Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-27 / 122. szám

2 Somogyi Néplap 1985. május 27., hétfő Bővülnek, erősödnek a szovjet—indiai baráti kapcsolatok Radzsiv Gandhi hazaérkezett Új-Delhibe Szavjetunióbeli hivatalos látogatásának befejeztével vasárnap visszaérkezett Űj- DelMbe Radzsiv Gandhi in- dliai kormányfő. Az új-delhi repülőtéren kijelentette, hogy a Szovjetunióban tett láto­gatásán lezajlott megbeszélé­sei hasznosaik voltak, és kü­lönösen Mihail Gorbacsov- val, az SZKP KB főtitkárá­val folytatott tárgyalásait minősítette jóknak. A Szovjetunióban tett hi­vatalos látogatás idején alá­írt szerződésék konkrét ta­núbizonyságai annak, hogy tovább bővülnek és erősöd­nek a szovjet—indiai baráti kapcsolatok — hangsúlyozta az indiai miniszterelnök. Gandhli érkezésekor egyéb­ként a repülőtérhez vezető Új-dellIM utakat többezres tö­meg lepte el: a felvonulók a kormányfőt fogadva _ro- konszenviüntetést tartottak a szovjet—indiai kapcsolatok fejlesztése és Gandhi poli­tikája melllett. Washingtoni manipulációk gátolják a megegyezést Á Pravda cikke a genfi tárgyalások állásáról A világhelyzet továbbra is bonyolult, sőt veszélyes — írja hétfői szerkesztőségi cikkében a moszkvai Prav­da. A genfi szovjet—amerikai tárgyalásokat elemző írás megállapítja: ez Washington politikájának közvetlen eredménye. Az Egyesült Ál­lamok meghiúsította a SALT—2 szerződés ratifiká­lását, majd olyan útra lé­pett, amely szétzilálta a fegyverzetkorlátozás és csök­kentés folyamatát, szabotál­ta a korábban megkötött egyezményeket, új katonai programokat dolgozott ki, s elsőcsapásmérő amerikai ra­kétákat helyezett el Európá­ban. Az amerikai kormány­zat ezután tudatosan kisik­latta a hadászati- és az eu­rópai nukleáris fegyverzet­ről folytatott tárgyalásokat. A béke ügyével és a népek érdekeivel ellenséges wa­shingtoni lépéseket sajátos módon mintegy megkoro­názta a „csillagháborús” program meghirdetése. Mint ismeretes, a genfi tárgyalásokat a Szovjetunió kezdeményezésére kezdték meg. Olyan új típusú tár­gyalásokról van szó, ame­lyek a kérdések széles kö­rében — kozmikus csapás­mérő fegyverzet, hadászati támadó fegyverzet és a kö­zepes hatótávolságú atom­eszközök — teljes mértékben számításba veszik a jelenle­gi hadászati helyzet realitá­sait, tükrözik a fent emlí­tett mindhárom probléma valóban szerves összefüggé­sét. Merénylet Kuvaitban Merényletet hajtottak vég­re szombaton a kuvaiti emír mellett. Gépkocsiját kísérő kocsisodba egy autó hajtott be, amelyben robbanó anyag volt. A robbanás az emír ko­csijában csak jelentéktelen károkat okozott, a merény­lőt magát azonban megölte. Vele együtt négyen életüket vesztették, tizenegyen meg­sebesültek. Az uralkodó ma­ga is könnyebben megsérült, de már elhagyhatta a kórhá­zat; sebesülését üvegdara- bdk okozták. Miint a Kuna kuvaiti hír- ügynökség jelentette, egy névtelen telefonáló az Isz­lám Szent Háború elnevezé­sű szervezet nevében vállal­ta a merényletet. Nyilvánvaló, hogy az Egyesült Államok kozmikus csapásmérő fegyverzet kifej­lesztésével súlyosan megsér­tené a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hadászati egyensúlyt. Ennek az lenne az elkerülhetetlen eredménye, hogy mennyisé­gileg növekednének és mi­nőségileg tökéletesednének a nukleáris támadó eszközök, fokozódna a fegyverkezési verseny. A problémáknak ez az ob­jektíve kölcsönös összefüg­gősége tükröződött az 1985. január 8-án, Genfben elfo­gadott közös szovjet—ame­rikai nyilatkozatban. A szovjet fél — az ame­rikaival ellentétben — Géni­ben széles körű és konkrét akcióprogramot terjesztett elő, amelynek célja a világ­űr militarizálásának meg­akadályozása, valamint a fegyverkezési hajsza tényle­ges megfékezése. A tárgyalások kulcskérdé­sében, az űrfegyverkezés­ben, a szovjet fél Genfben azért szállt síkra, hogy meg­állapodás szülessék a csa­pásmérő kozmikus eszközök előállításának, kifejlesztésé­nek és az ilyen eszközökkel folytatott kísérleteknek a betiltásáról. Űj francia atom­tengeralattjáró iŰj francia atom-tengeralatt­járó indult szolgálati útra szombaton délután. A tizen­hat M—4-es rakétával fel­szerelt „Inflexible”-T indulás előtt F. Mitterrand köztár­sasági elnök is megtekintet­te. A Szovjetunió — a világ­űr militarizálásának teljes betiltása mellett — indítvá­nyozta a hadászati fegyve­rek radikális csökkentését, valamint azt, hogy a felek mondjanak le az új hadá­szati fegyverek kifejleszté­séről, illetve szigorúan, kor­látozzák ezeket a programo­kat. A genfi tárgyalások soron- következő, május 30-án kez­dődő fordulója előtt megál­lapítható, hogy az amerikai álláspontban nem tapasztal­ható semmiféle pozitív irá­nyú módosulás. Bizonyos washingtoni körök továbbra is makacsul igyekeznek ki­bújni a tárgyalások témájá­ra és céljaira vonatkozó ja­nuári megállapodás megva­lósítása alól. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hang­súlyozta: „A genfi sikerhez arra van szükség, hogy meg­legyen a kölcsönös politikai jóakarat az egyenlőség és az egyforma biztonság elvének szigorú betartása mellett létrehozandó megállapodás­ra. Reméljük, hogy felülke­rekedik a józan ész, a poli­tikai realizmus és a békés jövőért érzett felelősség Hi­szünk abban, hogy a népek képesek megvédelmezni az élethez való jogukat.” „Menge le nincs itt“ A nádi tömeggyilkos, Josef Mengele kiadatását követelő tüntetés zajlott le Paraguay fővároséiban, Asunűidban az igazságügyi palota előtt. A tüntetőket a nyugatnémet Beate Klarsfeld vezette, aki évék óta a nádi háborús bű­nösök felkutatásával foglal­kozik. A rendőrök megérke­zésékor a tüntetők szétosz­lottak. Klansfeld asszony azonban annak ellenére, hogy a rendőrség távozásra szólította fel, még órákig ott maradt, s rögtönzött sajtóér­tekezletet is tartott. Ezen Újból hangsúlyozva, hogy az auschwitzi hóhér Paraguay- ban tartózkodik, és Alfredo Stroessner diktátornak ki kell adntia őt az NSZK-nak, amikor júliusban Bonnba utazik. A paraguayi katonai kor­mány váltig cáfolja, hogy a 400 000 ember haláláért fe­lelős Mengele az országban lenne. „Paraguay álláspontja világos: Mengele nincs itt” — jelentette ki a külügymi- nisztértium szóvivője. A római per Üjra benépesül a római olimpiai stadion melletti bunker, ahol Aldo Maró gyilkosainak, a Vörös Brigá­dok tagjainak tárgyalását tartották. Ma kezdődik az utóbbi idők egyik legkülö­nösebb politikai pere, a II. János Pál pápa elleni me­rényletben bűnrészességgel vádolt bolgár és török sze­mélyek ügyének tárgyalása. összesen nyolc férfit gya­núsítanak azzal, hogy össze­esküvést szőttek a katolikus egyházfő életének kioltására. A három bolgár és öt török vádlott közül azonban csak négyen — Szergej Antonov, SU Agca, Omer Bagci és Musa Sedar Celebi — lesz­nek jelen a tárgyaláson. Az 1981. május 13-án el­követett merénylet után le­tartóztatott huszonhét esz­tendős Mehmet Ali Agca tanúvallomása alapján, 1982. novemberében vették őrizet­be Antonovot, aki azóta is tagadja, hogy bármi köze lenne az ügyhöz. A több mint két és fél éves huza­vona, a fogság annyira meg­viselte egészségét, hogy az utóbbi időben hazájában már életéért aggódtak. A mostani tárgyalás tétje az, hogy sikerül-e visszanyernie szabadságát, s egyszersmind fény derül-e Bulgária ellen indított nagyszabású kam­pány mozgatórugóira is. Az Antonov, mint fővád­lott elleni per ugyanis nem annyira egyetlen személy, mint inkább egy ország le­járatására törekszik. Az eddig napvilágot látott „bizonyítékok” édeskevés­nek tűnnek. A vád jóformán kizárólag Agca vallomására épül, ez azonban annyiszor változott az idők folyamán, hogy alig követhető. Anto­nov olasz védőügyvédéi ál­lítják, hogy Agcát még 1981 decemberében meglátogatta börtönében az olasz titkos- szolgálat két tagja. A török csak ezután állt elő a „bol­gár kapcsolatról” szóló tör­ténettel, s azóta is többször belezavarodott a tények és a vallomása összevetésekor mutatkozó különbségek ma­gyarázatába. Ráadásul Agopt hazájában egy baloldali lap- szerkesztő megöléséért ítél­ték halálra és köztudomású­lag a Szürke Farkasok szer­vezethez tartozik. Antonov személyes tragé­diája, hogy belecsöppent egy politikai vonatkozású perbe. Kérdéses, visszakapja-e sza­badságát, visszanyeri-e egészségét. A demokratikus­nak egyáltalán nem nevez­hető eljárás során bírósági ítélet nélkül tartották bör­tönben, illetve házi őrizet­ben — a tőle elrabolt időt senki sem fizetheti meg. Az ügy sötét — csakúgy, mint a mögötte álló erők. Ha va­laha fény derül rá, az jelen­tős lépés lesz előre a politi­kai tisztánlátás felé. H. G. Egy körút tanulságai A haladó nicaraguai veze­tés mindent megtesz annak érdekében, hogy a nagyvi­lág jdbbán és hitelesebben megismerje az USA által fe­nyegetett közép-amerikai or­szág nehéz helyzetét, a san­dinisták szándékéit. Ezt a célt szolgálta Daniel Ortega elnök európai körútja. Ami­kor április végén elindult, még nem sejthette, hogy mennyibe fontos lesz látoga­tása. Az Egyesült Államok időköziben hirdetett kereske­delmi embargót Nicaragua ellen. Bár előtte sem rejtet­ték véka alá, hogy az elnök bizonyos gazdasági segítség reményében étkezik konti­nensünkre, az amerikai in­tézkedés nyomán kialakult helyzetben még nagyobb je­lentőségét nyertek Ortega tárgyalásai. A csaknem fél Európát — nyolc szocialista és öt tőkés országot — felölelő körút márts tisztán kivehető ta­nulsága, hogy a felkereset államok egyöntetűen elíté­lik az amerikai embargópo­litikát. Ez részben azzal ma­gyarázható, hogy a világ már „allergiás” a politikai indíttatású gazdasági szank­ciókra, mivel jónóhány pél­da — így Kübáé — bizonyí­totta hatástalanságát és ér­telmetlenségét. Másrészt minden józanul gondolkodó ember, politikus számára hi­hetetlenek azok az ameri­kai vádaskodások, amelyek szerint a csöppnyi Nicaragua 3 millió lakosa veszélyezteti a hatalmas USA mintegy 230 millió állampolgárának biz­tonságát. Annál hihetőbb vi­szont: a washingtoni kor­mánynak minden áron — ha nem katonai, hát gazdasági eszközökkel — megvalósí­tandó szándéka, hogy meg­fojtsa, lehetetlenné tegye a sandinista vezetést. Kétségtelen, az embargó súlyos károkat okoz a gyen­ge lábakon álló nicaraguai gazdaságnak, ahol a terme­lőeszközök és az infrastruk­turális berendezések 90 szá­zaléka amerlkiai gyártmány. (Bőven áramlott az ameri­kai termék és pénz Nicara­guába a Somoza-dinasztia évtizedei alatt.) Az is tény, hogy a nicaraguai áruk első számú felvevő helye az Egyesült Államok volt an­nak ellenére, hogy a sandi- risták győzelme óta e piac jelentősen leszűkült. A veze­tés előtt jelenleg két kie­melkedően fontos feladat áll: pótolni az elvesztett ex­portpiacot és biztosítani az alkatrész utánpótlást. Moszkvától Budapestig, Ró­mától Stockholmig megér­téssel hallgatták Ortega őszinte beszámolóját hazája helyzetéről. Mindegyik fővá­rosiban síkraszálltak a kö­zép-amerikai válság békés úton történő rendezése mel­lett, s konkrét gazdasági se­gítséget is megígértek. Fele­melte szavát a latin-ameri­kai gazdasági szervezet, a SELA is, amely mór a kö­zeljövőben javaslatot készít Budapesten Losonczi Pállal tárgyalt a nicaraguai államférfi Nicaragua gazdaságii és mű­száki segélyezésére. Jellem­ző, hogy az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsában az embargó ügyében tartott szavazáskor Washington gyakorlatilag egyedül maradt. Nicaragua békében szeret­ne élni és fejlődni, de erre, sajnos, nem sok lehetősége van, mivel a kényszerű ha­digazdálkodás keretében a költségvetés 40 százalékát a katonai kiadások viszik el, jegyrendszer,t kellett beve­zetni, külföldi hitelezőitől Managua kénytelen volt ha­lasztást kérni. A világ köz­véleménye megérti a san­dinista vezetés törekvéseit és szolidárts vele. Csak az utóbbi hetekben két szovjet —nicaraguai kereskedelmi és gazdasági megállapodás szü­letett, ami jelzi: a Szovjet­unió minden támogatást megad a halaszthatatlan fel­adatok megoldásához. A test­véri segítségnyújtás ékes bi­zonyítéka az is, hogy Nica­ragua idei olajszüKségieté­nek 80—90 százalékát a Szovjetunió biztosítja. Vagyis Reagan embargója nem érheti el célját. Sandi- no tábornok népe az elmúlt hetekben ismét bátorítást és segítséget kapott nehéz har­cához. D. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom