Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-25 / 121. szám
8 Somogyi Néplap 1985. május 25., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMÜVELODES A beteg gyermek. Györgyi-GiergI Alajos festménye. Somlyó György Kétpetéjű iker-szonett 1. Olyan, mint rég lehetett, ez a nap. E vers is olyan, mint régen írnám. A „rím" szó is magától lesz a rím, lám: csali se kell, a sor horgán akad. Fecskék vad útilázban rajzanak, gyors árnyképek az ég s a víz papírján. Nyárvég? vagy már koraősz? Szárnysuhintván seregük a költöző pillanat. Olyan, mint rég? Milyen rég? Hol keressem? A sosevoltban, mely múlt sem, jelen sem, de mégis van valahol, valahogy. Nyárvég? koraősz? — ha már rímesek e sorok — mondjuk: örök limesek, hol az idő fogyva nő s nőve fogy. 2. tudom hogy ez már nem téma pedig most is itt van mint mindig pontosabban mint soha máskor hiszen éppen most van itt éppen most kéken szüremkedik az áttört csipkén át megfoghatatlan bár szavaink oly rég környékezik ki ne mondd — hátha akkor szétesik hisz esik is szét — minden pillanatban még az s már nem az mindegyre azabb s mind kevésbé az az előbb a függöny csipkemintáit élesen kimetszve most szétszórja őket de már az este hagyom hogy megíratlanul vegyüljön a semmivel már nem téma hacsak Reprintsorozat A reprmtdk divatja Magyarországot is elérte, újabb és újabb (kiadók, könyves cégek bocsátanak ki régi, értékes, már antikváriumokban sem felhajtható műveket, hogy ismét föléledje- nek. Persze némi nosztalgia is közrejátszik benne, de végül akármi a reprimtek, a hű másolatok megjelentetésének az indítéka, jó és hasznos divatról van szó. Az idei és a jövő esztendei terv szintén csalogató. Csánki Dezső Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában című könyve nem csupán a jelzett időszakot öleli fel, hanem az egész 15. századot, sőt sok esetben a történelmi folyamatok jobb megértése kedvéért egészen az Árpád-kor végére nyúl vissza. A négykötetes mű a történelmet szeretők s a tudomány os kutatók számára egyaránt érdekes. Vahot Imre a negyven- nyolcas szabadságharc előtti évtized sajtóéletónek egyik jellegzetes, vállalkozó szellemű alakja. Munkáját a forradalom bukása után is folytatta. 1853—1854-ben Magyarország és Erdély képekben címmel afféle honismereti kézikönyvet adott ki. „Vállalatunk célja: a természet áldásaiban, szépségeiben ... egyaránt gazdag ... Magyarország és Erdély múlt és jelen állapotát hű leírások és képek által megismertetni” — írta előszavában. Állandó munkatársa volt — többek között — Jókai Mór és Tompa Mihály. Réthei Prikkel Marián A magyarság táncai című munkája 1924-ből való. Réthei nem gyűjtött úgy, mint népdalokat Bartók és Kodály, ő a könyveket bú- várolta át a legrégibb időktől napjaiig, s azok alapján írta le tárgyát. A televízió egyik legsikeresebb műsora Ráday Mihályé, amely: — mi tagadás — elsősorban Budapest műemlékvédelmével foglalkozik. Siklóssy László Hogyan épült Budapest? című 1934- ben megjelent műve jó Olvasmány hozzá. A modem nagyváros kialakulását festi le benne. £T ki ds írta volna hozzá az utószót, ha nem Ráday Mihály? Ezópusz után, szabadon A szu Számtalan furfanggal szerezte meg a sízú Erdőország legnagyobb és legszárazabb fáját, amely a Jóléti-tó partján áll. Elhatározta, hogy életművére — amely örökös fúrás-faragás és rágás — ráteszi a koronát: a száraz fából kirágja, -fúrja, -faragja a saját maga szobrát. Sokáig készült a hatalmas szobor. Az utolsó rágásokra meghívta a Tv- híradót, a filmeseket és az írott sajtó országos lapjainak képviselőit. A meghívottak filmkamerával és golyóstollal a kezükben figyelték a gigantikus munka utolsó mozzanatait. Ekkor a szomszédos Józanországból elindult egy kis fuvallat; s a hatalmas szobor puháin esett a Jóléti-tó vizébe. Esés közben villámként cikázott át a szú agyán: tragédia. Majd: nem baj, együtt úszom az árral... De a vakondokok által társadalmi munkában ásott Jóléti-tónak nem volt lefolyása, vize pobványos volt. A poloska A poloska már több mint egy évtizede dolgozott Pusztaország közepén álló volt grófi kasitédy irodájában, az íróasztalnál levő székiben. A grófot más országba vitte a sors, a kastély berendezését pedig az itthon maradtak. A poloska figyelt, és csípett, alattomosan, de mégis látványosan. Az utolsó szék „távozása” után a poloska máshová pattant — figyelni és csípni. ' Amikor már lehetett, megindult a nyomozás. Az Illetékesek megkeresték a poloskát is: — Maga sokáig dolgozott a kastélyban, sokat látott, hallott. Kik vitték el a berendezést? A poloska megvárta, amíg mások is véleményt mondanak, aztán így nyilatkozott: — Ez is, az is. — Hát még? — Az is, ez is... Ezek az adatok bizalmasaik, ezért nagyon kérem, hogy a nevemet ne írják le, és ne hozzák nyilvánosságra! — mondta a poloskái, majd elbújt a nyugdíjas heverő rugói közé. Czinder Antal plakettje. A veréb A veréb kellemetlennek érezte szürkeségét. Amikor senki nem látta, színes tollakat lopkodott és tűzdelt a saját tollai közé. Sokat megtévesztett: — Ki ez az új madár? — kérdezték. Erdőország népe akkor ismerte meg, amikor énekelni akart: tátogó csőréből nem feketerigófütty tefcere- dett a lombok közé, csak apró szemű szürke csiripelő® __ Ta nulság? Az alternatívák korában élünk. Néhány közül választhatsz — néhányra gondolhatsz —, kedves olvasó. Falusi József AZ OPERAMÜVÉSZET ÉLVONALÁBAN Ha Vologya hobbikertjét egyesítenék Vitya jugoszláv garnitúrájával, Szerjozsa garázsát Vaszja háromszobás lakásával, Aljosa japán magnetofonját Vahtang amerikai lemezjátszójával; ha Makszim takarékossága és Kirill széles látóköre meg lendülete, s Petyka kiegyensúlyozott jelleme és Arka- gyij élnitudása és Valerij fizetése és Szemjon háziassága, meg Jura józan beosztása, Ljova olvasottsága és Arnold szellemessége, Iljusa esze és Afanaszij gyöngédsége — ha mindezek a jó tulajdonságok egyetlen emberben egyesülnének, akkor valószínűleg hajlandó lennék férjhez menni egy ilyen adottságokkal rendelkező személyiséghez. L. Uvarova Tokody Ilona Megpróbálom elképzelni az egykori sorsdöntő beszélgetést. Az egyik Szeged-környéki iskolában, Petőfi-te- lepen, az énekkari próba után a tanárnő magához inti a tizenhárom éves, vékonyka kislányt, aki az előbb a szólót énekelte, s azt mondja neki: — Ica, szólj édesapádnak, hogy beszélni szeretnék vele. A papa jön, maga is pedagógus, s a tanárnő, Hof- szung Józsefné elmondja, hogy Icának feltétlenül ké- peztetni kellene a hangját: a kislány tisztán, szépen intőnél minden fekvésben, kitűnő a hallása, figyelemre méltó magasságai vannak, és ami a legfőbb, láthatóan határtalan öröm tölti el, ha énekelhet... — Ha jól meggondolom, nem is volt igazi gyerekkorom — jegyzi meg a fiatal művésznő —, annyira betöltötték akkoriban az életemet a különórák, a gyakorlás két hangszeren, s a sok egyéb tanulmivaló. Mindez különös módon mégsem tűnt fárasztó kötelességnek, olyan szívesen készültem és mentem a zeneórákra. — Két hangszert említett? — Igen, mert a nyolcadik osztály elvégzése után, amikor fölvettek a szegedi konzervatórium énektanszakára, még mutált a hangom, s azt javasolták, válasszak valamilyen hangszert is az éneklés mellé. A fuvolát választottam. Elég jól is ment, mert ötévi tanulás után a fuvolatanárom a főiskolára akart küldeni, fuvolatanszakra. Addigra azonban már bizonyos volt, hogy az operaénekesi pálya vár rám. A zongora pedig a konzervatóriumban kötelező tanszak volt, de azzal nem nagyon jeleskedtem. — Ügy tudom, mér otthon, a szülői házban is kitűnő zenei nevelésben volt része. — Édesapám a Szeged melletti Tápéréten tanított Forgatag a bécsi Práterben. Mohácsi Regős Ferenc vázlatkönyvéből. egy kis, osztatlan iskolában, ahova én is jártam hatodikos koromig. (Csak ezután költöztünk Petőfi-telepre.) Az iskolában apám a gyerekekkel amolyan önképzőkörféle színtársulatot szervezett, a kis jeleneteket, énekes játékokat ad tak elő a házi színpadon. Amikor a hetedikben az énektanámő „felfedezett”, már egészen komoly ismereteim volitak az operairodalom terén... Azit hiszem, a szüleim nem nagyon örültek, hogy operaénekes akarok lenni, aggódták, hogy nagyon távol kerülök tőlük, s bizony, ez be is következett. De az a szellemi környezet, a szeretet, a fé- székmeleg, amely ott körülvett, ma is mindenhova elkísér. — Az említett tanárnőn kívül kik egyengették még pályáját? — Elsősorban Berdál Valéria, akinél — Szél Pálné, majd Csóka Béla után — énekelni tanultam, s aki a Sipos-féle légzéstechnikát mutatta meg nekem. Ezt később a főiskolán magától Sipos Jenőtől tanultam meg, én elmondhatom, hogy ennek köszönhetem mai munkabírásomat. A középiskolát egyébként a szegedi Tömörkény István zenei gimnáziumban végeztem, s úgy tudom, én voltam az első, aki énekből érettségizett. — Említette a munkabírását, ami valóban figyelemre méltó, s vannak, akik aggódnak is ezért önért... — Megtanultam, hogy a torok számára az a legelőnyösebb igénybevétel, ha egy időszakban csaik egyféle szerepet énekelek. Ennek megfelelően teszek tehát eleget a felkéréseknek. Tavaly például a londoni Co- vent Garden operában Mimi szerepét a Bohéméletben nyolcszor énekeltem (Jose Carreras volt a partnerem), de közben semmi mással nem léptem színpadra. Az idén tíz előadáson alakítottam Olaszországban Erzsébet szerepét a Don Carlos- ban; Frankfurtban ismét több Bohémélet-előadás vár, Barcelonában három Pillangókisasszony ... Ami fárasztó a hangomnak, fizikumomnak, vagy éppen nem érzem még érettnek magam a szerepre, azt nem vállalom ... Tokody Ilona 1972-ben a Kodály-énekverseny, 1976- ban az Erkel-énekverseny győztese volt. A Liszt-díj, az érdemes művészi kitüntetés, az idei április 4-e óta pedig a Kossuth-díj tulajdonosa. A törékeny alkatú művésznő alig egy évtized alatt jutott a hazai és nemzetközi operaművészet életvonalába. Szomory György HA...
