Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-04 / 79. szám

1985. április 4., csütörtök 5 SZÜLŐFÖLDEM k A ■ 'mm "i TI ■ rr ■ Masinarettol a Tolvajvogyig Van ainmiak mór -másfél, tolón két évtizede isi, hogy szülőfalum fiiiaitaljalii meghí­vásának eleget téve együk kollégámmal újságíró—ol­vasó tolálfeozón vettem részt. Estefelé jánt az idő, a párt- klubban gyüfeteztünk a be- szélgatésirie. Teltek-műLtak a a perceik, jöttek a tizenéve­sek, megiórkeziertit a pánttát- kár, és nem fedeztem föl egyetlen ismerősi arcot sem. Igyekeztem a vonásokból következtetni rá, hogy ez a lány vagy az a fiú ennek vagy annak a faliuibélím- nek a gyereke, de nem men­tem seimmire. Pedig úgy éreztem, erre a találkozóra hazamegyek... S vajon há­nyán jártak — járnak — így? Egyetlen igazi, régi isme­rősöm akadt, csupán e láto­gatáskor: a- helyiség, ahol a találkozó lezajlott. Ott, ab­ban a tereimben tanultaim a betűvetést negyvennégyben — a „káisliskollában”. Az utca szemközti oldalán áll a „naigyiskola”, ahol a na­gyobbak, a felső tagozat négy osztályának tanulói koptatták a padokat, s most — úgy tudom — a vándor- mozi fülmijeit vetítik. De maradjunk a „kisiskolánál”, ahol hosszú évékig Szigeti József tanító bácsi gyámo­lított bennünket — apai gon- doslkiodássáni, amelyből a szi­gor sem hiányzott... Mire emlékeztetett az épü­let? A háború utolsó évé­ben katomiaisizálláSsá alakí­tották át a tantermet, ak­kor a németladá romái kato­likus elemi népiskola átme- metilíeg a plébánián műkö­dött. Amikor visszaköltöz­hettünk, a felsősök segítsé­gével! magunk rendezked­tünk be az iskolában, de ki­adós szellőztetések után sem i-llant el a kaitodamenázsi és a fekhedypuhítónak szánt szalma szaga. Mi volt a ku- koricacsumábó 1 font cekker- ben? (Azt a szót, hogy isko­latáska, nem ismertük...) Még a háborús években nyomtatott, ki tudja hány kézen átment; olvasókönyv, palatábla és palaceruaa. A hónunk alatt négy-öt darab aprított fáit vittünk regge­lente, azzal! etettük a jókora vaskályhát. Az erdőbártókos- ságtól csak később -kapott az iskola hasóbfát. Negyvenöt tavasza... A faluban alig akadt gazda, akiinek az istállójában fejős­tehén állt volna, követke­zésképpen a tej „termőhe­lyén” éppúgy hiányzott a tiej mint a boltokból a cu­kor, a só, a patrőfleum. Kap­tunk viszont külföldi se- gélyadomáinyból tejport, amiből a tanító néni na-gy fazékban tejet főzött a se­regnyi -gyereknek, s kiinek- kinek jutott egy-egy csészé­vel. .. És jöttek az idegen orvosok, ajkak nem tudtok magyarul, s miután, mind­egyikünket megvizsgálták, a ..ragasztásos oltás” elviselé­séért néhány szem- cukorkát adtok cserébe. Felekezeti iskola volt a miénk, hasonlóképpen, mint .^társközségünkben”, Ma- gyarladon, ahol viszont a református gyerekeknek volt külön- iskolájuk. A felszabadulást követően — ugye hogy nincs új a nap alatt? — összevonták a két iskolát, amit mái, gyerekek egyáltalán nem bántunk, s tapasztaltuk, hogy tanítóink sie berzenkedtek el-eme. Az új idők új szele berepített olyan- furcsaságokat is, mint például hogy a fejetetiejére állt a nélgü osztályzása rend, s egyszeriben a hetes (!) lett a legértékesebb érdem­jegy, és a felső tagozatban megjallept egy új tantárgy, arairól: nem tudom, miért tűnt el aztán az órarendből, pedig nekünk nem ártott, az utániunk jövőknek is hasz­nára vált volna, ha megma­rad : az alkotmányiam... Azitán kinőttük a „kisisko­láit”. A „niagyisflcolá” készí­tett fel baniniünlkeit az ötve­nes évek elején, hogy s-zámyra keljünk. Nos, az a nyolcadik osztály annyira szárnyra kápott, hogy jósze­rivel senki sem maradt a szülőfalu jóban, sőt: kettőit az országhatárokon is túl- vliitt a lendület. Csőiig Feri Hollandiában, Lendvai Laci Franciaországban kötött ki. Azóta höza-hazaJátogaitnaik — Feri a családijával, Laci egyedül, minthogy nem nő­sült meg odakint —, s bi­zony, a beszélgetésiek medre akkon szétHesiedik igazán, ha a gyerekkor emlékeit idézi valamelyikünk. Személyi igazolványomban az áll, hogy Németladon szü­lettem, de érméik a község­nek a neve így ma már se­hol sem ólVasható. Ahogyan — például — a baranyai Németújfaluból és -Magyar- újfaluból Kétűjfal-u lett, úgy változott át Németiad és Magyarla-d neve Ladna. A németajkú községrész határa a Masinairléttől a „Tolvaj- vőigyiig” nyúloltt, közöttük emelkedett a kiét szőlőhegy, az öregszőlő -meg az Űjsző- lő, ott szántottak-veteftek, a dimfoes-dombos Németmezőn s a nyugati részen, a Hato­son, a ,-,Jekliék akácfáj,ánól”, az erdőkhöz -közel eső táblá­kon a ladi földművesek. Ha most ezeket a neveket leírom: Malmos, Sarlós, Har­mati, Máriás, Szabó — alig­ha gondolná a Hadiakon kí­vül bárki, .hogy egykor Maurer-, Mauer-, Hartmarm, Sziebert volt a nevük. Az ősök vagy 'kétszáz évvel ez­előtt telepesként érkeztek Németországból; főként a dohánykentésznék hozatták őiket a földbirtokosok. Jó százharminc évvel ezelőtt az ákkori Somogy vármegye la­kosságának 8,3 százaléka volt német anyanyelvű. Egy már 1830-ibam készült térkép ilyen helyiségként szerepelteti „Német-Ladot” is. Hogyan, -hogyansam, a Hadiak magya­rosodása -jóval előbb meg­kezdődött és intenzívebben ment -végbe, minit a viszony­lag közeli 'miikéieké, szülő- kiaké, s erre nemcsak az erőteLjes névmagyarosítás utal. Mindenesetre: ez a német­ajkú falu szívesen befogadta a háború alatt a front elől kiürített falvak lakóit, a há­ború után pedig a főváros környékén élelem nélkül ma­radt gyerekeket. Kistancsá- ról. Kerepesről kaptunk új esalád'tagoik&t... Az 'iskolának ma már gróf Hoyos Miksa egykori kasté­lya ad otthont, parkja — az „áng-lus” — pedig jó ideje természetvédelmi terület. Az apró vegyesboltok eltűntek, a környék együk -legkorsze­rűbb üzíliete található a falu központjában. Az utcákon autóbuszok surrannak: tu­catnyi járat viszi-hozza a la- dliakat, az utak i-tt ágaznak el Kaposvár, Barcs és Szi­getvár felé. Az 1905-!ben épí­tett kiaiposváx—barcsi vasút­vonalait jó néhány évvel ez­előtt megszüntették. Ám a buszok éppúgy segítik a munkába járóik közlekedését, mint — például — a Stix József vezette vegyeskart, hogy eljusson újabb föllépé­sének színhelyére és tovább öregbítse az együttes meg a falu jó búét. ÍHenniesz Fértem; A kisgyaláni csoda TSZ-TAGOK ÉNEKELNEK — Nem jó, -gyerekek, hal­lottam, hogy a tenorban a Józsi bácsi szünetet tartott! Itt egy óriás levegőt bespáj­zolni ! A színhely a fonói általá­nos iskola, a kisgyaláni (sz férfikarának próbája. Nagy Endre karnagy energikus mozdulatokkal irányítja a munkát, szinte hangról hang­ra kidolgozva, az ő szavá­val élve „kijátszva” a négy­szólamú mű minden apró részletét. A padokban ülő tagok is közbeszólnak, közö­sen -alakítják ki a végső legjobb változatot. A feszülten f-igyélő arcok, a kottákon nyugvó kezek magukért beszélnek: a kó­rus ita-gságánák túlnyomó többsége tsz-tag, kétkezi munká-s. Családot, jószágot, háztájit odahagyvu etetés után, hetente kétszer eljön­nék a próbára. Ha elkezde­nék énekéin!, csodára képes a 28 töröli. Tömör, férfias hangzásúk, tiszta szólamaik betöltik a csöpp termet. A Msgyaláni kórus tavaly, a férfiak kategóriájában el­nyerte az országos1 „fesztivál” minősítést. Ilyen sikerrel So­mogybán csak a megyei pe­dagógus-férfikar dicsekedhet, a tsz-kórusok közül pedig or­szágosan, mindössze kettő­nek ítélték oda ezt a minő­sítést. — Nem vcüt ez mindig így — -emlékezik a -tagság a próba szünetében.. — 1968- ban alakultunk, Zimre Jó­zsef vezetésével, a korábbi büssüi kórus utódaként. Ak­koriban még n-em voltunk ennyien. Megindul a vidám anekdo- tázás, az emüékiidézés, hiszen az alapító tagok közül sokan még -most is együtt vannak. — Volt Olyan (is, amikor kilencen voltunk. Akkor fel­állítunk szépen félkörbe és kamaráztunik. Nem volt, aki vezényeljen, ment a Bandi­nak is be kellett -állimi éne­kelni. Igaz, iákkor is díjat nyertünk, de az válságos időszak volt. Ügy gondoltuk, kilencen nem csúfoskodunk, dte az énekkarnak csafc&zért- is meg kellett .maradnia. Ak­kor, úgy hét-nyolc évvel ez­előtt a itsz-elnök állította talpra a csoportot. — Mindenklinek liilym me­cénást kívánok, mint ami­lyen a mliénk Nándorfalvi Nándor kisgyaláni tsz-e3nök. veszi át a szót a karnagy. — Arra törekszik, hogy a tsz anyagilag is tudjon, tá­mogatni minket, gondoskodik az utazási költségeinkről, a ruhánkról. De ennél is sok­kal fontosabb a személyes érdeklődés. Jólesik, hogy minden fellépésünkre elkísér. — Sajnos, nem mindenki ilyen érdeklődő — hangzik a panasz többek szá jából!. — A megyében sokan még azt se tudják, hogy létezünk. — Az asszonyok azzlal se­gítenek nekünk, hogy meg­teremtik a hátteret. Eleinte mindenhova jöttek velünk, drukkoltak, örültek az ered­ményeinknek. A végén már úgy kellett lebeszélni őket... — tréfálkozik valaki. — Persze, fő -dologidőben n-em mindig örülnek, hogy eljövünk. De minket máz mám lehet visszatartani. Nézem a bonyolult kottá­kat, a többszólamú partitú­rákat. — Hogyan igazodnak el ezeken? — Azt már tudjuk, hogy fölfelé vagy lefelé kell menni, mert a pont följebb van vagy lejjebb — mond­ja nevetnie a tenor egyik oszlopos tagija. — Azért kü­lönösen fontos .nekünk a Bandii, mert niem értjük a