Somogyi Néplap, 1985. július (41. évfolyam, 152-178. szám)
1985-07-17 / 166. szám
1985. július 17., szerda Somogyi Néplap A MŰEMLÉKVÉDŐ Beszélgetés a 75 éves Dercsényi Dezsővel előadásoknak is helye van itt, mivel egy fesztivál kiváló alkalom a kísérletezésre. A rendezvénysorozat további fejlesztését tervezik, új létesítményekre is szükség lesz. Ezzel kapcsolatiban — rossz- nyelvek szerint — biztató jel, hogy Menotti fia hamarosan megnősül — Rocke- feller-lány lesz a félesége. Nagyarányú építkezés kezdődött tavaly a pécsi körzeti televízió Sörház utcai székházénak belső területein. A telekrészen álló volt bölcsődét némi bővítéssel kétszintes, új szerkesztőségi tömbbé alakítják át. Ha elkészül — várhatóan ez év dolgokat, mint ahogy annak idején én láttam. Néha csak apró nüanszokról van szó. — Éveken át tanított is .. . — Gerevich Tibor hívott meg először, hogy tartsak előadásokat kedvenc témáimról, igaz, akkor ellenszolgáltatás nélkül. amolyan szemináriumi előadóként. Nekem ez akkor megtiszteltetés volt. Csak később lettem magántanárrá, így kerültem kapcsolatba a fiatalokkal, s kedvéltettem meg velük e témákat. Min• dig a középkori, magyar művészettörténetről adtam elő. Szerettem tanítani. — Az igazi területe azonban a műemlékvédelem. — Ez így van valóban ... A műemlékvédelem egyre inkább előtétbe került, és ez lett az én igazi területem. Amikor 1949-ben megalakult a Múzeumok és Műemlékek Országos Központja, a mi feladatunk lett a háború utáni Magyarország műemlékeinek felmérése, feltárása, helyreállítása. Ez bizony nem ment könnyen. Csak 1957-től fogva sikerült sínre tennünk a dolgokat. — Mi volt az alapelv a műemlékek helyreállításánál? — Az, hogy a műemlék helyreállításának tudományosan megalapozottnak kell lennie. A hazai műemlékvédelemnek az volt az erőssége, hogy igyekeztünk megőrizni az emlékekben rejlő eredetiséget, hitelességet. — Milyen a magyar műemlékvédelem híre a nagyvilágban? — Tagadhatatlanul jó hírünk van, s egyre többen veszik át módszerünket. Az 1964-ben megalakult nemzetközi szervezetnek. az ICOMOS-nak mi is tagjai lettünk, s mi is elfogadtuk a velencei kartát. A végrehajtó bizottságban én képviseltem tizenhárom éven át Magyarországot. A franciáknál kezdeményezett város helyreállítási törvényt — mely csodálatos konstrukció volt — a mi építésügyi törvényünk követte: védelem alá helyeztünk húszegynéhány várost, sőt öt falut is. Jelentős korszaka következett a műemlékvédelemnek. Olyan kultúrpolitikát eredményezett, amelyet alig lehetséges kellő módon értékeim. Történelmi múltúnkat és értékeinket védelmeztük. Egyúttal kialakult műemlékvédelmi koncepciónk is: a műemlékvédelem és a városrendezés szorosan összefüggenek egymással, célt és rendeltetést igyekeztünk adni. A védett műemléknek szorosan bele kell illeszkednie a város életébe. Ennek eredményeként kapta meg Sopron a műemléki Európa-díjat. — Dercsiényi Dezső doktor számos magas díj és más kitüntetések,- így a Herder- és a Kossuth-díjak elnyerése után ment nyugdíjba. Ez végleges visszavonulást jelent? — Egy évtizede már, hogy nyugdíjba mentem, de azért kétnaponként most is feljárok régi munkahelyemre, s ha netán tanácsot kérnek tőlem ... Amennyire lehetséges, folytatom tudományos munkámat. Sokat persze már nem vállalhatok, fizikailag nem bírnám. A publicisztika ma 4s érdekel, rendkívül fontosnak tartom az írást, mert.. az embereket nem lehet másként meggyőzni. — A „műemlékvédő” évtizedek távlatában ma hogyan értékeli életpályáját, az elvégzett munka eredményességét? — Nem könnyű az eredményeket megfogalmazni... A műemlékvédelemnek is a való élethez kell kapcsolódnia. Persze nem mindent si- tkerült megmenteni. Sokmindent lebontottak. Mégis azt kell mondanom, több volt az érdemi lépés, mint a kudarc. Valamit sikerült elfogadtatnunk az országgal, s az eredmények mögött tömegbázis áll. Ma országunkban mindenki szívesen védelmezi a műemlékeket — kivéve a saját használatban vagy tulajdonban lévőt... Szémann Béla Bővítik a pécsi tévéstúdiót vegén — oda költözik a stúdió központja, s így körülbelül a kétszeresére bővül a szerkesztőség jelenlegi alapterülete. Átköltözik valamennyi szerkesztőségi részleg és a stúdióvezetőség is. A mostani épületekben csak a stúdió köré csoportosuló műszaki és egyéb kiszolgáló részlegek maradnak (operatőrök. raktárak, szalag- és filmtárak, vágószoba, műszaki karbantartó részlegek stb.). Az új szerkesztőségi tömbnek reprezentatív főbejárata lesz, tágas parkolóhellyel. Ezt várhatóan 1986- ban, Pécs ott húzódó északi érintő útiéval egyidőben álakítják ki. JÚLIUS 18-21. Debreceni dzsessznapok Az idén július 18. és 21. között rendezi meg a Magyar Rádió és a helyi Kölcsey Ferenc Művelődési Központ a dzsessz legrangosabb hazai fesztiválját, a Debreceni Dzsessznapokat. A hazaiakat többek között Pege Aladár, a debreceni ütőhangszer-együttes, a Gonda—Pleszkán—Darvas trió képviseli, a külföldi muzsikusok közül a Joe Sashse kvartett (NDK), Josef Zawihul (USA), a Swing Session (Lengyelország), a Periömäki kvartett (Finnország), a Maö együttes (NSZK), és Larry Coryiell (USA) lép közönség elé. Spoletói fesztivál Vasárnap este a hagyományos szabadtéri koncerttel — amelyen a Milánói Scala zenékara Mendelssohn Reformáció-szimfóniáját és Brahms 4. szimfóniáját adta elő — befejeződött az idei spoletói „Két világ fesztivál”-ja. A több mint két hétig tartó rendezvénysorozaton, melynek főigazgatója a világhírű olasz zeneszerző, Giancarlo Menotti, 152 előadást láthattak a nézők a legkülönbözőbb műfajokban. A „Két világ” ezúttal gyakorlatilag „Három világ” volt, mivel Európából, Ázsiából és az amerikai kontinensről egyaránt érkeztek művészek. Az idén különösen sok tánc- és balett-együttes szerepelt. Fellépett és fergeteges sikert aratott a szovjet Mojszejev-együttes, a kanadai Nagy balett (amelynek alapítói szintén orosz származásúak voltak), a Nankin- gi opera „Fehér kígyó” című táncjátékával. Nyomasztó perceket szerzett a közönségnek a japán Biakko-sa tánc- együttes, amely az ősi japán tánchagyományokat és a modem nyugati mozgásszínházak elemeit vegyíti butotánc- ban, az emberi testnék a kegyetlenségig való kitárulkozásával. Ugyancsak lelkes ünneplésben részesítették Maria de Avila spanyol nemzeti balettegyüttesét, amely többek között Medea kétezeréves történetét dolgozta fel igazi spanyol hévvel és drámaisággal, amely, sosem csúszott át a felszínes folklórba. Több operabemutatóra is sor került, ezek meglehetősen sok vitát váltottak ki. Ennek immár hagyománya van, korábban itt kísérletezett Ken Rüssel előbb a „Pillangókisasszony”, majd a „Bohémélet” modernizálásával. Ezúttal ismét Puccini volt az „áldozat”: a „Nyugat lányá”-t valamiféle vadnyugati kuplerájba helyezte el Bruce Beresford ausztrál rendező. „Lőjj etek néha a rendezőkre is” — írta ezzel kapcsolatban az egyik olasz hetilap. Nem aratott sikert Piasielio „Sevillai borbély”- ánák felelevenítése sem: egy több mint 150 éves vígoperát akartak f eltámasztani, de csak romantikus nosztalgia lett belőle. A prózai előadások sok érdekességet kínáltak. Előadták Brecht átiratában Marlowe „II. Eduárd”-ját a spanyol Luis Pasqual rendezésében. Nagy visszhangot váltott ki Roger Vitrac francia szürrealista író 1929-ben írt „Gyermekek hátaimon” című darabjának bemutatója. A fantasztikus díszletek, amelyből minden néző mást vehetett ki Magritte művészetét idézték. A kilencéves címszereplőt — igen meggyőzően alakította az 50 éves Umberto Orsini: képes volt elhitetni, hogy ő az a vásott kölyök, aki lerombolja a felnőttek világát. A mai olasz irodalmat rangos alkotók képviselték: bemutatták Leonardo Sciascia,' Natalia Ginzburg, és Alberto Mora- via egyfelvonásosait. Nehéz már most mérleget készíteni a 28. spoletói fesztiválról. A 74 éves Menotti szerint a kevésbé sikeres Dercsényi Dezső művészettörténész, a középkori magyar művészet és műemlékek jeles szakértője és védelmezője most tölti be hetvenötödiik életévét. Ebből az alkalomból kerestük fel, s beszélgettünk vele életpályájáról. — A harmincas években, miután ledoktoráltam régészetből, magyar irodalomból és művészettörténetből, állás után kezdtem keresgélni, de persze nem találtam — emlékezik vissza a múltra Dercsényi Dezső. — Végül a Széchenyi Könyvtárban kaptam némi lehetőséget, igaz, az sem volt állás. Az 1934-es év a nagy váltás időszaka volt. akkor alakult át a Műemlékek Országos Bizottsága, melynek Gerevich Tibor lett az elnöke. Ő maga köré gyűjtött egy sor kitűnő embert. S a bátor embert a szerencse is kíséri, akkor kezdődtek el az esztergomi palota, a székesfehérvári bazilika, a szombathélyi császári palota és más műemlékek ásatásai. s ezek egy sereg leletet hoztak felszínre. Bizonyítanunk lehetett a védelem új módszerét. így kerültem magam is ebbe a hivatalba, és bármily furcsa is, attól fogva mindig: a műemlékvédelemmel foglalkoztam. — Mi volt áz első jelentős munkája? — A székesfehérvári bazilika, amely sokaknak csalódást okozott, hiszen alig találtunk valamint. Mindössze romkert lett belőle és kőtár. Engem azonban kezdettől fogva ezek a kőfa- ragványok érdekeltek. Erről is íntam meg első munkáimat. — Könyvei, publikációi, tanulmányai a középkorhoz kötődnek. A sok közül melyik volt.a legkedvesebb? — Árpád-kori anyagokkal foglalkoztam később is. A szorosabban vett. tudományos érdeklődésem megmaradt a középkornál. Nagy Lajos és kora című könyvem annak idején (1941-ben adták ki). 8000 példányban jelent meg, ez igen nagy szám volt. Ez a könyv sok örömet szerzett nekem, még ma is használják, bár ma már sokmiindent másként látnak. Mégis azt keli mondanom, mindig az a legkedvesebb. amivel éppen foglalkozom. — A művészettörténésznem is szembe kell néznie tévedéseivel? — Nem is annyira szakmai tévedések ezek. Egyszerűen eljött egy korszak, amikor iobban ítéliik meg a Vakációs kultúra Ha nyár van, akkor vakáció van — mondhatnánk némi túlzással. Ám nem szabad megfeledkeznünk