Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
6 Somogyi Néplap 1985. június 1., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Negyedik hely matematikából Üdülés a jutalom Nehezen indult a beszélgetés a mellettem ülő fiatalemberrel, akinek az elmúlt hetekben sok öröme volt. Látszik, hogy nem a szavak embere, inkább aiz elemző gondolatok kötik le. Ijjas Csaba már a tabi általános iskolában is felhívta magára a figyelmet logikus gondolkodásával, a matematikai feladatok gyors megoldásával. Nyert járási matematikaversenyt, a megyei döntőn pedig hetedik lett. A pályaválasztás után jutott él Kaposvárra, a Munkácsy gimnáziumba. A közelmúltban hírnevet szerzett az iskolának. Az Országos Pedagógiai Intézet az 1984—85-ös tanévben is meghirdette a középiskolai tanulmányi versenyt. A tabi fiú az országos döntőn a negyedik helyet szerezte meg matematikából, és így fölvételi nélkül folytathatja tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. — Milyenek voltak a feladatok? — Elég nehéz példákat kaptunk. Három megoldására öt óra állt rendelkezésre. Ezt Budapesten értékelték. — Hoigyan készültél a döntőre? — Rengeteg példa megoldásával, mivel a matematika az egyik kedvenc tantárgyam, logikus gondolkodásra készteti az embert. Horváth Margit tanárnővel sokat gyakoroltunk, a számítástechnikai szakkörben pedig rengeteget foglalkoztunk különféle elemzésekkel. — Mikor tudtad meg az eredményt? — Iskolám május 8-án kapta meg az értesítést, hogy az országos középiskolai tanulmányi versenyen maitematikából a 4. helyezést értem el. Osztályfőnököm este a kollégiumba hozta a hírt a sikerről, s mondhatom nagyon boldog voltam. Diáktársaim is örültek, az igazgató úr személyesen megkeresett és gratulált. Azt hiszem, ezek felejthetetlen órák lesznek a számomra. Ijjas Csaba a matematikaverseny mellett bejutott az országos középiskolai számítástechnikai verseny döntőjébe is. A kétfordulós vetélkedőre az ország középiskoláiból háromezren neveztek, s negyvenötén jutottak a legjobbak közé. Sikernek tartja, hogy a legjobbak között is a középmezőnyben tudott végezni. — Terveid? — Szeretnék eredményesen végezni az Eötvös Loránd Tudományegyetem programtervező matematikus szakán, s valamelyik vállalat — talán a Videoton tabi gyáregysége — számítóközpontjában elhelyezkedni. Ijjas Csaba jutalma, hogy Franciaországban, egy nemzetközi ifjúsági táborban töltheti augusztus 8—25-e között a nyári vakációt. K. J. Újra a régi munkahelyen Páli Tamás Mikor lesz elég iskolai számítógép? JÖN A TV-KOMPUTER! LESZERELÉS UTÁN... Másfél év távol a családtól, a munkahelytől, a megszokott baráti társaságtól befolyásolja azok életét, akik katonai szolgálatukat töltik. Mégsem okoz törést a beilleszkedésben, ha jó a munkahelyi közösség, meg- értőek a munkatársak. Álljon itt példának két fiatalember sorsa. Kaposváron, a Vas-Műszaki Szolgáltatóipari Szövetkezet autókarosszéria-javító műhelyében dolgozik Horváth Tivadar. Magas, kölyökképű fiatalember. 1977- ben jött ide ipari tanulónak, hat év múlva vonult be katonának. — Javító-karbantartó zászlóaljnál teljesítettem szolgálatot — mondja. — Hasonló munkát kértek tőleim, mint itt, az üzemben. De különbség is volt. Az itteni vékony acélkarosszériák helyett vastag páncéllemezeket hegesztettünk. Nagyobb erőkifejtést igényelt ezek forgatása, a másfél év alatt sokat erősödtem. Szakmai tudásom is fejlődött, megtanultam például a lángvágó kezelését. Korábban gépjárművezetői vizsgát tettem az MHSZ-nél, a katonaságnál tíztonnás Csepelt vezettem. — Hogyan illeszkedett be munkahelyén a leszerelés után? — Zökkenőmentesen. Ugyanabba a brigádba jöttem vissza, a főnököm azt mondta, amikor beléptem: Horváth Tivadar „megvan a munkád”. Közben a bérezés változott, a műhelyiben teljesítménybérben dolgozunk. Jobban kell hajítani, de jobban is tudok. Van helye a havi ezerforintos többletnek — ennyire jön ki —, mert már a katonaidőmben megnősültem, s született egy kisfiáim. Azóta másként állok a munkához. A szövetkezet háztartásigép-szerelője Páli Tamás. Mökány, keménykötésű fiú. Ö 1975-ben lett szakmunkástanuló itt, s 1982-ben, augusztusban vonult be. Másfél évet töltött a lokátorok mellett, mint azok kezelője. — Nem volt furcsa leszerelés után a kisebb felelősség? munkára, bár a háztartási gépek javítása kétségkívül nem olyan jelentős, mint a lokátorkezelés. Darálók, kávéfőzők, vasalók javításával foglalkozom, felelősség nélkül ezeket sem adhatom ki a kezemből. — Hogyan fogadták? — Jó társaság ez, újra beilleszkedni csöppet sem volt nehéz. Kisebb gondok persze akadtak. A katonaság előtt fejből tudtam az összes anyagcikk számát és a munkadíjtételek kódjelét. Egy részüket közben elfelejtettem, de ez a tudás hamar felfrissíthető. Másfél év alatt sok új típusú háztartási gépet hoztak forgalomba, s ezeket nem ismertem. Érdeklődni, megtanulni a működésüket néhány hétbe telt. Azóta nincs gondom. Tartottam attól, hogy sokat felejtek, s elveszítem az ismerőseimet, akik engem kerestek, nekem hozták a munkát. Szerencsére nem így történt. A gyakorlatból sem estem ki. — Fizetése? — 16,70-es órabérrel mentem el és 19,50-nel vettek vissza. Azóta családot alapítottam, egy kisfiúnk van. A két katonaviselt ifjú családapa tehát megtalálta helyét a mindennapi életben. Hogy beilleszkedésük zökkenő nélkül sikerült, ebben — s valószínűleg másutt is — komoly szerepe volt a munkahelynek. Cs. T. A friss hír, miszerint a Videoton Elektronikai Vállalat hozzákezd a családi mikroszámítógép sorozat- gyártásához, új reményekkel tölti el a számítástechnika oktatásának bővítését szorgalmazó pedagógusokat. Ügy vélik, egy-két éven belül talán lesz annyi mikroszámítógép az iskolákban, hogy korunk legmodernebb technikáját ne csak megmutathassák a diákoknak, hanem megtanítsák nekik a kezelését is, Három évvel ezelőtt ehhez hasonlóan jó, nagy reményekre jogosító hír érkezett a Tudományszervezési és Informatikai Intézetbe: a Metrimpex Külkereskedelmi Vállalat jelzése szerint rövidesen megérkezik az a 112 darab ABC—80 típusú, oktatásra alkalmas számítógép, amelyre oly régen várnak. Lényegében e gépek megérkeztével kezdődően beszélhetünk az azóta központi program rangjára emelkedett iskolai számítógép-akcióról. Néhány éve még csupán a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen működött számítás- technikai oktatási laboratórium, középiskolai tanárok képzésének és továbbképzésének céljával. Az is csupán 13 darab ABC iskolagéppel. Az újonnan érkezett mifcro- gépeket tanárképző egyetemek és főiskolák kapták, mindegyikre 5—6 jutott. Ezek felhasználásával oktatási laboratóriumokat szerveztek, ahol a pedagógusjelöltek (többségük ma már gyakorló tanár) megismerkedhettek a számítástechnika alapjaival. Az illetékesek rövidesen kitűzték a célt: minden magyar középfokú oktatási intézménynek hamarosan legalább egy számítógépet keli kapnia. A feladat teljesítése érdekében pályázatot hirdettek, azt a Híradástechnika Szövetkezet nyerte meg, ezzel jogot szerzett az oktatási célokra kifejlesztett mikrogép gyártására. Gyártani kezdték időközben a nagy reklámmal beharangozott Primót, amely az előállításéra vállalkozó gazdasági társulás szerint oktatási célokra is kiválóan megfelel. Minden középiskolába került egy gép. Vajon mire elegendő az egyetlen darab mikrogép? Némi túlzással szólva alig többre a semminél. Képzeljünk el egy iskolát, amelynek négy évfolyamán 3—3 osztály van. Végre eljut valamelyikbe a számítógép. A túlzsúfolt osztályteremben 35—40 tizenéves várja lélegzetvisszafojtva a tanár ténykedésének az eredményét. S lám a képernyőn megjelenik valami. A diákok, persze, szeretnék kézbe venni azt a szerkezetet, amelyik ilyesmikre képes, szeretnének vele játszani, megnyomogatni a billentyűit. Azt azonban már nemigen tehetik meg, mert arra az egy gépre nagyon kell vigyázni. Így aztán a tanár számítógépes produkciója a diákok túlnyomó többségét egyhamar közömbösen hagyja. A mai középiskolások minden kétséget kizáróan egy széleskörűen elektronizált gazdaságba, társadalomba nőnek bele. Ma már Magyarországon körülbelül 5 ezer vállalat hasznosítja valamilyen fokon a számítás- technikát. 10—15 év múlva aligha lesz olyan gazdálkodó szervezet, amely ne hasznosíthatná azt magasabb fokon. A számítástechnika alkalmazása mindinkább ugyanolyan természetessé válik, mint például a gépjárművek igénybevétele. A mai iskolás 10—20 év múlva mondjuk egy vállalat rak- tárvezetőjeként dolgozik. Ha tanulmányai idején nem részesül megfelelő oktatásban, akkor meglehet, idegenkedni fog attól, hogy munkáját számítógépre szervezze. Jelenleg még nincs megfelelő áron kapható, oktatásra is alkalmas, gyorsan elterjeszthető mikrogép. A Videotonból származó hír szerint rövidesen lesz. A tv- komputer fantázianévre elkeresztelt termék, a színes és fekete-fehér televízióval használható korszerű szerkezet körülbelül 20 ezer forintba kerül majd. M. M. A szakma kiváló brigádja Becsülettel dolgozik a Becsület A Pamutfonó-ipari Vállalat Kaposvári Gyárában tizenöt ifjúsági brigád dolgozik. Évác óta részt vesznek az akcióprogramokban, szerepelnek a kulturális és sportvetélkedőkön. Kivették részüket a VIT-műszakból és a kongresszusi munka- versenylből is. Tagjaik évről évre indulnak a szakma ifjú mestere vetélkedőn. A (tizenöt ifjúsági brigád egyike a Becsület. Tavaly kapták meg a szakma kiváló brigádja címet. Vezetőjük, Papp Györgyné mondta: — Brigádunk 1959-ben alakult. Az alapító tagok közül Törzsök Gyuláné és Csima Jánosné ma is velünk dolgozik. Éh 1977 óta dolgotzom ebben a brigádban, s másfél éve vagyok vezetője. Létszámunk változó, a belépésektől és az elhelyezkedési területektől függően. Jó utánpótlást jelentenek a végzős ipari tanulók. Közösségünkben Varga Szilvia új tag, ő jelenleg azonban Budapesten van a Komócsin Zoltán KISZ-is- kolán öthónapos tanfolyamon. Tizenegyen vagyunk összesen a négy kubai lány- nyai együtt. Velük kezdetben nem nagyon értettük meg egymást, de most már teljes az összhang. Három műszakban, teljesítménybérben dolgozunk. Keresetünk az üzemrészektől és a munkakörtől függően változik, az enyém meghaladja a hatezret. Brigádunk teljes létszámban részit vett a VIT- műszakban. Nagyon jó a kapcsolatunk a Braun Éva KISZ-alapszervezettel, velük szervezünk közös programokat. Egyik kollégánk jelenleg katona, az édesanyja velünk dolgozik, s tartjuk vele a kapcsolatot. Király Anna november óta dolgozik a Becsület brigádban. Elsa Dominga Diaz — 1972-től ’78-ig dolgoztam a Pamutfonóban, majd munkahelyet változtattam, s Fonyódra kerültem a Pannónia vállalathoz. Onnan mentem gyesre, majd utána a Pamutfonóba jöttem visz- sza. Jól érzem magam a Becsületben. Fiatal a brigád, amit lehet, azt együtt végezzük el. Kirándultunk a parkerdőbe, társadalmi munkát végeztünk a bölcsődében. Egy kicsit zavar bennünket, hogy több üzemrészben vannak a tagok, együtt jobb lenne. A jövő héten már gmk-ban is dolgozunk, hetvenforintos óraKirály Anna bért ígértek. Tizenkét órázunk vagy szabad szombatokon jövünk be. A brigád egyik kubai tagja Elsa Dominga Diaz. A tolmács Bajzik Katalin volt, aki négy és fél évet töltött Havannában, s öt éve érkezett haza. A Munkácsy gimnáziumban érettségizett. — 1983. november elsején érkeztem Magyarországra — mondta Elsa Dominga Diaz. — A brigádnak fél éve vagyok tagja. Kubában egy étteremben dolgoztam, így a fonónői munka elég távol állt tőlem. Amikor megjötPapp Györgyné tünk, hathónapos nyelvtan- folyamon vettünk részt, majd két hónap alatt tanítottak be a munkára. A hazai munkahelyemen még nem volt brigád, csak most van alakulóban. A brigádban nagyon jól érzem magam, a győri kirándulás volt a legemllékézetesebb számomra. Igáiban is voltunk sportrendezvényen. Nemsokára szabadságra megyek Kubába. Még nem voltam otthon eddig. Nagyon sok dolgot kell majd elmesélnem, s élményeim között a brigádprogramokat is meg fogom említeni. B. Zs.
