Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-25 / 121. szám

1985. május 25., szombat Somogyi Néplap 9 Olvassuk újra IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS KERTÉSZ ÁKOS: MAKRA Kertész Ákos regénye a korábbi kategóriák szerint a munkásirodalom műfajába esett, valójában azonban szerzője a szocializmus vi­lágtörténelmi küldetésének célját mérte meg emberi alakjain, elsősorban főhősén, a mű cimadó figuráján, Makrán. Ez a munkásfigu­ra magával hozta a hagyományos munkáser­kölcsöket, és ötvözte ezt mindazzal, amit az általános iskolában mint az új szocialista vi­lágerkölcs őszintén odafigyelő jó tanuló kis nebulója fölszedett. És e kettőnek egységéből ötvöződött az a bibliai erényeket magának vindikáló emberalak, aki a „szeresd feleba­rátodat, mint önmagadat” törvényét halálko- molyan veszi, olyannyira, hogy ezért a mű végén meg is hal. Fantasztikusan nagy sikere volt a Makrá­nak. Öt kiadást ért meg az első óta. 1971-ben lepte meg irodalmunkat evvel a művel a szer­ző, aki korábban maga is karosszérialakatos volt. Az első novellája 26 éves korában, 1958- ban jelent meg, míg az első kötete Hétköz­napok szerelme címmel 1962-ben. Ezt három év múlva regény követte Sikátor címmel. Kertész Ákos az a magyar író, aki belülről érezte a szocializmus emberformáló kérdéseit, és ezeket egy munkáséletet élő embertípus élethalál-gondjaként belülről vetette fel. Úgy, hogy nincs szüksége helyzetmagyarázatokra, az író és világa háttérben marad, csak a hős, és a hős világa kerül előtérbe, mintegy bi­zonyítva, hogy az a világ, amelynek drama­turgiai erőterét megalkotja, a mi világunk. Az elmúlt két és fél évtized. (Részlet) Zselényi nevetett. Nyugi, mondta, ha Makra rá hall­gat, azt csinál, amit akar. Ö nem kíván belegázolni senki érzelmi életébe. De azt tudja, hogy Valit két dolog érdekli a világon: a festé­szet és a politika. Pont az a két dolog, ami például őt, Zselényit nem érdekli. Ezért szakítottak. Egy hétig tud­tak dumálni egymással, az­tán elfogyott a téma, és amelyik nővel az ember nem tud jókat dumálni, az­zal ugyan nagyokat kama- tyolhat, de hosszabb haver­kodásra ne rendezkedjen be, mert megutálják egymást. És ahogy ő Makrát ismeri, márpedig elég régóta ismeri, Makra ebből a szempontból inkább őhozzá hasonlít, minit Valihoz, ha van a vi­lágon két dolog, ami telje­sen hidegen hagyja, az a művészet és a politika. Míg Zselényi beszélt, Mak­ra ivott. És minél többet ivott, animál kevésbé zavar­ta, hogy a Kadét olyan kö­zelről ismerhette Valit, és annál jobban ragaszkodott hozzá, hogy a barátja meg­tudja az igazságot. Mert az a legrohadtabb az egészben, hogy mindenki sablonokban gondolkodik, ezért mindig mást gondolnak az emberről, mint ami van. Ha az ember azt akarná, hogy annak néz­zék, aki valójában, állan­dóan magyarázkodhatna... Ez a baj, mondta a Ka­dét, hogy Vali másmilyen. Vali hülye-kommunista. A normális kommunista ugyan­is profi. Annak szakmája a politika. Vali viszont ama­tőr. — Lehet, hogy festő­nek nem az, ehhez nem ér­tek. Mindenesetre nála a festészet is politika. A pro­fi politikus, édesapám, le­dolgozza a pártban vagy ahová küldik, a maga mun­kaidejét, fölveszi érte a do­hányt, aztán hazamegy s családjához, és ugyanolyan ember, mint te vagy én Megissza a borát, lejátssza az ultipartiját, beül a ven­déglőbe vagy a presszóba, elmegy a moziba, vasárnap strandra viszi a gyerekeket, vesz a lakásba egy függönyt viagy egy vázát, zsebpénzt kap az asszonytól (vagy ő adja ki a kosztpénzt, (asze­rint, hogy vezette be), szó­val, ha nincs szolgálatban, közönséges ember. De Vali a napnak mind a huszon­négy órájában állandóan po­litikus, még az ágyban is, ráadásul azt hiszi magáról, hogy forradalmár. Mikor Zselényi az ágyhoz ért, Makra szeme feketén megvillant, aztán felállt, hogy indul. Zselényi csodál­kozva nézett rá; jó három­negyed liter volt még előt­tük. — Mi ütött beléd? — kérdezte szinte ijedten, s úgy látszott, tényleg nem akarta Makrát megsérteni, Makra pedig rájött, hogy csak magára haragudhat (mi a franonak járt a pofá­ja, úgy kell neki), rosszked­vűen visszaült, töltött és hallgatott. Vali a rövidre nyírt hajával, a nadrágjá­val, vihar kabátjával, azzal a hülye nagy szívével teljesen elavult jelenség, folytatta Zselényi, ma már minden világmegváltó frankón meg­él abból, hogy világmegvál­tó, de Vali azt hiszi, az ő dolga, hogy a rendszert ki­mossa a szarból, mégpedig ingyen, ahelyett hogy hagy­ná az egészet a francba, és élne magának, mint a jtöb- biek. Lehet, gondolta Makra, lehet, hogy Vali hülye, de ha sok ilyen hülye volna, máshol tartanánk. De nem volt kedve vitatkozni a Ka­déttal, csak a vállát vono- gatta. — És mért baj ez? — Nézd, öregem — mond­ta Zselényi —, egyik fog­lalkozás olyan, mint a má­sik, mindegy, hogy az em­ber miből él. Egy kurva ugyanolyan közönséges em­ber, akár egy elárusítónő a Röltexnél, amíg pénzért űzi az ipart. De ha kedvtelésből csinálja, ha ez a dilije, ak­kor baj van. — Makra úgy találta, tisztességesebb, ha szereti is. Tisztességesebb, mondja Zselényi, de rosz- szalbb. A hóhér is tisztessé­gesebb, ha kedvtelésből köti föl a delikvenst, de rosz- szabb. Ezen Makra már ne­vetett. Azért a hóhér és a kurva nem ugyanaz, de a Kadét azt felelte, ez nem számít. A világban szükség van hóhérra is, meg prosti­tuáltra is, mindkettőnek megvan a maga helye, és itt nem is egy mesterség hasznáról vagy morális ér­tékéről van szó, hanem egy­szerűen arról, hogy Vali másfajta ember, mint Mak­ra. — Ez nem biztos — mond­ta Makra. Van, amiben na­gyon is egyet gondolnak Va­lival. Őszeriute is lehet vál­toztatni a dolgokon. És ha a világ rohadt, meg kell vál­toztatni. Vali se mond mást, csak másképp mondja. Zselényi ingerülten le­gyintett, mint aki unja a témát. Hülyeség. A világ olyan, amilyen. Változik, de nem változtatják. És főképp nem az olyan pitiáner ür­gék, mint akár ő, akár Va­li vagy Makra, de még csak nem is a fejesek. A nagy fejesek nem csinálnak mást, csak kiszaszerolják, merről fúj a szél, és ügyesen vitor­láznak, kívülről meg úgy látszik mintha ők irányíta­nák a dolgokat. Élni kell. El kell fogadni a sorsot, és él­ni kell vele. Makra elmoso­lyodott. — Most cinikus hangulatban vagy — mond­ta. — Te se voltál mindig ilyen. Partizán voltál, aztán párttag. Zselényi sóhajtott. —Sza­már vagy, Csingakuk — mondta szomorúan. — Én aztán igazán nem csináltam mást, csak megfogtam, ami a kezemre jött. Tudod, hogy voltam én partizán? Hát ide figyelj! A fogolytábor­ban odajött hozzám egy pa­sas, és puhatolózott, mi a véleményem a németekről. Nem szeretem a németeket, de ha szerettem volna őket, akkor se árultam volna el. Tudtam, mire megy a játék, és nem volt kedvem Szibé­riában egy hegyet csáká­nyozni. Katona voltam, re­pülő. Látod, pajtás, ez is egy mesterség. És nem lel­kesedésből csináltam. Át­raktak egy másik táborba, és én szorgalmasan tanul­tam az ideológiát. Hamaro­san megbízhatónak talál­tak, és negyvennégy őszén bevetettek a németek ellen, ledobtak a vonalak mögé. Hált hülye nem voltam: tud­tam, hogy a németek elvesz­tették a háborút, csak nem állok az utolsó órában a vesztesekhez, hogy a rusz- kik kinyírjanak a cirkusz végén! Az angol vagy ame­rikai hadifogság se látszott kósernek, föltételeztem, hogy az árulót ők is kinyír­ják. Gondoltam a j övömre is, megígérték, hogy az új hadseregben repülős tiszt le­szek; én pedig öregem, pro­fi voltam. Hát harcoltam „hősiesen”, és amimt lehe­tett, beléptem a pártba. Ez volt, Csingakuk. Eszembe se jutott a világot megváltoz­tatni : éltem a lehetőségek­kel. És nem is rosszul, nem bántam meg azóta se, de a te esetedben nem is erről van szó. Én csak azt mon­dom, nem vagytok összeva- lók, te békés természetű vagy, Vali meg örök vere­kedő, nem bír meglenni anélkül, hogy ne dühöngjön valamiért. Révész Antal kiállításáról Völgy Neptun Antik emlék Pisti nem készült, az osztály rendetlen A mondatot egy tanul­mányiból vettem, a szerző példaként említi. A tamiúL mány szerzője azt IbagllaJlja, hogy a pedagógusi szerep szakma-e vagy hivlatás. A sok érdekes és kitűnő miegj- fiigyelés mellett vannak azonban olyan megállapítá­sai, amelyeket nem fogad­hatunk el. Azt írja.: „A pedagógiai tankönyvek sem kínálnak olyan szakmai, nyelvet, amelyet az iskolá­ban is beszélni lehetne. A tanárok az oktatási és ne­velési problémákat nem a foglalkozásuk szakmái ter­minusaiban, bániam a laiku­sok nyelvén fogalmazzák meg (Pisti nem készült^ az osztály rendetlen), szemben például az lorvasokkiail, akik a beteg leghétköznapibb pa­naszát is azonnal lefordít­ják a saját tudományos ki­fejezéseikre”. Lejjebb azt kifogásolja, hogy „a tanár és szülő ugyanazt a nyel­vet használijia az iskolai problémák megbeszélésénél. Nincs szakmai nyelv, amely­nek segítségével világosan el lehet határolni egymás­tól a laikus! és a szakmai szerepeket. Ennek a követ­kezménye fogalmazódik meg abban a gyakori panaszban, hogy a szülők beleszólnak az iskolai munkába.” Valóban nincs a pedagó­giáinak szafcnyélve? Hogyne lenne! Amikor a pedagógu­sok a tanulók magatartásé­ról, tanulmányi előimienieite- lérőll, szorgalmúkról!, a fele­letek értékeléséről beszél­nek, a pedagógiai szaknyél- vet használják. Ez a nyelv- hasiználat azonban nem sza­kadt el olyan .mértékben a köznapi nyelvtől, minit a közéleti vagy a 'hivatali nyelv. A pedagógusokban soha nem élt az avatatla­noktól, a laikusoktól való elkülönülés vágya, minit a hivatali nyelv használóiban, akik hivatáloskodó formu­lákkal, idegen szavakkal cserélik fel a köznyelvi sza­vakat, kifejezéseket. Külön­ben is a szaknyelvi szók és kifejezéseik használata is a besz éd h el yzettől függ, tehó|t hogy kivel vagy kikkel be­szélgetünk, miről és milyen alkalomból. Egy-egy peda­gógiai továbbképzésen igen sok szakszót használhatnak a tanárok. A tanári sízofoó- baift. a tízperces beszélgeté­sekben vagy a szülőikkel va­ló érintkezésben mér ezfur­JanusOseka KUTYASZTORI Utaztam a vonaton. Ér­dekes beszélgetésnek let­tem szem- és fültanúia. — Igen, igen — szóit az utas —, manapság már az sem lepi meg az embert, ha arról hall, hogy valaki­nek matematikus kutyája van. Mint például nekem is. Vendéglőbe sohasem já­rok a kutyám nélkül. A múltkor is, amikor ellen­őrizte a számlán az össze­adást, rájött, hogy becsap­ták. Egyetlen vakkantás nélkül belecsimpaszkodott a tolvaj pincér hátsó felé­be és addig nem engedte el, amíg az vissza nem ad­ta a jogtalanul eltulajdo­nított pénzt. — Ez semmi! — szólt a másik utas. — Az egyik alkalommal elmentem ha­zulról, s egyedül hagytam a kutyámat. Ahogy az már ilyenkor lenni szokott, ki­figyelték a betörők, hogy az éjszakát nem töltöm otthon. A kutyám észre­vette, hogy behatoltak a la­kásba, lábujjhegyen átment a szomszédba, és telefonon felhívta a rendőrséget. Amikor hazaérkeztem, a kutyásom éppen tanúvallo­mást tett. — Az én kutyám — kezdte történetét a harma­dik — gyönyörűen hege­dül. Olyan édes és utánoz­hatatlan, amikor ül a sző­nyegen, végighúzza a vo­nót a húrokon ... Fölcsen­dül a szférák zenéje. Sen­ki sem hiszi el, hogy auto­didakta. Hívták a filhar­móniába is, de kevésnek tartja a honoráriumot. Ekkor elhatároztam, hogy én is bekapcsolódom a be­szélgetésbe. Elvégre és utó­végre, mint afféle, négylá­búnak, igazán jogom van szólni! — Talán érdekelni fogja önöket, uraim, hogy én például gazdámnak, Janus Osekának humoreszkeket írok. Ö csak a nevét adja hozzá — mondtam farkcsó­válva. Útitársaim döbbenten meredtek rám. Sok min­dent hallottak már a ku­tyákról, de ilyet még nem. Meghúztam a vészféket. Kiugrottam az ablakon. Hanyatt-homlok rohantam a szerkesztőségbe, hogy lapzárta előtt megírjam ezt a humoreszket... Fordította: Salga Attila csa lenne. Az orvos se mondja a betegének, hogy a vizsgálat szerint hepatitisze vagy appendicitisze van, ha­nem májgyulladása vagy vakbélgyu'liladása. Vajon mit szólna a szülő, ha a tanár a gyerek kalkulusai­ról, a tanuló habitusáról és az otthoni motivációkról kezdenie 'beszélni ? Jó len­ne-e az, ha a szülőnek is ke­resnie kellene valakit, aki meg itudja magyarázni az iskola értesítéseit, vagy az ott hallottakat, ahogy olyan gyakran szorul rá a hivata­li ügyfél egy-eigy végzés ér­telmezésére? És a szaknyeiv használa­ta megakadályozná-e a szü­lőket abban, hogy beleszól­janak áz iskolai munkába? Nem hiszem. A szülők ugyanis akkor szoktak be­leszólni, ha a gyermekük rossz jegyeket visz haza. Ezért a tanárt teszik fele­lőssé; Sok szülő mindent megad a gyermekének, ami csak anyagi helyzetéiből te­lik, de a .gyermek munká­ra, köieliességérzetre, a tár­sadalom által elfogadott ér­tékek megbecsülésére való neveléséről elfeledkezik. En­nél már csak az rosszább, ha ezeket az értékeket a példájával, a magatartásá­val ÜJe is járatja előtte. S hői van az a szülő, aki nincs meggyőződve arról, hogy a fia vagy a lánya jó, tehetséges és szorgalmas? Ha azután, az iskolában a szorgalma, az előmenetele és magatartása nem igazol­ja ezt, felelőssé teszi az is­kolát, veszekszik a taná­rokkal, fenyegetődzik, ösz- szeköttetésekét keres, majd feljelentő leveleket írogat. A nyetvhasznólatbeli el­különülés az iskolát nem menti meg a szülő efféle beavatkozásaitól. A tanulók ismeretszerző munkája és nevelése csak a szülő és a tanárok együttes munkájá­val, egyetértésével lehet eredményes, ehhez pedig „egy nyelven” kél beszél­nünk. Bachát László Szépen magyarul — szépen emberül

Next

/
Oldalképek
Tartalom