Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-10 / 108. szám

1985. május 10., péntek Somogyi Néplap 3 4,5 milliárd forint a fejlesztésre A társadalompolitikai program sikere Befejeződött az országos vetélkedő A VI. ötéves terv a lakás- ellátás, az általános iskolai oktatás és a fekvőbetegellá­tás mellett a vízellátás és a szennyvíztisztítás kiemelt fejlesztését írta elő. Ügy gondolom, a végrehajtás so­rán szerzett tapasztalatok a VII. ötéves tervező munká­ban és a végrehajtás szer­vezésében is hasznosíthatók lesznek. Világossá vált, hogy az adott gazdasági lehetőségek között a vízgazdálkodás egé­szében nem tudjuk mérsé­kelni a feszültségeket. Ezért az ágazaton belül az egész­séges ivóvízellátás javítása, valamint a szennyvíztisztítás és csatornázás fejlesztése ka­pott elsőbbséget. Az ivóvíz­ellátás helyzetét jól jellem­zi, hogy a tervidőszak ele­jén a megye 241 településé­ből 120 településen nitrátos volt az ásott kutak vize. Ez a falvakban mintegy 68 000 embert érintett. A tervben azt írta elő, hogy öt óv alatt 49 településen kell egészsé­ges ivóvizet biztosítani. Ilyen nagyságrendű prog­ramra még nem volt példa a megyében. A terv megvalósí­tásához szükséges feltétele­ket — például a íkútfúró- kapaditás fejlesztését — csak menet közben tudtuk meg­teremteni. A nehézségek ellenére túl­teljesítjük a tervet, hiszen 54 település kap egészséges ivó­vizet ebben az ötéves terv­ben. Az eredményeket je­lentős társadalmi összefogás­sal tudtuk elérni. A tanácsok növelték a vízgazdálkodásra fordítható pénzeszközöket, a társulatok szervező mun­kával, a kivitelezők korrekt partneri együttműködéssel támogatták erőfeszítésein­ket. Mindez azonban a la­kosság anyagi hozzájárulása és társadalmi munkája nél­kül nem lett volna elegen­dő. A lakosság 20—25 ezer forintot fizetve és a mun­kából részt vállalva segített megvalósítani a törpe víz­müvet. Jó példák születtek a települések közötti össze­fogásra, együttműködésre is. Húsz településen valósult meg kilenc kis regionális vízmű. A közműves ivóvízzel ellá­tatlan településeken — át­meneti megoldásként — be­vezettük a csecsemőik palac- kosivóvíz-ellátását. Egyre többen élnek gyermekük egészsége érdekében ezzel a szolgáltatással. A közműves ivóvízellátás a .lakók számára az életmód, a lakáskultúra megváltozá­sát is jelentette, fokozta a faluhoz kötődést. Társadálmi, egészségügyi hatása szinte föl sem mérhető. Épp ezért kell szólni arról a problé­máról is, ami a program nyo­mán keletkezett. Néhányan ugyanis a szennyvizet nem az előírt szikkasztóba, ha­nem a használaton kívüli ásott kútba vezetik. Ezzel a mélyebben fekvő vízrétegeket szennyezik és veszélyeztetik azoknak a kutaknak a vizét is, .amelyékből a törpe víz­művök ivóvize származik. Ha nem tudunk gátat vetni e felelőtlen magatartásnak, a jövő ivóvizét tesszük tönkre. A községek mellett a vá- rosdk vízellátási gondjainak mérséklése is nagy feladatot jelentett. A vízhálózat re­konstrukciók, a víz minő­ségét javító vastalanító-gáz- talanító berendezések üzem-* beállítása növelte a szolgál­tatás színvonalát. Kaposvár biztonságos vízellátását se­gíti a fonyódi felszíni vízki­vételi és víztisztító mű. Mar­caliban a regionális rendszer­re való csatlakozás megnyug­tató megoldás lesz. Nagy­atádon az elkészült 1500 köb­méteres víztorony megoldja az évek óta gondot ókozó vízhiányt. A VI. ötéves terv kereté­ben 32 000 köbméterrel nö­veljük az ivóvíztermelő ka­pacitást, 288 km ivóvízháló­zatot építünk. Mindezek eredményéként a lakosság több mint 80 százaléka ré­szesül közműves vízellátás­ban. Számottevő feladat volt a szennyvíztisztítás és csator­názás fejlesztése is. A prog­ram alapvetően a városokat és a Balaton-parti települé­seket érintette. A tervidő­szak kezdetén a lakások 21 százaléka volt csatornába bekötve, 1985 végén ez az arány elérti a 26 százalékot. A csatornázás és szennyvíz­tisztítás a vízellátásnál las­súbb ütemben fejlődött. En­nek alapvetően az az oka, hogy rendkívül költséges be­ruházásról van szó. Jól ér­zékelhető ez abból, hogy pél­dául a Kaposváron megvaló- suló 20 000 köbméteres szennyvíztisztító több mint 510 millió forintba kerül. A fejlesztés nyomán a me­gye városaiban nő a tisztí­tókapacitás. A Balaton-par- ton a tó vízminőségének ja­vítását szolgáló intézkedések hatására felgyorsult a tele­pülések csatornázása, a re­gionális tisztítótelepek épí­tése. Az állami, tanácsi esz­közöket itt is jelentős lakos­sági hozzájárulás egészíti ki. A csatornatársulatba belé­pők általában 30 000 forint­tal járulnak hozzá a költsé­gekhez. A csatornázás a három ré­gióra osztott déli partot megfelelő ütemben halad. Meg kell azonban mondani, hogy a szennyvíztisztításban és csatornázásban a beruhá­zásók ellenére sem tudtuk az országos átlagtól valló lema­radásunkat behozni. Környe­zetünk védelme érdekében is fokozni kell erőfeszítésein­ket, hogy minél több tele­pülésen megoldódjék a szennyvizek elvezetése és tisztítása. A víz—csatorna közműfejlesztésre 4,5 milli­árd forintot fordítunk ebben a ötéves tervben. Az ered­mények jól alapül szolgál­nak a továbblépéshez. Brandtmüller István a megyei tanács osztályvezetője Harmadszor is kiváló alapszervezet Kisiparosok gondokkal Négyszázharminc kisipa­rost tartanak számon Nagy­atádon és a város környé­kén, ugyanannyit, mint né­hány évvel ezelőtt. Ám ez a megállapítás ne tévesszen meg senkit. Ha bőven van is új vállalkozó, főképpen a kisebb falvakban, egyre töb­ben adják vissza iparjogo­sítványukat, illetve nem fő­állásban, hanem másodfog- lalikozásként folytatják te­vékenységüket. Kovács József névéi, a Ki- osz nagyatádi alapszerve­zetének titkárával a statisz­tikát lapozgatjuk. Kiderül, hogy a kisiparosok nagy ré­sze vidéken dolgozik, a háztáji mellett, A „legme­nőbb” foglalatosság az épí­tőmestereké. Divatszakma lett az esztergályosé is, fő­képp azért, mert a vállala­tok, kisebb üzemek is fog­lalkoztatják őket. Sokan je­lentkeznének fodrásznak, kozmetikusnak, ám nincs elég oktatómester. Hiányzik Nagyatádon a kovács, a bog­nár és a kádár. Cipészmes­terből is csupán egy akad, s férfiszabóból’ is csak né­hány — mutatóban. Harmadik lett a csurgói diák Tegnap délután az ünne­pélyes eredményhirdetéssel befejeződött Csurgón a me­zőgazdasági gépszerelő­szakmunkástanulók három­napos vetélkedője, amely­nek ezúttal a Farkas János szakmunkásképző intézet volt házigazdája. Délelőtt még sokan les­ték izgatottan a kapunál fel­állított eredményjelző táb­lát, amelyen állandóan kö­zölték az egyes versenyna­pokon szerzett pontszámo­kat, ám a kívülálló ebből nem sokat tudhatott mag, hiszen a 19 iskola 20 diák­ját rajtszámokkal jelölték, nevüket lezárt borítékok rej­tették. így elsőként dr. Wal- lendus Árpádot, a MÉM szakoktatási és kutatási fő­osztályának főelőadóját, a zsűri elnökét kérdeztük ta­pasztalatairól. — A versenynek több mint két évtizedes múltja van. Ezúttal a szántás állt a középpontban. Szeretnénk arra késztetni a fiatalokat, hogy elsajátítsák a precíz ta­lajművelést. E három nap írásban, szóban és gyakor­latban vizsgázták a diákok, s legtöbb pontszámot a szántással szerezhettek. Igaz, az idő majdnem kifogott rajtunk, hiszen kedden egész nap zuhogott az eső, de szerencsére szerdán dél­előtt 10 órakor ezt la ver­senyt is megtarthattuk. A feladatok között egyébként egy elektromos hiba megke­resése, kijavítása is szere­pelt. Ugyancsak gyakori fel­adat volt egy E—281-es tí­pusú. NDK-gyártmányú ön­járó silózógép beállítása. Ezt, sajnos, nem mindenkinek sikerült megoldania. Igaz, nem is volt egyszerű mun­ka, de mi nem gyors, ha­nem alapos szerelést kér­tünk. Tóth Lajos, a csurgói ter­melőszövetkezet elnöke — a zsűri elnökhelyettese — a verseny színvonaláról úgy nyilatkozott: mind a 20 'n~ dulót azonnal felvenné a szö­vetkezetbe. De figyelmezte­tett is valamire: most csak a legjobbakat láthattuk és nem az átlagot. Pedig mind nagyobb szükség van jól képzett szakmunkásokra a mezőgazdaságban is. Erről tegnap délelőtt más fórumon is szó esett. A 19 Az alapszervezet titkára nem titkolja: a hiányszak­mák is alapot teremtettek a kontároknak. Hogy pontosan mennyien vannak. ar^ól persze ők sem tudnak, vi­szont jó néhányat ismernek, hiszen egy-egy följelentés­kor napvilágra kerül a ne­vük. Ellenük tenni azonban nem tudnak, hiszen az alap­szervezet nem hatóság, ha­nem érdekképviseleti szerv. Azt mondják, a tanácsok­nak kellene jobban körül­nézni, hiszen az adó az ő pénztárcájukba kerül. A hiány pótlására azért minden eszközt rrtegnagad- nak a nagyatádiak. Többek között külön ösztöndíjat ad­nak azoknak a fiataloknak, akik egy-egy kihaló szakma tanulására adják a fejüket, s külön díjazzák mesterei­ket is. Más figyelemre mél­tó kezdeményezéseik van­nak az iparoshagyoimányok őrzésére. Tevékenyen segí­tik a fiatalokat, kirándulá­sokat szerveznek, közösséget próbálnak kovácsolni. Mindez hozzájárult, hogy harmadszor vehették át a kiváló alapszervezeteknek járó emlékzászlót. iskola vezetői, szakoktatói délelőtt szakmai beszélgeté­sen vettek részt, s arra is választ kerestek, mit lehet tenni a főbb képzésért. Délután végre felbontot­ták a rejtélyes borítékokat, s ismertté vált, hogy ki lett NDK-beli szakemberek somogyi téeszekben Négy évvel ezelőtt az egyik NDK-beli mezőgazdasági termelőszövetkezetben járt a szennai téesz küldöttsége, s az itthon is hasznosítható szakmai tapasztalatok adták az indítékot, hogy a kapcso­latot bővítsék. Erre a látoga­tásira épült később az a szo­ros együttműködés, amelyet a megye 11. számú gazda­sági kisikörzeténék taggazda­ságai a Német Demokratikus Köztársaságiban levő néhány termelőszövetkezettel kiala­kítottak és azóta is ápolnak. A múlt évben a medhalgrü- nd és a plaueni téesz látta vendégül üzemi tapasztalat- cserén a somogyiakat, a hé­ten pedig a nyolc Kaposvár környéki közös gazdaság fo­gadott német vendégeket. A vendégek kedden a me­gyei tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályán átfogó képet kaptak Somogy élelmiszergazdaságáról, s még azon a napon elláto­gattak a kaposmérői és a kaposfői téeszbe, illetve a térséget ellátó agrokémiai központba. Szerdán a hete­st, a somogysárdi és a nagy­bajomi termelőszövetkeze­tet 'keresték föl, tegnap pe­dig a szennai, a somogyjádi és az osztopáni téesz szere­pelt a programban. Szennában — Keresztes Jenő elnök és munkatársai kalauzolásával — megnézték az olvadó biztosítékokat gyártó üzemet, ahol egyebek között arról hallhattak, hogy az első hat helyezett, kik jutottak ezáltal szakmiunkás- bizonyítványhoz. íme, a sor­rend: Jakus Sándor (János­halma), Nemes Sándor (Haj­dúszoboszló), Csíkos Csaba (Csurgó), Huszár József (Vép), Halkó Tibor (Péter­az idén a több minit négy­millió biztosítók egy része Hollandiáiba és a Német Szö­vetségi Köztársaságba kerül. Hosszan időzték a német szákieimberdk a szennai falu­múzeumban is. Somogyijádon a rögtönzött határszemlén és később a gépműhelyben, a tóeszköz- pontban rendezett baráti be­szélgetésen Tóth László el­nök és az ágazatvezetők is­mertették a gazdaság tevé­kenységét. A kimagasló ered­ményeket elérő üzem veze­tői annak tudatában vála­szoltak a kérdésekre — hi­szen ottjártuikkor tapasztal­ták —, hogy vendégeiknek sincs okuk szégyenkezés­re... Sorjáztak a kérdések a szép májusi határ láttán. Mi a benyomások iránt érdek­lődtünk Dieter Hessel járá­si tanácsi osztályvezető-he­lyettestől és Gerhardt Hertel mechelgrüni közgazdásztól. — Kapcsolataink alapvető vásár), Miskolczi Mihály (Tokaj). A Medosz vándorkupája ezúttal Jánoshalmára került. A kapoismérői termelőszö­vetkezet kupáját a csurgói­ak őrzik, a vele járó két­ezerforintos díjat Csíkos Csaba kapta meg. Szinte minden versenyző útitáská­jába került valamilyen tárgyjutalom a patronálok felajánlásai nyomán. Az eredményhirdetés egyik leg­boldogabb résztvevője volt Csíkos Csaba, aki Somogy- szobról került a csurgói is­kolába. ö egyébként fris­sen szerzett bizonyítványá­val a Dél-somogyi Mezőgaz­dasági Kombinát nagybará­ti kerületében fog elhelyez­kedni, ösztöndíjas szerződé­se alapján. Felkészítő taná­ra Moód Sándor, Eőry Sán­dor, Huszár Endre és Lász­ló András volt. célja a barátság erősítése, a tapasztalatok kicserélése Az utóbbi négy évben szem­beötlőéin nőttek a magyar mezőgazdaság eredményei, és nem a vendég udvariassága szól belőlünk, amikor azt mondjuk: van mit tanul­nunk. Dicséretes, ahogy ezek a gazdaságok minden arra alkalmas földterületet bevon­nak a termelésbe; a rend, amit a majorokban, a műhe­lyekben, például a nagybajo­mi téeszben láttunk, a ven­dégszeretetről nem is szól­va ... A szövetkezeti mellék­üzemági tevékenységgel délután az osztopáni terme­lőszövetkezetben ismertet­ték meg részletesen a ven­dégeket a Győzelem Tsz ve­zetőt. Az NDK-beli üzemek képviselői ma Balatonföld- váron részt vesznék a me­gyei borversenyen, majd meglátogatják a BaJ a tanbog- lári Mezőgazdasági Kombiná­N. J. Munkánk, eredményeink — a barátok szemétre!

Next

/
Oldalképek
Tartalom