Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

2 Somogyi Néplap 1985. május 10., péntek Díszszemle Moszkvában Nagyszabású 'katonai dísz­szemlét tartották tegnap Moszikivában a Szovjetunió­nak a nagy honvédő há­borúban a német fasizmus felett aratott győzelme negy­venedik évfordulója tisztele­tére. A Lenin-mauzóleum mell­védjéről tekintették meg a díszszemlét a szovjet párt-, állami és katonái vezetők, élükön Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával. A mauzóleum melletti dísztri­bünökön foglaltak helyet a világ mintegy hetven orszá­gából az évfordulós ünnep­ségekre a szovjet fővárosba érkezett külföldi delegációk, köztük a Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke vezet­te magyar párt-_és kormány­küldöttség, valamint a Mó- rocz Lajos altábornagy, honvédelmi minisztériumi államtitkár vezette magyar katonai küldöttség. Pontosain tíz órát jelzett a Kreml toronyórája, ami­kor begördült a térre Szer- gej Szokolov marsallnak, a Szovjetunió honvédelmi mi­niszterének autója. Miután fogadta Lusev hadseregtá- b(írnoknak, a díszszemle pa­rancsnokának jelentését, Szokolov marsall körbejár­A díszszemle tribünjén a Szovjetunió vezetői ta és köszöntötte a felso­rakozott egységeket. Ezt kö­vetően a honvédelmi mi­niszter beszédét mondott a Lenin-(mauzóleum mell­védjéről. Szergej Szokolov marsall beszéde Beszédében Szokolov mar­sall szólt arról, hogy a nagy honvédő háború a legsúlyo­sabb megpróbáltatást je­lentette a Szovjetunió szá­mára az ország történelme folyamán. A háborúban a világ első szocialista álla­mának sorsa, a világcivili­záció, a haladás és demok­rácia jövője dőlt el. A szovjet nép — mondot­ta a Szovjetunió honvédel­mi minisztere — megőrzi emlékében és méltóképpen értékeli Jugoszlávia, Len­gyelország, Csehszlovákia, Bulgária, Románia és Albá­nia katonai egységeinek és partizáncsapatainak, Ma­gyarország katonai egysé­geinek, az ellenállási és antifasiszta mozgalom tag­jainak önfeláldozó harcát a fasiszta megszállókkal szem­ben. Jelentős mértékben já­rultak hozzá a győzelem el­éréséhez az Egyesült Álla­mok, Nagy-Britannia, Fran­ciaország, Kína, és a Hitler- éllenes koalíció más had­seregei és népei. Az SZKP, a szovjet állam erőfeszítései a szocialista közösség további erősítésére, a szocializmus pozícióinak szilárdítására, a békés egy­más mellett élés elveinek következetes valóraváltásá- ra, az imperializmus által kikényszerített fegyverkezési hajsza megfékezésére, az egyetemes béke megóvására irányulnak. Szokolov marsall a továb­biakban megállapította, hogy a jelenlegi bonyolult nem­zetközi kürülmények között a Szovjetunió kész jóakara­tot tanúsítani, és a többi ál­lammal együtt állhatatosan keresni a háborús veszély csökkentését eredményező kölcsönösen elfogadható megállapodásokhoz vezető utakat. Ugyanakkor határo­zottan kijelenti: elkerülhe­tetlenül megtorlás vár min­denkire, aki a szovjet em­berek békés építőmunkájá­ra, a Szovjetunió és szövet­ségesei biztonságára tör. A szovjet fegyveres erők min­den ehhez szükséges eszköz­zel rendelkeznek. Az SZKP és annak köz­Veteránok a Reichstagra kitűzött zászlóval ponti bizottsága körül tö­mörülő, a hősi hagyomá­nyokhoz hű szovjet hadse­reg állandóan erősíti és fej­leszti harckészségét, és min­denkor kész végrehajtani hazafias és internacionalista kötelességét — mondotta beszédében a Szovjetunió honvédelmi minisztere. A szovjet himnusz és a díszlövések elhangzása után kezdődött meg a katonai egységek felvonulása, amit a hagyományokhoz híven most is a moszkvai katonai zeneiskola ifjú dobosai nyi­tottak meg. Mögöttük magas rangú tisztek vitték a má­sodik Világháború frontjai­nak és magasabb egységei­nek lobogóit, s „A Győze­lem Zászlaját”, amelyet 1945 májusában a berlini Reichstagra tűzték ki. Külön egységet alkotva vonutak végig a Vörös téren a Szov­jetunió hősei, a dicsőség ér­demrend mindhárom fökoza- tának tulajdonosai, a negy­ven évvel ezelőtt, 1945. júni­us 24-én a győzelem tiszte­letére rendezett díszszemle egykori résztvevői. Sorkato­nák és tábornokok haladtak egymás mellett a sorban, közülük sokan olyanok, akik végigharcolták a nagy hon­védő háború mind az 1418 napját. A lengyel hadsereg és a csehszlovák néphadse­reg Veteránjainak oszlopát az allenáUási és partizán- mozgalom harcosai, majd a front ellátásában döntő sze­repet játszó hátország mun­kásai követtek. Ezt követően a felszabadító hadsereget szimbolizáló, egykori katonai öltözékben és felszereléssel ellátott ezred vonult el a dísztribünök előtt. Az egykori harcok részt­vevőit a Frunze Katonai Akadémia növendékei követ­ték. Az akadémia számos ki­váló katonai vezetőt adott a szovjet népnek, akik a nagy honvédő háborúban győzelemre vezették a Vörös Hadsereget, mint Zsukov, Malinovszkij, Tyimosenko, Könyve, Csujkov marsallok. A Leninről elnevezett, po­litikai tiszteket képező aka­démia hallgatói után az egyik legrégibb, az 1812-ben ala­pított, s ma Dzerdzslmszkij nevét viselő felsőfokú kato­nai tanintézet növendékei, majd a harckocsizó tiszte­ket képező Malinovszkij- akadómia hallgatói vonultak el a Lenin-mauzóleum előtt. Őket a Kujibisevről elneve­zett hadmérnöki akadémia, és a tömegpusztító fegyve­rek elleni harc szakértőit ké­pező, Tyimoseniko nevét vi­selő vegyvédelmi akadémia hallgatói követték. A Jurij Gagarin nevét viselő repülő- tiszti ákadémia díszegységét a légierő számára műszaki szakembereket képező Zsu- kov-akadémia növendékei követték. Ez utóbbi katonai intézet egykori neveltjei nagy szerepet játszottak a máso­dik világháborús IL, JAK és más típusú gépék megalkotá­sában. A hadiflotta kék-fehér szí­nékben játszó lobogója alatt meneteltek el a leningrádi „Frunze” tengerészeti aka­démia növendékei, akiket a légideszant-osapatok felvo­nulása, majd a felsőfokú ha- tárőrtiszt-képző iskola, a Balti-flotta tengerészgya­logosai, és a Dzerdzsinszkij- ről elnevezett karhatalmi hadosztály katonái követték. A Vörös téren a legfiata­labbak, a Szuvorov és Na- himov nevét viselő katonai középiskolák növendékei meneteltek. Ezeket a közép­iskolákat 1943-ban alapítot­ták a hadiárvák részére. Az egységek felvonulását az oroszországi föderáció leg­felsőbb tanácsáról elnevezett, összfegyvernemi parancs­nokokat képező tanintézet hallgatói zárták. Katonai középiskolások virággal köszöntöttek a Le­nin-mauzóleum mellvédjén helyet foglaló szovjet vezető­ket, miközben a Vörös térre beérkezett a gépesített egy­ségek első alakulata. A har­ci technika felvonulását a második világháborús legen­dás T—34-es harckocsik osz­lopa nyitotta meg. Ezt a nagy honvédő háború tüzér­ségi technikája, a légvédel­mi eszközök és a reaktiv el­ven működő sorozatvetők, a Katyusálk menete követte. A korszerű haditechnika felvonulását a „Kalinyin” gé­pesített lövészhadosztály ke­rekes és lánctalpas, páncélo­zott szállító harcjárművei nyitották meg, amit a légi- desszant egységek mozgé­kony eszközei követtek. Hatalmas dübörgéssel ha­ladtak végig a Vörös téren a korszerű harckocsik, a ho­ni légvédelem vontatott és minden időjárási viszonyok között, éjjel-nappal nagy pontosságra képes, rádióloká­torokkal felszerelt önjáró lö- vegei. A korszerű nakéta-so- rozaltvetők — az egykori Ka- tyusák utódéi — után kü­lönböző méretű légvédelmi rakéták, majd önjáró harcá­szati és hadműveleti-harcá­szati rakéták zárták a sort. Indulókat játszva a ka­tonazenekar vonult végig a téren, s ezzel a díszszemle véget ért. Este — helyi idő szerint mindenütt tíz órakor — tű­zijátékot rendeznek Moszk­vában, a szövetséges köztár­saságok fővárosaiban, Lenin­grad, Vodigográd, Odessza, Szevasztopol, Novorosszijszk, Keres, Tula, Szmolenszk és Murmanszk hős városokban, a hős breszti erődben, vala­mint Kalinyingrádban, Lvov­ban, a Don menti Rosztov- ban, Kujbisevben, Szverd- lovsZkban, Novoszibirszk- ben, Csitában, Habarovszk­ban, Vlagyivosztokban és Szeveromorszkban. Szovjet felhívás a világ népeihez A második világháború befejeződésének 40. évfor­dulója alkalmából az SZKP Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsá­nak Elnöksége és a Szov­jetunió Minisztertanácsa fel­hívással fordult a világ né­peihez, parlamentjeihez és kormányaihoz. A világuralomra törő hit­leri fasizmus és a japán militarizmus feletti világtör­ténelmi győzelmet negyven évvel ezelőtt az antifasiszta koalíció országainak népei és hadseregei közös erőfe­szítéssel vívták ki — mutat rá a felhívás. — Általáno­san elismert viszont, hogy a Szovjetunió és a szovjet hadsereg döntő módon já­rult hozzá az európai és földi civilizáció létét fenye­gető fasiszta erők szétzúzá­sához. A háború egyik legfőbb tanulsága, hogy az agresszió ellen már a háború kirob­banása előtt, határozottan és együttesen kell fellépni. A különböző társadalmi rend­szerű országok második vi­lágháborús összefogására emlékeztetve, a felhívás le­szögezi: a népek összefogá­sa ma is jelentős akadályt emelhet azok útjába, akik atomkatasztrófába akarják sodorni a világot. A Szovjetunió felhívással fordul a világ népeihez, te­gyenek meg mindent a fegyverkezési verseny meg­akadályozására a földön és a világűrben, az atomfegy­verek számának korlátozá­sáért, csökentéséért, majd az ilyen fegyverek teljes megsemmisítéséért. A szovjet vezető testüle­tek végezetül leszögezik: A Szovjetunió amellett van, hogy békés eszközökkel ren­dezzék a helyzetet a Közel- Keleten, Közép-Amerikában, Délkelet-Ázsiában és más térségekben. Sürgeti az ál-/ lamok közötti feszültséggó­cok és konfliktusok bel- ügyekbe való beavatkozás nélküli megszüntetését, s más népekkel együtt hatá­rozottan követeli a függet­lenség megadását Namíbiá­nak, a fajüldözés megszün­tetését a Dél-afrikai Köz­társaságban. REAGAN PORTUGÁLIÁBAN TÁRGYAL Elnöki baki Nem ismerte fel a kormányfőt Reagan amerikai elnök Portugáliába, európai kőrút­jának utolsó állomására ér­kezett. Lisszabonban meg­kezdte tárgyalásait Mario Soares portugál kormányfő­vel. Az amerikai elnök be­szédet mondott a parlament­ben is. Reagant és kíséretét An­tonio Ramalho Eanes portu­gál államfő fogadta ünnepé­lyes külsőségek között a lisszaboni repülőtéren. (A képen.) A portugál főváros­ban ugyaniakkor ezrek tün­tették az amerikai elnök lá­togatása ellen. A fogadtaitási ceremónián kisebb bonyodalom támadt, amikor Eanes elnök megkí­sérelte bemutatni vendégé­nek a felsorakozott portugál személyiségeket, élükön Mario Soares miniszterel­nökkel. Reagan azonban meglepetésre csak a fejével biccentett Soares fellé, s kéz­fogás helyett továbbment a feldíszített emelvényhez. Eanes ekkor karonfogta az amerikai elnököt, visszave­zette a várakozókhoz, és vé­gül sor került a protokoll szerint előírt kézszorítások­ra is. A UPI amerikai hírügy­nökség tudósításában emlé­kezteit arra, hogy Reagan ta­valy „különleges barátjá­nak” nevezte a portugál kormányfőt, akit most való­színűleg nem ismert fel. Eanes és Reagan félórás beszélgetést folytatott az el­nöki palotában. Hírügynök­ségi jelentések szerint a két NATO-ország államfője el­sősorban nemzetközi kérdé­sekről, az Afrika déli részén és Közép-Amerlikáhan kiala­kult helyzetről tárgyalt. Megemlékezés az ENSZ-ben Az ENSZ székhelyén teg­nap megemlékeztek a náciz­mus felett aratott győzelem 40. évfordulójáról. A gazdasági és szociális tanács ünnepi ülésén részt vett és felszólalt Javier Pe­rez de Cuellar, az ENSZ fő­titkára is. A megemlékezés résztvevői egyperces néma gyásszal emlékezitek meg a II. világháború áldozatairól. Pérez de Cuellar beszédé­ben arra hívta fel a figyel­met, hogy a nemzetköz: kö­zösség tagjai úgy tiszteleg­hetnek leginkább a háború áldozatainak emléke előtt, ha megerősítik elhatározá­sukat: hasonló háború nem fordulhat elő többé. Az ülésen felszólaló Olcg Trojanovszkij, a Szovjetunió állandó ENSZ-képviselője hangsúlyozta: A béke meg­őrzése érdekében a béke­szerető erők együttes, össze­hangolt,- aktív tevékenységé­re van szükség.

Next

/
Oldalképek
Tartalom