Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-04 / 79. szám
1985. április 4., csütörtök Somogyi Néplap 7 SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK a nagy hazaigyékvés miatt. De valamit az eszményekről. A magyarországi híreik hatására kértük, hogy engedjenek haza bennünket, s ennek eléget 'is tettek. Pestig nem is volt különösebb nehézség, de onnan Kaposvárig nem volt közlekedési lehetőség. Gyalog .indultunk útnak egyik évfolyamtársammal Dunaújvárosba, miiivei ő ott (lakott. Szerencsére egy arra tartó teherautó fölvett bennünket. Ott aztán szereztünk egy rozoga biciklit, amivel egyedül folytattam az utat Kaposvár felé. A bicikli meg sem állt Tamási határáig, ahol nem kis meglepetésemre egy szovjet harckocsizó egység zárta le az utat. — Jó estét! — lépett elém egy őrnagy. — Jó estét! — mondtam ón is. — Hová megy? — Kaposvárra. — És honnan jön? — Moszkvából — válaszoltam, és a kormánnyal följebb emeltem a bicikli tetejét. Zseblámpája fényét a rozoga járgányra irányította és félelmetes szigorral vetette oda: — Ez nem a legjobb alkalom a viccelődésre! Zavaromban oroszul kértem elnézést, és megmutattam a Moszkvában keltezett, orosz nyelvű főiskolai igazolványomat. Erre aztán kitört közöttünk a „druzkba”. Kaposvárig már gyerekjáték vélt az út. (Nagy Lajos moszkvai tanulmányainak befejeztével — több országos szerv meghívását figyelmen kívül hagyva — itt maradt Somogyiban. Sorozatosan több fontos közéleti tisztséget vállalt. Tagja volt a megye vezető politikái testületének, több évig vezette az MSZMP Somogy megyei Bizottságának párt- és tömegszervezeti osztályát. Később a megyei pártbizottság titkára lett, majd 1964-toan az öt megye fi tk árképzésére hivatott pártiskola igazgatójának nevezték ki. A Marxizmus—Len inizmus Esti Egyetemmé] való összevonás óta az Oktatási Igazgatóság vezetője. De még korábban jogi diplomát szerzett. A fényes szelekben, szélcsendekben és viharokban oly gazdag életút nyomán, az egyszemélyes béke órádban sokszor vonulnak el előtte az emlékek színes vitorlásai. Jólesik újraélni a személyes élménnyé vált nagy történéseket. A földosztás bányászgyerekként vállalt örömkönnyeit, a vas és fém fiainak történelmi igazságtevését, Somogy új „földbirtokosainak” nagy, elsietett bánatát az első és a második kollektivizálás idején, a késői proletár Anteusz harcát a hatalom erejének megtartásáért. Végigélni a nagy nemzeti jóliakás elégedettségiét s utólagos görcseit, az új hit terjesztésének önéütető s önpusztító elhivatottságát, százak és ezrek új látásmódjának kialakulását, majd a néha kilátástalannak látszó küzdelmet, a birtoklási ösztön újkori ördögeivel... Töretlen, szép pálya az övé, nagy és gyógyíthatatlan sebek nélkül... Ma is higgadt, csendes löbogással él. Hogyan? — Az embernek hinnie kell, de csak a hihető dolgokban. Minél tisztább hittel kell szolgálnia azt az ügyet, amely mellé elszegődött, amire az életét tette. Ez a szolgálat önzetlenséget kíván. Ügy kell teljesíteni, hogy az mások számára is hitelés legyen. A tetteknek mindenképpen egyezniük kell a szavakkal. Hiába ajánlanám az embernek a szocialista magatartás-eszmén yt, ha magam másként élnék. Ez alapszabály. Aki megszegi, az hosszabb távon mindenképpen elveszíti az emberek megbecsülését. — Mindig sokat adtam a dolgok erkölcsi tartalmára. Ügy tartam, hogy értékrendünkben elöl kell lenniük az erkölcsi követelményeknek. Óvakodnunk kell azoktól, akik az ellenkezőjét gondolják, s aszerint viselkednek. Tudom, hoigy ez nem könnyű, sok kellemetlenséggel jár. Mégis erre kell törekedni. Egész életemben megvetettem a talp- nyalóklat, a hízelgőket, az őszintétlemeket. Igaz, szenvedtem is miattuk eleget, de ők is miattam. A kártételeikre, amelyek ebből a felfogásból és magatartásból adódnak, két ellenszert tartok jónak: az ember ne akarjon mindenáron karriert csinálni, s ha másért nem, hát önvédelemből mindig legyen felkészülve a maga munkaterületén. Szerintem olyan beosztást nem is szabad vállalni, amelyikben nem vagyunk bizonyosak efelől. Nem receptnek szánom, de igaznak: mindig legyenek körülöttürik őszinte jóbarátok. A lényeg az, hogy szembesülhessünk velük, hogy nyíltan kiitárulkoZhassunk előttük. Ilyen viszonyban vagyok sok (barátom mellett a könyveikkel és a természettel. Miattuk állok könnyű szívvel a nyugdíj előtt, hiszen tapasztalatból tudom, hogy az csak azok számára látszik elviselhetetlennek, akiknek egyetlen őszinte vonzalmuk a beosztásuk, és a vele járó társadalmi megbecsülés volt... Az utolsó szavákat már az ablak előtt állva mondta dr. Nagy Lajos, és szavainak sajátos akusztikája volt. Az iroda, amelynek ablaksora a gyönyörű Szabadság parkra néz, szinte korlátlan rálátási lehetőséget nyújtott a világ nagy és távoli, kisebb és közeli dolgaira. Az érzékelés szempontjából persze mindig sok múlott azon, hogy ki nézett ki az ablakon, ö felismerte a lehetőséget, és élni tudott, vele. Több, nagyon magas kitüntetés tanúsíthatja ezt... Az idő már estefelé járt, az ablaküvegek mély, kékesszürke tónust öltöttek, a látási viszonyok romlottak. Mégis tisztán látható volt, hogy az emberek hisznek a hihető dolgokban, és élik a magúik megszökött, új éle- ' tét. Csendes lobogással történet sorsdöntő eseményeihez és az események neves közéleti szereplőihez való személyes viszonyát kezeli. Nem élőszobázik náluk, nem kér .tőlük, és nem hivatkozik rájuk. (Ha megkérdezik tőle, hogy miért keresik fel oly gyákran a megyébe látogató országos vezetők a hivatalos programon kívül is, akkor, enyhe pírral az arcán, rendszerint élete egyik vagy másik fontos emlékét idézi: — Negyvenhétben voltunk együtt^ a pécsi központi pártiskólán. — Akkor találkoztunk először, amikor a pártiskoláról az MKP Somogy megyéi Bizottságára kerültem ifjúsági felelősnek. Ezzel aztán be is fejeződött Baranya megyei tartózkodásom, és elkezdtem barátkozni So- moggyal. — Negyvenhét végétől negyvenkilencig Igialban voltam járási titkár, ott futottunk össze. — Igen, már emlékszem. Negyvenkiilienc- ban kerültem vissza Kaposvárra megyéi titkárnak, és egy országos értekezleten találkoztunk először. Nagyon tetszett neki a mi szép megyénk, ez ízlésbeli rokonságra vallott. tigy aztán kicsit közelebb kerültünk egymáshoz. Amellett mindketten meggyőződé- ses marxisták voltunk, és ez nem utolsó szempont. No, de kettőnk között mégiscsak Somogy maradt az összekötő kapocs, ami nem csoda, hiszen ha valaki csak egyszer is látta a bonnyaí púp magasából Külső-So- mogy dombjainak hatalmas ívű, békés hullámzását, akii járt a Zselic szamócaillatú bükköseiben vagy gombázott a Dráva párás ártéri léniáin, az szereti Somogyot és kívánkozik ás ide. 1949-től csaknem öt évig volt — első ízben — a megyei pártbizottság titkára. Ennek az időszaknak két, számára nagyon fontos következménye az eszmék 'és nézeték Világával való barátság és a Somogyhoz fűződő hűség. Az MSZMP Somogy megyei Bizottságának Oktatási Igazgatóságán találkoztunk, s a személyiségével harmonizáló igazgatói .irodában, születésének 60. évfordulója alkalmából, kedvéit italával, konyakkal kínált. — Nem lesz gond ebből? — kérdeztem inkább oldó szándékkal. Kezében megállt az üveg. Színlelt meglepetéssel rámcsodáfllkozott, majd átmenet nélkül fölnevetett. — Tudja mit? Attól nyugodtan ihatunk. Egyébként már Démókritosz megmondta, hogy „.akiknek jellemük jól rendezett, azoknak az életük .is rendben van”. Nekem is ez a véleményem — mondta egyre mélyülő komolysággal —, éppen ezért sohasem volt dugdosnlivtaliám. Beszélgetésünk Démökritosz miatt az ötvenes évék közepétől indult. Az SZKP-fő- iskolia halogatójaként Moszkvában foglalko- zdtt ugyanis életében először a bölcselet rendszerezett, mélyebb .tanulmányozásával, hogy azután — mint mindenhez, amihez elszegődött —, örökre hű maradjon hozzá. 1— Moszkva... Szép évek jvolitak. Fiatalok voltunk, teile ambítíióval. Akkor már nős ember, apa voltam. Szerencsére nagyon jól sikerült a házasságom, ez sokat segített. Életem első nagy élménye a házasságom, a családom. De maradjunk a témánál! Akármilyen jól éreztük Is magunkat Moszkvában, gyakran vágyódtunk haza. ötvenhatban különösen felerősödött bennünk ez a vágy. .gáráti köriben utólag sokszor ugrattak !s A szél ivégigsöpört a tisztáson. Kelétről jött, a vénné érett tölgyerdőiből, ahonnan a bikát várták. A fák korhadt lábszárai közül tört elő, váratlanul és kihívóan, felejthetetlen drámaisággal kavarta föl a földhözragadt, kora őszi avart, de megtépázni a 'magas fák koronáit !is. Később az avatatlanok azt állították, hogy .érkezését öblös szarvas- bőgés jelezte, amely úgy szólt, mint a hajókürt. Nagy Lajos, a vadász kipirult, és megtörölte párás szemüvegét. — .Nagy elvtársi Ott a bika — súgta a vadőr. — Jó, jó, de előbb megnézem — hangzott a válasz, s a szemüveg lencséjén ímegsercant a távcső tfém kerete. — Hát ez nagyon szép, János bátyám, de éppen ezért mem az én esetem. Nagy nékem. Sók pénzt hozhat még a konyhánkra — mondta lassan, tagod tan, majd visszaadta a távcsövét. Embernek fia erről többé He nem beszélhette, bár a vita még sokáig tartott. Még akkor is mondták a magukét, amikor a Vadászlak kredencéből szállómmá és ‘kenyér került az asztalira, hogy Végre a kezüknek is legyen dolga, ne csak a szájuknak. János mentette magát a szerény vendégség miatt, de a vadász egy puha Hegy. intess el leintette. Evés 'közben, aztán elmondta, hogy ő bizony nem született megyei titkárinak, és hiszi vagy nem, gyerekkora óta szereti a szalonnát. örült, ha annak .idején hozzájutott. Az apja bányász volt, fiatalon halt meg, az anyja pedig napszámból nevelte két fiúgyermekét. Qlyan nagy volt az ínség a csatádban, hogy az apja temetésére sem .tudott elmenni, mért a vonatjegy Vásasról Pécsre 52 fillérbe került személyenként. Gyalog meg nem mehetett, hiszen öt és fél éves volt akkor. Később sem nagyon tellett szalonnára abból a napi 20 fillérből, amit tizenkét éves korától a bolgárkertészek mellett keresett. Gsak akkor vált valamelyest könnyebbé a sorsuk, amikor gyárba ment dolgozná, és később, tizenhat éves kora után, amikor bányász lett. Akikor és ott — negyvenhat—negyvenhét táján — érezte meg először arcán a „keleti szél” melegét, azt, hogy „vattlaimi egészen új készül a Világban”. A Ikiiiövetlenül maradt szarvashibák eseteinek híre kelt. Sokan és sokféleképpen nyilatkoztak erről, ki-ká érdekei 'és vérmérséklete szerint. Hallottak róla azok is, akikkel a történet főszereplője gyakran volt együtt jelentős megyei rendezvényeken s akiknek volt alkalmük megszökni, hogyan szolgál meglepő magatartásmintával. Ilyen az is, ahogyan a felszabadulás utáni magyar Szabó István