azokról sem. akik a rekkenő hőségben is ugyanúgy dolgoznak, mint egész évben teszik. A kánikula sok szakma számára többlet feladatokat jelent, s nem önfeledt szórakozást. Sok esetben adódik ez abból is, hogy a munkatárs szabadságát tölti, így az ő területét is el kell látni valakinek. Tapasztaljuk ezt hivatalokban, orvosnál, szervizben, helyettesítik kedvenc fodrászunkat, iskolás arcú lányok szolgálnak föl a közértben, tehát az az érzésünk, hogy valahogy minden kissé ideiglenes lett a nyári hónapokban. Szemléletesen példázza ezt az ideiglenességet a közművelődési intézmények nyári munkája is. Alapos kutatómunkára van szükség ahhoz, hogy a Hétvégi tájoló rovatunk összeállításakor színvonalas, „egész éves mérőével” mérve is elfogadható ■ rendezvényt találjunk. Az már természetes, hogy az egyes programok előfordulá- 'si helye szinte kivétel nélkül a Balaton és környéke, hiszen ilyenkor nemcsak az ország lélekszámának jelentős hányadát' fogadja be a tópart, hanem szép számmal érkeznek (szerencsére) messzibb vidékekről is. Azon sem csodálkozhatunk hát, ha az itt rendezett kulturális események — bármennyire is akadnának közművelődési szakemberek, .akik vitatnák ezt az álláspontot — jócskán nyereségérdekeltek. És mert a bevétel a legfontosabb, ettől kissé könnyebbre is. sikerednek az egyes programok. Régi közhely azonban, hogy a Balaton-parton mindenre van vevő. Biztosak lehetünk azonban abban, hogy a nyári színházi előadások. tárlatok, koncértek iránti nagy érdeklődés nem ennek a „minden mindegynek” a jegyében született. Ügy gondolom, hogy akkor iárunk közel az igazsághoz, ha azt mondjuk: akiknek életszemléletéhez a magasabb kultúra szintjén megfogalmazott gondolatok állnak közel, azok a nyár okán s©m tesznek nagy engedményeket. Nem arról .van szó, hogy esetenként nem láthatjuk a komolyzenét kedvelőt könriyűzenei koncerten, vagy alkalmilag összetákolt ‘ . hakniműsoron, ha megmarad egy "bizonyos színvonal iránti igény. Tisztelem azokat a vakációzó- kat, akik szabadságuk alatt is az értékeset keresik, de mégjóbban azokat a közművelődési intézményeket, ahol a szervezők felnőtteknek tekintik a közönséget, és nem engedik, hogy habkönnyűvé váljék a nyári szezon. Természetesen ez nem egy népművelői akarattól függő állapot. Az is nyilvánvaló, hogy ahol általános hagyomány a nívöttan, színvonal nélküli • programok szervezése, ott nem lehet, sőt nem is szabad éppen az uborka- szezonban változtatni. Ahol azonban évek hosszú soráin át magas nívójú kulturális munka folyt, a közönség megszokta, hogy színvonalas előadásokat lát. ott nem ijednek meg a szervezők az átmeneti holtszezontól sem. Ahhoz azonban, hogy a ya- kációs kultúra megszűnjék más lenni, évközi szemlélet- változásnak kell bekövetkezni. És így beszélhetünk majd kulturális vakációról. Varga István ZSOLNAY PORCELÁN Harmincmilliós beruházás segítségével termékszerkezetváltás történt a pécsi Zsolnay Porcelángyárban, s így két és félszeresére nő a termelés. Mintegy 45 milliós hasznot várnak ettől az évtől. Az új, modern nyugatnémet égetőkemencékkel, a jobb masszakészitővel, valamint a dolgozók szakmai átképzésével 60 milliós termelést terveznek. A mennyiségi és minőségi növekedés jobb lehetőségeket ad a hazai és külföldi vásárlói igények kielégítésére. (MTI-fotó: GYAK V.-KS)
