Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-11 / 135. szám

Somogyi Néplap 1985. június 11., kedd Hétfőn kétnapos hivatalos látogatásra a Német Demokratikus Köztársaságba érkezett Laurent Fabius francia miniszterelnök. A kormányfő Erich Honecker, az államtanács elnöke meghívásának tesz eleget. ELISMERÉS A VÁLASZTÁSOK KÖZREMŰKÖDŐINEK Az országgyűlési képviselők és a tanácstagok választása június 8-án, a törvényes előírások meg­tartásával, a szavazásra jogosult állampolgárok nagyfokú aktivitá­sával, kiegyensúlyozott, jó politi­kai légkörben, példás rendben folyt le. A Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa elismerését fejezi ki és kö­szönetét mond a választási el­nökségekben, és a szavazatszedő bizottságokban közreműködő va­lamennyi párttag és pártonkívüli aktivistának, a párt szerveinek és szervezeteinek, a népfront-bi­zottságoknak, a társadalmi szer­vezeteknek, a tanácsok, és más állami szervek dolgozóinak, a képviselő és tanácstag választá­sok zavartalan lebonyolításáért, sikeres és eredményes megszer­vezéséért. Gandhi kSrúion Radzsiiv Gandhi indiai kormányfő franciaországi lá­togatása új ösztönzést adott a két állam kapcsolatának — jelentette ki Laurent Fa- bius francia miniszterelnök, a vasárnap este az indiai vendéggel közösen tartott sajtóértekezleten. A gazdasági egyezmények­ről szólva Gandhi elsősor­ban azt a szerződést emel­te ki, amelyben francia cé­gek részt vállalnak a Gan- gesz folyó megtisztításában. Egyezményt írtak alá arról is, hogy Franciaország hoz­zájárul egy tudományos ku- taltököziponit építéséhez Űj- DeJhiiben. ' Nemcsak gleccserek STOCKHOLM — FÉLIDŐBEN Ülésezik a csehszlovák parlamenf Prágában hétfőn megnyílt a Csehszlovák Szövetségi Gyűlés két házának, a népi kamarának és a nemzeti ka­marájának együttes ülése. A kormány előterjesztését az képviselők megvitatják a kétnapos tanácskozáson a 1984-es költségvetés teljesí­téséről, s határozatot fogad­nak el a pénzügyi év zárá­sáról. Leszerelnek egymillió katonát A kínai kormány úgy dön­tött, hioigy egymillió fővel csökkenti a kínai 'hadsereg létszámát. A hadsereg lét­száma jelenleg körülbelül négymillió • fő. Az egymillió embert az elkövetkezendő 'két évben fogják fokozato­san leszerelni. A döntést Teng Hsziao-ping, a Köz­ponti Katonai Bizottság el­nöke jelentette be a bizott­ság június elején megtar­tott kibővített ülésén, a hírt hétfőn hozták nyilvánosság­ra Pekingiben:. Teng Hsiziaö-ping a bi­zottság ülésén azt mondta, hogy a hadsereg korszerűsí­tése és más munkák köny- nyébfben lesznek elvégezhe­tők, ha a gazdasági élet fejlettebb, az ország pedig erősebb. Épp ezért központi 'kérdés most a gazdasági építőmunka, s Kínának „erős és modern szocialista állammá” változtatása. Kí­nának békés nemzetközi környezetre van szüksége, jelenítette ki Teng Histzao- pin®. Nicaragua adósságai szóló határozattervezetet a kormány nevében Leopold Lér pénzügyminiszter ter­jesztette elő, aki a csehszlo­vák népgazdaság tavalyi tervteljesítési- eredményeit egészében pozitívnak minő­sítette. Csehszlovákiában tavaly 2 százalékkal nőtt az egy főre eső fogyasztás, növekedett az életszínvonal. A lakosság pénzbevételei 2,6 százalékkal Helmut Kohlnak, a Né­met Szövetségi Köztársaság kancellárjának és Csao Ce- jangnak, a Kínai Népköz- társaság miniszterelnökének jelenlétében hétfőn Bonnban a két kormány képviselői jegyzőkönyvet írtak alá a gazdasági együttműködési szerződés meghosszabbításá­ról, és szerződést kötöttek a gazdasági kapcsolatokat hát­ráltató kettős adózás elkerü­léséről. A jegyzőkönyv értelmében az NSZK és Kína 10 évre, 1995-ig hosszabbította mega gazdasági együttműködési szerződést, amelyben szor­galmazták a fejlett techno­lógia, a környezetvédelem, a kis- és középvállalatok terü­letén történő együttműködés fokozását. A két fél abban is megállapodott, hogy a je­lenleg évi 2,2 milliárd dol­lárt kitevő nyugatnémet— kínai kereskedelem nagysá­gát 1990-ig 4 milliárd dollár­ra növelik. Ezen túlmenően a kínai gazdasági miniszterhelyettes és a nyugatnémet atomerő­mű unió (KWU) egyik veze­tője emlékiratot írt alá az atomenergia területén való kooperációróL emelkedtek, és elérték a 403,7 milliárd koronát, az átlagfizetés pedig 2836 koro­na volt. Szociális célokra — nyugdíjaikra, az egészségügy­re, lakásépítésre, kultúrára és sportra — 154,3 miliiár- dot, vagyis az 1983-as esz­tendőhöz viszonyítva 2,9 szá­zalékkal többet költöttek — hangsúlyozta a pénzügymi­niszter előterjesztésében. Az emlékeztető szerint az NSZK kész négy, ezer mega­wattos atomerőmű-blokkot építeni Kínában, amennyi­ben megbízást kap erre. Az okmány tehát nem jelent üz­letkötést, mivel a nyugatné­met iparnak előbb meg kell küzdenie a komoly külföldi konkurenciával. Félúton 1984 januárja — a stockholmi konferencia kezdete — és 1986 novembe­re (a bécsi találkozó kitű­zött kezdési időpontja) kö­zött, egyszerre türelmetlen és bizakodó tanácskozási mérlegek készülnek a svéd fővárosban,-. A főbb állam- csoportok javaslatai elhang­zottak, beható vita folyt a konferencia természetéről és céljairól, kialakultak a kiegyensúlyozottságot bizto­sító munkaszervek. A helsinki folyamatba il­leszkedő madridi találkozó, amely 1983. szeptember 9-én zárult, előírta, hogy a 33 európai állam, valamint az Egyesült Államok és Kana­da részvételiével megtartan­dó stockholmi konferencia „szakaszosan megvalósuló, Új„ hatékony és konkrét lé­péseket tegyen a további előrehaladásira, a bizalom és. a biztonság erősítésében és. a leszerelés érdekében, s ezáltal végrehajtsák és ki­fejezésre juttassák az álla­mok azon kötelességét, hogy egymás közti kapcsolataik­ban tartózkodnak az erő­szaktól és az erőszakkal va­ló fenyegetéstől”. Ahogyan Gertiben nem hajítandó az Egyesült Álla­mok a világűr militarizálá- sának megakadályozáséról tárgyalni, jóllehet a Gromi- ko—Shultz találkozón ebben is megállapodtak, Stock­holmiban az amerikai dele­gáció hónapokon keresztül hallani sem akart az erő­szak. elvetésének megtárgya­lásáról. holott ez egyértel­műen benne van a konfe­rencia mandátumában. Amerikai részről. arra hi­vatkoztak, hogy a nemzet­közi erősizaktétel kizárása szerepel az ENSZ alapokmá­nyában és az 1975-ös Helsin­ki záróokmányban. Nem vet­ték figyelembe, hogy immár nemzetközi jogi erejű köte- lezettségválialásökoak kelle­ne átvenniük az ajánlások helyét, s hogy az erőszak kizárásának rendelkezése az új hadásizati világhely­zetben, s különösen Euró­Nyugat-európai kőrútjának második állomáshelyén, az NSZK-ban tárgyal Csao Ce-jang kínai kormányfő. Képün­kön: a kínai politikus Helmut Kohl kancellárral látható. A tavalyi költségvetésről Csao Ce-jang az NSZK-ban A TÚSZÜGY Nicaragua külföldi adós­ságának átütemezéséről kez­denek tárgyalásoikat a hite­lezőkkel a managuai kor­mány magasrangú tisztség- viselői június 17-én New Yorkban. Joaquim Cuadra, a nica- ragiuai központi bank elnö­ke és William Hupper pénz­ügyminiszter New Yorkba utazik, hogy a Világbank képviselőivel a közép-ame­rikai ország 4 milliárd 300 millió dolláros adósságából esedékes tőke- és kamathá­nyad visszafizetésének át­ütemezéséről tárgyaljon — Jelentették be Managuában. Nicaraguái tervezési mi­nisztérium adatai szerint az országnak 1985-ben tőke- és kamattartozás címén 460 millió dollárt kellene vissza­fizetnie, miközben 550 mil­lió dolláros exportbevételt irányoztak elő. A nicaraguai kormány az 1979-ben megbuktatott So- moza-rendsizertől 453 millió dollár külföldi adósságot örökölt. A Centropress kommentálja A Közel-Kelet változatla­nul világunk egyik vibráló feszültséggóca. A legutóbbi jelentésekből összeálló szo­morú kép megintcsak arról tanúskodik, hogy — nagyon nincs béke a biblikus han­gulatú olajfák alatt. A vi­lág — a libanoni halottak és sebesültek mellett — most elsősorban a túszként elfo­gott finn ENSZ-katonák sor­sáért aggódik. A véres közel-keleti po­rondon már sokfajta gátlás­talan tettre ikerült sor az el­múlt viharos esztendők so­rán, de a világszervezet kék­sisakosai ellen foganatosított „akciók” még itt is új — és gyorsan tegyük hozzá: ag­gasztó — fejleménynek mi­nősül. Maga a történet köz­ismert: Al Kantara térségé­ben az úgynevezett dél-liba­noni hadsereg (izraeli zsold- ban álló alakulat) csellel be­kerítette és elfogta az Uni- fil, a nemzetközi rendfenn­tartó és ellenőrző egység huszonnégy finn nemzetiségű tagját. Kettőt közülük a tá­madók szabadon engedtek, de közölték: a náluk ma­radt huszonkettőt csak ak­kor engedik el, ha az Amal nevű síita szervezet (amely mostanában véres harcot vív palesztin menekülttáborok lakói ellen) elenged tizenegy elfogott, a „dél-libanoni hadsereghez” tartozó milicis- tát. A semleges és világszerte nagy erkölcsi tekintélyt él­vező Finnország katonáinak elfogása világszerte nagy tiltakozást váltott ki, és a jelek szerint Tel-Avivnak is kellemetlen. Az ok nyilván­való. Mivel az egész világ tudja, hogy az Antoine Lo­had által vezetett túszsze­dők egyértelműén izraeli be­folyás, sőt, parancsnokság alatt állnak (mint az AFP francia hírügynökség közöl­te, még Lahadék telefonjait is izraeliek kezelik), érthe­tő, hogy a világ nem a ke­zet, hanem a fejet teszi fe­lelőssé a térségben történte­kért. A felháborító túszügy nem független a dél-libanoni helyzet egészétől. Izrael ugyan kötelezettséget vál­lalt, hogy elhagyja ezt az országrészt (méghozzá jú­nius 6-ig), de az izraeli ka­binet szóvivője külföldi új­ságírók szorongató kérdésé­re kénytelen volt elismerni, hogy „ez eddig nem történt meg”. Ez az állapot nem egyszer Izrael szövetségesei­nek is kínos, és a napokban Samir kormányfő nyugat­európai körútja, Rabin hadügyminiszter pedig wa­shingtoni látogatása során kényszerült némi bizonyít­ványmagyarázatra. Persze nem egyenlő intenzitással: Nyugat-Európában kellemet­lenebb kérdéseket tettek föl Samirnak, mint a Potomac partján Rabinnak ... Mind a túszügy, mmd az izraeli halogató taktika, mind az összlibanoni veszte­séglista (egy hónap alatt 534 halott és 2260 sebesült) gzok hangját erősíti, akik a térség egész, egyre kuszább problémahalmazának rende­zését követelik — egy min­den érdekeltet bevonó nem­zetközi konferencia asztalá­nál. H. E. pára vonatkozóan, korszerű­sítést igényel. James Goodby nagykövet, az amerikai delegáció veze­tője 1984 szeptemberében egy japán lapnak adott in­terjújában úgy látta, hogy Stockholmban kezdenek megjelenni azok a keretek, amelyek között lehetséges megállapodás elérése: egye­síteni kell a katonai erő alkalmazásának elvetéséről szóló javaslatokat, a konkrét bizalomerősítő intézkedé­sekről szóló javaslatokkal. Az 1984. január 24-i NATO-javasiat, amelyet ez élv tavaszán további hat munkaokmánybani konkre­tizáltak, a kontinentális Eu­rópára vonatkoztatva indít­ványozta a fegyveres erők- rő4 azok szervezetéről és elhelyezéséiről szóló infor­mációcserét, a hadgyakorlat tok éves tervének előzetes közlését, az úgynevezett helyőrségen kívüli katonai tevékenységek előrejelzését és olyan arányú ellenőrző intézkedéseket, amelyek — minthogy az Egyesült Álla­mokat nem érintették — sú­lyosan sértették volna az egyenlő biztonság elvét. Stockholmban az amerikai küldöttség engedménynek tünteti föl, hogy hajlandó megismételve látni azokat az ajánlásokat, amelyeket az ENSZ alapokmánya és a Helsinki záróokmány az erő­szak elvetésére vonatkozóan tartalmazott, s amelyek - megismétlését korábban fe­leslegesnek tartotta. Ugyan­akkor a NATO hallani sem akar az atomfegyver eiső- kénti bevetéséről való le­mondásról, a nemzetközi ka­tonai erőszak kötelező erejű kizárásáról. Ami a nagyobb hadgya­korlatok és katonai mozgá­sok kérdését illeti, a NATO a maga oldalán semmiféle „átlátszóságba” nem akar belemenni a légierőt, külö­nösen az anyahajók fedélze­ti atombombázó légierejét illetően, háüatlianul szűkén értelmezi az Európához csat­lakozó tengeri (óceáni) és légiövfezetek kiterjedését, és kizártnak tartja az európai és Európa környéki hadgya­korlatain résztvevő erők és eszközök korlátozását, mivel ez úgymond durva beavat­kozás lenne az atlanti tömb belügyeibe. A stockholmi konferencia nem két katonai-politikai csoportosulás tanácskozása, jóllehet _ a fő katonai erő náluk koncentrálódik. és ők a fő szembenállás megtes­tesítői is. Az európai sem­leges és el nem kötelezett államok igénylik és gyako­rolják a közvetítő szeredet. Hajlanak árra, hogy a nagy­szabású politikai kérdéseket, így az agresszió kizárását meghatározónak tekintsék a katonai enyhülés jövője szempontjából, s hogy a katonai tevékenységek elő­rejelzését, megfigyelését, felügyeletét össze kell kötni a „békés” katonai tevékeny­ségét is korlátozó rendsza­bályokkal. Elsősorban ezért írják itteni kommentátorok, hogy az egész terepet nem borítják éli' a gleccserek, kö­zöttük virul egy és más.

Next

/
Oldalképek
Tartalom