Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-24 / 146. szám
Somogyi Néplap 1985. június 24., hétfő SPORT El Akikért a láng lobogott Ötkarikás emlékidéző UT AZ NB l-BE Világbajnoki helyezettek Cserénfán Hagyomány, hogy június végén Kaposváron nemzetközi motocross versenyt rendeznek. Az idén a június 30-[i viadai külön rangot kapott. Nem .csupán meghívásos verseny lesz, hanem a Béke Barátság Kupa, a szocialista országok crossozói- naik idei, 4. európa-ibajnoki futama. A rendező kaposvári Volán—Surján SE vezetői a múlt hét végén sajtótájékoztatón számoltak be az első kaposvári BBK verseny előkészületeiről. Kádas Gábor ügyvezető elnök szerint a sportegyesület és Kaposvár megtiszteltetésnek tartja, hogy megkapta a rendezés jogát. Igyekszik is a rábízott feladatott a lelhető legjobban megoldani. A cserénfai „Ca- giva” pálya miniden követelménynek megfelel. Biztosítottak a szállás és a műszaki feltételek. — A somogyi crossrajon- gók egyszerre még sohasem láthatták annyi, a vfo-futa- mokon is sikeresen szereplő motorost, mint most június 30-án. Elég a nevek közül a 250-es géposztály olyan versenyzőit kiemelni, mint a kategóriában fölényesen vezető szovjet Hugyakov és Rugyenko. A csehszlovák Frantisek Soldat és Arítoni Zdenek nevét is jegyzik Európa-szerte. Mellettük a BBK csapatversenyben élen álló lengyelek, NDK-beliek, valamint Bulgária crossozói- val veszik föl a versenyt a mieink. A magyar A csapatot Németh K., Barna A. és Halász alkotják, a B csapat tagjai: Tóth, Erdős, Borka. A rendezők a szurkolókkal egyetemiben sajnálják, hogy Gyurászik László a 125-ös motorján e napon vtb- futamon áll rajthoz. Népes lesz a BBK 125-ös géposztálya is. A mieink közül Horváth P., Csuczi, Sólymost, Técsi, Kővári esélyei a csapattagságra, attól függően, hogy miként sikerül a motorokat rendbehoznii a versenyre. A hivatalos edzés 29-én 15—18 óra között lesz. A verseny 30-án 10 órakor kezdődik. Mindkét géposztályban két-íkét futam lesz. A Volán ez alkalommal is különjáratú buszokat indít a kaposvári vasútállomásról a versenyre, s onnan vissza, kedvezményes, 8 forintos viteldíjjal. K. S. A kép feledhetetlen volt. Utolsót lobbant az olimpiai láng, lekúszott az árbocról az ötkarikás kék lobogó, felcsendült a Rákóczi induló — véget ért az úttörő- olimpia. Csak ekkor döbbentem rá, milyen rövid is volt valójában. Szinte szem- viManálsnydnak tűnt az egész. öt nap — tíz sportág — ezernyi élmény. Lapozgatom az újságokat, és az eseményeket megörökítő fotókat nézegetem. És köziben rendezgetem gondolataimat, bizony nagyon lassan kerülnek a helyére az események, hiába no, oly közel vian még minden. A fotók epizódokat, az írott szavak képeket csalnak elő emlékezetemből. Sikerek és kudarcok. Győzelmek és bukások. önfeledt örömök és könnyes tekintet, ez is, az is az olimpia. Hogy ki volt dicsőbb, ki volt nagyobb? Coubertin szeneméből mindenki, aki itt volt, de ezzel nem akarom csökkenteni a győzelmek értékét. A részvétel és a siker együtt adta a teljességet. Képzeletem képernyőjén ismét peregnek az események. Csík Ferenc uszoda, Deseda-tó. Alul víz — feliül víz. ömlik az eső. A versenyzők vacognak, és nemcsak az izgalomtól. Csobban a víz, csapódnak a testek, az evezőlapátok szántják a tavat, dőlnek: a csúcsok. És Újabb győzelmek születnek. Hiába, az olimpiai program kicenltlizett és perceket sem csúszhat. És az ötből legalább két napig vigasztalanul esik. Lám hiába a legprecízebb előkészület, így is történik váratlan doilog. De hát erről a tervezők nem tehetnek. „Vizes olimpia” minden bizonnyal így jegyzi fel majd a krónika. Most mégsem erre gondolok. Egy pillanatra ott ülök ismét a Veszprém— Komló fiú kézilabda-mérkőzésen, és nézem a döntőnek is beillő ■ kiegyenlített nagy csatát. És látom a labdarúgópályán a KSI—Vasas utánpótlására épülő két fővárosi iskola párharcát, az olimpiai aranyért. És ott fut előttem az egyik atádi atléta, mintha húzná a lálbát. Kevesen tudják, hogy a verseny előtt az orvos „drótozta” .össze, hogy indulhasson. Társaival együtt aranyérem a jutalma. Őket sem feledem, mint ahogy nem lehet feledni a pécsi tomászkis- lányt, aki két nap alatt bűvöletbe ejtette a tornacsarnok közönségét. Három olimpiai győzelmével. Vagy ott volt az ismeretlen település névtelen- atlétája, Károlyi Péter Szentgálról, aki végiigverte az egész „neves” mezőnyt. Láttam legyőzőiteket, összetörtén az öltözőbe vánszorogni, de láttam a labdarúgócsapat balhátvéd- jót is, aki a vesztes mérkőzés után olimpiai aranyát veszve látva nevdes szemmel gratulált az őt sokszor becsapó jobbszélsőnek. Micsoda lelkierőre valló tett. És szívembe zártam azt a testnevelőt, akit vigasztalni akartam, de egy mondattal megelőzött: — Tudja, nem is bánt a vereség, én arra is büszke vagyok, hogy a gyerekeim tanulmányi átlaga sokkal «tágasabb az iskolánkénál. Ez is felért egy éremmel. Nem? — szólt, és sorra ölelte vesztes fiait. Elröppent az olimpia, mitagadás, egy kjissé hiányzik. Meggyőződésem, hogy nemcsak nekem. Hiányzik a versenyek izgalma, a felfokozott várakozás, a nyüzsgő olimpiai élet. Hiányoznak a felcsörrenő telefonok, amikor az ország távoli zugából egy-egy izgatott szülő gyereke eredknónye felől érdeklődik. Egyelőre még zavar ez a hirtelen rámszakadt nyugalom. És számolgatunk: mikor is kerülhet legközelebb ránk a sor. Elröppent az öt nap, de mégis velünk maradt, csaknem félszáz almipiái győzelmével, és több ezer résztvevőjének emlékével. Mindazokkal, akikért megszólaltak a fanfárok s akikért az olimpiai láng lobogott. Jutási Róbert Arra kértem Szőke Miklóst próbálja megfogalmazni a siker összetevőit. — A tudatos csapatépítésen kívül alapvetőnek tartom, hogy az elmúlt években hagytak nyugodtan dolgozni. Soha senki nem szólt bele a szakmai munkába. A szakosztályban csupa olyan ember tevékenykedik, aki tudja, hogy mi a feladata, és ezt igyekszik is maradéktalanul végrehajtani. Döntőnek tartom azt is — folytatta a szakvezető —, hogy a játékosok szinte egy emberként követtek a munkában. Akiknek a csapaton belül elfogadják a véleményét a többiek, azokkal mindig szinkronban voltunk. Nem volt divat a sértődés akkor sem, ha valaki nem játszott, vagy netán lecseréltük. Igaz, több fiúval az elején tisztáztuk, hogy elsősorban a jövő embered, pillanatnyilag még mások élveznek előnyt Velük kell megküzdeniük a csapatba jutásért. Szinte valamennyien megértették] ezt, s ha a pályára küldtem őket, jól játszottak, így aztán sökszor emiatt volt gondom. De hát melyik edző nem vállalja ezt szívesen/. A 18 sikerkovács A Bányász húszas játékoskeretéből tizennyolcán jutottak szóhoz a tavasszal. Csupán két cserekapusuk Málics és Gál nem szerepelt. Ki mennyivel járult az előrelépéshez? Miként látja az edző az ő teljesítményüket? Egy- egy mondatban, kértünk jellemzést róluk. (Zárójelben a bajnoki mérkőzések és a rúgott gólok számát közöljük.) Horváth II. (37) Egy-két mérkőzés kivételével jól védett, a Végén bravúrokra is képes volt. Erettner: (35). összteljesítményével elégedett vagyok, de a végén idegileg elfáradt. Pardavi: (31—4). Átlaga megbízható volt, de néha a szokottnál mérsékeltebben játszott. Onhausz: (15—1). Őszi teljesítménye átlagos színvonalú volt, tavasszal nem szerepelt a csapatban. Virágh: (31). Végig megbízható játékot produkált. Száj ez: (33—5). őszi sérülése után lassan lendült formába, majd játékában jó és gyengébb szakaszok váltották egymást. Bódi: (26—1). Eredményességben nem ismételte meg a korábbi évet, de így is sokat tett a sikerért. Kiss: (30—1). A csapat kulcsemberévé vált. A nehéz Somogyi győzelem a pécsi hegyi versenyen A Pannon. Volán SC a Baranya megyei vállalatok jelentős támogatásával rendezte meg szombaton és vasárnap a Duna Alpok Kupa újább fordulóját, mely egyben az országos hegyi bajnokság második és harmadik fordulója is volt. Szombaton eszményi időben állhatott rajthoz a 99 magyar versenyző a bajnoki pontokért, míg a svájci, nyugatnémet és osztrák kollégáik két ed- zőfutamban ismerhették meg a hosszú hegyi pályát. Megyénket három sportegyesii- llet versenyzői képviselték váltakozó sikerrel. Az S 24 osztályban Budai Béla, a Volán Surján SE versenyzője az első futamban „felküzdötte” magát a hegyre, a lassan nyugdíjas korú „szárnyas Hifivel” (ez egy speciálisán megépített Lada 1600- as), de második nekifutásra a műszaki hiba „győzött”. Karg Ferenc a Béke Barátság Kupa gépkocsik osztályában egy értékes második helyezéstől esett el azzal, hogy gépkocsiját nem a hatályos műszaki előírások szeFelemás időben — felemás eredmények rinit készítették föl. így óvás után az eredményét megsemmisítették. A kisebb Ladák között Kaltenecker György, a kaposvári Áfor SC versenyzője harmadikként ért célba. Az igazi küzdelem természetesen az abszolút első helyezésért zajlott Tóth János, Kiss Dezső és Cserkúti József között. Kiss az első futamban majdnem 4 másodperces előnyt szerzett, és másodjára biztonsági autózással ebből egyet sikerült is megtartania, így Tóthnak (Zamárdi Petőfi SC) meg kellett elégednie a második hellyel. Vasárnapra aztán felhők költöztek a mecseki hegyek közé, s ezek esőt is hozták. Előkerültek a „vízgumik”. A rossz útviszonyok az eredményeken is meglátszottak, mert majdnem mindenki 15 —20 másodperccel autózott rosszabbat a szombatinál. A megfogyatkozott somogyi legénység derekasan helytállt, hiszen Tóth János az első futamban több mint 15 másodperccel jött fel gyorsabban, mint Kiss. Kaltenecker is előrelépett egy helyet, és öt másodperces előnnyel várhatta az újabb futamot. A szünetben felszáradt a pálya, így a kockáztató versenyzők felrakták a kisebb mintázatú, vagy teljesen sima pályagumikat. Az erőviszonyok kiegyensúlyozottsága mialtt azonban különösebb változás nem következett- be a sorrendiben, így örömünkre Tóth János nyerte ezt a futamot. A bajnokság sorsa valószínűleg a miskolci versenyen fog majd eldőlni augusztusban. Kalte- necker összesítésben följött géposztályában a második helyre. Rövid nyilatkozatok a verseny után. Szombat, Tóth János: ,,Ez van”. Vasárnap: „Ügy érzem, most együtt volt minden.” Kiss Dezső: „Janinak sokkal jobb gumijai vannak vízre, ezért volt ez a nagy különbség.” Karg Ferenc, akinek eredményét megóvták: — Igazuk van — mármint az óvó versenyzőknek —, de autóztam egy jót. És ez a fontos.” Kaltenecker ugyanígy nyilatkozott: „Örülök, hogy végre sikerült egy jó helyet •elcsípnem, de még messze van a Vége.” Eredmények: OE 2. futama: 1. Kiss Dezső (Bp. Volán SE). 2. Tóth János (Zamárdi Petőfi SE), 3. Cserkúti József (Külker. SC). OB 3. futama: 1. Tóth János, 2. Kiss Dezső, 3. Kesjár Csaba (Bp. Volán, Lada MTX). Az új pályacsúcs a hosszú pályán Walter Pedrazza nevéhez fűződik 2 perc 47.74 másodperccel. Képünkön: Kaltenecker György 21 éves kaposvári versenyző. Dr. Kaponya István A sikerek kovácsai időszakban érződött, hogy nagyon nyomasztja a felelősség. Olajos: (32—6). Óriási lelkesedése, akaratereje a fő erénye, a beállós posztján képes a jobbik teljesítményre. Belényesi: (24—2). Amikor szükség volt rá, mindig becsülettel helytállt. Igazi csapatember. Nagy M.: (6). Ő is kevés tehetőséget kapott a bizonyításra,, de ha szóhoz jutott, igyekezett hasznos lenni. Zsadányi: (25—5). Nehezen illeszkedett a csapatba, finomkodó játékán - kellett változtatni. Tavasszal harcosabb, s ezzel hasznosabb tett. Tieber: (36—12). Játékára és góljaira számított a csapat: s ő igyekezett, hogy újra NB I-es tegyen. Horváth I.: (36— 12). Lelkesedése, munkabírása nagy hasznára vált a csapatnak, iöntos gólokat lőtt. Jankovics: (33—7). Váltakozó játékot nyújtott, a szélen és a középpályán egyaránt a csapat hasznára volt Boda: (21—4). Kifejezetten egyéni játékos. Sorsdöntő gólokat tudott lőni, de ennél jobb összteljeisíitimlényiie is képes. Marozsán: (12—1). Tehetséges játékos, csak rajta áll, meddig juthat el. Takács: (11). Sérülése miatt sokat kihagyott, ez befolyásolta játékát, tavasszal nem játszhatott. Igazi csapatmunka — Ez az egyéni értékelés talán nem tüknöaá kellően sikerünket — fűzte hozzá Szőke' Miklós. — Valójában/ a csapatmunka és nem az egyéni teljesítmények hozták meg az eredményt. Mindig voltak, akik kevesebbet nyújtottak, de szerencsére a csapat többi tagja ellensúlyozni tudta ezt. Az a véleményem, hogy ez a törzsgánda képes az NB I-es helytállásra. Csupán néhány poszton, kell erősítenünk olyanokkal1, akik azonnal húzó emberekké válnak. A múlt hét végéig egyetlen labdarúgó sem jelentette be távozási szándékát. Ez is sok mindent elárul. Most az ünneplés és a pihenés időszakában azt kérjük a Bányász labdarúgóitól: ne feledjék, hogy a siker múlandó, az újabbakért naponta meg, kell küzdeniük. A somogyi labdarúgó-barátok bíznak bennük. Nemcsak remélik, hanem hiszik is, hogy valamennyien mindent megtesznek azért, hogy az első osztályú jegy ne csak egy évre szóljon/. Jutási Róbert Halfogóverseny A megyei halfogóversenyt a hét végén Balatonmárián, az övcsatornán rendezte meg — tizenhat csapat részvételével — a Mohosz Somogy megyei Intéző Bizottsága. A versenyzőket próbára tevő küzdelemben az első helyet a Siótok! (városi) Horgászegyesület versenyzői szerezték meg; a második a Kaposvári * Sporthorgász- egyesület, a harmadik a siófoki DRW csapata. — A hét végén Eger harmadszor adoitt otthont a mozgáskorlátozottak kétévenként megrendezésre kerülő sportversenyének, az Agria-kiupának. A csaknem 300 résztvevő között magyarok. osztrákok, bolgárok, ju- goszlávok és csehszlovákok szerepeltek az ülőröplalbdá- ban, a lövészetben és az úszásban.
