Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-08 / 133. szám
1985. június 8., szombat Somogyi Néplap 7 KÖZELKÉPEK Kutató expedíció a Zse lieben Napokig jártuk a pompás májusi ruhát öltött tájat. A Zselic természeti. értékeit kívántuk földeríteni. Álljon itt benyomásaink, zoológiái élményeink néhány mozaikja! A Zselic, a sokarcú kis „hegyvidék” számos titkot rejt magában. Lent, a napsütötte patakvölgyekben síkvidéki jellegű állatvilágot talál a természetvizsigáló. Fent, az erdő borította dombtetőkön, a meredek domboldalakon és a mély szurdokokban olykor hegyvidéki fajok kerülnek a kutató szeme elé. A tágas, széles völgyek peremén, az alig emelkedő lankákon virágzó akácerdő csodás, fehér sávja húzódik. Pompás illatát töményen hozza felénk a lengedező szél. Patak menti, üdezöld fűibozót összefüggő vonalát követjük. Némelyik fűzibokor mogyorónyi, fehér habgöm- bckikel sűrűin belepett. „Ka- kufcknyáT-nak mondják ugyan e képződményeket, de kakukkhoz, madánhoz nincs közük. A kabóca nevű rovar tajtékja a habos gömb, melyben az új nemzedék, a lárvák fejlődnek. Sötét sapkás barátkaipo- száta pér rendkívül izgatott ,rtze-,tze-tze” csevegésére leszünk figyelmesek. Ólálkodó tövisszúró gébicstől féltik fészküket. Bizony, a nagyétkű gébics olykor kiemeli a kis énekesmadarak apró porontyait a fészekből. Amit egy alkalommal nem tud elfogyasztani, tövisre szúrva „tartalékolja” későbbi időszakra. Az árok menti vizes rét rekettyebokrából erős, tücsökszerű ciripelés hallatszik: „szerer-szerer-szerer”. A berki tücsökmadár védi egyhangú szólamával fészök- táját. Odébb a magas fűiből cigényesaláncsukok szállnak föl és ereszkednek le ugyanoda. Talajra rakott fészkük van ott. A patak kiöntésének sekély, felmelegedett vizében mocsári teknőspár tartja nászát. Jöttünkre meglepő gyorsasággal rejtőznek a vízi növények alá. Fejünk felett füsti- és molnárfecskék cikáznak. Szorgalmasan „ingáznak” a rét és a közeli falu épületeire rakott fészkeik között. Fiókáiknak hordják a röptéhen elkápdosott rovarzsákmányt. Két egerészölyv vitorlázik szinte a felhők alatt. „Kijő-kijő” kiáltásuk messze hangzik. Fészküket sűrű erdő öreg tölgyén, jó négyemeletnyi magasságba rakták. Elhagyjuk a völgyet. Behatolunk a vízmosásokkal erősen szabdalt, szép, öreg erdőkkel borított dombok közé. A szurdokok félhomályos világában tanulmányozzuk a békanépességet. Mindenütt a sárga hasú unkát találjuk. A Zselic egyik állattani nevezetessége, hogy ez a hegyvidéki faj jelentős számban él itt. Rendkívül fülledt, meleg időben kapaszkodunk fel a domboldalon., (A sok gyűjtő- és fotófölszerelést cipelve nem is olyan könnyű dolog.). Fent, a dombtető öreg erdejében is erősen páráitól!. a levegő. Ezzel magyarázható, hogy ebben a magasságban is megtaláltuk a lábatlan gyíkot (kuszmát). Jámbor, csigával, hernyóval élő állat, amelyet sajnos — kígyónak vélvén — oktalanul pusztítanak. A szálerdő szépségétől elbűvölve állunk a bükkösben. A smaragdzöld lombokon áttörő délutáni napsugár világosszürke, szinte fehér színben domborítja ki a hatalmas, sima törzseket. Az állandó, halk rovarzúgástól eltekintve úgyszólván teljes a csend. Egyszerre furcsa, zizegő hangokat hallunk. Jó kétemeletnyi magasban, vastag törzsben kiácsoílt harkályodúból hallatszik: a nagy fakopács fiókái követelik ott táplálékukat. De még nem a nagy fakopács érkezik. Éles „kliöh”, „kliöh” kiáltást hallatva nagytestű harkály röpül egy másik odúnyllásihoz. Toll ruhája fekete, csak a sapkája égő vörös: feketeharkály. Legnagyobb harkályfajunk, amely hazánkban az utóbbi években egyre nagyobb területeket hódít meg. Szép, csendes késő délután bukkanunk egy, az erdő mélyén meghúzódó romházra. Mit rejthet a magányos romladék? Van élet benne? Van. Gyíkok szaladgálnak rajta. Nyest villan elő a tetomaradvány nyílásán, ugrik le és tűnik el a fák között. Bent a „házban” erdei fülesbagoly régi tanyáját találtuk. Elgondolkoztató, milyen különböző igényű lakók költöztek be az omladozó viskóba. Ha zavartalan a környezet, nyugalom honol az erdőiben. Visszaveszi a természet, ami őt illeti. Találkozunk hazánk legnagyobb kígyójával, a szép világosbarna erdei siklóval is. Párjával együtt került elénk. (.Május a kígyóknál a nász időszaka.) Ma már sajnos kipusztulóban van Somogybán ez az ártalmatlan kígyófaj. Tudatlan, babonás emberek atool . érik, ott irtják. Pedig minden példány elpusztításával egy hasznos egérirtó állattal, a magyar fauna egyik természeti kincsével lesz szegé nyebb hazánk. Örömmel kell megállapítanunk, hogy a hazai természetvédelem újabb irányvonala szerint nemcsak őrizni kell a védelem alá vont területeket, hanem meg is1 kell ismernünk az ott élő növényeket, állatokat. Ennek az elgondolásnak a jegyében végzi a zselici tájvédelmi körzet tudományos felderítését — a természetvédelmi hatóság kaposvári kirendeltségének támogatásával — a pécsi múzeum kutatócsoportja. Reméljük, a jövőben is mostani kutatóútunk- hoz hasonló, jó eredménynyel. Dr. Marián Miklós A Petőfi Irodalmi Múzeum egyik mai kiadványa Budapesti Történeti Múzeum vigyázta az anyagot, s munkatársai többek kezör. József Attila — kéziratokkal, relikviákkal, más modern írók műveivel, leveleivel, dokumentumaival gazdagították a gyűjteményt, 1954-iben alakult meg a Petőfi Irodalmi Múzeum, és 1957 óta a Károlyi-palotában szolgálja a kultúra ügyét. — A gyűjtőmunka az, ami egy múzeumot múzeummá tesz — vallja Botba Ferenc főigazgató. Feladatunk tehát gyűjteni, válogatni és bemutatni. De nemcsak a látványos formákon át tartunk kapcsolatot a valósággal. Munkánkat úgy foglalhatom össze, hogy kiállításokat rendezünk, tudományos kutatómunkát folytatunk, természetesen rendelkezésiére állunk a különféle közművelődési és oktatási fórumoknak, könyvkiadóknak, tömegtájékoztatási szerveknek, dokumentációs szolgáltatásokat nyújtunk. K. J. Bemutatjuk... A Petőfi Irodalmi Múzeumot Méricz-emlékszoba (a, leányfalui nyaraló berendezési tárgyaiból Országos hatáskörű múzeum, a magyar irodalomé. Irodalmi emlékeket (kéziratokat, könyveket, portré- katj személyi tárgyakat, úgyszólván az írók életével kapcsolatos mindenféle relikviát, újabban irodalom- történeti értékű, hangfelvételeket) gyűjt, őriz, ezeket tudományosan feldolgozza és széles körben ismerteti meg. Közművelődési tevékenysége is számottevő. Irányítja az országos múzeumi hálózat keretében folytatott iro- dalmi-múzeolágiai munkát, Budapesten a központi kiállításon kívül még négy emlékszobája — múzeuma — van, de felügyeletet gyakorol azon irodalmi emlékhelyek fölött is, amelyek többsége az írók szülőházában, egykori lakóhelyén található, s a területileg illetékes megyei múzeum keretében működük. A Petőfi Irodalmi Múzeum Budapest belvárosában, a Károlyi utcában (a 18. szám alatt), a klasszicista stílusban átépített és kibő- vitelt barokk Károlyi-palotában foglal helyet. Falai közt egykor megfordult MáJózsef Attila Korong utcai szobájának rekonstruált részlete ria Terézia, 1849 januárjában itt fogták el az első magyar miniszterelnököt, Batthyány Lajost, egy időre itt rendezkedett be Hay- nau. Itt született az első magyar köztársasági elnök, Károlyi Mihály, özvegye, Andrássy Katinka itt szokott megszállni napjainkban is, a számára fenntartott részben. Ám a múzeum története más szálon indult el. A Petőfi Társaság az 1904-ihan elhunyt Jókai Mór Bajza utcai házában 1909-ben helyezte el Petőfi életénék ösz- szegyűjit&tt és óvott dokumentumait, s egyúttal Jókai irodalmi hagyatékának egy részét Is gondjaiba vette. A félszabadulás után, a Petőfi Társaság megszűntével, a Huszár doktor Pöfékelve fékezett az esti pesti személy a kis Balaton- parti helység gyéren megvilágított állomásán, hatalmas gőz- felhőbe burkolta a fiatal párt, amely szerény motyóját kézbe fogva hagyta el a vonait harmad- osztályú fülkéjét. Tétován, magányosan, szorongó szívvel kémleltek körül; várja-e őket valaki? Messziről, az imbolygó istálló- lámpa mögül barátságos hang szólalt meg: — Jó estét! Maga az új doktor? Isten hozta, meg a tekintetes asz- szonyt is! Két bőrönd az összes poggyász? — ígien. Vadlilbálk csapata húzott el fölöttünk. A Balaton szürke jégtükre dermediten bámult a ködös égre, feledve a nyár kékjét. Hóiba fagyott puha csend. A szánba fogott lovak csengettyűje és távoli, andalító éjjeli zene. Kétórás út, míg a kijelölt faluhoz érnek. A férfi hálás szeretettel tekint az asszonyra ... Hát itt van, eljött vele ebbe az isten háta mögötti, ismeretlen kis faluba, zokszó nélkül hagyva el a katedrát, ahol matematikát tanított. Keze önkéntelenül zakója zsebére tévedt, ahol frissen kelt diplomája simult. 1923 ... Gondolatai messze kalandoztak. Mi is történt vele az elmúlt időben? Mintha fél évszázad telt volna el, hogy a' cisztercita gimnázium kapuja bezárult mögötte. Két évig mint kispapjelölt magára öltötte a rend ruháját, de végleges ottmaradásra nem érzett elég hivatást. Szíve a színészet felé húzta; végül, szülei kérésére orvostanhallgató lett. Egyetemi éveit az első világháború frontszolgálata szakította meg. Négy év Tirolban, sítalpon és lóháton. Az átélt szenvedések felőrölték az idegeit. Tanulmányait szűkös anyagi körülmények között folytatta. Szüleitől — miután két testvére tanult még — nem akart pénzt kérni. Fűtetlen szoba, egy tányér krumpli- vagy bableves. Néhány társával hiába kérték, hogy a betegektől megmaradt ételt megkaphassák a cselédkönyvesek, ezt tiltotta a klinikai szabályzat. A gazdag fiúikat hintó, autó várta az egyetem bejárata előtt, neki még villamosra se futotta. Elnyűtt katonaruhájában kérte meg mostani hitvese kezét. Tudta magáról, hogy kézügyessége miatt sebész vagy szülész lehetne, de ehhez még háromévig fizetés nélküli gyakornokként kellene dolgoznia. Az orvosok Pesten havat lapátoltak. Nem volt más választása, az első üres kör- orvosi állást megpályázta. A sok jelentkező közül ő kapta meg. — Doktor úr, meggyüttünk! — hallja kocsisa hangját. Egy szobai ez a rendelő, a váró, a konyha, az ebédlő és a háló. Ha beteg jön, a rendelés idejéig a főzést abba kell hagyni. Két év múlva elkészült az új orvoslakás. A vizet a kútról kellett fölcipelni, de ott van a kert, az 61 és az istálló; mindez födér a királyi palotával, s körös-körül sok derék, becsületes, melegszívű ember. A körzet nagy; hat' falu, négy tanya ölt-tíz kilométerre egymástól. Közvilágítás nincs, az utak járhatatlanak. Télen fagyott rög, tavasszal captató sár, nyáron átláthatatlan porfelhő. A legközelebbi vasút két óra járás. Közlekedési esZköz tavasztól őszig a szekér, a kerékpár, télen a sí, szán, mindezek fölött első helyet foglal el a hátasló. Hűséges állat, hány csillagtalan éjszaka — olykor méteres hóban — alvó gazdájával a hátán megtalálja a ha- zaivezető utat! v Huszár doktor — így hívták a környéken — etet, itat, és csutakol, nem gondolva arra, hogy