Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-17 / 166. szám

4 Somogyi Néplap , 1985. július 17., szerda Egy vizsgálat tanulságai Hogyan tovább, üzemmérnökök? Ipari robotok G^yonciyosrol- a Mikroelektronikai Vállalat gyöngyösi gyárában 1978 óta készülnek ipari robotok. A pneumatikus vezérlésű szerkezeteket ma már az elektronikus váltotta fel, amelynek alkatrészei is itt készülnek. Az ipar számos területén használt berendezésekből az idén készül el a nyolcszázadik. A gyöngyösiek a hazai igények kielégítése mellett a szocialista országokba is exportálnak r Újra várható a Tünde üzenete Újra várják a Kozmosz­ban keringő Vega űrszon­dák fedélzetén levő magyar találmányé műszerek jelzé­seit a Központi Fizikai Ku­tató Intézetben — mondotta Szegő Károly, a KFKI Ré­szecske- és Magfizikai Ku­tató Intézetének tudomá­nyos igazgatója. — A Szov­jetunióban az űrszondák irányítóközpontjában ugyan­is hamarosan ismét bekap­csolják a Vénusz bolygó és a Ha]ley-üstökös megfigye­lésére tavaly decemberben felbocsátott két űrszonda műszereit. Ezeket ez év jú­niusában, amikor a Vega űrszondák a Vénusz közelé­be érkeztek, kikapcsolták, hogy a fedélzeti energiával a Vénuszt vizsgáló eszkö­zöket lássák el, amelyek jú­nius 11-én és 15-én „telje­sítették” rendeltetésüket. A szondákról leválasztott lég­gömbök — szovjet és fran­cia kutatók együttműködé­sének termékei — a Vénusz légkörében sodródtak, mi­közben műszereik mérték a Vénusz körüli levegő áram­lását, szélviszonyait. Két na­pon át sugároztak informá­ciót a világ 11 nagy ráidó- teleszkópjának. A szondákról leválasztott más eszközök leszálltak, a bolygóra, útközben elemez­ték azoknak a közegeknek a kémiai összetételét, amelye­ken áthaladtak, azután ta­lajmintákat „vettek” a Vé­nusz felületéről. Tudomá­nyos információikat a to­vábbrepülő szondák. felerő­sítették és a Földre sugá­rozták csaknem 30 percen át. A KFKI kutatói jelen voltak a szovjet űrkutatási intézetben, amikor ezek a jelzések megérkeztek. Egyéb­ként a ballonokon elhelye­zett speciális hullámhosszon sugárzó rádióadó közvetíté­sével pontosan megfigyel­hették a léggömbök mozgá­sát. A kutatók első megállapí­tása: igazolódott az a ko­rábbi vélemény, hogy a Vé­nusz légköre sokkal gyor­sabban áramlik, mint az a bolygó forgásából következ­ne. Remélhető, hogy miután tüzetesen elemzik a rendel­kezésükre álló sok adatot, megtudhatják, mi okozza ezt a különös jelenséget. A Vega szondák pályáját ebben az időszakban módo­sították azért, hogy azok 1986 március elején minél jobban megközelíthessék a Halley-üstököst. Ez év jú­lius végétől ismét ellenőriz­hetik az űrszondák vala­mennyi fedélzeti -műszeré­nek, köztük azoknak a mű­ködését, amelyeket magyar szakemberek — főleg a KFKI kutatóinak — - közre­működésével fejlesztettek ki. Az egyik ilyen eszköz a mikro-számítógépes tévé- rendszer, amely felderíti és automatikusan követi a Halley-üstököst, felvétele­ket készít róla, és azokat a földi vevőállomásokra to­vábbítja majd. A másik műszer a Tünde magyar— szovjet—NSZK-beli produk­ció. Rendeltetése: az üstö­kösből származó ionok érzé­Magyar műszerek az űrben kelése és energiaeloszlásá- nak meghatározása, a koz­mikus sugárzás regisztrálá­sa. A Plazmag nevű Spektro­meter detektorait szovjet, elektronikus egységét ma­gyar szakemberek készítet­ték. Ennek érzékelői a Nap­ra és az üstökösre néznek, mérési adataik révén tanul­mányozhatók majd az üstö­kösmag illékony komponen­seinek kémiai csszetévői és az üstökös légkörében — a kómában — lejátszódó ké­miai folyamatok. A mérési adatokat 20—25 naponként juttatják a Földre a szovjet intézeteknek, azok pedig az együttműködőknek, köztük a KFKI-nak. A Vega űrszondák adatai­nak hasznosítása révén irá­nyíthatják a nyugat-európai országok hasonló rendelteté­sű Giotto nevű űrszondáját, pontosan az üstkökös mag­jához. A Giottót július 2-án bocsátották fel Dél-Ameri- kában, a francia guayanai Kourouban. A Vega és a Giotto program résztvevői rendszeresen együttműköd­nek. A KFKI szakemberei részt vettek e szonda tele­víziós rendszere software- ének elkészítésében és — az Európai Űrügynökség meghívására — a szonda felbocsátásánál. Hazánkban a legkülönbö­zőbb vállalatoknál. üze­meknél összesen mintegy 130—140 ezer mérnök dol­gozik. Munkájuk több szem­pontból sem közömbös: ők az innovációk kezdeménye­zői. megvalósítói: ha üzem­mérnökök, akkor többnyire közvetlen termelésirányí­tók: mind a közvetlen, mind a távlati műszaki megoldá­sokat ők közvetítik a fel­sőbb vállalati—üzemi veze­tés és a fizikai munkások között. A pécsi Pollaok Mihály Műszaki Főiskolán végzett üzemmérnökök elhelyezke­désével és érvényesülésével kapcsolatos szociológiai ku­tatások újabb szakasza zá­rult le a közelmúltban: el­készült az ÉVM egy na­gyobb vizsgálat-sorozata keretében — „Az üzemmér­nök-probléma néhány terü­leti, karrier és továbbkép­zési mozzanata” c. kutatási jelentés. A három részből álló tanulmány alapos és részletes ismertetésére nincs mód, néhány fontosabb, gya­korlati vonatkozását azon­ban igyekszünk kiemelni, hozzáfűzve Kovács Árpád szociológus és Kucsera Gyu­la témavezető (mindketten a PMMF munkatársai) vé­leményét. Honnan hová? A rekrutáoió és a kibocsá­tás jellemző vonásait elem­ző rész legfontosabb meg­állapítása, hogy a beiskolá­zás, majd az elhelyezkedés nem segíti elő részint az ország városai és falvai, ré­szint az eléggé különböző fejlettségű területi egységeik közti jelentős különbségek csökkenését. A PMMF hall­gatóinak mintegy az egyhar- madát Pécs, Baranya megye és Budapest adja, sokan jön­nek a szomszédos dunántúli, illetve alföldi megyékből, de nagyon kevés hallgató ér­kezik kistélepülésébről, fal­vakból, illetve a legkevésbé fejlett tiszántúli megyékből. Ez azért fontos, mert a kül­dő hely többnyire „fogadó” is. — Mindez egyúttal rész­ben kifejezi, résziben tovább súlyosbítja a különböző ÉVM-vállalatok műszaki ezínvonala és fejlettsége közti különbségeket is — mondja Kucsera Gyula. — E különbségek igen nagyok: vannak cégek, ahal arány­talanul sok, másutt viszont aggasztóan kevés a felsőfo­kú műszáki szakember. Ahol kevesen vannák, vagy kevés a gép, és akkor nem ad munkát, vagy sok, és akkor nem tudják ellátni. Mindkettő többszörös, káros feszültségek forrása. Így nem vonzó, tehát a mi di­ákjaink megint csak nem oda mennek. Üzemen belül és kivül Több vizsgálat eredmé­nyét hasonlítja össze a ta­nulmány következő részében az okleveles mérnökök és üzemmérnökök pálya­elemzése. Több mint ezer- ötszáz, az építőipar külön­böző nagyüzemeiben, ága­zataiban — köztük a Dél­épnél, a BCM-inél, a BÉV- nél, a DTV-mél — dolgozó mérnökök, köztük a főisko­la volt hallgatóinak nálya- kép-elemzése és véleménye alapján arra a következte­tésre jut, „van alapja an­nak a közgondolkodásban egyre inkább megnyilvánu­ló vélekedésnek, hogy nem kifizetődő a tanulás.” Miért nem? Ment „a ma­gasabb iskolai végzettségnek nincs hatása a keresetre”, tekintve, hogy a bér első­sorban két dologtól függ: a szolgálati időtől és a vezető pozíciótól. Ezt igazolja az okleveles és az üzemmérnö­kök pályaképének — szigo­rúan tényekre támaszkodó — összevetése is: a tovább­tanuló, alaposabban képzett okleveles mérnökök (azonos indulási feltételek mellett) csak negyven éves koruk után érik utol az üzemmér­nököket, részben mert utób­biak hamarabb indulnak, részben pedig, mert a ter­melésirányítás napi felada­tait a cégék jóval többre értékelik, mint az okleveles mérnökök megalapozottabb, hosszabb távra szóló, inno­vatív munkáját. Egy "folyamatszervező, ok­leveles mérnök véleménye: „Sok a fiatal mérnök, ezért a nagyvállalatok pazarlóan bánnák a diplomásokkal, így a gyakorlatban eltűnik a képzettségükben meglévő különbség. Az elvégzett munkához képest a kapott bér még magas is. Ügy tű­nik, könnyebben kap az em­ber bért, mint munkát...” Kovács Árpád kiegészíté­sei : — Társadalmi méreteik­ben a parasztság már • a hatvanas évektől, a fizikai munkásság pedig a hetve­nes évektől egyre inkább üzemen, vállalaton kívül is keresi az érvényesülés lehe­tőségeit. Ez eleinte nem érintette az üzemmérnökö­ket. mert kevés volt belő­lük. A nyolcvanas évektől kezdve azonban az úgyne­vezett kettős munkaerőér- tékesíitési stratégia köztük is kialakult, mert számuk nőtt, a betölthető álláshe­lyeké viszont egyre csök­kent, továbbá mert a lakás­szerzés, a pályakezdés egyre több nehézséget okozott. Ma már az összes üzemmérnök­nek csaknem a fele 30 éven aluli — a jelzett gondok­kal ... Diplomát — gyakorlatra! Részben ezzel is magya­rázható a mérnök-tovább- kénzésben . résztvevők szá­mának ugrásszerű csökke­nése 1980—81-től „egy olyan időszakban, amikor a mű­szaki fejlesztés igényét hangsúlyozottan, első helyen hirdette az ország politikai, állami és tudományos veze­tése ... Mivel egy adott ter­mékben nem látszik reáli­san a munkaerő értéke, és ez a magasabb kvalifikáció rovására fokozottabban je- lentkezik, ezért, a munka­vállaló diplomás szaktudá­sának általnos gyarapításá­ban közvetlenül nem érde­kelt, hanem anyagi gondjai­nak enyhítésére sokszor a széllemi prostitúciót vagy a fizikai munkát kénytelen választani.”. Az utóbbi évek látványos megtakarításai ugyancsak háttérbe szorítot­ták az úgynevezett informá­ciós beruházásokat. Ám egy­úttal a továbbképzéseken is változtatni kell: több gyakorlati ismeretre, tény­leges szakmai vitára, konk­rét tapasztalatcserére len­ne szükség. Mi a megoldás? Kucsera Gyula: — Alap­vető fordulatot csak a mun­kaerő értékének az idei sza­bályozóváltozásokkal is cél­zott, jelentős növekedése hozhat. Vagyis ha a cégek valóban meggondolják, mi­lyen feladatokra vesznek fel mérnököt vagy üzemmérnö­köt. Szakítani kellene a mérnöki munka misztifiká­lásával is: számos ország­ban a legtöbb mérnök ke­reskedő, ügyintéző vagy üz­letvezető — ha értelmét lát­ja ennek, és megfizetik. Persze, a főiskolai képzés — és különösen a mérnök­továbbképzés ■*«- nem vár­hatja ölhetett kézzel, míg mindez megvalósul és a fel­sőoktatásra „hatni kezd”. Az alapképzésben például hosszabb, szakaszos, megha­tározott tevékenységhez jo­gosítványt . kellő gyakorlat nyomán adó formákra len­ne szükség, a továbbképzé­sekben pedig arra. hogy konkrét műszáki fejlesztés megvalósításához kapcsolód­jon a szaküzemmémöki képzettség. Vagyis oklevelet nem pusztán elvont ismere­tek vagy rutin, hanem tény­leges kutatás, megvalósított fejlesztés után: kipróbáltan kelljen és lehessen adni. Varga János Hattyúdal 42. — Igen. Ugyanéttől a női hangtól. Töltöttem magamnak egy pohár whiskyt. Egy hajításra kiittam'. — És magának mit kall tennie az akció után? — Nekem semmit. Ő fog fölhívni telefonon'. — Mikor? — Este nyölekor. — Hol? — A lakásomon. 'Ben- Hartley fájdalmas arccal ta­pogatta csuklóját. — Azt hi­szem, eltörött — mondta. — Nyugodjon meg, elvi­szem egy kórházba. De előt­te meghallgatjuk azt a bizo­nyos telefont. — Agyamban lázasan keringtek a gondo­latok. Lassan Ben Hartleyra pillantottam: — Mikor ke­rült kapcsolatba Thamsonék- kai? — kérdeztem tőle. — Talán két hete. Fölhí­vott ez a bizonyos nő, és közölte, hogy tud néhány dolgomról. Kábítószer élvezés és betöréses . lopás. Valóban precíz listát készített. Ezután megkérdeztem, hogy mit akar tőlem. Apró szívességeket kért; néhányszor át kellett vennem egy-egy táskát, s egy-két napig őrizni. Aztán egyszer csa'k azt kérte, hogy öljem meg Angéla Bretallt, még aznap éjszaka ... Azt ’s megmondta, hogy miért... — Maga pedig megtette. — Nem volt más válasz­tásom — mondta kényszere­detten. — Ha beköpnek, leg­alább tíz évet sózhatták vol­na a nyakamba. Aztán mondott még né­hány különös dolgot. Végül beültünk az autómba, és el­indultunk Ben Hartley Iáká­sa felé. Eléggé lepusztult kégli volt, azt hiszem, egy jobb érzésű ember képtelen lenne két napnál tovább tartózkodni ilyen helyiségben. ■Pontban nyolc órakor megcsörrent a telefon: Szo­rosan Ben' Hartley mellé áll­tam, pisztolyom csövét a mellének szegezvén. Fájdal­mas arccal nyúlt a telefon után. Amikor fölemelte, a fülemét én is. a kagylóhoz szorítottam. — Sikerült, Hartley? — kérdezte a női hang. — Igen válaszolta Hartley. — Minden a legnagyobb rendben ment. — Jól van. Látja, okos fiú maga, Hartley — közölte még a nő, aztán megszakadt a vonal. A hangot azonnal felis­mertem, de nem akartam hinni a fülemnek. — Nem, ez lehetetlen ’ — motyogtam magamban, és le kellett ülnöm, hogy el ne vágódjak. Aztán lassan megvilágo­sodott előttem minden. B en Hartley t elv ittam a városi- koriházba. Az orvos­nak megmutattam a rendőr- igazolviányomat, és megkér­tem, hogy másnap délig kü­lönös tekintettel vigyázzanak a madárkára. Aztán visszahajtottam a szállodába, de mondanom se kell, hogy nem tudtam le­hunyni a szemem egész éj­szaka. A közterületfelügyelők ellenőriznek Rendet tesznek a kaposvári temetőkben 32. Másnap pucoba vágtam magam, és délelőtt tíz óra­kor benyitottam a kapitány szobájába. A kapitány megdöbbenve nézett rám. — Mr. Wittgen, maga úgy néz ki, mintha két napja le sem hunyta volna a szemét. — Van benne valami — válaszoltam, és stuklkeremet rendőr igazolványommal együtt az asztalára tettem. — Azt hiszem, lezárhatjuk a Thomson-ügyet. — Gratulálok — állt fel az íróasztala mellől, s egy mosoly kíséretében megkér­dezte: — Mikor sikerült el­kapnia? — Néhány perc múlva, ka­pitány — mondtam. Nem kis erőfeszítésembe került, hogy nyitva tudtam tartani a szemem. — Idehívtam Brook hadnagyot, Bradleyt, Ruth Neilt és Max feleségét, Lilit. — Ennyien lennének a dologban? — kérdezte el­hűlve. (Folytatjuk.) Panasz panaszt követett a két kaposvári temetőben tapasztalható kegyeletsértő cselekmények miatt az utób­bi időben. Eltűnik a friss virág a sírokról, sőt már sírkövet, -keretet, virágtartót is elvisznek. Jogos az észrevétel, hogy miért vannak a temetők éj­jel-nappal tárva-nyitva? Az igazsághoz tartozik azonban, hogy a virágcsokrok többsé­ge fényes nappal tűnik el a sírokról. Az emberek joggal kérik: a temetőben legyen nyugalom. Felháborító, hogy az utakon kutyákat sétáltat­nak, szabadon motorozhat­nak, autózhatnak, büntetés, nélkül letördelhetik a hárs­favirágot, az ágakat. Nemcsak a látogatóknak van panaszuk: a temetkezé­si vállalat gondja is meg­nőtt az elszaporodott ron­gálások; és szemetelések miatt. A kialakult helyzet tart­hatatlansága miatt szigorú intézkedéseket határoztak el. Egy fő- és egy gyalogos bejárat lesz a két temető­ben : a Keletibe a Mező Im­re útról, illetve a Hősök templománál, a Nyugati te­metőbe a Kanizsai út felől, illetve a sorompónál. Min­den más bejáratat beépít a temetkezési vállalat. Fel­iratokon tájékoztatnak a nyitvatartásról és gondos­kodnak a kapuk nyitásáról és zárásáról. Később portás- szolgálat is lesz a főbejára­toknál. A rendőrség a jövőben gyakrabban ellenőrzi a két temetőt, s a városi tanács közterület-felügyelete szin­tén kiterjeszti a járőrözést oda is. Még az idén tanács- rendelet készül a temetők rendjéről: ez jogi eszközö­ket ad a végleges rendcsi­náláshoz. L. G. A. I. Six:

Next

/
Oldalképek
Tartalom