Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-04 / 103. szám

4 Somogyi Néplap 1985. május 4., szombat Négymillió sütemény KEDVELIK A FÉLKÉSZ TORTÁT ÉS A KRÉMEST A sarokház, a rigójancsi, a képviselőfánk, a krémes különböző fajtái, mind olyan sütemények, amelyeket a felnőttek és a gyerekek egyaránt kedvelnek. A So­mogy megyei Vendéglátó Vállalat cukrászüzeme, ame­lyet 1973 nyarán adtak át rendeltetésének Kaposvá­ron, 74 féle süteményt kí­nál a megrendelőknek. — Saját cukrászdáinkon kívül mi látjuk el a Kapos- ker és a kaposvári áfész élelmiszerboltjainak egy ré­szét, s néhány szövetkezeti bisztrót is. Ezenkívül szállí­tunk iskoláknak, óvodáknak, üzemi konyháknak. Külö­nösen a krémest és a mé­zes süteményeket kedvelik nagyon, a boltokban pedig nagy keletjük van a félkész tortáknak. Amikor ez utób­biak készítését kezdtük, ta­lán heti 200 ha elfogyott, most pedig 600 darabot ren­del a kereskedelem. A hús­véti ünnepekre 4000 félkész tortát készítettünk — össze­sen 320 000 forintnyi nyers­anyagot használtunk fel —, tavaly karácsonyra pedig 6000-re volt megrendelésünk — tájékoztat Szabó Miklós üzemvezető. Amikor az új cukrász­üzemben megkezdték a ter­melést, akkor egy év alatt 5,6 millió forint értékű sü­teményt és fagylaltot ké­szítetitek. Az idén a felhasz­nált nyersanyag értéke 10 m4Ilió foúint, s a fagylaltot már másutt gyártják. A cukrászüzem 50 dolgozója, 11 tanulója ebben az évben több mint 4 millió darab sü­teményt készít. Egy-egy pén­teki napon 15—20 ezer kré­mes és más sütemény ké­szül. Tojásból 1,7 milliót hasz­nálnak fel évente, azonkívül 15 600 kiló vajat, 26 000 ki­ló margarint. Az adalék­anyagokból is elfogy egy esztendőben csaknem 40 má­zsa. Évente növelik válasz­tékukat, most például a ri­bizli-, meggy- és almazselé- vel ízesített süteményekkel. Tavaly új munkateremmel és hűtőkamrákkal bővítették a cukrászüzemet. A napok­ban pedig egy régi kívánsá­gát teljesítették a Kaposvá­ron és a megyeszékhely kör­nyékén lakó, süteményt ked­velő embereknek: a culkrász- üzeminél szépen berendezett üzletet nyitottak, ahol nem­csak hétköznap, hanem szombaton és vasárnap is árusítanak süteményt, torta­díszt. A félkész tortát vá­sárlóknak hamarosan egy megHep dtéssel kedveskedtek: a tésztához kész recepteket mellékelnek, hogy ezzel is megkönnyítsék a háziasszo­nyok dolgát. Sz. L. Csalódott családok „Nem így képzeltem el az életemet” A férfi látszólag egyked­vűen ül a fotelben. — Nem így képzeltem el az életemet — mondja. — Pedig olyan szépen indult minden! Az egyetem elvég­zése után összeházasod­tunk. Szerettük egymást, nem érdekeltek bennünket az anyagi gondok. Szülői se­gédlettel lassan sikerült rév­be érnünk. Az albérletet la­kás váltotta fel, majd meg­vettük az autót, később az új bútorokat, a színes tele­víziót, s amikor már azt hit­tük, minden rendben, kibo­rult a liszt. Üjabb -cigarettára gyújt. — A kezdeti nagy hajtás­ban nem volt időnk figyel­ni egymásra. Csak az érde­kelt bennünket, hogy a meg­felelő életszínvonalat tudjuk biztosítani. Ügy gondoltuk, ráérünk foglalkozni egymás­sal .utána is. Megszülettek a gyerekek, akkor az asszony már rájuk összpontosította a szeretetét. Megértettem, tu­domásul vettem. A két srác már akkora, hogy ott­hon hagyhatjuk őket egye­dül is. Néhányszor elmen­tünk moziba, színházba, sőt táncolni is... De valahogy kiégtünk egymás számára. Nem jelentett örömet sem nekem, sem neki, ha együtt lehettünk. Tiszteltük egy­mást, talán egy kicsit még szerettük is, de... nem, nem tudok jobb kifejezést, mint hogy tíz év alatt kifáradt a szerelmünk. Egy ideig a gye­rekek miatt nem adtuk be a válópert. Együtt voltunk, de egyre gyakrabban próbál­tunk új partnert keresni. Közös megegyezéssel! Azt hittük, így fenn tudjuk tar­tani a családok Végül ennek is vége szakadt. Egyre töb­bet veszekedtünk. Rá kellett jönnünk, hogy nem ez a jó megoldás... 1938-ban 5754 válást je­gyeztek fel hazánkban, 1960- ban 16 590-et, 1970-ben 22 841-et, 1980-ban 27 797-et. Somogybán évente mintegy 1600 bontóper indul. Ezek egyharmadából a békéltető tárgyalás után nem lesz vá­lás. A bíróság évente csu­pán néhányat utasít el nem megfelelő indok alapján. Ilyen, ha minden előzmény nélkül határoznak a felek, például megtetszik más, és szó nélkül otthagyja valame­lyikük a családot. A másik fél legtöbbször megbocsát. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy később az ilyen csalá­dok is a bíróság elé kerül­nek. Somogybán a bontóperek háromnegyed részében kö­zös megegyezéssel kívánnak válni a felek. A válások egyik leggyakoribb oka az iszákosság, az egymás meg nem értése, a féltékenység. Ezenkívül az apóssal, anyós­sal való együttélés okoz összeütközéseket. — Egyszerűen nem tud­tam elviselni a férjemet! — fakad ki a harminc körüli, elvált asszony. — Minden idegesített, ami vele kapcso­latos volt. Forrt bennem a méreg, ha .bevonult a műhe­lyébe fúrni-faragni, pedig tudtam, hogy ezzel keres egy kis plusz pénzt. Dühösített, ha rögtön vacsorázni akart, amikor hazajött, ha zenét akart hallgatni, amikor én nem, és sorolhatnám tovább. Világéletünkben másképpen gondolkoztunk, s ezt sok­sok évi hallgatással, vissza­fojtott indulatokkal tűr­tük ... Megértem őt is, de ez nem ok arra, hogy együtt kínlódjuk végig az életünket. Inkább vállalom, hogy a két gyereket egyedül nevelem. Menjen, ahova tud... — És hova tud? — koc­káztatom meg a kérdést. — A szüleinek van egy nagy családi házuk, legked­vesebb gyermeküknek csak tudnak egy szobát adni. — Kezdjen elölről min­dent? — Persze! Majd talán en­gem raknak ki két gyerek­kel az utcára? .. A gyermeket annál a szülőnél kell elhelyezni, akinél a kedvezőbb testi, értelmi és erkölcsi fejlődése biztosítva van” — írja elő a családjogi törvény. A gya­korlat azonban legtöbbször a nőnek ítéli a gyerekeket. Magyarországon 300 ezer gyerek áldozata a felbom­lott házasságoknak. Az isko­lák és a gyámhatóságok nyilvántartásai szerint több mint százezer a kiskorú ve­szélyeztetett gyermek, való­di számuk azonban három­százezerre tehető. A tapasz­talat azt bizonyítja, hogy a „válási árváikból” könnyen lehetnek veszélyeztetett gye­rekek. — A váláskor megegyez­tünk, hogy akkor látom a gyereket, amikor akarom. Kulturált emberekhez mél­tóan szerettük volna rendez­ni a viszonyunkat. Az első hónapokban így is volt, de aztán fokozatosan romlott a helyzet — panaszkodik to­vább a férfi. — Észrevet­tem, hogy volt feleségem igyekszik „eláztatni” engem a gyerekek előtt, s úgy állít­ja be, mintha azért mentem volna el, mert nem szeretem őket. Megbeszéltem vele a dolgot, erre ő kikérte magá­nak a gyanúsítgatást. Azóta mindig kitalál valamilyen indokot, hogy miért nem vi- hetem el hét végén a fiai­mat. A fizetésem jó részét nekik adhatom, a szüleim­nél lakom, de szeretnék új családot alapítani. Lakást venni nincs elég pénzem, a tanácson — mint egyedül­állóval •— szóba sem állnak velem. — Én vagyok a szeren­csétlenebb — kezdi újra, hévvel az asszony. — Itt ál­lok harmincévesen, két gye­rekkel. Kinek kellek ezek után? Hiába vagyok jó há­ziasszony, hiába tudnám szeretni a jövendőbelimet, alkalmam sincs arra, hogy megismerjek valakit, aki szá­mításba jöhet. A család intézményének válságáról ezernyi helyen írnak, beszélnek. Valóban válságban van? Az emberek egyre kevésbé tudnak egy­máshoz alkalmazkodni, nem tudják elviselni egymás gyengéit, és sokszor szinte semmiségek miatt is kenyér­törésre kerül a sor. Később sokan rájönnek, hogy a válás után még rosz- szabb helyzetbe kerültek. Nem ritka az újra összehá­zasodás, vagy „csak” a visz- szaköltözés — amelynek gyakran az anyagi gazdago­dás ad „indítékot”. A válóperekben nyerni nem lehet. A legtöbbször vesztes a nő, vesztes a férfi, vesztesek a gyerekek. És vesztes a társadalom. Gyarmati László LESKÓ LÁSZLÓ Nem lesz a te talpadnak nyugalma PIACI KÖRKÉP Az első orgona 71. — Ti -isten barmai — zen­gette ongonaerős hangját —, hogy az a káiincslináló apátok kétszer is gondolta volna meg, miiít tesz, mielőtt az anyáitokat bűnlbé vitte! Egy­más vénét veszitek, amikor már majdnem a kertek alatt a bolsevik!!? Alttól -lett szinte riadt a csönd, hogy pap létére han­gosan szitkozódott; az erdő­snek nem is feltételezték, hogy buzgó, die hirtelen ha­ragú plébánosuk ismeri azo­kat a kifejezéseket, melyeket ők felindulás nélkül is gyak­ran használtak. Sunyítva iszikoltak, kerülve Erős Matthias megsemmisítő pil­lantását. Mayer Joseph vég­re kiszabadult a zilált em- behboglya/'alól, ahová alig valamivel az első ütések el- csaittanása után kerüllt. Resz­ketett félelemtől lányossá fa­juló haragjában, és később sem emlékezett Vissza rá vi­lágosan, kit csépelt, -harapott, miközben mély férfisikolyok hagyták el torkát. Néhány karcoláson kívül nem esett baja, az ünneplőjét -is meg- reparálta az anyja, alig lát­szott rajta, hogy f-elreped-t a varrás mentén. Szepl az utóbbi hóna­pokban visszahúzódóbbá vált; első titkos szerelmét élte: a hamar megözvegyült kis Frey Jakobné hajtotta föl előtte a dunyháját. A le­gény került mindenkit, még a nővérét is, mintha attól tartana, le találják olvasni arcáról a titkát. Magdalena megesikette a hallgatásra. Szepl istállóbeli vacka gyak­ran maradt éjszakánként gazdátlan; nagyobb úr pa­rancsolt a fiún-ák, mint a félsz, hogy anyja megtudja a dolgát a kis Magdaléná­val. N-em voltak egyedüliek szerelmükkel a faluban. Szíjgyártó Siebert asszonyát hadiözveggyé sem tette a háború,, mégis összefeküdt Nyári Péterrel, ezt szélté- ben-hosszában pletykálták a f-ehérnépek Erdősön. Mayer Joseph szerette azokat -a napokat, amikor telet ígérő ónos esők áztat­ták a földet Üldögéltek a félhomályban és kukoricát morzsoltak. Az egyhangú munka — álmosítóan pereg­tek ujjaik közül a sárga szemek — nem untatta; megképzett előtte Magdale­na szí-vtalakú, sápadt arcocs­kája. Egyszer, amikor Éva is velük -morzsolta a hitvány kis csövekről a szemeiket, majdnem elárulta magát, olyan zavarba jött, hogy a nővére Magdaléna szeren­csétlenségét emlegette, mi­lyen korán vesztette el a.z urát. Szepl — bár erről so­hasem beszéltek otthon — tudta, hogy a szülei egészen sohasem lesznek képesek -el­fogadni Langékat, s a ritka családi együttlétekkor mint­ha szerepet játszottak volna Éva apósá-ók előtt, másnak adva ki magukat. Mint ami­kor ő kisgyerek korában három királyok ünnepén Jé­zust köszöntem indult a pajtásaival: hol királyként, hol pásztorként. A három király közül kettőnek a ke­zében kard, egynek csillag, ez vezette őket, mint ama napkeletieket. Jól beletanult a gazdálko­dásba, nem is volt vágya másfajta életre. Mayer Mik­lós nekiengedte kedvér-e, csak a vetéstől fogt-a visz- sza. Ez Erdősön a gazda dolga volt. Szepl legényke korában irigyelte is az ap­ját, amikor az októberben nyálkába hurkolta a vető- abroszt, bal kezére csavar­va, jól meg Is markolta, és jobbjával hinteni kezdte a szemet. A fiú mindí g úgy gondolta, azért a jobbal, ne­hogy balszerencse kísérje munkáját. Abban már em­ber volt siheder korában ő is, amikor a magbúzát le­zsákolták apjával a padlás­ról; kékköves, rézgáliicos lét öntözhetett a lepattogzott zom-áncú vödörből a vető­magra-. Nem is támadta meg az üszög az ő búzájukat so­hasem! Először mindig a ro­zsot vetették el az erdő mel­letti tagban, ez ott is biz­tonságban volt a madarak­tól, nemigen kedvelik az ég apró szárnyasai. Ezt is apjától tanulta Mayer Jo­seph. Az őszi búza csak ez­után következett: Mayer N-i- ko,laust az októberi litániá­ra hívó harangszó vetette haza ezekben a napokban. Szepl szántani szeretett legjobban. M-áir előző este kocsira készítették a boro­nát — fogaival befelé, ne rongálja a kocsioldalt —, az ekét, gerendelyével előre, az ülésdeszka aló igazítva. Ta­vasztól őszig t-artó munka a szántás, az időjárás is pa­rancsol: esők havában mál- laszthatatlan nagy darabok­ban fordul ki a föld, szá­razságban meg alig fogadja be a vasat, az elkeszarvat erővel kell lefelé nyomni, hogy egy -nyomban maradja­nak. Mayer Joseph tapasz­talta, hogy az apjától hal­lott földmű-vési mondások igazsága az esetek többsé­gében bebizonyosodik. (Folytatjuk.) A -márciusias esőben is derűs színek jellemezték tegnap a kaposvári hetipia­cot. 12 forintért hozták már gyöngyvirágot, s ennyibe ke­rült az -első csokor orgona is. Szemrevaló nárciszbuké- tát adtak 4—5 forintiáht; ket­tővel volt drágább a ham­vas tulipán szála. A hideg időben lelassult a primőr- félék ármérséklődése. 70- ért mérték a fürtös ubor­kát, 7 forint volt a legmu- tatósabb fejes saláta. Az utóbbiból a termelőknél 2— 5 forintért is vehettünk. A Zöldértnél kapható 8 forintos hónaposretek csak alig -különbözött az egyiik kiskereskedő 14-re tartott portékájától. 100—110 forint a karfiol, 8 az új karalábé darabja. A zöldpaprika ára érzé­kenyen követi a minőséget. Hegyes erőset 5—8, fehér hús-ú tölteniválót 10—14 fo­rintért kaptunk. Üjra 180— 200 forint a paradicsom. Egy apró zellergumó zölddel 3— 4 forintba került. Ismét csak kettőért adtak petr-e- zselyemzöldjét. Fogyóban van, így hétről hétre drágul __a téli fejes ká poszta. Már 14 for-int ki­lója. Főzőhagymát 10-ért, tavaszi zöldhagymát cso­mónként 3—4 forintért aján­lottak. Hat forint körüli áron tehettünk szert burgonyára. Ennyi az ára egy csomó ve­gyes zöldségnek is. Hegyekké emelkedett a csi-begomha a csarnok kő- asztalain, mégis 40 forintba kerül „litere”. JEz kilóra át­számítva drágább, mint a jóval kecsegtetőbb 85 fo­rintos sampinyon. Még mindig valószínűtle- n-ül szép almát öntöttek a szatyorba 20-ért A Zöldért­nél kevésbé makulátlant adtak 13-ért. Mozgó árusok­nál még tartott a 8 forin­tos sár-gaaima-vásár. A baromfipi-acot majd­nem elmosta az eső, így is­mét a csarnokban kínált konyhakész szárnyasok vá­lasztéka volt a gazdagabb. 120 forint volt egy kilós forma bontott csirke, fele ennyiért adták az élőt. A tojás javát 1,80-ért tukmál­ták, de 1,50-ért is hozzá le­hetett jutni. B. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom