Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-23 / 119. szám
4 Somogyi Néplap 1985. május 23., csütörtök Egy üzem — egy műemlék Országos felhívás Székesfehérvárról CSOBÁNC A vár szikláin nyíló sárga virágok messzi virítanak. Terebélyes szárnyaikat próbálják a sárkányrepülők. Vendéglátóm morcosán nézi őket. Távcsővel figyel. Meséli, pár éve lezuhant egy. A kiabálására lett figyelmes. Azóta nem kedveli őket. A hegyen fehér szoknyákat lenget a szél — ilyenek a bokrok. A szőlő némelyikében a kövek között kopog a kapa. Űj házak épülnek, régiek omlanak. Változik a táj. Kis kolónia alakult a főleg pestiekből álló gazdálkodókból. A helyiek befogadták őket. Segíteni már csak ke87. A fájdalom izzó fogókkal markol belém, véresre harapom a nyelvemet. Kifliformára zsugorít a kín, a lépő lábam után csosszantva húzom a másikat. Kapaszkodom bokorba, fába, nehogy térdre essek. Imibolyog előttem a vérszínű világ. A kocsiút olyan most nekem, mint a cirkuszosnak a levegőbe feszített kötél. „Méhednek áldott gyümölcse ..Törmelékké hullanak szét agyamban a gondolatok. Gyeplőt igyekszem vetni pillantásommal egy- Ggy messzi jegenyére, és ezt a képzeletbeli kantárt fogom mind kurtábbra, így csökkentem a távolságot magam és a falum között. Amikor kínkeservesein elérem a jegenyét, újabb fát vagy dombpúpot választők ki. Így érek el odáig, ahol a re- pecskes földút csatlakozik a köveshez. Ez végképp nem akar a lábam alá alázkodvesen tudnak nekik a művelésben. Csobánc és környéke elöregedett. Kis kerti traktorok dübörögnek föl. Mesés kincsekről beszélnek, a házalap ásói római kori edénytöredékekre búkIr q n fa A vár 1255-től 1272-ig épült. Afféle lovagvár. A Gyulafiaktól az Eszterházyak vették meg. 1559-ben egy török csapat ostromolta, de nem tudta bevenni. A háromszázhetvenhat méter magasan fekvő vár a kuruc háborúk idején is fontos szerepet játszott. Rabutin császári tábornok csapata hiába ostromolta. Négyszáz ni, pediig bakhát nélküli. Akkor csavarodik kígyóvá bennem a fájdalom, miikor rálépnék; a levegőt markolom, a bal térdemet felsébzi a murva. A verejték bő patakokban öntözi arcomat, de nem tudom, hogy a szemembe jutva ez homályosít- ja-e el látásomat vagy a könnyeim. Iszamos melegséget érzék a combjaimon. Rekedt jajkiáltásom sikoltássá vékonyul. Mászni kezdek, hogy az első fánál újra talpra kapaszkodihasisam. .Néhány méternyit vonszolódom előre ismét. Tűkben ég a testem; a forróságot bő verejtékem sem enyhíti. Meddig kell még a tisztítótűzben szenvednem? A lángok, melyék most elégetni készülnek, arról a parázsról keltek, amely azóta izzik bennem, amióta a községházán azt a határozatot elolvastam. A plakát — ehhez gomlbostűzték oda a sorshatározó lapot — vörös és fehér betűit még most is elém káprázza a szemem: „Es labanc élén itt esett el maga is. Útba ejtettük a romtemplomot. A román kori épület maradványa meglepő képet mutat. A megmaradt ősi falak közé valaki “"épületet emelt. Múlt és jelen találkozása. Estefelé kiülünk a pince elé. Az ég felhőtlen, tisztán látni előttünk Badacsonyt, a hegyi kupolák között kirajzolódik a somogyi part. A fonyódi hegyre szegeződik távcsövünk. Hajó szeli a vizet Badacsony felé. Néhány kiránduló fölkeresi Csobáncot is. H. B. mégis lesz kenyér” ... Alatta paraszt görnyedt az eke szarvára, a gyeplőt ő is a nyakába akasztotta, ahogy apám szokta. Elhomályosuló szemem egyre közelebb hazudja azt a plakátparasztot. Amikor a vérvörösszín ájulásból kezd kiváltanii az öntudat, már szinte ideihiatalmasodik föli- bóm ló és ember. Fordulni készülnék, hogy újabb barázdát kezdjenek a tarlós táblából. A lovak meghőkölnek előttem és lecö vekéinek. A paraszt kilép a plakátból. Valaki gyerekhiangan sír. Én vagyok. — Fiatalasszony ... Mi van magával? Hall engem, fiatalasszony?! Ember, nem rajzparaszt, őrjítő fájdalom kígyózik az ágyékomba. Nyöszörgők. — De hiszen magának eljött az órája, fiatalasszony! Ki engedte ilyen állapotban él indulni? Egyetlen világossá lobbanó pillanatomban felismerem: telepes Szánya Gáspár. Mult nélkül nincs jövő. Történelmünk ismerete teljesebbé teszi mai életünket s megalapozza a holnapét. Szocialista társadalmunk színesebb, teljesebb, ha a jelent a múlttal összekapcsolják szép hagyományaink. A múlt, a hagyomány nemcsak feljegyzett történelem, hanem tárgyi dokumentum ■is. Az építészeti örökség ismereteket közöl, humánusabb á, gazdagabbá formálja nemzedékünk és az utánunk következők életét. A műemlék hazafisáigra tanít, más kultúrák, más népek megbecsülésére hív föl. Figyelmeztet: értékeinket óvni, védeni kel. Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyárának 4500 dolgozója felhívással fodult az ország vállalataihoz, gyáraihoz, üzemeihez, szövetkezeteihez, intézményeihez: vállalják el egy-egy műemlék patronállását, helyreállításét és állandó gondozását. Szervezzenek ehhez társadalmi munkát, fordítsák e célra a kommunista műszakok bérének egy részét, keressék és találják meg a változatos helyi lehetőségeket a segítésre, a műemlékek védelmére. Az Egy üzem — egy műemlék akcióval sok olyan vár, rom, régi parasztház, volt kastély vagy más_ fontos emlék megmenthető, amelyek óvására különben nem vollna lehetőség. A gyár vállalta, hogy a székesfehérvári — napjainkban felújított — régi rác templom melletti népi építészeti együttest a rendezési tervnek megfelelően megóvják és a népi mesterségek otthonává alakítják, ezáltal az új városrész, egyben az egész város érdekes színfoltjává válik. Vállalják az együttesen belül az egyik ház helyre- állítását és állandó karbarí- tartását, egyben megszervezik, hagy a többi ház hasonló munkáit más székes- fehérvári vállalatok végezzék el. Örömmel és bizalommal adjuk közre a székesfehérváriak felhívását, hiszen Somogybán is van bőven teendő a műemlékek karbantartásában, megőrzésében, hasznosításában. Lassan, szinte pehelyfként szállongva hullok vissza valamilyen mély kútba. A kút fenekén heverek, ide allig hallatszanak le a zajok, ahogy Szánya gazda kapkodva befogva a kocsi elé a osökött kis pejt meg apám egykori lovát. Aztán egyszer csak a kerekek egyhangú zsolozsmája jut el agyam élő csücskéig. Kocsi zötyköl. Erdős félé. Hansom!... Gyermekem! Embernél a kegyelem. 2. „A Magyar Népköztársaság állampolgárai a törvény előtt egyenlők, és egyenlő jogokat élveznek (...) A Magyar Népköztársaság a területén élő minden nemzetiség számára biztosítja az egyenjogúságot, az anyanyelv használatát, az anyanyelven való oktatást, saját kultúrája megőrzését és ápolását.” (A Magyar Népköztársaság Alkotmányából.) VÉGE A plakáton óriási felkiáltójelként egy madár- lábnyom, körös-körül fekete olajos szennyeződés, a háttér pedig ragyogó kék égbolt alatt elterülő íkris- tályvízű tópart. Fenyegetően ijesztő kontraszthaitás- sal hívja fel figyelmünket arra, hogy ha nem vetünk gátat környezetszenny-e- zésünlknék, a romlatlan táj hamarosan csak emlékezetünk vásznán jelenhet még. A helyzet, amelybe jutottunk, aggasató, de még nem reménytelen. A teremtő evolúció a törzsfejlődés szerinti értelemben megszűnt földünkön. A kultúra viszont egyre gyorsabban fejlődik. Az „örökké élénk, jótevőén teremtő hatalom”, ahogyan Goethe nevezte, ma kizárólag az ember birtokában van. Épp ezért az a döntés, hogy az organikus élet fel- vagy lefelé halad, egyedül tőlünk függ. Az ember saját környezetének megteremtője és alakítója. Teremtő, illetve romboló munkája határozza meg fizikai létét, egyben lehetőséget ad l(vagy von el) az intellektuális, morális, szociális és szellemű fejlődésre. Az emberi faj fejlődése során elérkezett az az állapot, melyben a tudomány és a technika gyors előrehaladásának következtében az emlber olyan erők birtokába jutott, amelyekkel számtalan módon ás eddig nem tapasztalt mértékben képes megváltoztatni környezetét. De milyen irányú változtatás közreműködői vagyunk? Az élettörtémés jManfred Eigen szerint plyan játék1, amelyben a szabályokon kívül semmi nincs meghatározva. S e játékszabályok megalkotói mi magunk vagyunk. TőA kaposvári Állategészségügyi Intézetbe az utóbbi időben egyre többször — hetente három-négy alkalommal is -^küldenek a megyéből olyan állatot, amelyről feltételezhető, hogy megveszett. Sajnos, az esetek 60—65 százalékában ez így is van. Nem elhanyagolható tehát a veszély. Most, amikor egyre többen kerekednek fel kirándulni, vagy töltik szabadságukat a természetben, szót kell ejtenünk erről az emberre halálos veszélyt jelentő betegségről. Dr. Nagy József állatorvos, a virológiái osztály vezetője kérésünkre elmondta: — Bár a vadállatok, háziállatok között az utóbbi időben gyakran előfordul a veszettség, eddig ember még nem betegedett meg. Ez a gondos megelőző munka eredménye. Kötelező a kutyák oltása, és a körzeti állatorvosok figyelnek is ennek betartására. A vadállatok — elsősorban a veszett rókák — azonban könnyen megfertőzhetik a kóbor háziállatot, és így a fertőzés tovább terjed. — Miről lehet megismerni a veszett állatot? — Ha az állat természet- ellenesen viselkedik, gyanús a dolog, Így például a szelíd, az embertől egyáltalán lünk függ tehát, hogy tevékenységünket az ember természeti környezetében okozott károk megszüntetésére, helyreállítására, illetve egyre újabbak előidézésére fordítjuk-e? A környezetvédelem .megóvása közös ügy, amely nemcsak jogszabályokon, anyagiakon, hanem az egész .társadalom szemléletén, környezetkímélő életmódján múlik. Minden gazdasági-technikai fejlesztés, amely környezetünk rovására történik, a földdel szembeni adóssággá válik. Ilyen és hasonló kérdésekről esett szó a közelmúltban Balatonié ld váron, ahol a Magyar Vöröskereszt és az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Üdülő- és kirándulóhelyek környezetvédelme címmel tartott regionális értekezletet. A tanácskozáson több előadó hangsúlyozta a Balaton — mint legnagyobb természeti kincsünk — válságos állapotát. A magyar tenger nemcsak Kö- .zép-Európa legnagyobb, hanem legsiekélyebb vizű tava is. Tisztaságának megóvása nemzeti érdek. Az üdülőkörzetben jelentős ásványbányászatit folytattak, illetve folytatnak. A már említett technikai és kulturális fejlődés fokozódó j ólétet jelent ugyan, ám a természeti környezetet kedvezőtlenül módosítja, néhol el is pusztítja. A környezetvédelem célja az organizáció védelme, az ember, a flóra és a fauna békés egymás mellett élésével garanciát vállalni azért, hogy ötven, száz vagy ezer év múlva is ezzel a szóval illethessük a földet: otthonunk. Tamási Rita nem félő, sőt a társaságát kereső róka biztosan fertőzött. Megsokszorozódott a veszély a televízióban sugárzott gyerekfilm, a Vük óta, hiszen melyik gyerek ne szeretne megsimogatni egy eleven kisrókát? — Hogyan terjed a fertőzés? — A veszettséget vírus okozza. Ha a fertőzött állat megharapja az embert, a sebbe kerülő nyállal a vírus is a szervezetbe kerül. A központi idegrendszer károsodását okozza. A lappangá- si idő a fertőzés mértékétől függően két-hat hét. A fertőzött ember viselkedése is megváltozik, izgékonhyá, vagy éppen ellenkezőleg, letargikussá válik. — Hogyan védekezzünk a veszettség ellen? — Minden esetben, ha állat harapja meg az embert, jelenteni kell a körzeti orvosnak és az állatorvosnak. Ha háziállatról van szó, és az állat bizonyíthatóan megkapta a védőoltást, akkor nincs különösebb veszély, de a sebet orvosnak látnia kell. Ismeretlen állat okozta sérülés esetében azonban feltétlenül szakembernek kell eldöntenie, szükség Van-e a veszettség eilend védőoltásra. Sok a veszett állat Szabadság alatt, kiránduláson nem árt az óvatosság gegp| ----------------------------:-----------------------------T— ----------------------------------J jgjl Nem lesz a te talpadnak nyugalma Száz év múlva is otthonunk legyen
