Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-08 / 133. szám

6 v Somogyi Néplap 1985. június 8., szombat KÖZGAZDASÁGI, MŰSZAKI ÉLET Műszaki csoda, pénzügyi gond Seikan, ◦ szuperalagút Amerikai autók — szerkezeti hibákkal Tudományos, műszaki ér­telemben csodálatos telje­sítmény, pénzügyi szempont­ból viszont megoldatlan gondok halmaza — így fog­lalható össze h legrövideb­ben a .Japánban nemrég el­készült szuperalagút. a Seikan. Érthető hát, hogy bíráló cikkek és ünneplő írások egyaránt megjelen­nek a felkelő nap országá­nak sajtójában — pártállá­suktól függően támadva vagy köszöntve az új létesít­ményit. Nos, ami a dolog műsza­ki Oldalát illeti: a siker két­ségtelen. A Seikan, amely Japán legészakibb szigetét, Hokkaidót köti össze Hon- shuval, a főszigettel', a világ leghosszabb, több miint 53 kilométeres tenger alatti alagútja. (Ebből körülbelül 23 kilométeres tóvön halad a tengerfenék alatt 100 mé­terrel — a vízfelszín alatt mintegy 240 méterrel — a maradék szakaszok a szá­razföld belsejében folytatód­nák.) A nagyszabású terv már a század elején megfogal­mazódott, a konkrét elkép­zeléseket azonban csak a második világháború után dolgozták M. A végső elha­tározás akkor született meg. amikor 1954-ben a Cugaru- tengerszoroson végigsöprő ‘hatalmas táifun elsüllyesz­tett öt vasúti komphajót. (A tragédia hozzávetőleg 1400 ember életét követelte.) Ét­től kezdve felgyorsultak az események. 1956-ban kijelöl­ték az alagút nyomvonalát, hamarosan megkezdődtek a próbafúrások, majd 1964- ben, illetve 1966-ban a két szigetről megindultak egy­más felé a fúrópajzsok. A naigyobbszabású munkála­tok a hetvenes évek elejé­től folytak, most március­ban pedig — a tökéletes mérnöki munka dicsérete’ A százéves transzformátor Az amerikai General Mo­tors, a világ egyik legna­gyobb autógyára bejelentet­te, hogy szerkezeti hibák miatt rövidesen nagy meny- nyiségű, középkategóriájú gépkocsit rendel-svissza fe­lülvizsgálatra. A közlemény szerint az intézkedés azt az 1,6 millió személygépkocsit és kisteherautót érinti, ame­lyet 1978—80. között értéke­sítettek: a járművek hátsó fékjei az utólagos vizsgála­tok szerint bármikor fel­mondhatják a szolgálatot... A jelentés szerint a meg­hibásodások a GM által gyártott típusok közül első­sorban a Chevrolet, a Buick, az Oldsmobile és a Pontiac egy-egy modelljé­nek esetében következhetnek be. Az EGK növekvő órai Ismét gyorsul a fogyasztói árak emelkedése az EGK- tagállamokban, miután két és fél évig folyamatosan lassult a drágulás tempója. Ez derül ki az EGK-statisz- tikai hivatalának csütörtö­kön közzétett adataiból, amelyek szerint a fogyasztói árak a közösség egészének átlagában 1985 első negye­dében 2 százalékkal emel­kedtek és a múlt hónaptól visszaszámított 12 hónap fo­lyamán az. áremelkedés üte­me 5,9 százalék volt. Az infláció Görögországban, Olaszországban és Belgium­ban a leggyorsabb. Az áremelkedést az illeté­kesek részben a dollárnak az év elején elért kiugróan magas árfolyamával, rész­ben a szokásosnál sokkal keményebb téllel indokolják és abban bíznak, hogy a tempó gyorsulása nem bizo­nyul tartósnak. Az egyes tagországokban március végén a fogyasztói árak emelkedése az előző 12 hónapban á következő volt: Hollandia 2,4, az NSZK 2,5, Belgium 5,7, Dánia 5,7, Nagy-Britannia 6, Írország 6,2, Franciaország 6,4, Olasz­ország 9,3 és Görögország 18,3 százalék. Ugyancsak gyorsul az in­fláció a két ibériai ország­ban: Spanyolországban 10, Portugáliában 23 százalékos a drágulás üteme. A villamos energia, előál­lításának megoldása, majd az ívfény hasznosítása, még izzólómpía elterjedése után a később pedig a szénszálas villanyáram továbbítása je­lentette a legfontosabb meg­oldásra váró feladatot. A múlt század második felében ugyanis minden világító be­rendezést önálló áramfej­lesztő táplált. Készítettek ugyan olyan nagy teljesít­ményű dinamót, amelyik egyszerre több berendezés áramszükségletét is fedezni tudta, de ha a lámpák egy­mástól, ezáltal az áramfej­lesztőtől is távolabb voltaik, a továbbított villamos ener­gia jelentős része a hosszú vezetékben hővé alakult át, azaz elveszett. A villamos- energia távol­sági átvitelének elterjedé­sét sokáig magának az egyenáramnak a jellege kés­leltette. Azzal ugyanis tisz­tában voltak a szakemberek, hogy az egyen am kis fe­szültsége miatt nem alkal­mas a továbbításra. E szempontból sokkal nagyobb lehetőségekkel kecsegtetett a váltakozó áram. A villa­mos erőátvitel kifejlesztésé­ben tehát mérföldeket je­lentett az egyenáramról a váltakozó áramra való átté­rés. De mit ért volna mind­ez a „párhuzamosan kap­csolt transzformátorokon . alapuló elektromos elosztó- rendszer nélkül, amelyet 1883—85. között alakítottak ki a budapesti Ganz gyár mérnökei, a három magyar Jeltáláló irányításával és szabadalmaik felhasználásá­val. A dolgok történetéhez tar­tozik, hogy egy francia fel- .találó 1884-ben szabadalmat szerzett ugyan egy nyitott- vasmagos transzformátor­típusra, ami azonban nem vált be a gyakorlatban, mi­után a nyitott vasmag a mágneses erővonalak szét­szóródását eredményezte. Egyes európai csoportok — főleg Angliában és Német­országban — igyekeztek megakadályozni a magyar találmány elterjedését. Má­sok egyszerűen eltulajdoní­tották, s mint saját rendsze­rük továbbfejlesztését em­legették a magyar szakem­berek megoldását. Fejlődő korunkban a vil­lamos energiára mind na­gyobb szükség van. Közrtu- dott, hogy mi magunk is energiaszükségletünk egy ré­szét távvezetéken hozzuk be a Szovjetunióból. Mielőtt betáplálják a táv­vezetékbe a villamos ára­mot, feszültségét 400 vagy 750 kilovoltra (400, illetve 750 ezer voltra) transzfor­málják fel. Nagy távolság­ban az energia szállítása ugyanis annál gazdaságo­sabb, miinél nagyobb a fe­szültsége. Itthon azután elő­ször 120 kilovoltra, a ma­gyarországi gerinchálózat ér­tékére csökkentik a feszült­séget, majd a transzformáto­rok sokaságával egyre ki­sebb feszültségűvé alakítják az áramot, mígnem eljut az egyéni fogyasztókhoz, s az üzemekbe. Képünkön a százéves ta­lálmány mai változatát lát­hatjuk: egy hatalmas 75 MVA-es transzformátort. B. I. kénit — pontosan találko­zott a két íőalagút. Ennyiben tehát felhőtlen a síiker. Ahol a problémák kezdődnek, az a pénz, az idő és a felihasználás körü­li viták. Az építkezés ugyan­is a kedvezőtlen talaj, a pusztító vízbetöirésiek miatt rendkívül elhúzódó,tt. A bal­esetek 33 dolgozó halálát s mintegy 700 társuk sebesü­lését Okozták.) Az áitadást eredetileg 1979-re tervezték, ám a , mosít befejeződött alapmunkálatok végül is 21 évig tartottak, s a becsle­sek szerint .még legalább egy-ikét esztendő szükséges, mire ■ az első vonat vegig- robóghat a 11 méter átmé­rőjű főtárnán. Ha egyálta­lán végigfut. .. A gondok egy része épp azzal függ össze, hogy a jelek szerint meghiúsulnák azok az elképzelések, hogy a Seikanban a híres szu- perexpressz, a Sinkanzen szerelvényei • haladjanak, mivel a japán államvasutak hatalmas veszteségei és adósságai miatt aligha tud­ja vállalni a további ki­adásokat. Jelenleg tehát va­lószínűbb, hogy egyszerű személy- és teherszállítás helyszíne lesz,, kétségtelenül lerövidítve a szigetek közti átkelés eddigi több órás ha- jóútját. A másik megoldat'an gond a kölltségiek kérdése. Az alagút építése az előzetes számítások szerint 200 mil­liárd yen lett volna, ám napjainkban már jóval 600 milliárd fölött tartanak (körülbelül 2,7 milliárd dol­lár.) S az építkezéshez fel­vett kölcsönök kamatait máris fizetni kell, az első bevételek viszont csak a forgalom megindulásával egyidőben. vagyis 1987 tá­jékán várhatók. Az Avmori és Hakodata város között vezető sízuper- ailagút elkészültének ünne­pélyes pillanatai. A szennyvíztisztítás a vízgazdálkodás legköltségigényesebb területe, ezért világszerte keresik azokat a lehetőségeket és eljárásokat, amelyekkel a fejlődés ütemét e téren gyorsí­tani, tudnák. Ilyen módszer a többi között a szennyvíznek és szennyvíziszapnak az elhelyezése és hasznosítása mező- gazdasági területeken, valamint fás kultúrákban. Képün­kön: a tenyészedényekben végzett szennyvízhasznosítási kí­sérlet elrendezését láthatjuk Az árvízveszély és az időjárás Minthogy magas hegyek­kel körülzárt medencében élünk, gyakorta kerülünk ár­vízveszélybe, s nem ritkán az elemi csapás pusztítását is el kell viselnünk. Hazánk területének kerek egyötöd része természetes ártér. Ter­mőföldjeinknek egyharma- da az árvízszint alatt van. Az árvizeknek egyik alap­vető oka mindig az időjárás kedvezőtlen alakulása. Hosz- szú tél esetén, mely tartós hideggel, sok — főleg ..hó alakjában lehullott — csa­padékkal jár, a Kárpátok medencéjében mindig szá­molni kell a tavaszi olvadás idején ár- és belvizekkel is. • A jégmentes árvizek ke­letkezésiében az esőzés játsz- sza a döntő szerepet. Ebből a szempontból a folyók víz­gyűjtő területére hulló csa­padék mennyisége, a csapa­dékhullás hevessége, idő­tartama és területi eloszlása fontos. Alapvető szerepet játszik a talajnak vízzel va­ló telítettsége is, minthogy ez szabja meg, hogy a le­hullott csapadékból a talaj­ba mennyi szivárog be. Sze­repe van emellett a felhal­mozódott hőmennyiségnek és az olvadásnak is. Ennek mennyisége a hótakaró vas­tagságától és hőmérsékleti viszonyoktól függ. Gyakran előfordul, hogy esőzés.és hó­olvadás —, mint árvizet elő­idéző ok — egyszerre lép fel. Ezek hirtelen lefutó nagy árhullámokat idéznek elő. A sokévi adatok szerint a Ti­szán a legkisebb vízhozam 60 köbméternyi szokott len­ni, áradásnál azonban a kö- zépszalkaszbain már 3200— 3300 köbmétert is mértek. A legkisebb folyókon árvízkor a vízhozam a legkisebbnek az ezerszerese (!) is lehet. Képünk a Tisza egyik mellékfolyójának „csordul­tig” megtelt medrét mutat­ja az elmúlt évek egyik ve­szélyes árhulláma alkalmá­val. (KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom