Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-30 / 100. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek / Néplap Amikar néhány híján száz esztendeje a második inter- nacionálé alapítói — koráb­bi hagyományokra támasz­kodva — május elsejét a munka, a nemzetközi mun­kásosztály ünnepévé nyilvá­nították, ha a társadalmi fejlődésnek fő irányát, ten­denciáját világosan látták is, előre aligha sejthették a jövő konkrét történeteit, vi­haros változásait, zsgzugoa menetét, átmeneti veresé­gekkel és végérvényes győ­zelmekkel teli küzdelmeit. Gyökeresen átalakult a vi­lág e szűk évszázad alatt: két világháború, forradal­mak és ellenforradalmak, fa­sizmus és demokácia, tőkés válságok és szocialista fej­lődés, a világ első munkás- államának, majd a szocialis­ta világrendszernek létre­jötte, a gyarmati rendszer széthullása, termonukleáris fegyverkezési verseny és bé­kés egymás mellett élés — ilyen s hasonló végleges erők alakították át, s ebben az erőtérben alakult át ma­ga a munka is. Nálunk a századforduló körüli évtizedek kezdeti munkásmájusai, a tizenki- lences első szabad május el­seje, az ellenforradalmi kor­szak tiltott és osztályharcos demonstrációi után valójá­ban és végérvényesen csak a legutóbbi negyven évben szabad a május, csak azóta valódi ünnep a munka ün­nepe. Méltó rangja, becsülete csak ott lehet a munkának, ahol minden hatalom a dol­gozó népé. A mi világunk ilyen világ; a mi társadal­munk azért emelte magas piedesztálra a munkát, mert ez nemcsak az anyagi gya­rapodás, nemcsak a közös és egyéni boldogulás forrása, hanem forrása minden jog­nak, szabadságnak, mércéje minden ember megítélésé­nek; egyedüli forrása az embei méltóságnak is. A tő­kés világ — benne a fejlett tőkés országok — munka- nélküli tíz- és százmilliói tanúsíthatják, hogy még ha anyagi helyzetük romlása elviselhető is, számukra a munka hiánya az emberi méltóság hiányát, a legmé­lyebb megalázottságot jelen­ti. Es a szocialista világ dol­gozóinak százmilliói, köztük mi is ötmilliónyian tanúsít­hatjuk; azért reagálunk éle­sen minden, nem munkából származó vagy nem annak ér­tékével arányos jövedelem­re, mert méltóságunkat, a munkához fűződő legszebb szocialista eszményünket sérti. Mert a mi társadal­munk — s ez nem holmi ün­nepi alkalmakra tartogatott szóvirág, hanem immár mé­lyen az idegrendszerünkbe ivódott, gondolkodásmódun­kat meghatározó valóság — a munka társadalma. A sohasem sima és egye­nes vonalú, magának mindig ellentmondások legyűrése árán utat törő fejlődés egyik paradoxona azonban, amit a május elsejét ünneppé nyil­vánító elődeink végképp nem láthattak előre, hogy csak­nem száz év múltán ne­künk, a munka társadalma polgárainak, új és nem könnyű problémákkal kell szembenéznünk, épp a mun­kával, saját munkánkkal kapcsolatban. Hogy a mun­káshatalom, a szocialista társadalmi viszonyok ugyan szilárd alapot, de csak ala­pot adnak fejlődésünkhöz, ám automatikussá nem te­szik azt. Hogy a munka ün­nepén is — ünneprontás nélkül, de önkritikusan — föl kell tennünk magunknak a kérdést: megfelelő-e a munkánk? Kielégítő-e a színvonala, minősége, szer­vezettsége, versenyképessé­ge és jövedelemtermő ké­pessége; nem maradtunk-e el vele nemzetközi összeha­sonlításban? Miközben éven­te ünnepeljük a munkát, van-e méltó rangja s becsü­lete a hétköznapokon? Önkritikus, szigorú, realis­ta válaszokat követelnek ezek a gyakran bizony kínzó kérdések; nem egy tekintet­ben át kell értékelni fogal­mainkat. De a munka tár­sadalmának erejét, életké­pességét épp az bizonyítja, hogy tud ilyen válaszokat adni. A szocialista világ iz­galmasan új törekvései — Moszkvában és Budapesten és sok más helyütt — épp abban állnak, hogy a mun­ka hatékonyabbá, gyümöl­csözőbbé tételének közös és sajátos útjait-módjait meg­találjuk. Nálunk néhány héttel ezelőtt a Magyar Szo­cialista Munkáspárt XIII. kongresszusa ilyen — nem éppen ünnepi, de őszinte, kendőzetlen — szavakkal fo­galmazott erről a többi kö­zött: „Saját munkánk gyen­geségeit is tükrözi, hogy a termékszerkezet átalakulása vontatottan halad, késedel­messég tapasztalható a tudo­mányos eredmények gya­korlati alkalmazásában, nép­gazdaságunk jövedelemter­melő képessége a lehetséges­nél és a szükségesnél is ki­sebb.” Igen, a lehetségesnél és a szükségesnél: van tehát le­hetőségünk előbbre lépni, és nincs is más választásunk; ezért sugárzik mégis erő és bizakodás napjaink e leg­égetőbb kérdésére adott vá­laszunkból. Május elseje internaciona­lista ünnep. Keleten és Nyu­gaton, szocialista és tőkés társadalomban, a fejlődő or­szágokban, a világ külön­böző égboltjai alatt más­más külsőségek között, de egyazon gondolat és érzés jegyében ünnepük meg azok a milliárdok, akiknek nincs más eszközük élni és boldo­gulni, csak a munka. Közös az érdekük, országuk politi­kai berendezkedésétől, vi­lágnézetüktől, bőrük színé­től és nemüktől függetlenül. Közös mindenekelőtt abban, hogy kezük vagy agyuk ér­tékteremtő munkája ne a pusztítás mind tökéletesebb és mind fenyegetőbb arze­nálját gyarapítsa, hanem a béke, a kölcsönös biztonság, a fejlődés, az élet anyagi és szellemi feltételeit. Szabadon és békében ün­nepelhetjük a r unkát az idén is, mint né ;y évtized óta immár minden évben. S ahogy az nálunk szokás: színes, vidám, derűs légkör­ben. Ára egyúttal azzal az eltökéltséggel, hogy minden erőfeszítésünket, minden fi­zikai és szellemi képessé­günket latba kell vetnünk a következő években mun­kánk színvonalának emelé­séért, eredményességének fo­kozásáért. A munka ünne­pének ma ez a legidősze­rűbb üzenete számunkra. a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1985. április 29-i üléséről A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága 1985. április 29-én ülést tar­tott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke és titkára, a Központi Bizottság osz­tályvezetői, a megyei és a megyei jogú pártbizottságok első titkárai. A Központi Bizottság ke­gyelettel megemlékezett a közelmúltban elhunyt tagjai­ról, Nemes Dezső és Ré­vész Ferenc elvtársról, vala­mint Takács Imre elvtárs­ról, a Fejér megyei pártbi­zottság első titkáráról, a Központi Ellenőrző Bizottság tagjáról. A Központi Bizottság meg­hallgatta és jóváhagyólag tu­domásul vette Kádár János elvtársnak, a párt főtitká­rának tájékoztatóját az idő­szerű politikai kérdésekről. 1 A Központi Bizottság, * áttekintve a nemzetkö­zi helyzetet, elfogadta a Varsói Szerződés tagállamai párt- és állami vezetőinek varsói tanácskozásán részt vett magyar párt- és kor­mányküldöttség tevékenysé­géről szóló tájékoztatót. Tu­domásul veitte, hogy Kádár János elvtárs, az MSZMP főtitkára, küldöttségünk ve­zetője az országgyűlés fel­hatalmazásával a Magyar Népköztársaság nevében alá­írta a szerződés hatályának meghosszabbításáról rendel­kező jegyzőkönyvet. A Központi Bizottság meg­állapította: a Varsói Szerző­dés hatályának meghosszab­bítását a nemzetközi helyzet alakulása, a NATO léte és tevékenysége, a békét fe­nyegető veszélyek tették szükségessé. Változatlanul ér­vényes a Varsói Szerződés tagállamainak az a közös ja­vaslata, amely a két katonai szövetségi rendszer egyidejű megszüntetését szorgalmazza. A Varsói Szerződés szer­vezete megbízhatóan garan­tálja a tagállamok biztonsá­gát és függetlenségét, jól szolgálja békeszerető külpo­litikai tevékenységük össze­hangolását, a béke védelmét Európában és az egész vi­lágon. Három évtizedes fennállása alatt következete­sen fellépett és a jövőben is síkraszáll a világháború ve­szélyének elhárításáért, a ka­tonai erőegyensúly fenntar­tásáért, a fegyverzet lehető legalacsonyabb szintjén. Te­vékenyen fellép a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mel­lett éléséért, együttműködé­sük bővítéséért, a vitás nem­zetközi kérdések tárgyalások útján történő rendezéséért, az enyhülési folyamat ered­ményeinek megőrzéséért. A Magyar Népköztársaság teljesíti a szerződésből ráhá­ruló kötelezettségeket. Hoz­zájárul politikai és védelmi szervezetünk működésének tökéletesítéséhez, védelmi ké­pességének fejlesztéséhez. A magyar nép nemzeti érde­keit és a szocializmus közös ügyét szolgálva részt vállal a tagállamok külpolitikai te­vékenységének összehango­lásában, a közös békekezde­ményezések érvényre jutta­tásában. O A Központi Bizottság ** megállapította, hogy a XIII. kongresszus állásfogla­lásainak széliemében, a fel- szabadulás 40. évfordulójá­nak méltó megünneplése nyomán jó politikai légkör­ben, élénk társadalmi érdek­lődés közepette folyik az 1985. június 8-ra kitűzött or­szággyűlési képviselő- és ta­nácstagválasztások előkészí­tése. A magyar dolgozók a kongresszusi és a felszaba­dulási munkaversenyben tet­tekkel bizonyítják elkötele­zettségüket az eltelt négy év­tized vívmányai, a szocia­lizmus mellett. A Hazafias Népfront vá­lasztási felhívásában támo­gatja a párt XIII. kongresz- szusán elfogadott országépí­tő programot, s ez a válasz­tások politikai alapja. Az eddigi előkészítő munka ta­núsága szerint az állampol­gárok a szocialista demokrá­cia gazdagításaként, a szö­vetségi politika érvényesíté­seként értékelik a válasz­tási rendszer korszerűsíté­sét, az országos választási lista bevezetését és a többes jelölés általánossá tételét az egyéni választókerületekben. A jelölőgyűlések, a válasz­tási gyűlések, a rétegtalálko­zók és más rendezvények le­hetőséget nyújtanak a lakos­sággal való széles körű pár­beszédre, az országos válasz­tási program ismertetésére, a helyi ügyek és tennivalók megvitatására, valamint olyan jelöltek választására, akik várhatóan a legered­ményesebben képviselik a választók érdekeit és a leg­többet tudják tenni az or­szágos és a helyi célokat kifejező programért. Az országgyűlési képvise­lő- és tanácstagválasztások fejlesszék tovább a szocia­lista nemzeti összefogást, já­ruljanak hozzá rendszerünk demokraltizmusának további kibontakozásához; a rendel­tetésüknek megfelelő ország- gyűlés és tanácstestületek létrehozásával erősítsék a dolgozó nép hatalmát. 3 A Központi Bizottság * fontosnak tartja, hogy a kiemelkedő belpolitikai események során kialakult társadalmi aktivitás segítse az 1985. évi népgazdasági terv sikeres teljesítését. A Központi Bizottság kö­szönetét fejezi ki a dolgo­zóknak a zord időjárás miatt keletkezett gondok és nehéz­ségek léküzdésében tanúsí­tott helytállásért. Felhívja a pártszervezeteket, a társa­dalmi, állami, gazdasági ve­zetőket, az üzemi, munkahe­lyi kollektívákat, a dolgo­zókat, hogy a maguk terü­letén kövessenek el mindent a szokatlanul kemény tél kedvezőtlen gazdasági hatá­sainak ellensúlyozásáért, az első negyedévi termeléski­esés pótlásáért. Széles körű társadalmi összefogással, fegyelmezett munkával, jó gazdálkodás­sal, az éves népgazdasági terv teljesítésével kell bizto­sítani az ország töretlen tár­sadalmi-gazdasági fejlődésé­nek feltételeit. Hétfőn az Ikarus mátyás­földi telepén tartott mun­kásgyűlésen Vlagyimir Ba- zovszkij, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövete ün­nepélyesen átadta a nagy- vállalat kollektívájának a hazánk felszabadulása és a hitleri fasizmus felett ara­tott győzelem 40. évforduló­ja tiszteletére alapított vö­rös zászlót, amelyet a nem­zetközi munkaverseny élen­járói számára adományoz a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsa. Az ünne­pi eseményen jelen volt Bukta László, a SZOT titká­ra. Megjelent Konsztantyin Kocsetov vezérezredes, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet déli hadse­regcsoport parancsnoka. Az Ikarusban tavaly 12 848 autóbusz gördült le a futó­szalagokról, ebből 8 ezret szovjet partnerünknek szál­lítottak, valamennyit jó mi­nőségben és határidőre. Ezekben a napokban adták át a 100 ezredik, szovjet megrendelésre gyártott jár­művet. Az Ikarus szorosan együttműködik a szovjet gyárakkal, a közúti jármű- gyártás fejlesztésében, új autóbuszcsaládok kialakítá­sában. Az autóbuszgyár és a magyar járműipar elismeré­sét jelenti, hogy az Ikarus megbízást kapott a likinoi autóbuszgyár rekonstrukció­jában való közreműködésre Tudományos kutatók párizsi kollokviuma A Sorbonne egyetemen a hét végén kollokviumot tar­tottak mintegy száz tudo­mányos kutató részvételével a nukleáris háború veszé­lyeiről. A kollokvium részt­vevői felszólalásaikban rá­mutattak: a nukleáris hábo­rú beláthatatlan következ­ményekkel járna az egész emberiségre. Azt sürgették, hogy a közvéleményben jobban tudatosítsák ezeket a veszélyeket, mert Francia- országban eddig édeskevés történt ezen a téren. új rakodó­gép A Mezőgép kapos­vári gyárában ticenc alapján kezdődött meg a csuklós rakodó­gép sorozatgyártása. Ez a berendezés nagy teljesítményű univer­zális gép, amelyet jól használhatnak a me­zőgazdasági üzemek, éppen úgy, mint az építő- vagy útépítő vállalatok. Május 1 üzenete KÖZLEMÉNY I Vörös zászló az Karosnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom