Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-27 / 98. szám

SOMOGYI TÁJAK, EMBEREK

1985. április 27., siombot______________________________________SOMOGYI NÉPLAP________________________________________________________ 7

BHHNHHHB91B9IHI

A kétéves Mariska az óbudai ,jproli negyed” bérházának szűk udvarán üldögélt. Nem volt mit ennie, arcát sebek borították. Nem látott...

— Adjanak neki sok vajas kenyeret meg süteményt — mondta a klinikán az orvos.

— Doktor úr, mi ilyesmihez nemigen jutunk — válaszolta az anya.

— Hát. akor jó lesz zsíros kenyér is — És az orvos — maga is szegény ember — gyorsan kiment a szobából, mert nem bírta nézni a nyomorúságtól vak gyermeket. A kislány három év múlva nyerte csak vissza a szeme világát. A gyerekkori szembetegség utóhatásai miatt azonban később is sokat szenvedett, s 64 éves korában teljesein megvakult. Addigra azonban mér tízezrek szemét nyitotta föl, mert vakon is tisztán látott és láttatott.

Gárdos Mariska a magyar munkásmozgalom hőskorának kiemelkedő egyéniségéi közé tartozott, ö volt az első szocialista újságíró- nő és írónő Magyarországon. 1973. január 23-án bekövetkezett haláláig 88 évet élt — május 1-én lenne 100 éves —, s ebből 73 évig dolgozott a munkásmozgalomban. Mégis azt mondta: rövid volt ez a hét évtized. Az alkotó ember örökös elégedetlensége bújkált benne utolsó éveiben is. Pedig könyvek és fordítások tucatjai, cikkek, s a marxizmus-leninizmus alapjait általa megismerő tanítványok ezrei fémjelezték munkásságát. E százarcú élet történéseinek és tettéinek puszta felvillantása is reménytelen vállalkozásnak látszik.

Gárdos Mariska Somogybán, íNagyberényben született. Egyéves volt, amikor állás nélküli szabó édesapja ponyvafoiltozó napszámos munkát talált az Óbudai Hajógyárban. A család akkor költözött Budapest harmadik kerületébe. Nyomasztó szegénységben teltek a gyermekévek.

„Éjszaka, ha álmatlanul forgolódtam a fekvőhelyemen, nemegyszer megütötte fülemet anyám zokogása. Sanyiról már leszakadt a nadrág, nem tudom iskolába küldeni. Géza kinőtte a télikabátját... Egyetlen krajcárunk sincs, nem tudom, holnap miből főzzek ebédet ... Pedig anyám egy krajcárból kettőt tudott elővarázsolni, mégis kevés volt a kenyér. Emlékszem, mi, gyerekek nemegyszer egymás kezéből kapkodtuk ki. Anyám sohasem, volt éhes ... Csak jóval később értettem meg ennek okát. Azóta tudom, hogy nemcsak az év. anyám volt hős, hanem minden proletáranya. Hallottam apám megnyugtató, bizakodó szavait, melyek nyomán anyám sír- dogálása elhalkult. Forró keményeim benedvesítették a fejpárnámat.’’

1975-ben megjelent, első önéletrajzi regénye, a „Szállj, Gondolat ..megdöbbentő erővel mutatja be, milyen gazdag volt ez a szegénység világában felnövő élet.

Hatalmas erőfeszítéssel végezte el a négy polgárit, s még egy kereskedelmi tanfolyamot. 12 éves volt, amikor először lépett fel egy munká&gyűlésen, mint „szavalóművész”. 15 évesen már munkát keresett. A „jó munkaadó” azonban a havi 10 pengő éhbérért nemcsak munkaerejét, hanem a testét is követelte. A fiatal lány menekült, s végre a Kálvin téri üzletházban helyezkedett el, ahol

napi 14 óra volt a munkaidő. Ekkor jelent meg első cikke a Népszavában. Egy iskolai igazságtalanságot leplezett le. Az írás felidézi bennünk saját régi iskoláját, ahol gyűrűlopással a „legpro- libb” gyereket vádolják meg. Mariska leleménnyel nyomozta ki a valódi tettest. Az első cikk harcossága jellemzi későbbi írásait is, amikor azonban már az egész társadalmat érintő igazságtalanságokat leplezett le.

Még nem volt 20 éves, amikor már ismert szónok, agitátor, szervező és újságíró. Első jelentős osztályharcos megmozdulása 1903- ban a jutagyári munkásnők sztrájkjának megszervezése volt.

— ötszáz nő, akiknek gyönge- ség a jelzőjük — kezdte beszédét a röpgyűlésen —, most a bátrak erejével száll harcba.

Ugyanebben az évben alapította meg a Munkásnő Egyesületet, melynek elnökévé választották. A szervezés nehézségeit sejteti, hogy a 12—16 órát dolgozó munkásnők több mint harmada analfabéta volt, akik a tudatlanságból és a nyomorból fakadó közöny miatt nehezen értették meg a szervezkedés célját. Rövidesen mégis jelszó lett a Munkásnő Egyesület címe: Óvoda utca 9.

Gárdos Mariska volt a szerkesztője az 1905-ben megjelenő Nőmunkás című lapnak. A lap írásainak gyújtóerejét mutatja, hogy pár hét után annak nemcsak szerkesztéséért, hanem olvasásáért is börtön járt. 1905 októberében Elek községben például 42 nőt ítéltek el a Nő munkás olvasásáért. „Büszkék vagyunk, hogy üldöznek minket” — írta akkor Gárdos Mariska.

Fiatal éveiben számtalanszor kényszerült mimikát keresni. E célból utazott Kolozsvárra is, ahol barátja, Kun Béla segítette álláshoz jutni az ör című lapnál, ö írt miól tó kritikát az itt megjelent „Az igazság, az élet” című első könyvéről is. „Gárdos Mariska hírlapírótársunk bátran szembe- szállva a hazug és gonosz előítéletekkel, kilépett a küzdőtérre... Szerinte a nő társadalmi emancipációja írott malaszt marad mindaddig, amíg csupán a teóriák szürke világában él. Még akkor is, ha nő állítja fel a hangzatos teóriát, Mihelyt az ember tevékenységével megváltotta a jogot az érvéM 9y|/<W ^

Wf. T

Figyelem kartársak;

Ml, httíón este 9 órakor (a Zöldfa kistermében)

taggyűlést tartunk.

— • 1 Napirend: =

1. A szervezkedés.

Előadója:

Gárdos Mariska

Budapestről.

2 A vasárnapi munkaszünet ellenőrzése.

A napirend igen fontos, mindnyájan ott legyetek! Érdeklődő karUrseket uivcien látunk!

A szakegylet vezetősége.

nekülnie, ahol az Osztrák Szocialista Pártban és a Világosság nevű emigráns csoportban dolgozott. Számos írásában leplezte le a születő fasizmus rémuralmát. Szoros kapcsolatba került Clara Zetkin- nel, a nemzetközi munkásmozgalom és a német antifasiszta harc egyik vezéralakjával is, akivel már 1909 óta levelezett. Párizsban töltött évei alatt megismerkedett Jaures-zel, s baráti kapcsolatba került Marx vejével, Poul Lafar- gul-lal és unokájával, Jean Lon- guet-tel.

Sallai és Fürst kivégzése után, 1932-ben saját felelősségére hazatért, és a baloldali szociáldemokrata ellenzék egyik vezető egyénisége lett. Szemináriumain — a részvételért börtön járt — újra forradalmárok sorát nevelte. Többször is letartóztatták, mégsem tudták megrettenteni. Az MSZDP 1933-as gyűlésén élesen bírálta a pártvezetés megalkuvását, erőteljesebb küzdelmet követelt a dolgozók érdekében és a háború ellen. Még ugyanebben az évben kiadványt írt „Söprűt a horogkeresztnek’’ címmel. Egymást követték ellene a följelentések. A rendőrség utasítást kapott, hogy oszlassanak fel minden gyűlést, ahol Gárdos Mariska az előadó. Ennél: ellenére a Szovjetuniót

népszerűsítő szemináriumba kezdett. Börtönbe, majd internáló táborba került. Megpróbáltatásait olvasva ötlik fel bennünk, amit apai „örökségéről” mondott.

,Marom örökséget kaptam apámtól. A szegénységet, amely megtanított arra, hogy bármely helyzetben megálltam a helyem; a derűlátást, mely erőt adott, hogy emelt fővel járjak a megaláztatások között, s a bátorságot, mely- lyel szembenézhettem a börtönnel és az internáló táborral.”

60 évesen érte meg a felszabadulást. 1945-ben a KMP tagjaként, a párt megbízásából részt vett az MNDSZ létrehozásában, s annak ügyvezető alelnöke lett. 1949-ig, teljes megvakulásáig a Szövetkezeti Élet című lap főszerkesztője volt. Töretlen alkotó tevékenység jellemezte. Gondolatait lediktálta, s továbbra is számos előadást tartott. Szavai a rádió és a televízió révén milliókhoz jutottak el.

Nyolcvanadik születésnapján mondta:

„Mindig szerettem beszélni az emberekhez, tanítani őket. Lelki- ismereti kérdés volt számomra, hogy ne utasítsak vissza egyetlen előadást sem. Ügy érzem, mindig meg tudtam találni a kapcsolatot hallgatóimmal. Igyekeztem egyszerűen megmagyarázni a legbonyolultabb dolgokat is. Reményt akartam ébreszteni az emberekben az elnyomás nehéz napjaiban, ma pedig lelkesedést a harchoz, a munkához. Mert azt vallom, nagyot alkotni csak lelkesedéssel lehet.”

„Ha már nem lehetett Jeanne d’Arc — írta róla Ady —, legalább a kommün idejében tehetett volna hasznos szolgálatokat. Ámbár ki tudja, mit hoz a jövő? Hátha meg vagyon írva számára, hogy ott lehet, ha majd egyszer megérik a kalász ...”

Bíró Ferenc

„A költői jóslat beteljesült. Ott lehettem, s e tény bearanyozta, megszépítette az életemet.”

cakód, a „vérvörös csütörtök” lazító eseményekől. Azután újra Pesten agitált, előadó körutakra ment, s írt a Népszavában. Azon az éjszakán is egy fordításon dolgozott, amikor a mellette levő kiságyban nyolchónapos kislánya haldoklóit. Az éjféltájban érkező orvos zárta le a gyerek szemét, s felajánlotta, hogy mellette marad.

„A munkámra mutatva kértem, hagyjon magamra dolgozni, különben megszakad a Népszavában a regény folytatása ... Magunkra maradtunk hát hárman: a halott gyerek, én és a kötelesség ...”

Gárdos Mariska a Szociáldemokrata Párt tagja volt, de állandó vitában állt annak megalkuvó és revizionista vezetőivel. A Tanácsköztársaság idején mint a Vörös Újság egyetlen női munkatársa, magától értetődő természetességgel vetette magát a forradalmi harcba. Közvetlen barátai, harcostársai voltak többek között Balázs Béla, Révai József, Somogyi Béla, Jancsó Károly és Kun Béla. Tagja volt. egyebek között az 500-as tanácsnak, a Népgazdasági Tanácsnak, a Marx-fordító bizottságnak, előadója a Marx—Engels munkásegyeterrmek, s megannyi gyűlésnek.

A fehérterror idején hajtóvadászat indult ellene, öthónapi illegalitás után sikerült Bécsbe menyesüléshez, abban a pillanatban emancipálta magát..., s legyen akár férfi, akár nő, tisztelet övezi.”

Gárdos Mariska a nők élére állt, mégis több előadásában élesen szembeszállt a feminizmussal. „Az emberiséget megváltó mozgalmak nem haladhatnak nemek szerint elkülönülten, minthogy egymással szemben az osztályok állnak. A társadalmi bajok forrása a magántulajdonon alapuló tőkés társadalmi rend ...” Bátor szavai már csak azért is nagy feltűnést keltettek, mert nem sokkal korábban ugyanazon a szombathelyi emelvényen egy férfi író kardos- kott a feministák mellett.

Nagyváradon ismerkedett meg Ady Endrével, aki később lelkes hangú cikket írt róla.

„Apostolok járnak, hirdetik az új vallást, a már itt a földön üdvözítőt, az elnyomottak és kizsákmányoltak evangéliumát. Döngetik a válaszfalakat ember és ember között. Hadat üzen a proletár, öntudatra ébred a hélóta... A szocializmus kebelén igazi piros szegfű Gárdos Mariska ... Az első női apostol...”

Fiatal lányként hívták előadó körútra Amerikába, ahol naponta olykor négy-öt, nagygyűlésen is beszélt a magyar munkások harAz első női apostol