Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-16 / 113. szám

1985. május 16., csütörtök Somogyi Néplap 3 Somogyi kiállítók Lezárultak a jelentke­zések a Hungexpónál a 70. Országos Mezőgazda- sági Kiállításra és Vására, ra. A részvételi szerződé­sek széles körű hazai és nemzetközi érdeklődés­ről tanúskodnak. Huszon­hét ország jelezte rész­vételét, közülük tizenné­gyen önálló nemzeti be­mutatót tartanak. így képviselteti magát többek között a Szovjetunió, Csehszlovákia, az NDK Lengyelország, Bulgária. Dánia, Hollandia, Kana­da, Finnország, Egyiptom, de vállalatai révén jelen lesz például Ausztria, Anglia, Svájc, az USA, Japán és Svédország. A kétszázötvenegy magyar mezőgazdasági üSem, in­tézmény és kistermelő összesen több mint száz­ezer négyzetméteren mu­tatja be az elmúlt öt év során elért eredményeit. A hazai agrártermelés egészét átfogó kiállitáson tizenkilenc somogyi me­zőgazdasági nagyüzem és intézmény mutatkozik be a hazai és a külföldi ér­deklődőknek. Jelen lesz a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola, a húskombinát, a Sütév, a tejipari válla­lat, a balatonboglári és a dél-somogyi mezőgazdasá­gi kombinát, a balaton- nagybereki és a siófoki ál­lami gazdaság, a halgaz­daság, a Ka-hyb Közös Vállalat, a KSZKV, a göl- lei, a nagyberki, a nagy­bajomi, a kapolyi, a so- ■mogyszili, a siófoki, a szö- lősgyöröki és a toponári termelőszövetkezet. Tizenkilenc ágazati be­mutató köré csoportosul a 70. OMÉK központi mondanivalója. Szemlél­teti a kiállítás az egyes ágazatok népgazdasági szerepét, tájékoztat az együttműködési formák­ról, képet ad a háztáji és kisegítő gazdaságok áru­termelő tevékenységéről, a kertbarátkörök ered­ményes munkájáról, az élelmiszertermelés háttér­iparáról. A KGST mezőgazdasá­gi együttműködési állan­dó bizottságának 61. ülé­sén hozott határozata szellemében ezen a kiállí­táson kerül sor először a szocialista országok ki­magasló ágazati eredmé­nyeinek bemutatására és versenyeztetésére. Az el­múlt öt év teljesítményeit ezúttal is díjazzák. Ki­váló szakemberekből álló bizottságok döntenek a miniszteri vándordíjak, a nagydíjak, a teljesítmény­díjak fokozatainak odaíté­léséről. A kilenc nap alatt leg­alább háromnegyedmil­lió látogatót várnak a rangos hazai és nemzet­közi rendezvényre. Ré­szükre szakmai progra­mokat, agrárpolitikai és tudományos fórumokat szerveznek, gondoskodnak művelődési és szórakozta­tó rendezvényekről. KIÁLLÍTÁS E1ŐTT Augusztus 17-tői 25-ig rendezik meg Budapesten hetvenedik alkalommal az Országos Mezőgazdasági Kiállítást és Vásárt Az ötévenként sorra kerülő nagyszabású seregszemle hű képet ad az agrárágazatok fejlődéséről, bemu­tatja a legújabb tudományos és gya­korlati eredményeket, hozzájárul a holnap útjának meghatározásához. A széles körű hazai és nemzetközi érdeklődést kiváltó eseményre javában folynak az előkészületek, összeállítá­sunkban néhány olyan somogyi gaz­daságról szólunk, ahol a mindennapi munka mellett a kiállításra való ké­szülődés is feladatot jelent. Húsz között az élen Két napja Szegedről, az előző nap Komárom megyé­ből érkezett autó vitte a nagybajomi telepről a te- nyészanyagot. — Jönnek ide az ország minden részéből! —: mondja Zsobrák Pista bácsi, az idős gondozó. — Jöjjenek isi. mert szép anyag .a miénk. A telep tenyérnyi kis iro­dájának falán elismerések. 1975-ben két ezüst-, 1980- ban egy arany- és eigy ezüstérmei nyerlek az OMÉK-on a nagybajomi Le­eredményeik alapján ezeket évente rangsorolják. Nyolc­vanháromban elsők voltunk, tavaly. sajnos mindössze egy pont miatt, másodikak. — Ez a sorrend önmagá­ban is magyarázat, hogy miért keresik fel a szövet­kezetei az igen távoli üze­mek. — Sőt, eddig két alkalom­mal Bulgáriába és Romániá­ba is exportáltunk tenyész- süldőket. A ligetes telepen nagy a rend, itt fokozottam szüksé­ges az állategészségügyi e!ö­nin Tsz törzstenyészetéből származó tenyészsüldők. — 1971 óta foglalkozunk a magyar nagy fehér ser­tés tenyésztésével — mond­ja Kiss József főáillatte- nyésztő —, azóta minden ki­állításon részt veszünk, s ahogy az elismerések tanú­sítják, egyre szebb eredmé­nyekkel. A mostani kiállí­tásra három kan- és öt ko casüldőt viszünk. — Somogybán ez az egyet­len gazdaság, ahol ilyen törzstenyészet van. Országos összehasonlításban hol tart­ják szómon Nagybajomot? — 1980 óita húsz törzsite­nyészet van az orszáígbam, írások betartása. Zsobrák Pista bácsi mutatja az egyik büszkeséget, az 53-as szá­mot és Tates Dani nevet vi­selő hatalmas 'kant, aztán a kiállításra készülő csoportot, amelyből nem mindegyik állat jut el a rangos ren­dezvényre. — Születésikor huszonhat malacát választottunk ki — jegyzi meg a főállattenyész­tő —, többszöri szelekció után döntünk, melyik lesz az a nyolc, amelyik az OMÉK-ra utazik. Ezen a telepen átlagosan száznegyven koca termel, s évente kisebb eltérésekkel hatszázötven-hétszáz te­A Viticoop technológiája és termékei A Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinát az ösz- szes szántóterületének mint­egy kétharmadán — 2114 hektáron — szőlő- és gyü­mölcskertészkedést folytat. Meghatározó a szőlőültet­vény nagysága: az anya te­lep, a csemege- és borszőlő területe együttvéve 1335 hektárt tesz ki. A terület és a hozam — ez a termőterü­let háromévi termésátlagát számolva megközelíti a ti­zenegy tonnát — döntően befolyásolja a kombinát gesztorságával működő Viti­coop Szőlő- és Bortermelő Rendszer eredményeit. Ezekkel az eredményekkel, az alkalmazott technológiá­val és a rendszer termékei­vel rukkol ki az idei orszá­gos mezőgazdasági és élel­miszeripari kiállításon a Vi­ticoop. — Az A pavilonban, 64 négyzetméteres alapterületen mutatkozunk be a kiállítás látogatóinak — tájékoztatott Mészáros Lászlóné, a Viti­coop termelő 'rendszer veze­tője. — Az érdeklődőket szá­mos, a szőlőtermeléssel, il­letve -feldolgozással össze­függő szakmai kérdésről tá­jékoztatjuk. Például arról, hogy szántóterületünk IV. minőségi kategóriájú, s hogy a szőlőnél a termelési érték előállítása milyen költség- ráfordítás mellett valósuL meg. Kiállítási területünkön megtudhatják a szőlész szak­emberek, .hogy egyhektárnyi termőterületre mennyi mun­kaóra jut, s azt, is hogy a száz hektár szántóterületre eső, értékesített termék- mennyiség 830 tonna. A múlt évben átlagosan 51 kiló nö­vényvédő szert használtunk fel hektáronként. Jelentős mennyiségű, kü­lönféle műtrágyakészítmé­nyeket juttatnak ki a talaj táperejének visszapótlására, a növény fejlődési igényei­nek kielégítésére: nitrogén, foszfor és kálium hatóanya­gú műtrágyából együttvéve 482 kilót kap a terület hek­tárja. Boglár mindig öregbítette' a magyar szőlő- és borter­melés jó hírét, s ezen az úton jár már jó néhány éve' a Viticoop is — erről győ­ződhet meg a 64 négyzet- méter alapterületen nyúj­tandó keresztmetszet révén az idei OMÉK látogatója. nyészkoca és tenyészkansül­dőt értékesítenek. — Mennyire gazdaságos ez a tevékenység ? — Tavaly tizenötmillió fo­rint árbevételt értünk el, es ezen belül öt és fél millió forint nyereséget. Azt hi­szem, ez szinte egyedülálló eredmény. Hátha még hoz­záteszem, hogy ezt a nyere­séget mindössze kilenc fizi­kai dolgozó termelte! Igaz, többségük szakmunkás, és mindegyikük pontos, gon­dos, álfa tszerető ember. Mérce és összehasonlítás Hosszú évek munkájának eredményével mutatkozik be a kiállításon a somogyszili Petőfi Termelőszövetkezet. — Amióta itt vagyunk — jegyzi meg: ősz Nándor nö­vénytermelési fő-ágazatve- zető —, azóta minden al­kalommal részt veszünk az országos, a regionális és a megyei kiállításokon. Nem sok híján ennek húsz éve, igaz, Gyuri? Igazolásul Porczió György­höz, az állattenyésztési fő­ágazat vezetőjéhez fordul. — Miért tartják fontosnak a jelenlétet? — Elsősorban talán azért, mert minden ilyen rendez­vény mérce. A számos szak­mai tanulság mellett mód van az eredmények összeha­sonlítására. Azután nem csu­pán a vezetőnek, hanem a dolgozóknak is egyfajta szakmai önbecsülést, erköl­csi elismerésit ad a részvé­tel, kivált ha valami díj is párosul hozzá. Elismeréseket mutatnak. A somogyszili szövetkezet 1970-ben tenyésztési nagy­díjat kapott, 1980-ban bronz­éremmel jutalmazták őszi­árpa-termelésüket, megkap­ták a Boscoop Ikülöndíját. — A jelentkezésnél még soha iilyen magasra nem emelték a mércét, mint most — mondja Ősz Nándor. — Például azok jelentkezhet­tek, akiknél az elmúlt há­rom év bázisa búzából meg­haladta az öt és fél, kuko­ricából. a hót és fél, napra­forgóból a 2,2 tonnát hek­táronként. Emielilett' szem­pont az is, hogy mennyi a hektáronkénti tiszta jövede­lem. A mi «etünkben bú­zából ötezer, napraforgóból hétezer-hétszáz forint, ami kimagasló eredmény. — . Az állattenyésztésnél sem kisebb a követelmény — folytatja Porczió György. — Nálunk hoistein keresz- itezésű állomány van, ennél a fajtánál meg kell haladni az ötezer kilós tehenenként! tejtermelést. Természetesen szempont az ab rak fel hasz­na lás, a borjüal'hullás, az' önköltségek alakulása. — Mi a jellemző itt? — A végkövetkeztetéssel kezdem: nálunk nyereséges ez az ágazat. Tavaly 5660 kiló volt a tehenenlkénti tej­termelés, de van egy tehe­nünk. országos ötödik re­korder ét nyolcezer-három­száz kilós termelésével. Rendkívül alacsony, mind­össze 3,21 százalékos a bor­júelhullás, s meghaladja az ezerszáz grammot a hízó­marhák napi súlygyarapo­dása. A megyei versenyben öt év óta mindig a legelsők között vagyunk. öt tehénnel, egy üszővel nevezett a szili tsz a kiál­lításra. Júniusban egy or­szágos bizottság dönt majd afelől, melyik jószág kerül majd közszemlére. A tehenészeti telep szom­szédságában dúsan ringó ősziárpatábla. A két szak­ember nélzi, vizsgálja a duz­zadó kalászokat. — Jó lenne, ha megadná a hatvanöt mázsát — jegyzi meg ősz Nándor —, iáikkor bizonyára találkozunk az it­teni terméssel a kiállításon. Jéke vagy Jellem A hideg vérű lovak te­nyésztése erősen visszaesett. Hol van már az az idő, mi­kor a Béke Termelőszövet­kezet megalakulásakor Göl- lében kétszáz, erőtől duzza­dó ló került a közösbe! Zsiga Lajos főállattenyész­tővel a múltat kutatjuk. — A hagyomány, a lósze­retet, a tenyésztői munka gyökerei körülbelül a húszas évekre nyúlnak vissza — mondja. — Akkor kerültek a községbe a Franciaország­ból és Belgiumból behozott első import mének. Az állattenyésztéséről min­dig is jó hírű községben egy­re többen foglalkoztak mén- tartással, tenyésztéssel. A szövetkezet megalakulását követő gépesítés következ­tében azonban csökkent a kiváló állomány. — Helyben született fia­talként, a főiskola után 1965- ben kerültem ide — meséli a főállattenyésztő. — Akkor kezdtem lerakni a tenyész­tés alapjait, hogy ki ne vesszen ez az értékes faj­ta. Rendkívül sokat segí­tett — és segít ma is — Müller János, az akkori ló- tenyésztési felügyelőség, ma az állattenyésztő vállalat munkatársa. A sízakszerű munka ered­ményét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy há­rom év múlva, 1968-bÄn már törzstenyészeti szintre ke­rült az itteni állomány. — Megéri fenntartani ezt az ágazatot? — Van olyan gazdasági tevékenység — mondja Vé­tek József elnök —, ahol a kor követelményeivel ellen­tétben nem sízaibad csupán a jövedelmezőségi szemponto­kat tekinteni. Ahhoz, hogy fennmaradjon egy fontos ál­latfajta, kötelességünk áldo­zatot is hozni. A mi gazda­ságúnk elbírja azt a terhet, melyet a lótenyésztés jelent. — Állami segítség is jön ehhez ösztönzésként — teszi hozzá Zsiga Lajos. — Ko­rábban háromezer, most hatezer forintot kapunk el- lések után kancadíjként. Évente átlag egymillió fo­rint értékű lovat adunk el tenyészállatként is, a selej- tet pedig vágóba. Került már Jugoszláviába is Göllé bői származó mén'. A tenyésztői munka első elismerése még a szövetke zet megalakulásának évé­ből; 1959-ből származik, ak­kor oklevelet kaptak. Ti­zenöt év óta pedig mindig ■kitüntetéssel térnek haza az országos mezőgazdasági ki­állításokról. 1970-ben a Szik­ra nevű kanca második dí­jat, hetvenötben a Batty. nyolcvanban az Illanó aranyérmet .kapott. — Most két tenyészkancát jelöltünk a kiállításra, a Jellemet és a Jéket. A bi­zottság május végén dönt, hogy végül is melyik megy majd az OMÉK-ra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom