Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-25 / 96. szám

4 Somogyi Néplap 1985. április 25., csütörtök v -í- " v HAVONTA KÉTEZERNYOLCSZÁZ VAGONNAL Nő a kavicspiramis Apró játékszernek . tetsze­nek a rakodó tehergépko­csik a gyékényesi kavicsbá­nyában, a piramisra emlé­keztető kavácsheigyek mel­lettit. Ritecz János, a Ka­vicsbánya Vállalat gyéké­nyesi üzemének igazgatója megjegyzi: — Sajnos, ez a kavicspi­ramis egyre növekszik, ahe­lyett, hogy fogyna. Most legalább 90—100 000 köbmé­ternyi a készletünk, és a kitermelés — amióta az időjárás lehetővé teszi — fo­lyamatos. Az igény évről év­re csökken. Ezért arra tö­rekszünk, hogy több fajtát jobb minőségben kínáljunk a lakás- és útépítőknek, ez­zel ellensúlyozzuk az érté­kesítésben tapasztalható visszaesést. A tervidőszak eddig eltelt éveiben 4 millió 630 ezer köbméter kavicsot termel­tek ki, évente átlagosan 1,1—1,2 millió köbmétert, s ezt rendszeresen értékesítet­ték. Az igény csökkenését jelzi: erre az évre már csak 870 000 köbméter kitermelé­sét tervezik, s ennek érté­kesítésével is gondok lesz­nek. Az év első negyedében — igaz, ebben a kedvezőt­len idő is közrejátszott — 57 000 köbméterrel kevesebb fogyott a tervezettnél. Per­sze tevékenységük nagyrészt függvénye az építőiparnak, hogy ott mennyire képesek pótolni a tartós hideg miatti lemaradást. Ritecz János 35 esztendeje dolgozik e területen, ebből 28 éve igazgatóként. Jól is­meri, mit kell tenni azért, hogy versenyben maradhas­sanak. — Tavaly helyeztük üzem­be a kétmilliós költséggel beszerzett dehidrátort, a víz­telenítő, iszaptalanító beren­dezést. Ennek segítségével osztályozott, jobb minőségű kavicsot tudunk értékesíte­ni. Alakítottunk két gazda­sági munkaközösséget 42 taggal, ők a termelésben, az osztályozásban, a kiszállí­tásban működnek közre, hogy a hétvégeken se le­gyen fönnakadás a vasúti kocsik megrakásában. Most havonta átlagosan 2800 va­gonnal és 3600 tehergépko­csival visznek tőlünk kavi­csot. Fölkészültünk arra, hogy a jövőben nagyobb mennyiséget kérnek tőlünk, mint jelenleg. Begyakorolt munkásainkkal, kitermelő és osztályozó gépeinkkel havi 120—140 000 köbméter kavi­csot tudunk átadni. Tervszerűen vonnak be újabb és újabb területeket a bányaművelésbe. Miután eltávolították a meddőt, el­kezdik a kavics bányászá- sát. Az idén ezt 6 hektár­nyi területen végzik el. A számítások, az előzetes vizs­gálatok alrpján még mint­egy 93 hektárnyi terület vár bányaművelésre a közelben, ott 14—15 millió köbméter kavicsra számíthatnak. A mostani kitermelési üte­met figyelembe véve ez csaknem húsz évre ad mun­kát, keresetet a gyékényesi kavicsbánya dolgozóinak. Közben folytatják a szak­emberek a kutatást, újabb bányaművelésre alkalmas területeket tárnak föl. Sz. L. BRIGÁDOK AZ ISKOLÁKBAN Építenek és javítanak Háromezer óra társadalmi munka Tartalmas kapcsosait ala­kult ki' a munkahelyeik és az oiktatásii intézmények kö­zött az utóbbi másfél évti­zedben.. A támogatás nagy­ságát a randelllkeziésre álló anyagiak határozták meg a különböző időszakokban. Volt, amikor a brigádok kez­deményezésére, a vállalatok anyagi támogatásával óvoda épült, sőt tornatermek is épültek Kaposváron. Az utóbbi években az üze­meknek kevesebb a pénzük és a lehetőségük. Ez termé­szetesen nem jeleníti, hogy a brigádok megfeledkezhetnék az iskólákiról és az óvodák­ról. Csak a támogatás mér­téke kisebb, a munkáé álta­lában nem. Most is nagy se­gítséget jelent, hogy a bri­gádok játékokat, bútorokat készítenek, megjavítják az el­romlott berendezéseket, sőt ezt-azt építenek iis. Jó példa a kaposvári Pe­tőfi iskola. Az elektromos berendezés korszerűsítését a Dédiász üzemigazgatósága vállalta, a villamossági gyá­riak készítették a hófogót a tetőire, meg az udvari játé­kokat. A Délvűép, a Tanáp, a Köziúti Építő Vállalat, a Tungsram Kaposvári Elekt­ronikai Gyára is végzett kü­lönféle szakmunkákat. A Volán 13. számú Válla­lat kedvezményesen ad buszt a kirándulásokhoz a diákok­nak, az Ofoitért üzlete in­gyen készíti és javítja a si- ketniéma gyerekek szemüve­gét. A nagyobb csurgói üze­mek négy személyi számító­gépet adományoztak a nagy­község gimnáziumának. A sütőipari vállalat és a Ka­posvári Húskombinát körül­belül kétszázezer forintot ál­dozott azért, hogy az éleümi- szerlipaxi szakközépiskolában felhasználhassák a zártláncú tévét, a CB adó-vevőt és a képmagnetoíont. Ma már az oktatási intéz­mények között is kialakuló­ban von a gyümölcsöző együttműködés. A kaposvári 512. számú Szakmunkáskép­ző Intézet tanulói kifestették az Ipari Szakközépiskolát, s ezért viszonzásképpen alkat­Nem lesz a te talpadnak nyugalma 64. Az utolsó éjszakája itt­hon, mégha kaszárnyá­ban iis. Befelé fülelek ön­magámban. Érzem azt, aki még én vagyok, de már va­laki más is. Megduplázódott az élet bennem. Sokat hall­gatok befelé, talán, hogy a kintiektől elkendőzzem ma­gam. Füzikémnél nem fi­gyeltem ennyire magamba. Most már van mitől félnem, és nagy az én vétkem, mert néha szinte irigylem anyá­mat, hogy megszűnt nála az asszonya természet, ö olvas­ta ránk a kis fekete köny­véből ezt: „És szétszór té­ged az Űr minden nép kö­zé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket...” Ez akar be­teljesedni rajtunk. Ilyen világra készül bennem ez a kis jövevény. Mivégre, ha abból a könyvből anyám azt is ránkolvasta: „ ... és üldöznek téged, mígnem el- veszesz.” De talán mégis ez keleszti bennem azt a nagy elszán ást. öt keserves, mégis rövid hetet töltöttünk ebben a si­vár kaszárnyában olyan íté­letre várva, amelynek min­den betűjét előre tudtuk. Itt bent nem nagyon törődtek vélünk — csak láb alatt ne legyünk —, de minden ka­punál őrség áll: se ki, se be. Április vetett fogságba bennünket, de május is kerí­tésen belül tartott. Azon át szűrhettük a szót Janimmal. Magas, zöld vaskerítés haj- lításokfcal, virágdíszítéssel, csak a tetején dárdás. Majd­nem embermagasságú a kő­alap, amelybe ágyazódik, és tízméterenként erős kőosz­lopok sorakoznak, mintha ezek is őrt állanának. A mállósárga épületek között egy-egy fa, cseresznye is. Olyan szép, ropogós gyü­mölcs piroslott rajta, hogy megkívántam, de szakajtani nem volt merszem. A sala­kos gyakorlótérre is rálát­tunk, arrafelé azonban nem volt szabad elkéri oálnunk. Bezárt ember legalább a pillantásával szárnyal, be­járva tekintetével ameddig ellét. De még a pillantá­sunkra is kalitot csukott szemben a vasúti töltés, mö­göttünk az a kopár kőhegy, melyen ember nem élhet, növényből is csak a haszon­talanabb. Ropog a szalma alattam, ahogy jobb testhelyzetbe fészkelem magamat. Két dunyhát hoztunk el, az egyik párnáink lett, a másikkal ta­karózunk a törekessé vált al­mon. Már ettől a szűrős, szecskaszalimától sem lehet ingre levetkőzni alváshoz, de annál lis jobban szúrnak a férfitek intetek még itt, . a számikivetésben is. „Napjaim gyorsabbak pa­lának a kengyelfutónál; el- futának, nem láttak semmi jót”, én is elmondhatom, mint a kisemmizett Jófo. De a nyomorult Jóbnak leg­alább nem voltak ikertestvé­rek a napjai, mint nekünk! Minden reggel séta köribe- körbe; az jutott eszembe, hogy lányságom ideje óta nem volt alkalmam az ilyen céltalan téfolábolásra. Csosz- tattuk a tutyink talpát po­tyára a salakon. Ilyen hiába még lánykaromban sem kop­tattam, annak a vasárnap délutáni sétának célja volt, magamnak már be merem vallani. Kis fekete löirty — kávénak csúfolták — volt a reggelünk, vagy rántott leves, mindig én hoztam el; leg­alább valami értelmet nyer­jen a napom azáltal, hogy teszek. Ebéd: savanyú ká­poszta összafőzve-kotyvaszt- va bábbal. Balboskáposzta, de olyan nyers, hogy úgy kel­lett legyűrnöm erőszakkal. Délután szelet kenyér vagy forrázott d|ara, ettől meg fulladtam. Május elseje ho­zott egy kis változatosságot az étrendben: lóhúspörköltet adtak rozslisztből készült galuskával. — Egyél az enyémből is, ÉSikém — kínálta át anyám a magáét, és én elfogadtam tőle! Egy szerencse volt a sze­rencsétlenségben : minden héten kaphattunk ötkilós cso­magban hazait, ha még ákádt, aki hozzon. Az én uram egyetlen alkalmat sem mulasztott volna el, hogy ne jelentkezzen kis motyójával a kapuparancsnokságnál. Át­vizsgálás után benyújthatta ndkem a kerítésen. Sokan áosorogtak annak a kerítés­nek egyik oldalán is, mási­kon is. Voltak, akik csak a szemükkel pillogták el az érzéseiket. A kezünket hátul össze .kellett fonnunk perec- formára. Árnyékot vetsz, valaki vagy. Nekünk mintha már árnyékunk sem volna. Csak az árnyéknak nincsen árnyé- kei — Van ott is föld, hogy újra gyökerezzünk ... Ki mondta ezt? Lámpaol- tás után szánta rá magát, talán, hogy ne láthassuk az arcát. — Aminek egyszer gyö­kere szálkád, az már nem re­ménykedhet virágzásban. A kercsei Varró Gyula loccsantott vizet a hiú re­ménység parazsára. Seprűs szemöldökű, sasorrú, szép férfi, ha beszél, az embernek az az érzése, olyan kirántós csiga pörög a szájában, ami­lyennel az öcsém szokott játszani kisgyerek korá­ban. Anyai részről született németnek, nem is került volna listára, ha össze nem haragszik a törvénnyel a be­szolgáltatások miatt. Két nappal az embertermés be­gyűjtése előirt határoztak így felőle, akikor mór semmi­lyen hatalom ki nem vakar­hatta nevét a papírról. (Folytatjuk.) részeket és egyebeket kap­tak. Kiemelkedik a kapos­vári 503. számú Szakmun­kásképző Intézet eddigi tevé­kenysége. A párt XIII. kong­resszusának és a felszabadu­lás 40. évfordulójának a tisz­teletére vállalták, hogy há­romezer órát dolgoznak az iskolákban és az óvodákban, ezzel is javítva a tárgyi föl­tételeket. Segítik az üzemek a pálya- választást és a pályára irá­nyítást, különösen hasznosak a hetedikesek és a nyolca­dikosok üzemlátogatásai. Az utánpótlásiban nagy szerepe van annak a huszonhét kü­lönféle szakkörnek,, amelye­ket az üzemekben szervez­tek meg, s a .gyerekek a bőr­díszművességgel, az elektro­nikai szereléssel, a szabás- varrással ismerkedhetnek meg. Az isikották, az óvodák igye­keznek Viszonozni a kapott segítséget. így az üzemeknek megengedik, hogy dolgozóik használják a tornatermet, a sportpályákat, műsort adnak a vállalati ünnepségeken, a pedagógusok előadásokat tartanak. Természetesen az üzemek, a brigádok és az oktatási in­tézmények kapcsolatát befo­lyásolja a terület fejlettsé­ge. Más a lehetőség falun és városban. Ezen kívül pedig az intézmények vezetőinek nyitottsága, rugalmassága, szemlélete hat ki az együtt­működésre. Ennek hiányát nem lehet pótolni a rendele­tekre való hivatkozással. Sok még a tartalék a to­vábbi kapcsolatok kialakítá­sában. Az SZMT elnöksége éppen 'ezért arra ösztönzi az aüapsaervezeteket, a szakma­közi bizottságokat, hogy szervezzenek minél több üzemlátogatást, szakkört az iskolásoknak. Különösen fon­tos, hogy a gyerekek játé­kos formában megismerjék és megszeressék a legkorsze­rűbb számítás- és videotech­nika elemeit. L. G. Célra f Ha eső esett, bokáig ért a sötét sár, nehezen haladt benne előre a hazatérő. A puszta neve így lett Fekete­sár. 1924-ben még Somogy- hoz tartozott, ma erdők su­sognak a helyén. Emléke él csak tovább. A Vadász család portájá­tól pár méterre halastó tört be szeszélyes nyúlványokkal az erdőbe, a víz felett ösz- szeértek a fák lombkoronái. Az idősebb fiú, János szá­mára a 'gyerekkort a tavon való osóniakázáiS tette felejt­hetetlenné. Szederándás, sűrű bozót zárta el a kí­váncsi szemek elől azt a félszigetet, ahova felnőtt a lábát sem tette soha. Ba­rátaival félig föld-, félig hu- sángikunyhót készített, mély­séges mély titkok őrzőjét. Nem vöLt szegény a csa­lád, de gazdag sem. Pénz nem akadt a háznál, de az ennivalóra nem volt gond, ruhára is került. A fa, a gabona a komvenoióbóli szár­mazott. a kis kertben meg­termett a zöldség, a gyü­mölcs, a baromfiak között akadt hízó is. Vadász János korán felnőtté vált, tízéves korában tizenöt kilométert biciklizett Nagykanizsára, az iskolába. Nagy szó volt ez, hogy még biciklire is telit a családnak, így meg lehe­tett 'takarítani azit a 30 pen­gőt, amelybe a koszt-kvár­tély került volna havonta a városban. — Akkoriban a megélhe­tésre keresett a pusztai em­ber — emlékszik a most hatvanegy éves Vadász Já­nos. — Szép, de szabályo­zott volt a gyerekkorom. Szabadidő csak akkor volt, ha már végeztünk a kuko­rica kapálásával, a szőlő­munkával. Korán elkerül­tem otthonról, mezőgazda- sági középiskolába jártam a fővárosba. Inkább vonzott volna az erdészeti pálya, édesapám foglalkozása is az volt, de pusztai gyereknek nem sok tehetsége akadt a soproni iskolába kerülni. Albérletben laktam, s a há­zinéni fia egyszer levitt a lőtérre. Akkor még csak nyílt irányzékú kispuskával versenyeztek, nagyon tet­szett a dolog. Észre sem vettem, és máris kitöltötte az életemet. Számomra az elérhetetlen vágy, a hajtó­erő az volt, hogy egyszer eredményes versenyző le­hessek. Ezt sosem értem el, az álmokat kettészakította a háború. Egyszer, negyven- háromban, eljutottam Milá­nóba, nem is szerepeltem rosszul, de ezzel vége is volt a pályafutásomnak. Az iskola után Surdon ir- nokosk adtam, majd s egéd - jegyzőnek Marcaliba kerül­tem, ahol 1948-ban megala­kít olttuk a Magyar Szabad­ságharcos Szövetség, a mai MHSZ elődjének szerveze­tét. Az élet később Kiskun­halasra vetett, ahol mái mint lövész aktivista vet­ítem .részt a szövetség életé­ben, és ez a kapcsolat azóta sem szakadt meg. 1953-bar tértünk vissza Kaposvárra s családdal. Itt még nem volt lövészszakosztály, heter kezdtük a szervezést. Ha marosan országos versenye­ken is figyelemre mélitc eredményeket értünk el 1957-ben a fegyverek híjár ismét a nulláról indultunk íjakkal edzettünk a cser: parkban. Később, mikor ú; fegyvereket kapott a szö­vetség. már a gyerekeimmel együtt jártunk a lőtérre. El­végeztem. a Testnevelési Fő­iskola szakedződ szakát, ms az utánpótlást nevelem £ sportágnak. Sosem voltak égre .töri vágyaim. A célom ma mái csak az, hogy a Kapospllas lövészklub újra országos hí rű legyen. Tehetséges gyere­keket tanítok, van lehető­ségünk magyar bajnokság© nyerni, sőt, akár külföldör is jól szerepelni. Vadász János életútja nen rejt különlegességeket Nyugdíjas már, több idej< jut a nagy szerelemre, a lö­vészetre. Kitartó, hűsége természete harmincöt évi fűzi ehhez a sporthoz, mel; ki egyensúlyozott életet je lent számára. K. A

Next

/
Oldalképek
Tartalom