kottát. Ha ő jól integet, ak­kor mi jól dalolunk. A kottát valóban csak öten-hatan ismerik — ma­gyarázza „Bandi” —, ezért aztán, Ihn sürgősen meg kell tanulni valamit, akkor magnóra énekiem a -szóla­mokat és kazettára másolva kiosztom mindenkinek a ma­gáét. Ezt otthon ík)i-ki önál­lóan begyakorolja, így felé­re csökken a próbára fordí­tandó időt. — Mit én-ékélnek a legszí­vesebben? — Mindig a legújabb a kedvenc, s az, ami jól si­kerül. Szeretik a reneszánsz zenét, gyakran választunk huszadik századi szerzőt is. Énekelünk Vecchit, Mozar­tot, különösen kedveltek Ka­rai kór.usműv-ei. Az -utóbbi időszak nagy teljesítménye volt Héísz Károly: Hőseink a Kenyér mezején című da­rabja. Ez a pedagóguskórus- naik is nagy feladat volt, én csak próbatételnek szántam, ds jól sikerült. — JMIik a terveik? — Meghívtak miniket áp­rilis közepébe Tamásliba, a szövetkezeti kórusok országos találkozójára. Erre négy új darabot tanulunk. Most kez­dünk -készülni a csurgói ka­rácsonyi koncertre — erre egy szép egyházzenéi blokkot szeretnénk összeállítani. — Nem félnek, hogy túl nagy erőpróba il-esz? — N-em félünk a latin nyelvű kórusműv-ekitől sem. B-eszéd-techmiikiái gyakorlat­ra mindig szükség van. A nehéz feladatok még jobban összekovácsolják a társasá­got... Tersztyánszky Krisztina TAVASZI TÁRLAT Díjkiosztás a megyei múzeumban Hazánk feliszabadulása negyvenedik évfordulója tiszteletiéire tavasai tárlat nyílt a pályázatna beérke­zett művekből Kaposváron, a- megyei -múzeumban. Ti­zenhét somogyi alkotó küld­te el képedt, szobrait, ér­meit a jubileumi tárlatra, melyet dr. Balassa Tibor, a -megyéi tanács elnökhelyet­tese nyitott meg1. — A somogyi művésztár­sadalom az elmúlt negyven év változásairól a folyama­tok művészi megformálásá­val, bemiutatásóivatli emléke­zik meg hazánk felszabadu­lásának negyvenedik évfor­dulójáról — állapította meg a rendező szerveik, a So­mogy megyei Tanács, a Ka­posvári Városi Tanácsi, a megyei KlSZ-bizottság1, a Magyar Képző-- és Iparmű­vészek Szövetsége dél-du­nántúli. területi szervezeté­nek, valamint a Somogy megyei Múzeumok Igazgató­sága nevében. A kiállításon, félszáznál több alkotás tekinthető meg. A pályázat eredményeit Po­gány Gábor művészettörté­nész, múzeaimigazgiaitó-he- lyiettes ismertette, majd Vi- dák Gizella, a Kaposvári Városi Tanács elnökhelyet­tese, illetve dr. Balassa Ti­bor átadta a Vallomások Kaposvárról című pályázat díjait. Első díjat nyerít Szabados János Munkácsy-díjas festő­művész és Csiszár Elek. Má­sodik díjat érdemelt Leit- ner Sándor és Weeber Klá­ra. Harmadik díjjal jutal­mazták Gern Katalint és Ungvári Károlyt. A kiállítás június 1-ig te- kiimtheiő meg a megyei mú­zeumban, Uj, demokratikus kultúra Az uj magyar demokrati­kus kultúra alapjainak lera­kásaikor mindenekelőtt a kulturális örökséget keüett feltérképezni, más szóval: melyek azok a tendenciák, mélyeket fel lehet és fel,teli használni. Nos,, ez az örök­ség rendkívüli mértékben ellentmondásos volt Az egyik oldalion találjuk az úgynevezett polgári Magyar- ország kultúráját, a másik oldalon pedig a Horthy-kor- szaikon belül létrejött balol­dali, szocialista művészeit és kultúra számos gyökerét. Az a fejlődés, amely a magyar művészetekben Adytól, Kernstocktól, a korai Bar­tókitól kiindulva a felszaba­dulásig tartott, valóban ko­moly örökség. Ennek jelzé­siére olyan neveket lehet felsorolni, mint József Atti­la, Radnóti, Dési Huber, Derkovits. A zenében első­sorban Bartók, Kodály és a Bartók kör, tehát Weiner Leó és mások teljesítmé­nyei. S említhetjük még olyan publicistáknak, peda­gógusoknak a nevét is. mixt amilyen például Bálint Györgyé, Kemény Gáboré, Földes Ferencé. 1943 után Magyarországion az első feladót az volt, hogy valóban, demokratikus kul­túrát teremtsünk. A kultúra demiakratizmusának alap­vető követelménye az, hogy a kultúra egésze eljusson a tömegekhez. Ennék jegyé­ben a korszak nagy vívmá­nyai közé tartozik az egysé­ges, nyolcosztályos iskola megteremtése, a továbblépé­si, a tovább,tanúlásö lehető­ségek biztosítósa, a veit uralkodó osztályok kulturá­lis monopóliumának meg­szüntetése, valamint a kul­túra olcsóbbá1 tétele, tehát az, hogy valóban mind: ,:ki számára elérhető legyen. Az azonban, hogy a kul­túra elvileg mindenki . ú- mlára elérhető, még enn in­gában kevés. S itt kell rr..g- emiMteni, hogy a lt '..tu­dóbb gondolkodású művé­szek elvitték a kultúrát a tömegekhez: Ma már szinte legenda Major Tamás, Gob- bi Hilda és mások lelkese­dése, amikor mostoha kö­rülmények között járták az országot és szavaltak, hogy azok, akik maguktól nem mennének még színházba, vagy más okból nincs rá módjuk, megismerhessék a magyar 'költészet, művészet legjavát. S nemcsak az „új” művészekéit, műveiket népszerűsítsék, hanem a ré- gdieket. a klassizikuso!kait is. Az irányítók tudatosan, tö­rekeditek arra, hogy a kul­túra kontinuitásénak lenini elve érvényesüljön. Az a történelmi vállalkozás, amely egy elmaradott, elszigetelt kultúrából valóban hatha­tós1, a széles tömegeikre ki­terjedőt akar teremteni, nem jöhet másképp létre, mint úgy, hogy a gazdasági és kultúrálta követelmények egy irányban hatnak, nincs közöttük ellentmondiás, A műit rossz örökségei kö­zül eddig nem említettük az analfabetizmust. Az analfa­betizmus felszámolása ép­pen. úgy, mint a kultúra de­mokratizálódása általában, a leglényegesebb feladatok kö­zé tartozott, hiszen egy népi demokratikus fejlődés sejn tűri el a kirívó elmaradott­ságot. Ezt szolgálta a köny v­tári hálózat gyors kiépítése, valamin! az is, hogy a fel­nőttoktatás. soha nem látott méretekét, öltött. A demokratikus kultúra alapjainak lerakása tehát nem jelent többet és nem jelent kevesebbet, mint mindenfajta kulturális mo­nopólium megszüntetését. A kultúra nyitottságát bizo­nyította a tömegiek számára, és a tömegeket ezáltal a .kul­túra iránit nyitottá tette Mindankápidk. joga van ‘ a kultúrára. s a kultúra min­denki számára művelhető. Ennek tudatosítása minden­képpen feltétele volt a to­vábbi szocialista fejlődés­nek. Hermáinál István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom