Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-26 / 148. szám
1985. június 26., szerda Somogyi Néplap 3 Differenciálás és bérkép Talán kevesen tudják: tavaly az állami ipariban dolgozó fizikai munkavállalók havi átlagbére 5283 forint, átlagkeresete pedig 6465 forint volt. S talán van akit érdekel, hogy ugyan miként diff érne iálódták — ha úgy tetszik: „szóródtak” — az imént jelzett átlagbérek és átlagkeresetek az egyes iparágak, vállalatok, sőt a vállalatokon belüli egyes munkahelyek között. Végtére is azt hirdetjük, hogy az anyagi ösztönzésre fordítható összegeket differenciáltan, tehát a valóságos munkateljesítményekkel arányosan kell (ene) elosztani. Nos, a kérdésekre a Központi Statisztikai Hivatal 1995 áprilisában kiadott — a nagyipari munkásság jövedelmi ' viszonyait, élet- és murtkakörülményeit elemző — jelentése ad választ. Az első megállapítás, hogy az iménti átlagokhoz képest 2,7 százalékkal volt magasabb a közlekedésben, a posta kötelékében és a távközlésben dolgozó fizikai munkások bére, illetve munkahelyi keresete. A vízgazdálkodásban dolgozók munkahelyi átlag- keresete pedig 1,6 százalékkal imagasabb, mint az átlag. Máris mondhatnánk, hogy no lám: nem is olyan lényegtelen differenciálódás, csak hát ugye nem tudni, hogy végül is mire vezethető vissza ez a különbség? A postások, a közlekedésiek, a távközlésiek, vagy a „vizesek” átlagosnál is magasabb — s vajon mi módon mérhető — munkateljesítményeire, vagy inkább csak arra, hogy ezek az ágazatok is krónikus munkaerőhiánnyal bajlódnak? Gyaníthatóan még ma sem beszélhetünk igazán teljesítményelvű kereset-differenciálódásról, különösen ha meggondoljuk, hogy az elmúlt évtizedben a kohászatban, az építőanyagiparban és a könnyűiparban az átlaghoz közeli volt a keresetnövekedés. Vajon mi okból, amikor egyik sem nevezhető afféle sikeripar ágnak? A bérkép tehát meglehetősen színes, a differenciáltsággal kapcsolatos indítékok és megfontolások azonban aligha egyértelműek. Nyilván azért is, mert a mindenkori bér-, illetve kereseti arányokat nemcsak az egyes iparágak valóságos teljesítményei, a piacon is értékesihtető produkciói, hanem a különböző okok miatt elhatározott központi bérintézkedések — mondjuk ki: a teljesítményektől gyakorlatilag független központi bérpreferenciák — is befolyásolják. Részben — s alighanem nem kis részben — az ilyesfajta intézkedéseknek is köszönhető, hogy az elmúlt években átrendeződött a legjobban és a legrosszabbul fizető ipari ágazatok sorrendje. A vállalati szférában bér-, illetve keresetdifferenciálás ügyében itt részleges, de mindenképpen figyelemreméltó változást a néhány évvel ezelőtt elhatározott bérszabályozási kísérlet hozott.- A kísérletezők esetenként megháromszorozhatták a normál szabályozás által adómentesen engedélyezett bérszínvona 1-nö vekményt. Jórészt ennek volt köszönhető, hogy tavaly, a legnagyobb és a legkisebb mértékű béremelést végrehajtó vállalatok között nem kevesebb, mint 15 százalékpontos eltérés /volt kimutatható, s ez a vállalatok közötti differenciálódási tendencia — a KSH már többször is idézett, s idén áprilisban közzétett jelentése szerint — változatlanul érvényes. És ha most már — még mélyebbre ásva — a vállalatokon belül is vizsgálódunk, akkor megint csak megkérdőjelezhető a bér-, illetve a keresetdifíerenciálási gyakorlat. Nagy általánosságban — de aligha vitatható módon — megállapítható, hogy ha tapasztalható is valamiféle erőteli esebb munkahelyen belüli differenciálódás, akkor az jórészt a túlórázásra, a vgmk-teryékenységre, a pótlékokkal megfejelt több műszakos munkarend vállalására vezethető vissza. Vagyis: a főmunkaidőben nyilván .kimutatható teljesítmény-különbségek bér-, illetve kereseti konzekvenciái még aligha fölfedezhetek. E jelenség nem új keletű. Okainak boncolgatása mesz- szlre vezetne, s napjainkban — alig néhány hónappal az új keresetszabályozási rendszer bevezetése után — talán célszerűtlen is. Egyelőre csak annyi gyanítható, hogy a munkateljesítmények szerinti kereset-differénciálás felsősorban nem a mindenkor érvényes kereset-szabályozás függvénye. Vezetési stílus, vezetői elhatározás — ha úgy tetszik: vezetői határozottság —, no és persze megfelelő belső ösztönzési rendszer függvénye is. A legnagyobb veszély hogy a kellőképpen meg nem fizetett legjobbak elhagyják a nagyipart, s kényszerűségből inkább a gazdaság nem haszontalan, de mégis csak kevésbé jelentős területein tevékenykednek. Csak azért, mert itt igen, amott pedig — a nagyiparban — anyagilag — nem kamatoztathatják képességeiket, szaktudásukat és munkateljesítményeiket. Vértes Csaba Búzamezők, napraforgótáblák MINDENNAPI DÖNTÉSEK Ahol az úton átbukott .a víz, tovább zúdulva, széles sávban leterítette a kukoricát. Színek ■József kihúz egy tövet. — Ez már nem egyenesedik fel .többet! Az úttest alatti átereszt kémleli. — Eltömődött, szólni kell >a fcápéemeseknék, hogy tisztítsák ki. A csupadomb szorosadi határban talán nincs olyan év, hogy a víz ne okozna kárt. Pedig több éven: keresztül jelentős anyagiakat fordítottak vízrendezésre, a termőföld védelmére. De a domb, domb marad. A szemnek oly szép vidéken az átlagostól mindig többet kívánt az embertől, a géptől a gazdálkodás. Matesz Pál elnökkel az irodában beszélgettünk. — Lépnünk kellett, igaiz, hogy a megyétől kaptunk egyszeri, kétmillió hétszázezer forintos támogatást, de a gondjainkat magunknak keill megoldani, és lehetőleg nem csupán a pillanatot tekintve. Legfontosabb a vetésszerkezet módosítása. Kétszázötven hektárral 'növeltük a ikúkoricást, így most mind a kalászos, mind a kukorica területe meghaladja az ezer hektárt. Számunkra döntő — hiszen a juhászaién kívül más állatfaj nincs, — hogy minden módom növeljük a növénytermelés árbevételét. Az a vízmosás, ha csak néhány mázsa veszteséget jelent is, ezért szomorú. — A szerkezetváltásból származó többletárbevótel mennyivel mérsékli a szabályozóváltozás szigorításából eredő kiesést? — Két-három millió forintra számítunk. De ebben az egyéb intézkedések is benne vannak. A dolgok összefüggenek és könnyebb elérni a célt, ha több oldalról, kis lépésekkel közeli-- tik meg. Az életünk szinte minden mozzanatára fokozottabb, szigorúbb, és következetesebb takarékosságot határoztunk meg. Van még mit megfogni a szállítástól az alkatrészfelhasználásig minden területen. És most elemi érdeke mindenkinek, hogy tegyen is! A dombokat járjuk. Port alig ver az autó, hiszen alig van nap, hogy ne esne az eső. ígéretes a napraforgó, jól sikerült a vegyszerezése, s erőteljesen tör a napfény felé. A korábbi gondolatát folytatja az elnök a rögtönzött határszemlén. — Egyetértünk abban, hogy az eredményes termelés feltételeinél — műtrágya, vegyszer — szó sem lehet a takarékosságról. Ezért időnként vita van a főkönyveiővéh Tényleg szükséges? Nem felesleges? Az ember szinte naponta találja szemben magát az ilyenfajta döntésekkel. Az emberek általában úgy gondolják: elkészítik a talajt, elvetik a magot, elvégzik a szükséges védekezési, vegyszerezéisi munkákat. aztán jöhet az aratás. Ügy tartják, a búza termelése hatvan munkanapot igényel. Csakhogy a közbeeső napokon jöhet valami előre nem számítható esemény, ami azonnali döntést, intézkedést kíván. Nálunk a vetésíehérítő-ibogár okozott az idén nagy gondot. Dúsan ringó kalásztengerben gyalogolunk, a fehéredé foltok azonban szemmel láthatók. Matesz Pál kihúz néhány tövet, mutatja a kártevő okozta tüneteket. — Megyei segítséggel közérdekű védekezést kellett elrendelni, mert a fehérítő sok mázsát tud elvinni, ha idejében nem tesz lépést az ember! És a légi védekezés nem olcsó. Ilyenkor lázasan szálmol- ják, hogy milyen veszteség érheti az üzemet, s azt is, hogy mennyi költséget igényelnek a veszteség elleni lépések. Dönteni kell a takarékosságot éppúgy szem előtt tartva, mint a termelési célt. Nem könnyű. A Kopányvölgye Tsz-ben amikor betakarították a szálas takarmányokat, elvégezték a szükséges növényvédelmi munkákat, szabadságra küldték a traktorosokat. Akik aratni fognak rövidesen, az eszközeiken az utolsó simításokat végezték. Pihenne a falu? Erről szó sincs. Egyre többen foglalkoznak ezen a vidéken marthahizlaléssal. Sajátos módon a fiatalabb korosztály is erre kapott kedvet. Aztán ott a szőlő, a •kert, a belterület. —j A dombok-ringatta Bábolna szárító épül koppányvölgyi falukban csak látszólagos a pihenés, a nyugalom. Csak a borzas erdőkig szaladó nagyüzemi táblákon van lélegzetvételnyi szünet, ami alatt lendíteni lehet valamit a ház körüli tennivalókon. Az .árpát kissé megku- szálita a vihar, de a szőkülő kalászok az aratás közeledtét hirdetik. — Mit várnak? — Ha valami csapás nem jön, a kalászosok talán hozzák a tavalyi rekordot. Még nincs bekeretezve, de az asztalon van az oklevél. Tavaly országos harmadik lett kategóriájában a szorosadi tsz. A vezetőnek járó pénzjutalom kalapba került. Részesedjen az is az anyagi elismerésből, aki közreműködött előteremtésében. Matesz Pál ezt mondja: — Nálunk ez így szokás ... Vörös Márta Lakásépítés Somogybán Teljesített programok, további aránytalanságok HETEDIK ÖTÉVES TERVI ELŐREJELZÉS A hatodik ötéves terv lakásépítési programja már jórészt teljesült. A néhány területen tapasztalható minimális lemaradás ellenére „megjósolható”, hogy 1985 végéig fölépül mindaz, amire öt éve számítottak a tervkészítők. Ha a magánerőből épült családi házak, valamint a különféle szervezett és állami építkezések adatait egy kalap alá vesszük, akkor a terv és a megvalósítás eltérése alig • észlelhető, 11 700 fölépítendő lakás szerepelt ebben az ötéves tervben és körülbelül 11 300-ba költöznek be a lakók 1985 decemberéig. A tervezés tehát körültekintő és alapos volt. Ez azért dicséretes, mert a lakások túlnyomó többsége magánerőből épült, ezt államilag megtervezni, szabályozni pedig igen nehéz. A számok további vizsgálata azt is jelzi, hogy az alapcélt sok viszontagsággal nehezített úton értük el. Szabó Gyulával, a megyei tanács épitési osztályvezetőjével barangoltunk együtt a számok útvesztőjében. S mivel a magánerő „uralkodott” az elmúlt időszakban, ennek adataival elkezdtük a vizsgálódást. — A hatodik ötéves tervf telekszükségletet fölmérve úgy láttuk, hogy több mint háromezer új telekre lesz igény. Sokhelyütt parcelláztak a tanácsok, a jelenlegi telekállomány több mint hétezer. Ebből 6800 családi ház építésére alkalmas, a többi csoportos házhoz jó. A szám impozáns, de belső aránytalanságokat rejt. Kaposváron és több városban kevés a telek, viszont sok faluban üresek a házhelyek és nem is várható, hogy tömegesen jelentkezzenek értük az emberek. Ezek a gondok tovább élnek a hetedik ötéves tervben is. De Kaposváron a telekhiány tulajdonképpen szükséges. Furcsa ezt így kimondani, viszont a magyarázat logikus. Valamiképpen korlátozni kell a betelepülést, mert nyolcvan-nyolcvanöt- ezer embernél többet nem tud kiszolgálni a megye- székhely. Tehát a kisebb településeket úgy kell fejleszteni. hogy megtartsák a lakosságot. — É akiknek volt, illetve van telkük? — Közismert, hogy a magánépítések anyagellátása rossz volt. Öröm, hogy eléggé nagy alapterületű, tehát tágas házak épültek, viszont a minőségükkel sok a baj, .s ennek csak egyik oka a gyenge anyagkínálat. Akik ezután építkeznek, már jobb körülmények között tehetik: ha nem is látványosan, de javul az ellátás. Fontos a szigorúbb műszaki ellenőrzés; szakszerűbben, jobban kell építeni a következő ötéves tervben a családi házakat. Különféle ösztönzőkkel elsősorban a sorházakat, a kis társasházakat igyekszünk támogatni. A szervezett építőiparnak is föl kell készülnie a magánerő hathatósabb támogatására. — Milyen a múlt és a jövő a lakótelep-építéseknél? — Pénzügyi gondok miatt kevesebb lakótelepi lakás épül a tervezettnél, de a lemaradás nem nagy. A paneles technológiát továbbra is használni kell, elsősorban Kaposváron. Ilyen építésre kerül sor a Búzavirág utcában és több, a belvárost övező területen. De a jelenlegi állapot változatlan formában tarthatatlan. Panelből is szebb külsejű, változatosabb megjelenésű és jobb alaprajzú lakásokat „rejtő” építményeket lehet emelni. A mostaniakhoz hasonló panelházak a belvárosban, illetve közvetlen környékén nem építhetők. A Sáév azonban fölkészülhet és alkalmassá teheti a technológiát arra, hogy megfeleljen a nagyobb igényeknek. — Mi várható a város- központban? — Többszáz lakás épülhet itt. A tömbrekonstrukciók során a régi házakban körülbelül ugyanannyi, vagy valamivel kevesebb lakás marad meg a felújítások után. Viszont a foghíjbeépítések föllendülhetnek. Itt is mozgósítható a magánerő, de az építést természetesen csak megfelelő technológiával rendelkező építővállalatra lehet bízni. Kisebb lakásszövetkezetek szerveződhetnek majd. A technológia elvileg lehet a Tanép alag- útzsaluja, a mérői építőipari szövetkezet Weloxa, vagy egyéb. — Mi nem sikerült, milyen kudarcaik voltak az elmúlt években? — Első helyen a lakásgazdálkodás megújítását említeném. Nem sikerült a meglevő lakásállomány és az újonnan épült lakások fel- használásval igazán jól „mozgatni” a lakosságot. Természetesen nem valamiféle rendeletekkel előírt mozgásra gondolok, mert az lehetetlen, de az ösztönzőrendszer, a szérvezés még nem jó. Ugyanennyi lakással több igényt is ki lehetett volna elégíteni, ha jobban fölkészülünk. Ebben ott a cél is: a következő ötéves tervben a lakásgazdálkodást javítani kell. A másik nagy gond, hogy sok a leromlott állagú épület. Lassabban végezték a felújításokat a szükségesnél. Ebben ugrásszerű javulást várok. Mivel nagyon sok erőt összpontosítunk rá és az utóbbi két évben már mutatkoztak a javulás jelei. L. P. A vetésfehérítő az idén sok gondot okozott
