Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-18 / 115. szám

&í5^gyi Néplap A MŰVELŐDÉS HÁZA: KÖNYVTÁR Elhivatottsággal az olvasókért 1985. május 18., szombat RÁDIÓSZEMLE Valentin déli imája Talán nyolc kilométerre a megyeszékhelytől takaros portákkal, gondozott kertek­kel találkoztunk. Az úton gáz- és vízvezeték-építés. Fejlődik, gazdagodik Kapós- mérő. Az általános iskola szomszédságában áll a volt parókia épülete. Fenyőfák illata, meghitt csönd. Ebben a környezetben kapott helyet a község és az iskola, vala­mint a környező társközsé­gek ismeretterjesztő köz­pontja: a könyvtár. Két elhi­vatott ember Körpöly Ibolya függetlenített könyvtáros és Sebestyén Károlyné iskolai könyvtáros próbálja megsze­rettetni az olvasást a falu lakóival. Az épület előterének falán a magyar és az egyetemes irodalom nagyjainak fotói, olvasásra ösztönző plakátok. Ez a kicsik birodalma. Itt lehet olvasni, látszani. A könyvek között Sebestyén Károlyné kalauzol bennün­ket. — Hogyan született az öt­let, melynek alapján létre­hozták az egyesített állo­mányt? — Kis forgalmú, kevés kézikönyvvel rendelkező, kétllaki könyvtára volt a fa­lunak. Két 4x4 méteres kis helyiségbe voltak bezsúfolva a könyvek. Ilyen körül­mények között nehéz volt becsalogatni, olvasásra ösztönözni az embereket. Körpöly Ibolya közbenjárá­sával és a tanács megértő támogatásával bérbe vettük és felújíttattuk az elhanya­golt parókiát. — A falu lakói segítettek a munkálatoknál? — A ktsz-t kértük fel a belső tér kialakítására, de az csak megfelelő térítés el­lenében vállalta a munká­kat. Sokat segítettek azon­ban a KlSZ-esek az udvar parkosításánál, a 'takarítás­nál. A tanács évi harminc­ezer forintos támogatásából tartjuk fenn az állományt. A megyei könyvtárak pályá­zatán tavaly első helyezést értünk el, és a kapott har­mincezer forintot is beszer­zésre fordítjuk. Az otthonosan berendezett helyiségben tisztaság van. A könyvek szabad polcokon, rendszerezve várják olvasói­kat. Az abiafcmélyedésben magnetofon, lemezjátszó, a sarokban sakk-készlet, folyó­iratok. — Milyen változásokat ta­pasztalták az Olvasóknál az Új könyvtár birtokbavétele óta? — A falunak nincs műve­lődési otthona. Ezért a könyvtárnak kell átvállalnia a kultúra terjesztését. Azt tapasztaltuk, hogy a diákok fokozott érdeklődése, olvasá­si hajlama a szülőket is ide csábítja. Nőtt a felnőttolva­sók száma. A nyugdíjasok főleg szépirodalmat, az aktí­van dolgozók többsége isme­retterjesztő irodalmat keres. Mindennapi tevékenységüket tudatosan készítik eíő. A ribiszketermesztésről szóló szakkönyv éppoly kelendő, mint a permetezés tudniva­lóit leíró munkák. Aki egy­szer ide eljön, azt nem ne­héz a rendezvényekre sem becsalogatni. — A könyvtári szolgálta­táson kívül milyen progra- mökat tudnak ajánlani az érdeklődőiknek ? — Rendszeresen szerve­zünk író—olvasó találkozó­kat. Indítottunk német tan­folyamot és szabó-varró szakkört. A diákok már na­gyon várják a sakkszakkör beindítását. Az emberek ér- déklődnek a tartalmasabb szórakozás iránt, csupán a helyiség nagysága szab ha­tárt a látogatók létszámának. — Ügy tudom, hogy ez az intézmény szolgálja ki a kör­zet kisebb településéit is könyvekkel, — Kaposújlakon, Bárdi- bükkben, Bányán, Kapós- szentben ed éken és Lipótfán helyeztünk el letéti állo­mányt. A folyamatos könyv­cseréről gondoskodunk. Leté­ti állományt helyeztünk el még az iskolai tantermek­ben, a tanári szobában. Gyerekeik zsivaja töri meg a csöndet. A kis csapat ott­honosan mozog, keres-kutat a könyvek között. Nem ide­gen számukra ez a hely, hi­szen a könyvtári órák kere­tében megismerkedtek már a betűk birodalmával. Kaposmérőben egy olyan nemzedék nő fel, mely meg­tanulja tisztelni, értékelni a szellem javait, és remélhe­tőleg átörökíti utódainak is a könyvék szenetetét. Várnai Agnes Hallgatom szombaton a Déli zeneparádét, s bár Va­lentin imája a Faustból nem tartozik a legmőkásabb ze­neművek közé, hiszen a vé­res háborúiba induló hős ha­zájától és húgától búcsúzik, mulatók magamban. Mert szokatlan dolog bizony mi­felénk klasszikus muzsikát sugározni abban az árában, amelyben a hallgatók több­sége éppen az elmaradhatat­lan hét végi rántott szele­tet falatozza. Bevallom, tet­szik a szerkesztői fogás, mellyel az ebéd mellé klasz- szikus muzsikát szervíroznak. Csak hát.. . vajon hányán hallgatják az adást e szo­katlan időpontban? Gyaní­tom: kevesen. Holott érde­mes. S nemcsak ezt, hanem a rádió számos más zenei ismeretterjesztő műsorát. Van legalább féltucatnyi tí­pus, melyben szerencsésen ötvöződik az igényes tarta­lom a népszerűsítő, szóra­koztató könnyedséggel, játé­kossággal, s amely nem a vájtfülőek kis kasztjához szól, hanem százezrekhez, talán milliókhoz. A Déli zeneparádéra már utáltaim: benne egy-egy mű­faj sajátosságait szedi ízekre Lázár Eszter és Varga F. István szerkesztő, tömör mé­gis élményszerű magyaráza­tokkal és természetesen sók­sok muzsikával, vagy a ze­neirodalomban- afféle ván­dortémának számító dalla­mot tesz a nagyító alá, be­mutatva annak változásait a különböző korszakokban. Részletesebb magyarázatokra adnak lehetőséget a hét ze­neművét hétfőnként ismerte­tő előadások: bennük olyan ismert zenetörténészek elem­zik a következő napokban többször elhangzó szimfóniá­kat, szonátákat, operákat, oratóriumokat és más műfa­jú alkotásokat, mint Pándi Marianna, Várnai Péter, Ko­vács János, Boronkay Antal és másak, szintén figyelve arra, hogy a harminc-negy­ven perces műsor ne váljon csupán a bennfenteseknek . szánt monológgá. Szerencsés ötlet, hogy az RTV-Mimerva Kiadó kötetben is rendszere­sen közrebocsátja ezeknek az előadásoknak a szövegét E két műsortípusban az is­meretterjesztés és a szóra­koztatás között jobbára az előbbi oldalára billen a mér­leg — ám nem hiányoznak azok a sorozatok sem, ame­lyekben inkább a kedves, könnyed, szubjektív csevely a kötőszövet a zenei betétek között; Elsőként Batta And­rás és Varga Bálint András kéthetenként, szombaton je­lentkező műsorát, a Komoly­zenei lemezlovas címűt kell említenünk — benne a kép- zettársitásos technika, a me­se játszik meghatározó sze­repet, és számos kis történet a zene hatalmas birodalmá­ból. Játék ez a javából, na­gyon szép játék, töméntelen szellemi izgalommal. Hiszen sohasem tudhatjuk előre, merre kalandozik majd a műsorsizerkesztő képzelete, s hogy a zenetörténet melyik periódusából milyen művet hallunk. Ugyancsak a váratlanság, a titokzatosság adja a va­sárnap reggeli Komolyzenei zsákbamacska savát-lborsát, hála Szirányi János szer­kesztő . leleményességének, no meg annak a lélektani felis­merésnek, hogy a zenerajon­gók összehasonlíthatatlanul jobban kedvelik a meglepe­téseket, mint a totószenve­dély megszállottái. De fölűel- hetjük a váratlanság vará­zsát Kroó György Hallgas­suk együtt! című sorozatá­nak . igényes műsoraiban, melyekből egy-egy zeneszer­ző alkotó módszereit, az életművet * meghatározó él­ményanyagot is megismer­hetjük. Enciklopédikus tudá­sú zenetörténészünk olyan finoman adja be a tudás szérumát tartalmazó injek­ciót, hogy szinte élvezzük. Hasonlóan remekül elegyí­ti az ismeretterjesztés és az élvezetszeírzés molekuláit Kertész Iván, a Reflektor- fényben egy operaária című sorozat gazdája. Vacsora mellé .., Lengyel András Helyet keres egy kiállítás Kiváló Intézet a mosdóst szanatórium Fotók Kaposvárról Nemrég tíz napig a kapos­vári helyőrségi művelődési központban volt látható egy fötákiáiiliítás. Diseri József fényképészmester színes ké­peivel a megyeszékhely negy­venéves fejlődését kívánta il­lusztrálni. Fotóit a városi ta­nácstól kapott jegyzék alap­ján készítette üzemekről, la­kótelepekről, közintézmé­nyekről, a város jellegzetes pontjairól. A kiállítás anyaga most a mester Bartók Béla -utcai la­kásának garázsában portól, nedvességtől, túlzott melegtől és — sajnos — nézelődő sze­mektől is védve, szépen sor­ba rakva pihen. A nagy szakmai tudásról árulkodó színes fotók közül néhány egészen figyelemreméltó mestermunka. Készítőjük azt mondta róluk: ' — Nem vagyok fotómű­vész, nem is vágyom ilyen babérokra. A célom a leltá­rozás” volt. A szakmám egy­ben a hobbim is, igyekeztem tudásom javát adni. Kezdet­ben úgy negyven-ötven kép­re gondoltam, azután lett kétszáz, és még korántsem teljes az anyag, örültem, amikor a kiállítás nézői cso­dálkoztak: „Jé, ez is Kapos­vár ...” Azt szeretném, ha még többen láthatnák a ké­peket. Ha nem is mindet, de egy válogatást a legjobbak- ból. Ügy képzelem: jó lenne egy hely, ahol állandóan ott lehetnének és bemutatnák: így fejlődött a város negyven év alatt. — Valamiféle saját kiállí­tásra gondol? — Nem. Ezeket' a fotókat társadalmi munkában készí­tettem. Fölajánlanám a ké­peket, ha lenne valamilyen intézmény, amely fogadná. És nem akarom magamnak „kisajátítani” Kaposvárt, nem gondolom, hogy egyedül én volnék hivatott valamifé­le városi fényképész címre. Az eddig elkészített képek alapként szolgálhatnának, s akár hivatásos, akár amatőr fotósok kiegészíthetnék az anyagot. Ha valaki hozna egy témáról jobb képet, mint amilyen már van, akkor ki lehetne cserélni a régit az újra... Talán, egy zsűri dönt­hetné el, hogy mi kerüljön ki a falra. Mi és hova? Mert egyelő­re ez utóbbi a kérdés. Az alapötlet életrevalónak tet­szik: legyen egy hely, ahol fotók rögzítik Kaposvár fej­lődését. Sőt továbbfejleszt­hető a javaslat úgy is: a vá­ros múltját — archív képek­ből kallódó felvételekből — és jelenét is érdekes volna egy mindig együtt látható fényképkiállításon bemutat­ni. Diseri József jó színvo­nalú „alapanyaga” kezdemé­nyezésként, egy sok fotóst megmozgató folyamat indí­tóállomásaként is kezelhető lenne. Akad-e, aki fogadja ezt a tárlatot? Több közintéz­mény is számításba jöhetne. Példának csak egyet: a Technika Háza ma még több­nyire kopár falai esetleg al­kalmasak lennének ilyen cél­ra. De más hely is elképzel­hető ... Ahol kaposváriak és itt vendégeskedők_ sokszor megfordulnak, s így fotókon is megismerkedhetnének vá­rosunkkal. L. P. Betegellátás — magasabb színvonalon Somogy egészségügyi in­tézményhálózata gyarapo­dásának, az ellátás javulásá­nak és az eredményes mun­ka elismerésének lehettünk tanúi tegnap Mosdóson, a tüdőgyógyintézetben, ahol ünnepség keretében adták át az itt dolgozóknak a kiváló intézmény kitüntető okleve­let. Dr. Medve László egész­ségügyi miniszter az oklevél átadásakor elmondta: a ki­váló cím nemcsak a munká­ban élenjáró termelővállala­tokat illeti meg, hanem azo­kat az egészségügyi intézmé­nyeket is, amelyek magas színvonalon gondoskodnak a betegei látásról. Ebben az év­ben tíz egészségügyi intéz­mény nyerte el a kitüntető címet. A mosdósi orvosok igényes munkájukkal járul­tak hozzá az intézmény jó hírnevéhez, melynek megőr­zését nagyban elősegíti a na­pokban átadott új, száznegy­ven ágyas épület. Az egész­ségügyi miniszter utalt be­szédében arra, hogy a legtöbb megyében igyekeznek gon­doskodni a szanatóriumi be­tegellátásról, utógondozás­ról, e sorba tartozik Somogy is, ahol az egykori kastély birtokbavétele óta sokat tet­tek a tüdőgyógyintézet to­vábbfejlesztése érdekében. Kiemelte, hogy különösen fontos területe a betegellá­tásnak a szív- és érrendszer- megbetegedésben szenvedők gyógykezelése és utógondo­zása, rehabilitációja. Ez utóbbira a jövőben még na­gyobb feladat hárul. Az ünnepségen, melyen jelen volt Tóth János, a me­gyei pártbizottság titkára, dr. Balassa Tibor, a megyei ta­nács elnökhelyettese, dr. Fű­zi István, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete ve­zetőségének főtitkára is, ki­tüntetéseket adtak át azok­nak, akik gyógyító munká­jukkal, a tüdőgyógyintézet új épülete létrehozásának segí­tésével élenjártak. Kiváló munkáért kitüntetést öten kaptak az egészségügyi mi­nisztertől, hárman Szakszer­vezeti munkáért elismerés­ben részesültek. Tegyünk többet Somogyért kitüntetést kapott dr.' Tadics Dezső nyu- gialmazott minisztériumi fő­osztályvezető aki az új be­ruházáshoz sok segítséget nyújtott. Az új létesítmény hetven- millió forintba került, ter­veit a Somogy megyei Terve­ző Vállalat készítette, a ki­vitelezést az intézet maga vé­gezte építőivel, m a Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat és több alvállalkozó segítségével. Három hónapijai a határidő előtt kiváló minő­ségben átadták az épületet rendeltetésének. Az ötszintes épületben jár­va a szép és célszerű terv igényes megvalósítását lát­tuk. Száz ágyon gondozzák a légzőszervi megbetegedés­ben szenvedőket, harmincöt szív- és érrendszeri beteg el­látásáról gondoskodnak, öt ággyal működik az intenzív részleg. A kórház bővítette profilját, az infarktuson át­esett betegek rehabilitációját korszerű felszerelések segí­tik. Javult a diagnosztikai el-, látás is — mutatta be az in­tézetet dr. Andrasovszky Barna igazgató főorvos, és hozzáfűzte, hogy a soron kö­vetkező feladat a kastély- épület felújítása, több épület korszerűsítése. ' H. b.

Next

/
Oldalképek
Tartalom