maga tizenkét órája nem evett. Nehéz szülésnél volt. Halálosan kimerült, gémberedett tagjait hóval dörzsöld, de fáradtsága elillan, ha arra gondol, hogy az éjjel egy gyönyörű osöppíséget segített a világra. Számára minden újszülött érkezése ünnep. Szinte félálamban, tompa aggyal zuhan az ágyra. — Doktor úr — zörgetik az ablakot —, a gyerek nagyon rosz- szul van! Első álmáiból ébred, mázsás kövek szorítják szemhéjáit. — Ember, hiszen most jöttem a falujukból! Szabadság nélküli örökös szolgálat. Nappal és éjjel, bármilyen ünnepen; megszabott időt nem ismerve áll a betegek rendelkezésére. Ficam, törés, égés, nyílt sebek, foghúzás és belgyógyászati esetek mind rá várnak. Mentőkocsii a félméteres sárral nem tud megbirkózni a beteget szekér viszi ki az állomásra, illetve a műútig. Telefonhívás Szárszóról: — Egy ember a vonat elé vetette magát! Ismét lóra! Gyászos, sötét decemberi fellegejk. Egész nap megállás nélkül dolgozott; megsarkan- tyúzza a lovát, mire kiér, alig áll a lábán. Majdnem rászédül az élettelen testre... Látásból ismeri, többször találkoztak a faluban ... Azt mondták róla költő, József Attilának hívják ... Évek telnek, megvalósul a nagy álom. Kövesét köti össze a Bala- ton-partot a faluval, igaz csak a földbirtokosékig, az orvosiakig sosem ért el. Kocsi áll meg a ház előtt. Kétségbeesett hang: — Doktor úr, jöjjön azonnal, az asszony elvérzik! Hát megindult a szülés? A bábát odarendelte. Mi történhetett? Minden perc végzetes lehet! Hajtson! — kiált a kocsisra. Vajon él-e még az asszony? — Vágjon közéjük, ne kímélje, hajtson, gyorsabban, gyorsabban! — Kikapja az ostort az ember kezéből és teljes erőiből űzi a tajitékzó lovakat. Szíve a torkában zakatol, hideg veríték gyöngyözik a homlokán, halántékerei pattanásig feszülnek, a gyeplő belevág a tenyerébe. Végre odaérnek. Beesik £ szobába ... — Hol a vérző nő? A bába visszeres lábán pattant meg egy kis ér, s az szivárog csendesen... — Tudják, mit csináltak velem? — tör ki a torkából a kiáltás, és leroskad egy székre. Remegő térdei nem tudják tovább tartani. Huszonöt kíméletlenül hajszolt év. Kéri a körzet kettéválasztását. Idejövetelkor még jutott idő dalárdát szervezni, előadásokat tartani, színdarabokat rendezni, verseket írni, festeni, zongorázni. Esténként beülni egy-egy falusi konyhába történelemről, politikáról beszélni. Ahogy sűrűsödött a munka, ritkult a kedvtelés. Humora még a régi, adomákat, vicceket mesél a betegágynál. A körzet csökkent, már csak három falu; de csökkent a teljesítő- képesség is. Eddig betegség nem döntötte le, edzett fizikuma minden bajjal szembeszállt. Szervezete — érzi — gyengül; nem ágyban fog meghalni. Egy anginás roham figyelmezteti: már késő! Egy éve nyugdíjas, jó lenne élvezni az áldott, megérdemelt pihenést. Boldog, ha hívják, ha szükség van rá. Az út, a sáros út az egész életét végigkíséri. Szárszón lakik, hiába kéri, leg- aláhb a járdára rakassanak -le egy sor téglát, hogy kerékpárját ne a vállán kelljen a műútig Mivin- nie. — Ne maradjon soká! — hallja hű életársa mindig aggódó szavait. — Sietek haza, hiszen mindjárt beesteledik... Szokatlanul súlyos a kerékpár, ilyennek még sohasem érezte. Most cipeli egész fárasztó életének minden terhét? Mélyeket kell sóhajtania. Mintha kevés lenne a levegő. Soha ilyen messzinek nem tűnt a műút, szinte egy örökkévalóság odáig jutni. Mellkasában szorítást érez. Csak érjen a műútra. Mindjárt vége lesz a göröngyös útnak. Már csak húsz méter van, csak • tíz, a göröngyös út véget ért... Néhány perc múlva a falubeliek a vállukon hozzák haza az édesapámat... Csapiáros Zsuzsa
