Somogyi Néplap, 1985. június (41. évfolyam, 127-151. szám)
1985-06-15 / 139. szám
1985. június 15., szombat Somogyi Néplap 9 IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS R égi gazdája se ifimerte volna meg. Bordái már-már a bőrét lyukasztották, szőre összegubancolódott, szeme körül, mintha örökké sírna, udvart rajzolták a rászáradt köny- ny-ök. Néhány éve még a gazdája vett néki csontot, a szobáiban aludt a cserépkályha melletti szőnyegen. Most a temetőben volt a vacka, a régi, halódó temetőben, ahol a sírokba itt-ott már a/, építők gépei harapták, áhol már csak a kifordult sírkövek, s a gyászokat túlélő néhány díszbokor, évelő virág őrizgette a temető hangulatát. Itt talált 'magának egy bedőlt falú kriptát, s innen rémi tgette a játszó gyerekeket, és a sóskát szedő, halottakkal peralgető öregasszonyokat. Akik látták fel-faltűnni a bokrok között, megijedtek tőle, pedig nem bántott senkit, csak a temetőn átvezető ösvénnyel párhuzamosan messze elkísérte az arrajá- ' rókát. Ha a sétáló megállt, földirelapult, és menekülésre készen várta a felé repülő éles követ. Esténként a környező utcákig merészkedett. A kapu elé kirakott szemétből kapart ennivalót .magának. Néha fél kenyér is került a szemétbe, azt a kripta környékén elásta. Ugatni sohasem hallották. Néha vonított csák, magyra- nőtt téli éjszakákon, szemrehányóan és keserűen, mintha rontani akarná az emberék álmát. Szeretetért koldult. A könyörgők mindig kitaszítottak. Bélyeget üt rájuk a kolduló szándék. Kitaszított volt az öreg kutya is, míg régvolt simításokat, becézóst gyászolt, s régi gőgöt is, 'ha gazdája mellől dühös morgással támadt a vézna kóbor kutyákra, nfrxéüifcgutcán gazdája halála után hetekig ácsorgott a régi ház ajtaja éiőtü Aki szólt hozzá, azt messze kísérte, nyüszítve sírt a néha simító idegen kezek alatt, s ha szerencséje van, új gazdát is találhatott volna magának, de a balszerencse úgy hozta, hogy az úton egy autóbusz elé ikerült. A vezető fékezett, a kerék nem ment át rajta, csak kiperdí- tette az út szélére. Az oldala felszakadt. Kicsorgó vére gubancossá tette valaha fényes szőrét, és attól kezdve a néha idegen simítások ;s elmaradtak. Félt már mindenki tőle, s mert a félelem kegyetlenné tesz, kövekkel dobálta, akinek nyomába szegődött. Verekedő, mogorva ZELK ZOLTÁN* Mint-űzött eb Minit űzött eb, Vonítva fut a táj fölött a szél, nyomában csörögve, három hűséges falevél. Erdők, ligetek peremén, amerre elhalad: vágyón' emelik ég felé a fák ágaikat. Szállnának ők is-, mint amott a három falevél — rabok a fák, bús börtönük a nappal és az éj... Fut, fut a szél, majd . megpihen, és fáradtan piheg s tűnődve, hosszasan kering egy kis tisztás felett s nézi: alant, a dűlt füvön sziszegő rozsé ég': öreganyó melegíti bögrényi levesét. Leszáll a szél, belekóstol s mormogva fut tovább — szétbinti a vidék fölött a szegénység illatát. A költő hagyatékából. jószág lett belőle, fejedelme és ura a kóbor kutyáiknak. Az utcáktól félt a baleset óta. A környező házak kutyái kijártak a temetőbe, éjszakánként ő is megpróbált néha az ismerős kerítésekig lapozni, de a nappali barátságot elfelejtő dühös, acsarkodó ugatás fogadta. Olykor kövek is repülték a kerítés mögül. Bartha Gábor A kutya — Veszedelmes dög — mondták az emberek, ha só- várgó vonítását hatották, de a gyerekék még az embereknél is rosszabbak voltak, mert háborúsdit játszottak a volt sírdk között, s a magányos kutyát ellenséggé tette a játék. Tél volt. Napokig ki sem bújt a ivackából. A gyerekek egyre közelebb merészkedtek a kriptához, néha egészen a bejáratig. H ógolyókat dobáltak a lyulkiba, és csak a dühös morgás késztette őket menekülésre. Egyikük akkor kitalálta, hogy ne tudjon kijönni onnan, egy nagy követ kéll a bejárat elé hengerí- teni. Kétszer is nekikészül- ték, de a bátorság elfogyott félúton. Akkor már igazi ellenség (volt a kutya, igazibb, mintha maga is részt vett volna a harcban. A gyerekék elhatározták, hogy harcba hívják Varga Laciék komondorát. Ez a terv is kudarcba fulladt, a komondor húzta a irövideb- bet, s a gyerekek szétfutottak. A komondorra büszke Varga Laci majdnem sírt szégyenében; azt mondta, hogy nem volt igazságos, mert szabálytalanul verekedett a másik. És a többi gyerek is elismerte, hogy nem volt igazságos. Már azt is számoflgat- ták, hogy újra kell rendezni a viadalt, déhát a komondornak élég volt az egyszeri vereség. Talán ez is oka volt annak, hogy a gyerekek közül néhányan átpártoltak a kóbor kutyához. Két táborra szakadt így a sereg. Zászlajuk is volt, nem messze a kriptától rendezték be a hadi- szállásukat a. kutyapártiak. Igaz, a kutyát nem is látták, az csak feküdt a vackán, és éjszakánként járt ennivalóért. A szeplős Rumszauer, akinek .bérházi gyerekként sohasem lehetett kutyája, kitalálta, hogy meg kell szelídíteni. Es attól ikeszdve naponta vitték neki enni. ösz- szqveszték és kibékültek azon, hogy kinél lesz majd, s ki rendezi a második viadalt közte és a Vargáék komondora között. A hazulról hozott csontot, lopott süteményt elvitték a kriptáig, és ott bedobták a lyukon, mint azelőtt a hógolyókat. A kutya dühös morgással fogadta az első szeretetet, amit három év után kapott. A gyerekék olyankor elszaladtak, de másnap újra mentek, és egymást túllicitálva bizonygatták, hogy mennyi fogyott el a tegnapi csontból. Eltelt egy hét, s mire a játékot megunhatták volna, már nem morgott a kutya. Megszokta, és elfogadta az ajándékokat. Aztán még egy hét eltelt, s akkor már a hasát földhöz szorítva csúszott elébük, s reszkető viny- nyogással várta a gyerekek simítását, de ínye felhúzódott, torkából szakadozottan feltört a morgás, mert megijedt a féléje nyúló kezektől. Akkor már minden éjszaka vonított. Sóvárgóblban, keservesébben, mint máskor. A szemüveges Soltész kitakarította az ólat, sírástól dagadt szemekkel, mert sírnia kellett az anyai engedélyért. A szeplős Rumszauer pórázt kerített, és maguk között kisorsolták, ki mikor viheti sétálni. És eljött az első igazán tavaszi nap, az öreg kutya előmászott a vackából, és kifeküdt a bejárat elé. Hosszú idő óta először várt. A gyerekekét várta, pedig éhes sem volt; bőven maradt még a .tegnapi csontból.' A temetőbe aznap Varga Laciék értek először. Elfoglalták a főhadiszállást, aztán meglátták a kutyát is, és köveket szedték. Az pedig 'régvolt simítások örömét érezte, s edindult eléjük, földhöz lapulva, boldogan. — Nézzétek, támad — mondták a gyerekeik. — Tűz! — vezényelt Varga Laci, és kövek repültek. Először történt három év óta, hogy a kivert állat nem menekült. — Tűz! — kiáltott még egyszer Laci elvókonyodott rémült hangon, aztán futott. Az első harapást a lábán nem is érezte, csak a rémületet. M egbotlott, elesett. A kiáltozásra emberek futottak oda, elzavarni a megvadult állatot. S mind a síró gyereket vigasztalták. A kutya .pedig a bokron túl feküdt. Estére megdöglött. Az emberek, akik elindultak, hogy agyonverjék, csak a kriptánál keresték. Nem találták ott, s hazamentek. Két napig senki sem járt a temetőben, de harmadnap újra játszattak a gyerekek. Háborúsdit a dőlt sírok között. FIATAL SZOVJET MŰVÉSZEK Széles és rendszeres áttekintése lehet a magyar nézőknek a imái szovjet képzőművészetről, hiszen gyakran 'érkeznek hozzánk vendégkiállítások a Szovjetunióból, s többnyire a Műcsarnokban kerülnék megrendezésre. Ezek a 'különféle, általában a realizmushoz közeli törekvéseknek, a különféle korosztályúknak, műfajoknak egyaránt helyet adnak, éreztetik az egyes köztársaságok képzőművészetének „couleur local”-ját is. A legutóbbi tárlat, melyet a Szovjetunió Képzőművészeti Akadémiája állított ösisze, a legifjabb nemzedék tevékenységéről kíván beszámolni. E 150 festmény, szobor, grafika arról tanúskodik, hogy a Szovjetunióban A. A. Meldere: Kisfiú madarakkal Legfelső képünkön: D. K. Lapinja: Ősz. A cím alatt: V. K. Dubrava: Meleg este. Alul: V. J. Romanov: Marija Pcd- csenkó művészettörténész portréja. a művészi mesterség oktatása, az orosz és szovjet művészet hagyományainak megismertetése az ifjú tehetségekkel tervszerűen folyik: a főiskolai és művésztelepi Megláttam egy pádon napozó fiatalembert, odaléptem hozzá, s megkérdeztem: — Bocsásson meg! Van itt ezen a lakótelepen vízvezeték-szerelő? A fiatalember figyelmesen végigmustrált, s így válaszolt: — A lakossági szolgáltatások területén igen tarka a helyzet, ezért ebben a szférában kénytelenek vagyunk megküzdeni bizonyos nehézségekkel. A kézműipari tevékenység területén kritikus jelenséglcént kerültek előtérbe bizonyos egyenetlenségek, melyek az egyszerű, nehéz munkát végző állampolgárok kárára történő szertelen és jogtalan meggazdagodásra való törekvés formájában nyilvánulnak meg. Azon állampolgárokról van szó, akiknek vállaikon kell hordozniuk az ellátás és az emelkedő szolgáltatási végösszegek kínjait. Egy pillanatra abbahagyücmusz Oseka BESZÉLGETÉS ta, láthatólag azért, hogy levegőt vegyen, így sikerült beavatkoznom. — Talán tud egy vízvezeték-szerelőt itt, a közelben? — Személy szerint, a mai napon, nincsenek birtokomban konkrét adatok az említett profilú munkálatokat képviselő szakterület elhelyezkedéséről. — Ez annyit jelent, hogy nem tud senkit? — Senkit... Mégis az az érzésem, hogy bár a gazdasági szankciók jelentős mértékben megnehezítették lehetőségeinket, ennek ellenére van esély a válságból való kijutásra, amennyiben persze magunk is dolgozni fogunk. Kedvetlenül csóváltam a fejem. — Dolgozni fogunk ... Vajon akaródzik az embereknek dolgozni? A semmittevést szeretik. Inkább söröz- getnek és napoznak! — Ha rólam van szó, ez a megállapítás nem állja meg a helyét. A sógoromnál dolgozom, most azonban betegállományban vagyok. Nehéz fiatalságom és a család széthullása miatt súlyos vegetatív neurózisban szenvedek, amit egy állami egészségügyi intézményben kezelnek. Csak a háború utáni hatalmas társadalmi változásoknak köszönhető, hogy... — Jól van, jól. Sietek. Viszontlátásra. — Jól van? — kérdezte izgatottan. — Ügy gondolja, hogy jól sikerült? — Micsoda? — csodálkoztam. — Hát... a felvétel? — Milyen felvétel? — Ugratni akar ... Hiszen ön készítette. — Én? — Hát persze, nem is a plébános ... És ez mi? Nem mikrofon? Idegesen rámutatott a táskámból kikandikáló zuhanyrózsára, amely fürdőszoba-berendezésem egyik alkatrészét képezte, s melyet oly eredménytelenül próbáltam fölszereltetni egy vízvezeték-szerelővel. — Barátom... Milyen mikrofon? Nem látott még zuhanyozót? Amikor távoztam, hallottam, hogy a szájából az eddigi folyamatos szavalat helyett káromkodások özöne zúdul elő, keretezvén hirtelen elkomorult arcának kellemetlen fintorát. Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán munka, a nagy építkezések meglátogatása és persze a mindennapi élet megismerése bőséges- élményanyaggal látja el a művészeket. Böröczki Mihály Zár alatt Köribéd .annyi szó zuhog, én hali'igatom, hogy hallgatod, köribém annyi szó zuho$, és .hallgatod, hogy hallgatok. Az éjszakád ma hold tatain, napok sis sütnek, szél se jár, az éjszakám ma hoildtalan, napok se sütnek, szél se jár. Körül is vesznek annyian, és árvaságod zár .alatt, körül ás vesznek annyian, és árvaságom zár alatt.
