Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)

1985-06-24 / 146. szám

985. június 24., hétfő Somogyi Néplap 5 A DUNAKANYAR A LEGNÉPSZERŰBB Országjárás idényjelleggel ANNA NEM FÉL Cigánygyermekek nyári tábora Balatonfenyvesen Ahogy végetér a tanév, issan elcsitul az iskolai ki­indulások -hulláma. Az idén ; sok diáik vett részt - a ta- ulmámyd célú országjáráso- on. A túrák szervezésében ét utazási iroda játszott ki- mlelkiedő szerepet. Az Ex- ressz negyven csoportot taztatott a megyéből, ezek­ek a fele általános iskolás olt, a többi gimnáziumok­éi és egyéb középfokú tan- atézetekbői indult országjá- ásra. A Volán utazási iroda záztíz csoportbain összesen úromezer—nyolcszáz diák­ok szervezett kirándulást. A úszók kihasználtsága nem olt mindig gazdaságos: a egyvenöt férőhelyes kocsik­an átlagosan harmincné- yen utaztak. A kirádulások időtartama letkortól' függően egytől .égy napig terjedt. A szerve- ők dgyékeztek úgy összeáll í- anü a programot, hogy az rszágjárások valóban tanul­mánya célt szolgáljanak: a iákofc bejárják hazánk ne- ezetes tájait, műemlékeit, setenkénti kulturális rendez- ényeken is résztvegyenek. A úereskedélmi Szakközépis- jolából például több turnus itazott a fővárosba operalát­ogatásra. Idén a „sláger” a láromnapos dunakanyari ki- ándulás volt, budapesti cir- .u s zlátogatással egybekötve. Bár van rá lehetőség, hogy lz iskolák' eddig kevésbé is­mert útvonalakat igényelj e- lék], ezzel csak kevesen él­lek. Szívesebben kérik a már utinszerűvé vált „soroza- ot”: a dél-dunántúli, nyu- jatmágyarországi és az Észa­Szocialista kultúrával a ékéért címmel nyílt meg zombaton a szlovákiai iomlbaszögön a magyar dol- iozók kulturális ünnepe. A hétnapos fesztivált a Cseh- zlorvákiali Magyar Dolgozók kulturális Szövetsége (Cse- nadok) rendezte, más kultu- ális intézményekkel közb­en. A rozsnyói bányászmúze- imtoan fotodokumentumok- k>l és antíhívanyiagdkból lyílt kiállítás, amely bemu- atja az immár harmincadik ive megrendezésre kerülő esztivál történetét. Gomba- zögön pedig folklórkiáHftás íyílt magyar népviseletek ­ki-Középhegységbe induló túrákat, míg az Alföld , sok szép varosa fehér folt marad. A Volán dolgozói a jövőben arra törekszenek, hogy — je­lentős költségnövelés nélkül — felfrissítsék, bővítsék az eddigi útvonalakat. Sok helyen kellemetlensé­get okoz, hogy a kirándulást kísérő nevelők honorálása nem egységes. Az iskolák ma­guk döntik el, hogy az úti-, költséget térítik-e a pedagó­gusnak, vagy a teljes részvé­teli díjat. Így nem minden tanár érdekelt egyformán a szervezésben. Gördüléke­nyebbé tenni az ügyintézést, ha az ifjúsági turizmusért egy utazási iroda lenne fele­lős. Így a jelenleg szétforgá­csolt anyagi erők, a különfé­le forrásokból származó tá­mogatások egy kéjben össz- pontosúlhatnának. Az utazási irodák legfőbb gondja, hogy „az egész ország egyszerre akar utazni”. A legnépszerűbb időpont a ta­vaszi szünet és a májusi—jú­nius eléje, s ettől az iskolák a felajánlott kedvezmények ellenére sem akfcmak eltérni. Mint a Volánnál elmodtók, többen juthatnának hozzá az utazásihoz, ha sikerülne szét­húzni a szezont, igaz, ko­moly nehézség az utóbbi években nem volt mert a megnövekedett autóbusz­parkkal és az egyes köziile- tek által bérbeadott kocsik­kal sikerült minden igényt kielégíteni. Mégis jó lenne ha az iskolák a télen üresen álló üdülőik adta lehetősége­ket is igénybe vennék;, vagy korábbi tavaszi időpontban vállalkoznának az utazásra. bői. A szlovákiai magyar dolgozók jubileumi fesztivál­jának nyitóeiseményein részt vett a Csemadok központi bizottságának elnöke, Sidó Zoltán. A gombaszögi szabadtéri színpadon a 30. fesztiválon összesen tizenhét — szlová­kiai és külföldi, magyar, szovjet és lengyel — népi együttes mutatkozik be, ösz- szesen kilencszáz művészé­vel. Itt vendégszerepei a kassai megyéi magyar szín­ház, a Thália Színpad, amelynek társulata szombat este Angel Bealca: Költöző- madár című darabját mu­tatja be. Gyerekek nyüzsögnek az ebédlőben: Némelyikük ke­zében egyelőre „csáléra” áll az evőeszköz, időnként egy- egy villa, kés is megcsörren a kövezeten, sokaiknak azon­ban már egyetlen étterem aszitaiónál sem kellene szé­gyenkeznie. Mert sokféle környezetből jötték a ci­gánygyermekek ide, á me­gyei művelődési központ ál­tal szervezett balatonfenyve- si táborba. Ki lakályos, egészséges otthonból, ki szűk szükséglakásból, ki -pe­dig Jüsitös, szűk viskóból. Jöttek, hogy f űröd jenek, fo­cizzanak és pingpongozza­nak, s hogy gyorsáéban sa­játítsák el a viselkedésnek azokat a szabályait, alapele­meit, amelyek nélkülözhetet­lenek a kulturált életmód­hoz. Nem unatkoznak: a program hallatlanul válto­zatos. Játékos vetélkedő az egészséges táplálkozásról a megyei Köjál munkatársad­nak segítségével, rendőrtisz­tek előadása az ifjúsági -bű­nözésiről, találkozás Lakatos Menyhért íróval, beszélgeté­sek Móra Ferenc és Fekete István alkotásairól, és még sorolhatnánk... Csaknem száz gyerek ér­kezett, jóval több, mint ta­valy és tavalyelőtt. Alig ké­pes leplezni hát örömét Sza­bad József, a megyei műver lődési központ főmumkaitár- sa, az egykori matematika- fizika szakos tanár, aki — hogy munkáját eredménye­sebben végezhesse — jóné- hányszor vett kezébe mosta­nában cigány nyelvkönyvet és szótárt, s e különleges et­nikum történetéről, -kultúrá­járól készített szakirodalmat. — Jogos a kérdés, miért csak cigánygyermekeknek szerveztük a táhort, hiszen az úgynevezett hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzet nemcsak a cigány­ságot jellemzi. Az ő szokás­rendszerük azonban él,tér másokétól hátrányaik is többnyire másfélék. Ide csaknem kivétel nélkül olyan gyermek jött, akinek szülei becsületesen dolgoz­nak és már megtették leg­alább az első Lépéseket a ci­vilizált életmód felé. Sok tény bizonyítja, hogy ez nem egyszerűen szólam. Az idei tapasztalatokat ugyan még nem summázhat­juk, de tény, hogy az első és második táborozáskor egyet­len lopás sem történt, s hogy tavaly Fonyódligeten a ci­gánygyermekek nyerték so­rozatban a tisztasági verse­nyeket, a többi altéibor 1400 nem-cigány résztvevője előtt. Ugyancsak nagyszerű ered­ményeket értek el a sport- versenyeken. A több mint háromszáz kötetes „fiók­könyvtár” forgalmára sem lehetett, s a,z idén sem le­het panasz. Nem kevésbé népszerűek a megyei műve­lődési központtól kölcsönzött mese-, rajz- és természetfil­mek sem. No- persze, azért nem minden fenékig tejföl! Korántsem minden apróság rajong még a fogkeféért és a szappanért, s az öltözékek sem mindig makulát-lapul tiszták. Szerencsére a me­gyei tanács, az Állami Ifjú­sági Bizottság, a KISZ, az űttörőszövetség és néhány községi tanács erszényéből árrá is futotta, hogy a szép kis ruhák és a tisztálkodó- eszíközök a gyermekek életé­nek elengedhetetlen tartozé­kaivá valljanak. E zárt cigányközösségben élő kicsinyek „kedvence” Bogdán Anna, a cigány- gyermekek siófoki klubjának vezetője. Ö először hozta el a táborba kis pórtfogoltjait. — Előfordult már, hogy mint „a cigányok árulóját” kitiltottak egy telepről, meg­fenyegettek, hogy agyonver­nek, mert a klubomba akar­tam „beszervezni”, mesékre, játékokra, zenére, táncra ta­nítani, s kulturált életmód­hoz szoktatni csemetéiket. Én azonban visszamentem! Ha félnék a bosszútól, ezek a gyerekek talán sohasem változhatnának meg. A leg­jobb esetben is úgy járná­nak,' mint a mostani húsz­harmincévesek nemzedéké­nek egy nagy része. Őket a hagyományos elmaradottság­ban élő cigányság azért nem fogadja be, mert állítólag „túlságosan magyarrá vál­tak” — azaz jórészt dolgoz­nak — a „magyarok” pedig azért nem, mert még „túl­ságosan cigánynak” tartják őket... Egyszóval két ma­lomkő közt őrlődnek. Valóban, ebben a világban együtt él a civilizáció felvi- lágosultsága és a mítoszok hátalma. Anna úgynevezett cigánykártyát vesz elő tás­kájából. Ausztriából hozta. Az ábrák alatt német sza­vak. A bíró. A szerelem. A házasság. A féltékenység. A hűség. A pénz — és így to­vább. Magyar kulturális ünnep Hattyúdal 22. — Ha öt perc múlva még tt látlak, betöröm azt a nocslkos pofádat! Értve?! Kicsit hátrébb húztam a éjemet, mert nehezen hír­em elviselni a szájából ki­áramló fokhagyma és whis­ky bűzt. Szájában -egyébként ;öbb volt a hézag, mint a fog. — Ha nem akarod, hogy nányjjak, Vidd arrébb a feje­iét — válaszoltam. — Tu- iod, imádom a fokhagymát, ie csak akkor, ha én eszem. Ben Mclioui elkapta jobb csuklómat; lerántott a. szék­ről, és hátracsavarta a ka­romat. A mozdulat váratlan volt és fájdalmas. Szemem kezdett megtelni könnyel. — Szóval? A csönd nagyobb volt mint egy ravatalozóban. — Szóval? — ismételte meg vészjóslóan. — Mássz a pofájába a ko­szos zsarunak! — sipította Flamm, és nagyot csapott a bárpultra. A küzdelem reményteien- nek látszott. Most bántam csak igazán amiért annak i-dejón elbliccéltem a rend­őrségi judóofctatásokait.- — Ereszd -él — hallattszott ekkor egy öblös férfihang. 18. Éreztem, ahogy Ben McLoui hátrafordul. — Nem hallod? -Azonnal ereszd -el! — a férfi kereke­ken -engedte ki magából a szavakat. A szorítás megszűnt. Meg­tapogattam sajgó izmaimat, aztán én is hátranéztem. Henry Bütton volt, a bár góréja. — Csak ezért a mozdula­tért hat hónapot -sózhatnak rád — közölte szemrehá­nyóan Ben McEouinak. — Ha mógegyszer rajtakaplak ilyesmin, ide többé be nem teheted a lábad. Megértet­ted? Ben MűLoui dühösen bó­lintott. Aztán Henry Button rám­nézett, és elmosolyodott. Elnézést a történtekért, ' Mr. Wá-ttgen. Tudhatná mennyire faragatlanok a törzsvendégéin!. Higgye el, én is meg vagyok áldva ve­lük ... De valamiből élni kell. — Elhiszem — mondtam, de nem éreztem iránta szá­nalmat; csuklómból lassan szívódott fel a fáj dalom. Henry Button hónaljából erős kölniillat áradt. Haja középen volt elválasztva, s a füle közepéig ért, de még így is észrevettem a halló­járataiból Kikan dukáló szőr­pamacsokat. Nyilván ezzel a fazonnal próbálta magát fia­talabbá varázsolni, nem sok eredménnyel. V-illágoskék inigje a köldökéig nyitva volt, szőrös mellét diszkré­ten eltakarta a tompa fény. Ha öt perccel később jön a világra, biztosan majomnak születik. Ujjain súlyos aranygyűrűket hordott. — Iszik valamit? — kér­dezte némi szünet után, s az italospullt felé bökött. !— Azt hiszem, egy whisky rerydibehozna — válaszol­tam. Rákönyököltünk a bár­pultra. Henry Button kezd­te a beszélgetést, miközben poharát a fény felé tartotta, néhányszor meglötykölte, a jégkockák halk koccanással verődtek az üveg széléhez. — Visszatért a városba? — kérdezte. ' Hangja nem mu­tatott különösebb érdeklő­dést. — Csak átmenetileg. — Netán valami nőcske van a dologban? Megráztam a fejemet. — Egy barátomtól szeret­tem volna elbúcsúzni. Tud­ja, délre költözöm. Talán is­merte: M-ax Harveynak hív­ják a fickót. — Csak nem a gy-ilkossá- gi csoport főnöke? — De igen. — S -még nem sikerült ve­le találkoznia? — csodálko­zott Button. — Sajnos, nem. Ugyanis eltűnt. Valakinek nagyon az útjában lehetett. (Folytatjuk.) — Kérem, keverje meg! Kirakja, s jósolni kezd. Csillagom állása hamaro-sap előnyösen változik, valaki sokat gondol rám, s némi pénz is áll a házhoz — hangzik a következtetés. Gyógyíthatatlan észlényként egyet tehetek: elhiszem jós­latát, mert egyelőre nem tudom cáfolni. Nem mu­laszthatom el azonban a kérdésit: — A gyermekeket is meg­tanítja jövendőt mondani? — Igen, mert gyakran si­került már a kártya segít­ségével alkoholistáknak, nyo­morult betegeiknek, öngyil­kos jelölteknek visszaadnom az életbe vetett hitét. Nem esküszöm meg arra, hogy egy kulturált viliágban ez a leghatékonyabb mód­szer. De tudomásul veszem, hogy bizonyos rétegekben sajnos még ma is ez, s ké­telkedem abban, hogy évez­redes mítoszokat tűzzel-vas­sal kellene vagy lehetne ki­irtani ... A kis Farkas Zsolt és test­vére, Szilvia azonban már a cigányság „válágiasodottabb” rétegéhez tartozik. Anyjuk a kaposvári ruhagyár kadar- kúti üzemében dolgozik, ap­juk kazánfűtő. „Törzsvendé­géi” immár a gyermekek a tábornak, ezúttal is becsü­lettel elolvasták az ajánlott irodalmat, a Kincskereső kis- ködmönt. De mesekönyvieket is szívesen forgatnak. A kis­sé ijedt Zsoltiban, úgy tet­szik, még működnek az év­százados beidegződések: fa­vágó szeretne lenni. A cser- fes Szilvi azonban már tíz­évesen arra a megmásítha­tatlan döntésre jutott, hogy óvónő lesz. Esélyei nem is rosszak: évvégi bizonyítvá­nyában mindössze két köze­pes osztályzat éktelenkedik, a többi jó és jeles. Iskola­társuk, László Anni ugyan­csak a cigányság egy részé­nek a változás iránti igé­nyét fejezi ki, amikor arra a kérdésre felel, milyen férfiúival lépne szívesen frigyre nyolc-tíz élv múlva. — Tetszik tudni, nekem mindegy, csak ne legyen ré­szeges! Mert a mi utcánk­ban is annyi részeges em­bert lehet látni! Lengyel András Önkéntes néprajzi és nyelvjárási-gyűjtők országos si Minisztérium nevében találkozója Szombaton Székesfehérvá­rott megkezdődött az önkén­tes néprajzi és nyelvjárási- gyűjtők XII. országos talál­kozóid. A Magyar Népraj­zi társaság, a Magyar Nyelvtudományi Társaság, az MTA Néprajztudományi Kutatócsoportja, valamint N yel.v tudományi Intézete, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és Fejér megyei bi­zottsága és a TIT Néprajzi Választalánya által rende­zett négynapos eszmecserére érkezett kétszáznál több ku­tatót Nagy Jenöné, a Fejér megyei tanács elnökhelyette­se köszöntötte. Ezt követően Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsé­nak főtitkára szólt a mind­inkább szélesedő honismere­ti, valamint néprajzi és nyelvjárási gyűjtőmozgalom jelentőségéről, szerepéről, nemzeti .tudatunk, magyar­ságunk kiteljesedésében. Ki­emelte, hogy a néprajzi és nyelvjárási értékek, vala­mint nyelvi kultúránk meg­őrzése, illetve ápolása nem­csak feladatunk, hanem kö­telességünk is. A gyűjtőmunka fontos ré­sze a tudatformálásnak, a szülőföldhöz való kötődés erősítésének. A nyelvjárási emlékek gyűjtése, nyelvi kultúránk ápolása igen nagy jelentőségű, hiszen el­szegényedik a gondolat ott, ahol szegényes a nyelvi ki­fejezés — hangoztatta a Hazafias Népfront főtitkára, majd arról szólt, hogy az el­múlt évtizedek gyűjtőmun­kájának eredményeként * a néprajzi kincsek tömege hal­mozódott fel az országos és a megyei múzeumokban. Be­mutatásukra szükség lenne egy olyan állandó jellegű ki­állításra, amely háttérként, módszertani alapként is szol­gálhatna a néprajzi-gyűjtők tevékenységéhez. Ezt követően a tanácsko­zást, résztvevőit a Művelődé­Villangó István, a közgyűj­teményi főosztály vezetője, ma(jd Nagy Imre, a KISZ KB egyetemi és főiskolai ta­nácsának vezetője köszöntöt­te. A megnyitó ünnepségen adtak át a kiemelkedő gyűj­tőmunkát végzett néprajzi és nyelvjárási kutatóknak a tevékenységüket elismerő Sebestyén Gyula, illetve Csüry Bálint emlékérmet. A Sebestyén Gyula emlékérmet Andrásfalvy Bertalan, a Ma­gyar Néprajzi Társaság aiel- nöike nyújtotta át Hentz La­jos mezőberényi, Duba Já­nos Csíkszeredái, Gelencsér József székesfehérvári és Lábadt Károly laskói kuta­tónak, a Csiüry Bálint em­lékérmet pedig Rácz Sándor makói kutató vette át Ben- kő Lórándtól, a Magyar Nyelvtudományi Társaság elnökétől. A kitüntetések átadása után megkezdődtek az elő­adások. Szilágyi Miklós, a Néprajzi Múzeum osztályve­zetője a régi, helyi újságok néprajzkutatási forrásként váló hasznosításáról, Kiss Jenő egyetemi docens, a nyelvjárási szólások és köz­mondások vizsgálatáról, Lu­kács László, az István király Múzeum osztályvezetője, N a Fejér megyéi néprajzi kuta­tásokról tartott előadást. Ezt kővetően a résztvevők miun- kaülésen v'taitták meg a mo­nografikus nelyi gyűjtések, a szervezet táji kutatások je­lentőségét. A tudományos eszmecsere kedden fejeződik be. A ta­nácskozás színhelyén kiállí­tásit is nyitottak Gelencsér Ferencnek, az István király Múzeum fotósának néprajzi felvételeiből, valamint Pár- niczky Józsefné székesfehér­vára gyújtó népi hímzései­ből.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom