Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-25 / 96. szám
4 Somogyi Néplap 1985. április 25., csütörtök v -í- " v HAVONTA KÉTEZERNYOLCSZÁZ VAGONNAL Nő a kavicspiramis Apró játékszernek . tetszenek a rakodó tehergépkocsik a gyékényesi kavicsbányában, a piramisra emlékeztető kavácsheigyek mellettit. Ritecz János, a Kavicsbánya Vállalat gyékényesi üzemének igazgatója megjegyzi: — Sajnos, ez a kavicspiramis egyre növekszik, ahelyett, hogy fogyna. Most legalább 90—100 000 köbméternyi a készletünk, és a kitermelés — amióta az időjárás lehetővé teszi — folyamatos. Az igény évről évre csökken. Ezért arra törekszünk, hogy több fajtát jobb minőségben kínáljunk a lakás- és útépítőknek, ezzel ellensúlyozzuk az értékesítésben tapasztalható visszaesést. A tervidőszak eddig eltelt éveiben 4 millió 630 ezer köbméter kavicsot termeltek ki, évente átlagosan 1,1—1,2 millió köbmétert, s ezt rendszeresen értékesítették. Az igény csökkenését jelzi: erre az évre már csak 870 000 köbméter kitermelését tervezik, s ennek értékesítésével is gondok lesznek. Az év első negyedében — igaz, ebben a kedvezőtlen idő is közrejátszott — 57 000 köbméterrel kevesebb fogyott a tervezettnél. Persze tevékenységük nagyrészt függvénye az építőiparnak, hogy ott mennyire képesek pótolni a tartós hideg miatti lemaradást. Ritecz János 35 esztendeje dolgozik e területen, ebből 28 éve igazgatóként. Jól ismeri, mit kell tenni azért, hogy versenyben maradhassanak. — Tavaly helyeztük üzembe a kétmilliós költséggel beszerzett dehidrátort, a víztelenítő, iszaptalanító berendezést. Ennek segítségével osztályozott, jobb minőségű kavicsot tudunk értékesíteni. Alakítottunk két gazdasági munkaközösséget 42 taggal, ők a termelésben, az osztályozásban, a kiszállításban működnek közre, hogy a hétvégeken se legyen fönnakadás a vasúti kocsik megrakásában. Most havonta átlagosan 2800 vagonnal és 3600 tehergépkocsival visznek tőlünk kavicsot. Fölkészültünk arra, hogy a jövőben nagyobb mennyiséget kérnek tőlünk, mint jelenleg. Begyakorolt munkásainkkal, kitermelő és osztályozó gépeinkkel havi 120—140 000 köbméter kavicsot tudunk átadni. Tervszerűen vonnak be újabb és újabb területeket a bányaművelésbe. Miután eltávolították a meddőt, elkezdik a kavics bányászá- sát. Az idén ezt 6 hektárnyi területen végzik el. A számítások, az előzetes vizsgálatok alrpján még mintegy 93 hektárnyi terület vár bányaművelésre a közelben, ott 14—15 millió köbméter kavicsra számíthatnak. A mostani kitermelési ütemet figyelembe véve ez csaknem húsz évre ad munkát, keresetet a gyékényesi kavicsbánya dolgozóinak. Közben folytatják a szakemberek a kutatást, újabb bányaművelésre alkalmas területeket tárnak föl. Sz. L. BRIGÁDOK AZ ISKOLÁKBAN Építenek és javítanak Háromezer óra társadalmi munka Tartalmas kapcsosait alakult ki' a munkahelyeik és az oiktatásii intézmények között az utóbbi másfél évtizedben.. A támogatás nagyságát a randelllkeziésre álló anyagiak határozták meg a különböző időszakokban. Volt, amikor a brigádok kezdeményezésére, a vállalatok anyagi támogatásával óvoda épült, sőt tornatermek is épültek Kaposváron. Az utóbbi években az üzemeknek kevesebb a pénzük és a lehetőségük. Ez természetesen nem jeleníti, hogy a brigádok megfeledkezhetnék az iskólákiról és az óvodákról. Csak a támogatás mértéke kisebb, a munkáé általában nem. Most is nagy segítséget jelent, hogy a brigádok játékokat, bútorokat készítenek, megjavítják az elromlott berendezéseket, sőt ezt-azt építenek iis. Jó példa a kaposvári Petőfi iskola. Az elektromos berendezés korszerűsítését a Dédiász üzemigazgatósága vállalta, a villamossági gyáriak készítették a hófogót a tetőire, meg az udvari játékokat. A Délvűép, a Tanáp, a Köziúti Építő Vállalat, a Tungsram Kaposvári Elektronikai Gyára is végzett különféle szakmunkákat. A Volán 13. számú Vállalat kedvezményesen ad buszt a kirándulásokhoz a diákoknak, az Ofoitért üzlete ingyen készíti és javítja a si- ketniéma gyerekek szemüvegét. A nagyobb csurgói üzemek négy személyi számítógépet adományoztak a nagyközség gimnáziumának. A sütőipari vállalat és a Kaposvári Húskombinát körülbelül kétszázezer forintot áldozott azért, hogy az éleümi- szerlipaxi szakközépiskolában felhasználhassák a zártláncú tévét, a CB adó-vevőt és a képmagnetoíont. Ma már az oktatási intézmények között is kialakulóban von a gyümölcsöző együttműködés. A kaposvári 512. számú Szakmunkásképző Intézet tanulói kifestették az Ipari Szakközépiskolát, s ezért viszonzásképpen alkatNem lesz a te talpadnak nyugalma 64. Az utolsó éjszakája itthon, mégha kaszárnyában iis. Befelé fülelek önmagámban. Érzem azt, aki még én vagyok, de már valaki más is. Megduplázódott az élet bennem. Sokat hallgatok befelé, talán, hogy a kintiektől elkendőzzem magam. Füzikémnél nem figyeltem ennyire magamba. Most már van mitől félnem, és nagy az én vétkem, mert néha szinte irigylem anyámat, hogy megszűnt nála az asszonya természet, ö olvasta ránk a kis fekete könyvéből ezt: „És szétszór téged az Űr minden nép közé, a földnek egyik végétől a földnek másik végéig; és szolgálni fogsz ott idegen isteneket...” Ez akar beteljesedni rajtunk. Ilyen világra készül bennem ez a kis jövevény. Mivégre, ha abból a könyvből anyám azt is ránkolvasta: „ ... és üldöznek téged, mígnem el- veszesz.” De talán mégis ez keleszti bennem azt a nagy elszán ást. öt keserves, mégis rövid hetet töltöttünk ebben a sivár kaszárnyában olyan ítéletre várva, amelynek minden betűjét előre tudtuk. Itt bent nem nagyon törődtek vélünk — csak láb alatt ne legyünk —, de minden kapunál őrség áll: se ki, se be. Április vetett fogságba bennünket, de május is kerítésen belül tartott. Azon át szűrhettük a szót Janimmal. Magas, zöld vaskerítés haj- lításokfcal, virágdíszítéssel, csak a tetején dárdás. Majdnem embermagasságú a kőalap, amelybe ágyazódik, és tízméterenként erős kőoszlopok sorakoznak, mintha ezek is őrt állanának. A mállósárga épületek között egy-egy fa, cseresznye is. Olyan szép, ropogós gyümölcs piroslott rajta, hogy megkívántam, de szakajtani nem volt merszem. A salakos gyakorlótérre is ráláttunk, arrafelé azonban nem volt szabad elkéri oálnunk. Bezárt ember legalább a pillantásával szárnyal, bejárva tekintetével ameddig ellét. De még a pillantásunkra is kalitot csukott szemben a vasúti töltés, mögöttünk az a kopár kőhegy, melyen ember nem élhet, növényből is csak a haszontalanabb. Ropog a szalma alattam, ahogy jobb testhelyzetbe fészkelem magamat. Két dunyhát hoztunk el, az egyik párnáink lett, a másikkal takarózunk a törekessé vált almon. Már ettől a szűrős, szecskaszalimától sem lehet ingre levetkőzni alváshoz, de annál lis jobban szúrnak a férfitek intetek még itt, . a számikivetésben is. „Napjaim gyorsabbak palának a kengyelfutónál; el- futának, nem láttak semmi jót”, én is elmondhatom, mint a kisemmizett Jófo. De a nyomorult Jóbnak legalább nem voltak ikertestvérek a napjai, mint nekünk! Minden reggel séta köribe- körbe; az jutott eszembe, hogy lányságom ideje óta nem volt alkalmam az ilyen céltalan téfolábolásra. Csosz- tattuk a tutyink talpát potyára a salakon. Ilyen hiába még lánykaromban sem koptattam, annak a vasárnap délutáni sétának célja volt, magamnak már be merem vallani. Kis fekete löirty — kávénak csúfolták — volt a reggelünk, vagy rántott leves, mindig én hoztam el; legalább valami értelmet nyerjen a napom azáltal, hogy teszek. Ebéd: savanyú káposzta összafőzve-kotyvaszt- va bábbal. Balboskáposzta, de olyan nyers, hogy úgy kellett legyűrnöm erőszakkal. Délután szelet kenyér vagy forrázott d|ara, ettől meg fulladtam. Május elseje hozott egy kis változatosságot az étrendben: lóhúspörköltet adtak rozslisztből készült galuskával. — Egyél az enyémből is, ÉSikém — kínálta át anyám a magáét, és én elfogadtam tőle! Egy szerencse volt a szerencsétlenségben : minden héten kaphattunk ötkilós csomagban hazait, ha még ákádt, aki hozzon. Az én uram egyetlen alkalmat sem mulasztott volna el, hogy ne jelentkezzen kis motyójával a kapuparancsnokságnál. Átvizsgálás után benyújthatta ndkem a kerítésen. Sokan áosorogtak annak a kerítésnek egyik oldalán is, másikon is. Voltak, akik csak a szemükkel pillogták el az érzéseiket. A kezünket hátul össze .kellett fonnunk perec- formára. