Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-01 / 127. szám
1985. június 1., szombat 5 Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA PADAGÓGUSOK (Fotó: Hortobágyi Róbert) Az érzékenység bumerángja — AZAZ MITŐL SZÉP A TANÍTÓI HIVATÁS? RÁDIÓSZEMLE Interjúk, beszélgetések Vörös Júlia, a toposvári gyakorló általános iskola tanítónőié kiváló pedagógus és az oktatásügy kiváló dolgozója. Szakmai felkészültsége közmondásos, türelme ugyancsak. A kérdésekre nyugodtan, kedvesen és könnyedén válaszol. — Hol, mikor született a vonzalom a pedagógusi hivatás iránt? — Általános és középiskolás koromban Tolna nagyközségben, jórészt felejthetetlen tanáraim hatására. Magam azonban sohasem akartam tanár lenni, „csak” tanító, hiiszen nem ismertem, s azóta sem ismerek szebbet, nemesebbet, mint az élet dolgaiban még tehetetlenül csetlő-botló kisgyermekek szeretete, ragaszkodása. Ezt — a Kaposvári Tanítóképző Főiskola elvég- ziése után — először Duna- sízentgyörgyön volt lehetőségem élvezni, majd — immár tizenöt esztendeje — itt Kaposváron, a gyakorlóiskolában. Ha ma lennék tizennyolc éves, s „tiszta lappal” indulnék, ismét a tanítói irálya mellett döntenék. — Az sem bosszantja, hogy a pedagógusok — finoman szólva — nem állnak az első helyen az értelmiség értékhierarchiájában? — Valóban vannak előítéletek. Egy társaságban én, a tanítónő, csak a sokadik helyet foglalhatom el az orvos, a jogász, az agronó mus, a közgazdász után, intelligenciával, emberségVégéhez közeledik a tanév, lezajlottak az országos középiskolai tanulmányi versenyek és a szakmai tanulmányi versenyek döntői. Az OKTV-n a gimnáziumok ás szakközépiskolák harmadik és negyedik osztályos tanulói vethettek részt, a szakmai erőpróbákra a szakközépiskolák és szakmunkásképző intézetek diákjait várták. A kisebbek számára is hirdettek versenyt matematikából, biológiából és fizikából. A középiskolai tanulmányi versenyekre az idén a magyar nyelvtan (kivételével minden, úgynevezett közismereti tárgyból akadt jelentkező a megyéiben, összesen több mint nyolcszáz diák indult az iskolai fordulókon, Tantárgyanként változóan az első tíz, illetve hat helyezettnek az idén sem keli felvételiznie az adott tárgyból. Az eddig ismeretes eredmények alapján a megyéből hatan már ilyen szerencsés helyzetben vannak. Földrajzból kilencedik helyegei lerombolni ezeket a falatot pedig rettenetesen nehéz. Meg kell persze jegyeznem, anélkül, hogy ünneprontó akarnék lenni: enne« a helyzetnek a kialakulásában ludas a pedagógus'ár sadalomnák jórészt anyagi okokkal magyarázható felhígulása is. — Tehát, ha jól értem, a pedagógus pályán nélkülözhetetlen követelmény az idealizmus... — Jól értette: anélkül igencsak szegények maradnánk ... — ... de milyen jellemvonások szükségesek még? — Mindenekelőtt a fogékonyság, a beleérzés képessége. Nemcsak színlelnem kell középszerű ripacs-ok módjára, hogy örülök egy kis tanítványom új cipőjének vagy új játékának láttán — valóban örülnöm kell. Fásultalak, közönyösnek lenni ezen a pályán — megbocsáthatatlan bűn. A másik fontos tulajdonság: a készség az értékek felismerésére. Mert a legvá.sottabb kölyökben is van valamilyen érték, amelyet — természetesen megfelelő tapintattad és hozzáértéssel --ki lehet bontakoztatni. — A fogékonyságot, az érzékenységet említette, mint pedagóguserényt. Lehetséges-e, hogy ez az érzékenység éppen a pedagógusra üt vissza bumerángként? — Feltétlenül. Egy tanítónő naponta tapasztalja a házasság válságának, az alkoholizmusnak szörnyű közőst ért el a Munkácsy gimnázium negyedikes tanulója, Fehér Ágnes, tanára Mayer Györgyné, biológiából pedig hatodik lett a Táncsicsból Horváth Kinga, Szőke Attiláné és Matuszka József tanítványa. Különösen szép a somogyiak matematikaeredménye. Itt a siófoki Perczed gimnázium két növendéke jutott a legjobbak közé: Birkás György az első, Barta Attila pedig a kilencedik helyen végzett, tanáraik Fabók Irén és Hunya Lajos. Negyedik helyezett lett Ijjas Csaba (Munkácsy) Horváth Margit tanítványa, tizedik pedig Szöllősi Gábor, az Ipari Szakközépiskola tanulója, akit Németh Tiborné készített föl a versenyre. A szakmai versenyek résztvevői számszerűleg több helyezéssel dicsekedhetnek, ez azonban azzal is magyarázható, hogy némevetkezményeit: egyre több a csonka családban elhanyagoltan élő, zilált kedélyű, sérült lelkű gyermek. Hazudnék, ha azt állítanám, sorsuk láttán, panaszaik hallatán nem érzek szomorúságot, sőt olykor kétségbeesést is. De tudom, hogy a józan észnék kell felülkerekednie, -mert enerváltan, kétségbeesetten cselekedni nem szabad. Ilyen esetekben különösen fontos a jó kapcsoltat a szülőkkel — se helyütt kell megemlítenem egy újabb, nagydin fontos pedagóguserényt: a kulturált kommunikáció képességét és készségét. — Es a szakmai ismeretek? Más értelmiségi rétegek képviselőitől sokszor halljuk: a pedagógusok türelme attól bámulatra méltó, hogy harminc évig képesek ugyanazt tanítani a katedráról. — Hogyan tehetné ezt egy pedagógus, amikor esetleg két-három évenként változnak a tantervek és a tankönyvek? De félne a tréfával: az önmegújításra szakadatlanul szükség van. Már a harmadik osztályban sem taníthat például kömyezet- ismeretet az, aki nem ismerd a kémiai, a fizikai, a biológiai, földrajzi kutatások új eredményeit. S persze rengeteget számít, ha a tanító néni ismeretlen országról mesél — saját tapasztalatai alapján. Ezért is költőm szerény életmóddal megtakarított pénzemet nyaranként utazásra. lyik szakmából kevesebb volt országos szinten a nevező. A barcsi szakközépiskolából két erdész, Tarlóst Hajnalka és Kismarton Zsolt végzett a második, illetve a harmadik helyen, Horváth László pedig vízgazdálkodásban ért el ötödik helyezést. A kertészeti gépészek versenyében Horváth Gyula, a boglárlel- lei szakközépiskola növendéke a negyedik helyen végzett. Az Ipari Szakközépiskolából Novotni László elektronikai műszerész szakmában lett tizenegyedik, az élelonliiszeripariból Tuboly László végzett szakterületének ötödik legjobbjaként. Makkfalvi Árpád, a Közgazdasági Szíakközépiskola diákja politikai gazdaságtanból ért el negyedik helyezést. A szakmunkástanulók versenyében a legjobb eredményeket a csurgói, a siófoki, a fonyódi, a nagyatádi és a — önnek nem csupán a gyermekek oktatása és nevelése a feladata a gyakorlóiskolában, hanem a tanítójelöltek „istápolása” is. Milyenók a tapasztalatai erről az új nemzedékről? — Vegyesek. Sok kellemetlen következménnyel jár, hogy a főiskolára jelentkezőknek csak a tárgyi ismereteit teszik mérlegre — holott a pszichikai alkal- miasság vizsgálatával jó előre kiszűrhetnék azokat, akik másutt talán nagyon hasznos tagjai lehetnének a társadalomnak. Mi ezt sokszor szóvá tettük — hiába. De — sajnos — a pályára egyébként alkalmas hallgatók között is egyre kevesebb az igazán elszánt, a jó értelemben megszállott, a fanatikus. Igaz, akadnak másféle tapasztalataim is. Legutóbb, a főiskolások ballagásán több végzős diáktól hallottam: már alig várják, hogy taníthassanak. Ügy gondolom, ők lesznek igazán boldogok, s nem azok, akik csak a haszon, a „jövedelmezőség” kategóriáiban gondolkodnak. Mert szebbet elképzelni sem lehet, mint amikor egy kisgyerek elsírja magát, mert a következő órát nem én tartom, hainem egy szaktanár ... Vagy amikor régi tanítványaim — ma családos, 'megbecsült emberek — így szólítanak személyesen, levélben, üdvözlőlapon: tanító néni, Júlia néni. Lengyel András kaposvári 503-as és 512-es ipari szakmunkásképző intézet tanulói érték el. Gvors- és gépírásban kaposváriak szerezték meg az országos második, ötödik, hetedik és tizenegyedik helyet, valamennyien Varga Józsefné tanítványai. Bár az eredmények sora még nem teljes, a megye így is büszke lehet versenyzőire. Mint Gulyás Mihály, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője elmondta, az utóbbi három- négy évbeli jelentős javulás tapasztalható. 1978—80 volt a mélypont, amikor előfordult, hogy az OKTV-n egy diákunk se jutott be a legjobb tíz köízé. A bíztató javulásért, a Somogynak szerzett dicsőségért köszönet illeti a szorgalmas diákokat és felkészítő tanáraikat, akik felismerték, gondozták és a megfelelő helyre irányították a jó képességű tanulókat. T. K. Szinte egymást érik a rádióban az interjúk és a beszélgetések politikai, gazdasági és művelődési életünk legfelelősebb irányítóival — gyakran egyenes adásban, az „élő” telefonok közelében, kizárva ily módon a túlzott előre-tervezettségnek a legcsekélyebb lehetőségét is. Hogy csak az utóbbi hetekre utaljak: a Rádiónapló vendége volt Szűrös Mátyás és Sarlós István, a 168 óra egy héttel ezelőtti műsorában Köpeczi Béla válaszolt — — rövid időn belül immár harmadszor! —, hétfőn pedig Kapolyi László ipari miniszter adott exkluzív interjút arról, hogyan képes válaszolni e meghatározó ágazat a világgazdasági kihívásra. Iskolapélda volt ez az interjú arra, hogyan lehet őszintén, tárgyilagosan szólni közös dolgainkról — ebben az esetben a kibontakozást még akadályozó tényezőkről, a fogyatékosságokról, sőt az egyes iparágakban fellelhető válságtünetekről. Az eladhatatlan vagy csak nehezen és ráfizetéssel értékesíthető, gyakran elavult termékekről, a termékszerkezet-változtatást nehezítő körülményekről az ösztönzőrendszer hiányosságairól, az innováció és a teljes foglalkoztatottság kölcsönhatásairól, s a termelési árak és bérek összefüggéseiHorváith János festőművész — eddigi útjának tanúsága szerint — a pasztell mestere. Tanúsítja ezt pályája, amely a szülővárosában — Kaposváron — a nyomdászattal kezdődött, majd a Képzőművészeti Főiskolán a diploma következett. Ezt a Somogyi Képtár vezetése, a párizsi, a velencei, a lengyelországi tanulmányutak követték. Vállalva az elődök tanítását, a hagyományokat saját törvénye szerint ötvözte. Ez és sok más hatás, valamint tíz önálló kiállítása tanúsítja: a pasztell mesterévé érett. A rá ható motívumok természetesen nem egyneműek, nem egyféleképpen jelentettek felhajtó erőt. A fontos az, hogy jól megtanulta —a környezetében ma is munkáló fölnevelő hagyományok, de „kőbölcsős” konfliktusok között és árán is — a pasztellrajzolást, amelyről tudni kell, hogy az egyik legnehezebb technika, és biztonságot, céltudatosságot követel. Horváth János képessé vált arra, hogy ellenszegüljön ama tradíciónak, amely a pasztellt a könnyed, illékony derű, a sokarcú, de mégis harmonizáló hangulatba foglaló kifejezésmódnak tekinti. Ezt az önkifejező késztetést egy nemcsak derűsen harmonikus világban és világtól kapta, ezt a tudást más dimenzióban művelte, fejlesztette tovább. Mégpedig nem lecsupaszítva, e'szegényesítve a színskálát, hanem megőrizve és változatossá téve azt. Horváth János kevés és halk szavú ember, akinek mindenekelőtt csendes és fontos kérdései vannak, lényegeset és fontoNagyor nop Magyar napot tartottak tegnap Moszkvában, a III. nemzetközi egészségügyi kiállításon. Az ebből az alkalomból tartott sajtóértekezleten Nyi- kolaj Smakov, egészségügyi miniszterhelyettes méltatta a magyar egészségügyi ipar ről, mindenekelőtt pedig azokról a lehetőségekről, amelyek megvalósítása esetén lendületesebb fejlődésre számíthatunk: az új beruházásokról, a vállalati tanácsokról, a teljesítmény alapján történő bérezésről. A miniszter higgadt, őszinte feleleteiből kitetszett: az alkotásra képes szellemi energiák felszabadítása nélkül iparunk — mindenekelőtt bánya-, kohó- és vegyiparunk — a jelenleginél is nagyobb hátrányba kerülhet a fejlett országokéhoz képest. S hogy ez ne történjen meg, a beruházások és a strukturális változtatások mellett úgynevezett szubjektív feltételek is szükségesek — utalt rá Kapolyi László —, így a vezetők körültekintőbb megválasztása, az ötletek, újítások, találmányok jóval kevésbé bürokratikus kezelése, a szellemi tevékenység becsületének teljes rehabilitálása. Az erőfeszítések sok helyen jártak már sikerrel — erre is hallottunk néhány példát —, a világgazdasági kihívásra adott válasz azonban egyelőre meglehetősen halk, bizonytalan — tudtuk meg ismét. Közérzetünk mégis kellemesebb így, mintha egy ká- bítóan optimista zsolozsmától kellett volna mindent feledtető álomba szendered- nünk. sat keres. A kérdésekre képben válaszol. Az együtt- és egyedüllét ábrázolásában magabiztosabb a felelet: világ egésze és egész ember kérdései, válaszai is üzennek a képekről. Szelíd rezignáció: a porond kitárulkozóinak belső világa, a tiszta lapot felmutató szokratikus bölcsesség iróniája, a tenyerén felmutatni vélt igazság látványa. E köznapi jelenségvilágból kiemelt, de mégis e világi képírás láttán felötlik a kérdés: miről van szó? Lehetetlen hogy ne tudnánk, de lehetetlen, hogy elégedettek lennénk bármelyik verbális válasszal. S ez azért is így van, mert a művész témáját kiemelvén a napi helyzet itt és most kötéséből, egyetemes érvényre, értékre vagy értékhiányra figyelő szimbolikával ábrázol. S ez természetesen korántsem csak nála megfigyelhető megközelítés. De olyan közelítésmód, amely jellegzetesen az ember és világa ősi, rendre feltoluló nagy kérdéseire figyel. Művei nem azt tanúsítják, hogy csak e közelítés- módnak követelhető kizárólagos hely a nap alatt: ám azt feltétlenül, hogy hitellel vallanak arról, ahogy helyük van a nap alatt is. Árnyékból jövő és árnyékba térő múlandóságunkban is kifejezve a múlhatatlant, az ellenünkre vagy számunkra valót. Kívánom neki: legyen ereje újra és újra közelíteni a kérdéseket, tovább vallatni ember és világa sorsát; képekbe írt üzenetére érdemes figyelnünk! Moszkvában termékeit, megállapítva: a magyar vállalatok voltak gyakorlatilag az elsők, amelyekkel a szovjet üzemek együttműködést kezdeményeztek orvosi műszerek és berendezések, valamint gyógyszerkészítmények előállítására. Sikeres diákok — sikeres pedagógusok L. A. A pasztell mestere Tröszt Tibor
