Somogyi Néplap, 1985. május (41. évfolyam, 101-126. szám)
1985-05-16 / 113. szám
2 Somogyi Néplap 1985. május 16., csütörtök Megemlékezés az államszerződésről Szid Szavetszila thaiföldi külügyminiszter életrajza Szid Szavetszila légifő- marsall, a Thaiföldi Királyság külügyminisztere 1920. január 7-én született Bangkokban. Középiskolai tanulmányainak befejezését követően az Egyesült Államokbeli Massachusettes Institute of Technölogy-n szerzett mérnöki diplomát 1947-ben. Szid Szavetszila 1946-tól a thaiföldi légierő tisztje, emellett aktívan foglalkozott külpolitikával. 1975-től 1980- ig a Nemzetbiztonsági Tanács vezetője volt főtitkári, majd miniszteri rangban. Kriangsak miniszterelnök kormányában 1980-ban a külügyi tárca élére nevezték ki. E tisztségét megtartotta a Prem Tinszulanond miniszterelnök vezette kormányban is. Szid Szavetszila a jelenlegi koalíciós kormány egyik pártjának, a Szociális Akciópártnak az alelnöke, s 1983 óta parlamenti képviselő. A thaiföldi külügyminiszter most első alkalommal látogat hazánkba. CSILLAGHÁBORÚ A „KISKAPUN” ÁT Kétoldalú megbeszélések Bécsben Ausztriában szerdán ünnepélyes keretek között emlékeztek meg arról, hogy 30 éve írták alá az államszerződést, amely visszaadta az ország teljes függetlenségét s lehetővé tette a semleges Ausztria megszületését. A kormány ünnepi ülé'se után a bécsi Belvedere palotában került sor a központi ünnepségre — ugyanott, ahol — pontosan három évtizeddel korábban — a négy nagyhatalom külügyminisztere és az osztrák állam vezetői aláírták a szerződést. Az ünnepségein részt vett Andre j Gromiko szovjet, George Shultz amerikai, Geoff- rey Howe brit és Roland Dumas francia külügyminiszter. Ott volt Várkonyi Péter, hazánk külügyminisztere is. A békét, a nemzetközi! együttműködést szolgáló osztrák külpolitika próbaköve mindenekelőtt az ország szomszédaihoz fűződő viszony — hangoztatta beszédében Leopold Gratz, rés cseréjere vonatkozó előírásoknak megfelelően Jugoszláviában tegnap megválasztották az államelnökség új elnökét és alelnökét, valamint a képviselőház vezetőit. A hat jugoszláv tag- köztársaságban és két autonóm tartományban a napokban végrehajtott személy- cserék után a szövetségi képviselőház két tanácsának együttes ülésén, illetve az államelnökség ülésén került sor a föderáció vezető tisztségviselőinek megválasztására. A Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság elnökségének elnökévé a vajdasági Radovan Vlajkovi- csot választották, aki az elmúlt 12 hónapban az alelnöki tisztséget látta el. A kollektív államfői testület új alelnöke a koszovói Szi- nan Hasszani lett. Mindkettőjük megbízatása egy évre szól. A képviselőház köszönetét mondott Vaszelin Gyu- ranovicsnak, az eddigi elnöknek egyéves mandátuma idején végzett munkájáért. A képviselőház új elnökévé a koszovói llijaz Kurte- sit, alelmökévé pedig a horvátországi Zdravko Csiri- cset választották. A szövetségi tanács elnöke a szerbiai Miodrag Trifunovics, a Köztársaságok és Tartományok Tanácsának elnökepedig a macedóniai Metodi Antov lett. Megbízatási idejük szintén egy évre szól. Az államelnökség mint a föderáció új szerve az 1971- es alkotmánymódosítással jött létre. Az akkor megválasztott testület 22 tagból állt, s azt 1974 májusában, osztrák külügyminiszter. Az együttműködési törekvések sikerét, komolyságát éppen a szomszédoknál lehet lemérni, akikkel nemcsak halták rairik, hanem problémáink is találkoznak, mondotta. Gratz után Bruno Kreisky volt kancellár beszélt. Az ünnepésgen felszólalnak a négy nagyhatalom külügyminiszterei is. A nagyhatalmak külügyminiszterei közül elsőnek Andrei Gromko szólalt föl. — Az államszerződés létrejötte — hangoztatta — megmutatta, hogy tárgyalásokkal, bármilyen nehezek is, a legbonyolultabb nemzetközi kérdéseket is meg lehet oldani , de ehhez az ösz- szes érdekelt fél politikai akaratára szükség van. Az államszerződés megkötése, Ausztria örökös semlegességének törvénybe iktatása az egész európai helyzetre pozitív befolyást gyakorolt. — Ez a politika a Szovjetunió támogatására talált. A szovjet—osztrák viszony amikor elfogadták az ország új alkotmányát, 9 tagú elnökség váltotta föl. Tito 1980-ban bekövetkezett halálával megszűnt a köztársasági elnöki funkció, s gyakorlása a kollektív államfői testületre szállt. Az úgynevezett rotációs gyakorlatnak megfelelően Jugoszláviában a különböző politikai és társadalmi szervek tisztségeibe május—júliusban mintegy tízezer új személy Ikerül. A JKSZ KB elnökségében június második felében esedékes a 'kádercsere. A Centropress szerda esti kommentárja Felfokozott érdeklődés és korlátozott várakozás kísérte a bécsi Gromiko—Shultz találkozót, amelyre az osztrák államszerződés aláírásának harmincadik évfordulója kapcsán került sor. Az osztrák fővárosban ezután vették kezdetüket az ünnepi események. Két- és többoldalú diplomáciai találkozók zajlottak le, s a Belvedere palotában tegnap rendezték a fő megemlékezést a legmagasabb rangú hazai politikusok és a meghívott külföldi delegációk jelenlétében. A legnagyobb figyelem mégis kétségkívül a moszkvai és a washingtoni diplomácia vezetőjének keddi maratoni eszmecseréjére irányult. A jelző ez esetben egyáltalán nem újságírói — mondotta Andrej Gromiko — jó példa az egyenjogú, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönös előnyökön alapuló együttműködésére, ami a jelenlegi feszült helyzetben szükséges és fontos. — A Szovjetunió, barátaival és szövetségeseivel együtt, továbbra is azon fáradozik, hogy helyreálljon, elmélyüljön a nemzeitiközi enyhülés, hogy megállíthassuk és visszafordíthassuk a fegyverkezést, s megakadályozzuk, hogy e verseny a világűrre is kiterjedjen — mutatott rá a Szovjetunió külügymini sztere. Shultz amerikai külügyminiszter tanulságul azt emelte ki: a kelet—nyugati választóvonal két oldalán levő kormányok képviselői túlzás, hiszen az előre tervezett háromórás időtartammal szemben a két külügyminiszter csaknem hat és negyed órát tárgyalt a szovjet nagykövetség épületében. Nemcsak a nemzetközi sajtó Bécsbe érkezett többszáz képviselője topogott már türelmetlenül a külképviselet előtt, hanem várakozásra kényszerült a kancellári fogadás félezernyi elegáns vendége is, míg a két külügyminiszter találkozója befejeződött. Maguk az érintettek persze más jelzőket használtak a tárgyalás jellemzésére. Shultz „hasznosnak, részletesnek és átfogónak” nevezte azt. s a szovjet küldöttség illetékesének nyilatkozata is hasonlóan foglalt állást. A moszkvai vélemények szerint a szovjet—amerikai párbeszéd folytatása mindenképp fontos. Ám azt jószándékkal, az együttműködés szellemében, illúziók nélkül és elegendő türelemmel ülnek le tárgyalni, akkor lehet utait találni az együttműködéshez, minden érintett javára. Az osztrák államszerződés nem egyik vagy másik fél, hanem mindenki győzelme; a józanész és a béke győzelme volt Shultz emlékeztetett rá, milyen hosszú tárgyalások vezettek el a szerződéshez, de a türelmes munkát végiül siker koronázta. Ez megfejelő tanulság lehet az atomfegyverzetről folyó genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon és a bécsi haderő- csökkentési tárgyalásokon — mondatta. Ezután Geoff- rey Howe brit, majd Roland Dumas francia külügyminiszter méltatta a semleges Ausztria jelentőségét. Az ünnepség Fred Sino- watz kancellár beszédével fejeződött be. is ugyanilyen nyomatékosan teszik hozzá, hogy a két nagyhatalom kapcsolataiban a realitások tudomásulvételére, a kölcsönös érdekek érvényesítésére lenne szükség. S ez már utal a bécsi találkozó tartalmi vonatkozásaira is. Nevezetesen arra, hogy a jelek szerint a maratoni megbeszélés ellenére sem történt előrelépés a feleket elválasztó nézetkülönbségek csökkentésére, az érdemi közeledés elöremozdí- tására. A véleményeltérések — amelyek a világ jónéhány válsággóca, a nemzetközi élet több aktuális kérdése terén fennállnak — a legélesebben kétségtelenül a fegyverkezéssel, illetve a leszereléssel kapcsolatban mutatkoztak meg ez alkalommal is. A találkozót követő Ronald Reagan úgy tért haza az öreg kontinensről, hogy a bonni közleményben nem esett szó a nagy port fölverő, csábító amerikai ajánlatról, a szövetségesek részvételéről a csillagháborús tervek kivitelezésében. Mi több: Franciaország nyilvánosan nemet mondott, más kiszemelt partner országok pedig bejelentették, hogy még gondolkodniuk kell az ügyön. Mindazonáltal tévedés lenne azt hinni, hogy a „hadászati védelmi kezdeményezés” — az amerikai űr- fegyverkezési elgondolás — immár megmarad amerikai belső ügynek. Ha csúcsszinten és hivatalos államközi vonalon nem megy, Washington kész ezt a kooperációt más úton becsempészn1, és a kormányok feje fölött átnyúlva közvetlenül a nyugat-európai vállalatokhoz fordulni. (Japán és Izrael, az együttműködés két másik kiszemelt partnere már hivatalosan is hajlandóságát jelezte a részvételre.) James Abrahamson tábornok, az SDIO — vagyis az amerikai terv végrehajtására létrehozott fegyverkezésikutatási ügynökség — vezetője kevesebb hírveréssel kísért, de a jelek szerint igen hatékony erőfeszítéseket tesz a washingtoni célkitűzés érdekében és több aduval is rendelkezik ebben a hosszú távú játszmában. A párizsi Le Monde értesülése szerint már öt nyugati ország vállalatai jelezték, hogy hajlandóak bekapcsolódni az amerikai tervbe; közöttük van a leghevesebb ellenállást tanúsító Franciaország két vezető cége is. Az amerikai tervezet szívóhatásának felmérésekor a politikai tényező mellett ugyanis figyelembe kell venni, hogy ha Reagan terve megvalósul, öt év alatt 26 milliárd dollárt injekcióznak az élenjáró technológiák kutatására. Az amerikai egyetemeken, laboratóriumokban — mint legutóbb a francia külügyminisztérium egyik tanulmánya megállapította — máris olyan légkör uralkosajtóvisszhang, az első washingtoni és moszkvai reagálások ismeretében úgy tűnik: napjainkban változatlanul ez a legfontosabb probléma, amely akadályozza a kibontakozást a szovjet— amerikai kapcsolatok más területein is. A legvitatottabb konkrét téma a genfi fegyverzetkorlátozási megbeszélések állása, és az amerikai űrhadviselési elképzelések kérdésköre volt. Több jelentés röppent viszont föl a két külügyminiszter következő — valószínűleg a finn fővárosban — nyáron sorra kerülő újabb párbeszédének lehetőségéről. A szakértők egybehangzó véleménye szerint elsősorban a genfi holtpont feloldására volna szükség ahhoz, hogy a Helsinkiből keltezett jelentésekben nem csupán a „maratoni” vagy „részletekbe menő”, hanem a „konstruktív, előrevivő” jelzők is szerepelhessenek. Sz. G. Változások a jugoszláv államelnökségben Megválasztották az új vezetőket A tisztségviselők rends.zePhiladelphiában több halottja is van annak a rendőrségi akciónak, amelyet egy vallási szekta ellen hajtottak végre. A képen elszállítják az egyik holttestet. (Telefoto — AP—MTI—KS) A bécsi maraton dik, mint például az Apollo- program, a hoildraszállás meghirdetésekor. A tudományos kihívásnak legalább olyan ösztönző hatása van, mint magának a pénznek. Nyugat-Európának ezzel szemben nincs olyan na- gyobbszabású közös technológiai programja, amely hasonlóan mozgósíthatna. Az EGK Esprint elnevezésű kutatási terve csak szerény ösz- szegekkel rendelkezik, a nemzeti programok pedig nem is reménykedhetnek hasonló nagyságrendű támogatásban. A szövetségesek mindazonáltal okkal ódzkodnak az SDI-ben való részvételtől: nyilvánvaló ugyanis, hogy csak a másodhegedűs szerepét játszhatnék, a prioritásokat, az elosztást Washington ellenőrizné. Épp erre hivatkozva vetette föl a hivatalos Párizs a maga ellentervét, az „Eureka”-t. A cél az lenne, hogy közös nyugat-európai technológiai kezdeményezést, fejlesztést állítsanak szembe az amerikaival — olyan tervet, amely tudományos szempontból hasonlóképpen ösztönző lenne és indokolná nagyobb anyagi erőforrások mozgósítását is. A kérdés azonban az, hogy mi legyen a közös fejlesztési cél. Egyelőre még Párizsból is csak csurran- nak-csöppennek a konkrét részletek: elektronikus szélkamra, amely feleslegessé tenné a költséges repülőgép prototípusok megépítését a közöspiaci országok repülő- gépipara számára, a számítógépfejlesztésben a mesterséges intelligencia kutatása, lézerkutatás, új anyagok kikísérletezése az ipar számára stb. Ezek mind ígéretes területek, de nem fogja őket össze olyan közös program, mint az amerikai űrfegyverkezési erőfeszítés, és eddig külön-külön elég szerény dotációban részesültek. így az Eureka — amellyel Párizs továbbra is egyedül áll — egyelőre nem látszik hatékony alternatívának a washingtoni csábítással szemben. Abrahamson tábornok rendelései viszont annál vonzóbbak a tőkés nagyvállalatok számára, amelyek nem országuk technológiai- politikai függetlenségének összefüggésében mérlegelnek, hanem csak a várható hasznot kalkulálják. Így történhetett meg, hogy a lézerekkel foglalkozó francia Ciilas cég és a Thomson CSF lézerrészlege már néhány hónapja elfogadta Abrahamson tábornok ajánlatát a csillagháborús tervben való együttműködésre... A két francia vállalat a lezértechnika bizonyos részterületein még az amerikaiakat is megelőzi. Az együttműködés e formájában viszont nemhogy amerikai technológia nem áramlik az öreg kontinensre, de még az is átsugárzik a tengerentúlra, amit Európában kísérleteztek ki. S míg az Eureka tervvel a hivatalos Párizs egyelőre sikertelenül házal közöspiaci partnereinél, Washington becsempészi a „csillagháborús” fejlesztésben való együttműködést... A magáncégek kiskapuján. Baracs Dénes
