Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

Somogyi Néplap 1985. április 4., csütörtök AZ IFJÚSÁG ELETE A felszabadítók nyomában KOSZORÚK BATTONYÁTÓL NEMESMEDVESIG Gitár a munkásszállón A lakótelep háztömbjei között van a Videoiton tabi gyáregységének mumkáls- száülója. A lépcsőházhain a házirend, a betartása min­den lakó számária kötelező! Németh Istvánná gond­nok kalauzol. — A szálló 1977. július 1-e óta üzemel — magyarázza. — Eredetileg 9 lakásnak épült, de úgy ítélték meg: szükség van a szállóra, merít sok a bejáró és az óly&n dolgozó!, aki nem ltud naponta a munkahelyre idő­ben beérni. A munkásszálló 42 személyes, jelenleg azon­ban csak harmincán laknak itt, A földszinten van a tár- sallgó, a betegszoba, a gond­noki lakás és a lányok szo­bái. Az első és a második emeleten a fiúkat helyeztük el. A lakások egy-, két, il­letve hátromágyais szobákból áilünlak. Ehhez konyha, ét­kező és fürdőszoba tartozik. Az utóbbiak közösék. A la­kók otthonosan rendezked­jék be. Minden szinten van mosógép, centrifuga, vasaló. — Elsőként a női lakást nézzük meg! — javasolja kí­sérőm. — A háromágyas szobába kopogtassunk be. ők most itthon' tartózkod­nak. — 1974. június 19-től dol­gozom a Videoton gyáregy­ségében — mondja Szabó Etelka, miultán hellyel kí­nál. — Ez az első munka­helyiem. A szállóban 1981 novembere óta lakom. Na­gyon örültem, amikor be­kerültem, hiszen itt minden kényelem biztos ítojtt. A tel­jes ellátásért havonta 160 forintot kell1 fizetnem. Hogy mivel töltöm a délutálni sza­bad időt? Gyakran olvasok, pulóvert kotok, esite pedig megnézem a televízió mű­sorát. Az sem ritka, amikor a konyhában ér az este. Legtöbbször pacalt főzök. Ez a kedvenc eledelünk. A hét­végéket szinte mindig ott­hon ItJöHtöm, olyankor csak­nem üres az épület. — Én még csak néhány hónapja vagyok a szálló la­kója — kapcsolódik a be­szélgetésbe Lipusz Andrea, a szobatársa. — Nagyon jól érnem magám. A munkahe­lyemen — a számítóköz­pontban •—, állandóan új ismereteket kell elsajátíta­ni, így nekem rendszeresen tanulnom kell. Iskolába is járok, és a programom ese­tenként éttér a társaimétól. Tapintattal vagyunk egymás iránt: megértjük, ha az éj­szakai műszák miatt szoba­társunknak napközben pi­hennie kell. A harmadik emeleten, el­haladva a nyolcas számú lakás előtt, ínycsiklandozó illat üti meg az orrunkat. Nézzünk be! — javaslom a gondnoknak. A konyhában fiúkat italálunk ... — Másodéves elektronikai műsHerésztanulók — tájé­koztat Némethné. — A gyáregység 'társadalmi ösz­töndíjasai. — Korán jöttek, nem kész még a vacsora — adja tud­tunkra Tuti József, az est „fősaakáicsa”. — Pacalt fő­zök, társaim pedig krumplit hámoznak. Hétközben több­ször a tűzhely mellé állok, szeretek főzőcsikéznii. Állító­lag ehető is, miért mindig éllogy. Persze az ízletes fa­liatok mellett a jövőnkre is gondolunk. Nekünk tanulók­nak most a legfontosabb, hogy eredményesen fejezzük he az évet, s jó szakmát szerezzünk... Kóstolgat a, „főszakács” A fürdőszobából jön ki az egyszemélyes sízoba lakója, Csötönyi Gábor, és beinvi­tál bennünket. Az asztalon tankönyvek, a sarokban gi­tár és erősítő ... _ Elnézést a rendetlen­ségért, de a Kandó Kálmán műszáki főiskola végzős hallgatója vagyok — mond­ja egyszuszna. — Készülök a vizsgákra, de azért kell néha a kikapcsolódás. Ezt szolgálja a gitár is. Egy éve lakom a szállóban,, s csak dicsérni tudom a körülmé­nyeket, a lakótársakat. Na­gyon jól megértjük egymást a szomszéd szobában lakó diákokkal. A tanulás, a vizsgákra való készülés föl­tétellei adottak. B ejártuk a munkásszál­lót. Valamennyi helyen ren­det és tisztaságot 'találtunk. A társalgóban színes tv, aisiztaii rádió, játékok, napi- lápok. Ott fogadják a ven­dégeket. Látszik, hogy a közösség magáénak érzi a munkásszállót! K. J. Battonyától Nemesmed- vesig összesen 4200 kilomé­tert tették meg a boglár- lellei Vas-műszaki és Hűtő­gépjavító Ipari Szövetkezet Március 15. ifjúsági szocia­lista brigádjának tagjai a hazánk felszabadulásának közelgő 40., a brigád meg­alakulásának 10. évforduló­ja tiszteletére szervezett emlléfctúrán. Resch János brigádvezető és társai nem először indul­tak el együtt túrázni: az országjáró mozgalmakban rendszeresen részt vettek, ilyen „nagy utazásra” azon­ban tavaly áprilisiig nem gondoltak. A gondosan megr rajzolt térképek, a foltok, a levelek, az út emlékei már az asztal fiókjában' hever­nek. Resch János írásos és képes dokumentumok nél­kül is' szívesen emlékszik az állomásokra. — Az első Baitítonya volt, ezt követte a somogyi ba­rangolás. A fővárosban ko- szorúzfcunk az Osztapeniko- szolbónnál és a Hősök terén. Egy napot töltöttünk Buda­A KISZ-iíOda költözés előtti állapotot mutat. Egy­másra halmozva zászlók tor­nyosulnak az asztalon, alig találunk helyet a beszélge­téshez. — Már az április 4-i fo- gadalomtételre készülünk ­mondja Vilhelm János autó­szerelő tanuló —, a mi isko­lánk viszi majd a zászlókat az ünnepre. Az 503-as szakmunkáskép­ző intézet tizenhárom első osztályából háromszáz új KISZ-tag rész ünnepélyes fogadalmat a felszabadulás ünnepén. Közülük néhányat már az általános iskolában fölvettek az ifjúsági szerve­pesten. Az őssizel Székesfe­hérváritól egészen Komáro­mig utaztunk, az újább erőpróba pedig a kétnapos baranyai túra volt. Pécsen kezdtük az emlékek felidé­zését, Mohácsig jutottunk, és onnan jöttünk vissza BogjlárlellLére. Befejező ál- lomásumikhoz november 4- én érkeztünk, ekkor helyez­tük el koszorúnkat Nemes- medvesen. Abban, hogy ter­vünk valóra vált, nagyon sokat segített a szövetkezet. Nem az emléktúra az egyetlen nevezetes dolog a brigád történetében. A XII. párikanlgresszus időszakú­ban indított „Kongresszus­tól kongresszusig” akciót szintén teljesíltietiték. Húszr ezer társadalmi munka­órát vállaltak. Jó kapcsola­tot építettek ki az úttörők­kel, négy általános iskolai osztályt pártfogolnak. Aranyérmet érdemel az az ötlet is, melyet november 7-e előtt valósítottak meg. — Fölvertjtük a kapcsola­tot egy szovjet alakulat komszomolista szervezeté­aetbe, a többség azonban csak itt, a szakmunkáskép­zőiben lett KISZ-tag. Vilhelm János kollégista, Ecsenyben lakik, ö már ta­valy óta KISZ-tag, most az osztály szakszervezeti meg­bízottja. — Nem tudom, milyen fel­adattal bíznak majd meg a fogadalamtétel utóin. Sokat gondolkoztam, mire lennék alkalmas. Vezetőnek semmi esetre sem, túlságosan csen­des^ visszahúzódó a termé­szetem. Régi álmom telje­sült azzal, hogy ebbe az is­kolába kerültem. Jó tanuló­nak számítóik egyelőre, s szeretném tartani ezt a szintet. Mindig úgy érez­tem, tartozni kell valaki­vel1, s egy jól sikerült fóru­mot tartottunk náluk, az októberi forradalom tiszte­letére pedig nálunk az autószervizben rendeztünk ünnepséget. Ezen vendégül láttunk hét szovjet elvtár­sait, s három általános is­kolái osztályt. A műhelyben terítettüfck ebédhez, gulyás­levest és birkaipörköitet tá­laltunk. Kocsis István, a szövetke­zet elnöke: — Elismerést érdemelnek tettükért és munkájukért a hrdgád tagjai, példaképnek állítjuk őket a többiek elé. Ésszerű programokat szer­veznek, élen járnak a társa­dalmi munkában, megked- velteítik a szövetkezetét a pályaválasztás előtt álló ta­nulókkal. Reméljük, hogy a megkezdett úton haladnak tovább. Az eddigiek jutalma azon­ban nem maradt ek Az aliapszervezet a forradalmi ifjúsági napok alkalmából kapta meg a KISZ Közpon­ti Bizottságának vörös ván- dorzáfezLóját. B. Zs. Ünnepélyesen fogadom meg kel adni mindennek a módját. Hatszáz kaposvári diák egyszerre fogja mon­dani az eskü szövegét, ugyanazt a gondolatot egy­szerre fejezzük ki. Kitöröl­hetetlen lesz így az emlék, s erősebb az akarat, hogy bebizonyítsuk: tudunk és akarunk közösen munkál­kodni. Hiszen annyi ember hallja majd az eskünket, micsoda szégyen lenne, ha nem tartanánk be? Robi az ünnep lényegét próbálta kifejezni, kicsit iz­gatottan, kicsit bátortalanul, önmaga előtt is titkolja, mennyire készül a fogada­lomtételre, talán majd még a torka is összeszorul, ami­kor az eskü szövegét mond­ja. Takács János a fogada­lomtétel szavaiból határoz­za meg az önmaga számára fontosat. Bátyja katona, s ő is hasonló terveket dédel­get. így hát a haza védel­me. a béke őrzése számára a legfontosabb gondolát. — A háború — borzalom. Mi nem tudunk róla semmit sem, de tanultuk az iskolá­Hárman a hatszázból Politizáló szakmunkástanulók Felszabadulásunk 40. év­fordulója tiszteletére az 503- as Ipari Szakmunkásképző Intézet, a kaposvári KISZ- bizottság és az ÉDOSZ ka­posvári művelődési háza há­rom napig várta igényes, jól szervezett programokkal a szakmunkásképző diákja­it. A FIN-napök ünnepé­lyes megnyitója nemcsak a rendezvények kezdetét je­lentette, hűinem vele egy idő­ben tekinthették meg az érdeklődők a képekből és dokumentumokból összeállí­tott felszabadulásii kiállítást is. Az első nap nyolc csapat részvételével politikai ve­télkedőt tartottak megyénk és Magyarország felszabadu­lásáról, este pedig táncház keretében somogyi néptán­cokat tanultak a fiatalok. Másnap Csizmadia Sándor politikai dalokat adott elő. Ezt követően dr. Balázs Jó­zsef, a Külügyi Intézet osz­tályvezetője folytatott kelle­mes beszélgetést a diákok­kal időszerű bel- és külpo­litikái kérdésekről, váLa- minit a kongresszusról. Este a Tűzszekerek című filmet vetítették. Az utolsó napon „Somogy negyven éve” címmel Suri Károly tartott előadást, majd videofilm-ve­títés és diszkó következett. A FIN-napok célja a meg­emlékezésen kívül a diákok politikai ismereteinek gya­rapítása volt. A tanulók mindhárom napon nagy számiban vettek részt a ren­dezvényeken, s a progra­mok többsége elnyerte tet­szésüket. hez, miért egyedül nem bol­dogul az ember. Számomra nagyon sokát jelent az, hogy KISZ-tag vagyak. Ez így tálén kicsit ostobán, kis­iskolásán hangzik, mégis ez az igazság. Tizenhat éves leszek, túlságosan sok ta­pasztalatom nincs még az életről, nekem az is örömet szerez, ha síkéiül valamit elérnem, és szomorfcodom, ha nem úgy alakul, aho­gyan elterveztem. Társakkal közösen minden sokkal egyszerűbb. János birkózik a szavak­kal, nehéz megfogalmazni olyan dolgokat, amelyeket csak érez az ember, s maga sem tudja, miiért jó. Vég Róbert már többet gondolkozott ezen, gördülé­kenyebben váüiászol arra, hogy miit jelent számára a KlSZ-eskütétel. — Minket tulajdonképpen már felvettek a KISZ-be, a fogadalomitétel ünnep lesz számunkra. Az életben a formára is gondolni kell, a régi öregek úgy mondták: bán, láttuk filmen, olvas­tunk könyveket. Megpróbál­tam elképzelni, milyen len­ne, ha háború törne ki, s nem ereztem mást. mint fé­lelmeit, iszonyatos félelmet. Azt gondolom, hogy ezt a félelmet csak úgy lehet le­győzni, ha mindent megte­szünk annak érdekében, hogy béke legyen a földön. Klie Ágnes

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom