Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-06 / 81. szám
1985. április 6., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Olvassuk újra ILLYÉS HONFOGLALÓI Élete legenda már. Mint a népi mozgalom legsúlyosabb lírikus egyénisége, a Puszták népe, a Petőfi, a Magyarok, a Hunok Párizsban írójának sorsa összeforrott a XX. századi magyar irodaloméval. Művei olyan embernek az életrajzi dokumentumai, aki részese a kor harcainak. Ő olyan alkotó, aki mindent megtett írásban és a személyes életút alakításával, hogy együtt lélegezzen népével. Természetes hát, hogy neki is hatalmas élmény volt a felszabadulás. írófejedelem volt már a Horthy-korszakban is. De nem a hivatalosaké - épp ellenkezőleg. Amikor a Puszták népét 1935-ben közölni kezdte a Válaszban, talán még ő sem tudta, hogy milyen hatalmas társadalmi tudat- formáló munkát végez, amikor hitelesen bemutatja egy népréteg sorsát, életét, gondolkodásmódját. Illyés egyike volt azoknak a keveseknek, akik megjárhatták a Szovjetuniót: 1934-ben majdnem 10 000 kilométert utazott, mint az első szovjet írókongresszus vendége, s Oroszország című riportkönyvében számolt be élményeiről. Babits halála után már nemcsak a saját életművét alkotó író, de irodalomszervező is; a Nyugat utódjának, a Magyar Csillagnak a szerkesztője. Olyan szellemi népfrontot szeretne megvalósítani, amely küzdve a szegények szerelméért, ellenáll a politikai kurzusnak és a szellemi igénytelenségnek egyaránt. Politikai magatartása, írói-szerkesztői tevékenysége, személyes sorsa egyszerre emelték az újat akarók vezetői közé. S amikor eljön az a pillanat, hogy a történelem megadja az újrakezdés lehetőségét, akkor nem magának, hanem egy népnek igényli ezt a lehetőséget. Egyszerre biztatva a szárnyalásra, és féltve, hogy nem tud majd élni vele. Hatalmas verse, Az új nemzetgyűléshez ilyen programadó mű, élén a Petőfi-mottóval: „Hazát kell nektek is teremteni...” ILLYÉS GYULA VERSEI TEREMTMÉNY Kereng tünk és össizeMlltuink, összeállít egy gonddalt, tapadt, szakadt, ált, iraimlott, Lett akadályt és utat; mint az ősi tengermélyből egy nép teremtmény: a népbőd színneszáilllt egy .akarat. Ámulhattunk, pút csináltunk: gyűrűt vetett ía mocsár! Óriás test emelődé tt, foszlott róla a hínár! Szemet, szájat, ezer lábat növeszt aiz ősHcsillag-állat, ahogy tétován kiszáll! Amulhatunk: ezt csináltuk?! Ezt csinálta ő velünk! Tagok voltunk, szolga izmok, ő tudta csak, mit teszünk! Vizsla füli pisla tekintet gyanánt használt csupán minket s használj míg együtt leszünk! Ö: ki szülőnk s gyermekünk is, keservünk és vigaszunk, ő: M visz bennünk .előre s kit köziben mi hordozunk: az a szándék, mit ha értünk megérteti, miért élünk), hogyha bele is hallunk! Mindegy, merre menne Darvas, Kovács, Farkas^ Erdei: árkon árvul (köztük én is) ki nem e Kényt követi, őt, ki vádló és ki bíró, s levet, mint bőrért a kígyó mihelyt szűk lettél neki. Vezér vagy te, Veress Péter? Leghajszoltabb szolga vagy! Szem és fül és kar pihenhet, de álmáiban sem laz agy! Már az álmod sem sajátod s kívánod vagy nem kívánod, nincs módod, hogy rest maradj! „Megmozdultunk.” Ám mozogni m ózdi tónk csak most akar — Csak a kezdet volt, mit eddig végzett hű tagjaival. Tengermélyből most lép fényre s próbálja apáink népe: les'z-e nemzet a magyar? Buda, 1945. május Jólesik itt a rom között ülnöm mégis, az otthonomban. Nap süt, odaát tál csöraög, mert csak a ház fele van romban. De én ezt választom, p félig nyűt faM-teitejű szobát. A kerti hármas sír se rémít, én ástam nektek, katonák. összedobált székek és képek földre hányt könyvek, bútorok — Cserepező Olvastam épp, i,tt a ram szobáiban oly elmerültem, magamJbazártan, belül egy hang lett, h a cinke dal csapta fülem meg, vagy kocsi-zaj. Közben — (mióta? magiam sem tudtam) — valami ritmust dobolt laz ujjam, monoton, messzi ütem-zenét, mint állomáson e, készülék. Ejh, ez az ujj! Mi üzen így néki? Szinte csaholna! Ugyan mi készíti? Újra madárfütty? Gépdohogás? Fülfeltem, vízcsap? Nem, — kalapács! Persze! Ifit szembe dologba kezdtek! Mint a munkások! Már cserepeznek! Onnan jön ez a friss üzemet, ők ver ik ezt a jó ütemet. A sürgetést, hogy álljiam a versenyt, hagyjam a könyvet, írjam e verselt, tegyem, de tüstént, amit tudok, doboljam én is az indulót. Adjam tovább, hogy ami volt, elmúlt, hirdessem, éled, ami elpusztult, üssem világgá, mint a tető legtetején a cserepező. Letörölöm a .törmeléket egy hű asztalról, így Írok. Ládán ülve itt írok lés itt olvasok, innen hallgatom a madarak csevetelésit s kislányomét az udvaron. Elképzelem (s ez a valóság) egy ország rom-csúcsán ülök. De enged már a szomorúság — Bár a jajok, bajok, dühök fölCsapnak rám, fröcskölve-zugva — ülök a tenger múlt felett s szeretnék énlefceihi újra, mint a madarak s gyerekek! A Vin. DEBRECENI ORSZÁGOS TÁRLATRÓL Szilágyi Imre: Volt egyszer egy... mint elivoinitalblb, analitikus, kísérletező művek, amelyek egy eszme, gondoláit újszerű képi megfogalmazására törekednek. Az alkotások többsége e kettősség szintézisét kereső,, múlt és jövő között hidat teremtve közelítenek a korihoz, négy évtized magyarországi történéseihez. J A morális tartás, a felelősségtudat, a mementó-élmény és az emlékezet megtartó erejének igénye munkál Ivényii Katalán (Az ember a háborúban), Seregi József (Angelus pacis), Tóth Ernő (Rajz a háború ellen), Orosz János (Költő), Török Richard (Kun Béla), Farkas Mihály (Emlékezés), Gábor István (Induló) és Nagy B. István (Jegyzet a földosztásról) műveiben, Széchy Beáta Bnetíh t-i llusztrációiban vagy Csorba Simon László szenvedélyes tiltakozásaiban. A felsorolás szükségképpen .hiányos, a felosztás durván egyszerűsített, hiszen a korhoz száz- és százféle módon lelhet közelíteni'. Lehet antik szépség-formák újraélesztésével (Váró Márton: Niké), lehet szeflilames kompozícióval (Huszár Imre: Harmónia), lehet vizuális asszociációkkal (Bodó Károly: Élet, Cs. Uihrin Tibor: Hullámzás), a naturalizmus újfajta értelmezésével (Tairdos Zoltán: Exodus V.) és groteszk megközelítésben is. Nem a megközelítés módja a fontos, hanem a közelítés ténye és igénye, a múlt és emberarcú hétköznapjaink előtt való tisztelgés szándéka. J. N. J. Közelítés a korhoz Váró Márton: Niké A kor: négy évtized, a maga határköveivel és buktatóival, új történelmi távlat születésével, s a min- dennapjáimlkhoz vezető fejlődés eredményeivel. Debrecen feűszábadulásának, valamint taz ideiglenes nemzetgyűlés megalakulásának negyvenedik évfordulója tiszteletére, tehát a népi demokratikus Magyarország mieglszületésóre emlékezve hirdettek országos képzőművészeti pályázatot a hajdú-bihari megyeszékhelyen. A felhívásra beküldött pályaművek legjobbjainak kiállítása — korszerű debreceni galéria híján — a Kossuth Lajos Tudomány- egyetem díszudvarán várja az érdeklődőket. Az országos tárlatra több mint öltszáz mű érkezett, éhből .a zsüni százkiillenoven- négy aUtootást fogadott el bemutatásra. Harmlincnyolc szobor, negyvenkilenc grafika, hetvenhét festmény, huszonhét érme, egy tűzzománc és két situkkó: köztük realista, figuratív, természetelvű alkotások éppúgy, A Madách kiadó újdonságai Új könyvek Gazdag könyvesamagot küldött az utóbbi héten Magyarországra a pozsonyi Madách kiadó. A közel három évtizedes közös könyv- kiadásli egyezmény keretében könyvkiadóink közvetítésével a csehszlovákiai magyar irodalom és tudomány legjelesebb alkotásai kerülnek a könyvesboltokba. S közös elképzelés alapján készül a könyv hol Csehszlovákiában, hol nálunk. A legutóbbi cserekosár tetejére kívánkozik a szlovákiai magyar irodalom egyik legjelesebb alkotójának, Dobos Lászlónak a könyve, a Sodrásban. Korábbi művelt (Földönfutók, Egyszál ingben, Hólepel) jód isménk étik a magyar olvasók, alkotásai rangot vívtak ki az egyetemes magyar irodalom utóbbi negyedszázadának történetében,. Űj műve a regény és a szociográfia határmezsgyéjén keletkezett, s aki ismeri művéit, könnyen rájöhet, hogy a Sodrásban című Dobos Lászilö-alkotás tele van önéletrajzi elemekkel is. Duba Gyula neve is jól ismert a magyarországi olvasók körében. A szlovákiai magyar írógeneráció Dobos meliettti legjelentékenyebb tagija, szintén azok között van, akik már pályájuk de- lelőjóne értek. Duba átütő síikért a Vajúdó parasztvilág című szodiográfliai, önéletrajzi ihletettségű regényével aratta. Azóta számos, nagyobb lélegzetű regénye (például ívnak a csukák) látott napvilágot. Legújabb kötetében — Kiárusítás délelőtt — visszatér indulásakor kedvelt műfajára: kisprózái írásait, riportjait közli, valamint a már régen műveOít szatírát, paródiát. A hagyomány feltárása, a múlt bemutatása a célja a Szlovenszkói küldetés című kötélnek .is, mely a csehszlovákiai magyar írók sorozatában jelent meg.
