológiák korszerűsödését veti vissza, hanem azoticenc a fejlődésre? két is, akik ennek végrehajtói, letéteményesei. Következőleg: épp a súlyt és tömeget képviselő nagyvállalatoknál kevés a szükséges fordulatot segítő, alátámasztó javaslat. Egyszerűen nincs, vagy eltűnik, szétszivárog valahol. Elenyészően kevés a vállalkozóképes tudás, ami -a fordulathoz kellene; nincs például olyan ajánlat, program — még kezdeményeiben sem — az ipar országos gazdái előtt, ami felsorolná, melyik az a száz, kétszáz termék, aminek a termelésére sürgősen át kell állni. Mindehhez pedig — Kapolyi László ipari miniszter fogalmazásában — valóban „az a sodró hatású intellektuális teljesítmény kellene, ami a legjobban hiányzik, ami a legszűkebb keresztmetszet, és amire csak a műszaki, közgazdasági értelmiség képes...” Miben kell tehát a legsürgősebben változtatni? Mindenekelőtt mobilabb, célszerűbb struktúrát kell kialakítani a kutatás-fejlesztésben, olyat, amiben — egyenként is erősödve — a kutatói és a vállalati bázis együttműködhet, megfelelő érdekeltség alapján. Elengedhetetlen továbbá a korszerű szervezetfejlesztés, mert mindaz, amit akarunk, csak rugalmas, a műszaki fejlesztést a szervezetivel, az üzem- és .munkaszervezéssel is összehangoló struktúrákban lehetséges. Végül, de nem utolsósorban: olyan belső mechaniizmusoikiat kell kialakítani.' működtetni, amelyek — végre — nem bénítják a kezdeményezést, ellenkezőleg: bontják. puhítják a döntést, változást lassító hierarchiát. Más szóval: ahhoz, rogy haladhassunk, hogy egyáltalán estélyünk legyen az utolérésre. a legfőbb segítség a kreatív, alkotó munka áttörő hatása. Mindenekelőtt ez elől kell elhárítani... azt a néhány akadályt. Varga János Kis cigaretta... Á „kis cigarett”, bármily „valódi, finom”, immár nem ígér busás profitot a nyugati országokban. Az egészség- ügyi minisztériumok, társadalmi szervezetek dohányzás-ellenes kampányai, sőt, a tüdőrákban megbetegedett dohányosok által benyújtott mind több bírósági kereset elől a nagy nyugati dohánygyárak a fellendülő fejlődő piacokra menekülnek. Miközben a cigarettafogyasztás stagnál, vagy éppen csökken a legtöbb fejlett ipari országban, a fejlődő világ szegény országaiban egyre többet füstölnek. Indonéziában például a hetvenes évek elejétől a nyolcvanas évek elejéig megnégyszereződött az egy főre jutó cigarettafogyasztás egy ENSZ-tanúlmány szerint. Kenyában évente 8 százalékkal növekszik a cigarettagyártás, de messze nem tart lépést a kereslet növekedésével. A fejlődő országok többségében ennél sokkal kisebb ütemben bővül a termelés — bár még mindig jobban, mint az Egyesült Államokban, vagy Európában —, úgyhogy a nagy nyugati gyártóknak jók az exportesélyeik. A fejlődő piacokon a cigarettagyárak nem ütköznek olyan korlátozásokba, mint a nyugati államokban, ahol általában már szabályozzák a cigarettareklámot, a dobozon pedig figyelmeztetni kell a dohányzás ártalmaira. Sőt, a fejlődő országokban a kormányok jelentős adóbevételre tesznek szert a forgalomból. Brazíliában például a cigaretta kiskereskedelmi árából 75 százalék a költségvetést megillető adó, ez havonta 100 millió dollárnak megfelelő bevételt hoz. Noha ez a világ szegényebbik fele, immár a fejlődő országokban vásárolják meg a világon eladott 200 milliárd dollár értékű cigaretta egy- harmadát. 1984-ben például az Egyesült Államokban, Nagy-Britanniábian, Franciaországban, vagy az NSZK- ban már számottevően kevesebbet füstöltek el, mint 1979-ben, ám eközben az afrikai földrészen 17 százalékkal ugrott meg a fogyasztás. A kuvaiti hírügynökség elemzése szerint a növekedésért a nyugati társaságok sokmillió dolláros reklám- kampányai is felelősek, amelyek a nyugati cigarettát, mint valami „fejlett” életvezetési modell részét kínálják a fejlődő országokban. Késze van a folyamatban a nők lassú emancipációjának is: mind több nő tekinti fel- szabadulása jelének a dohányzást, éppúgy, mint az európai országokban a húszas években. Csak nagyon kevés fejlődő országban tilos a dohányzás a buszon, vagy a színházban. A. /. Six:
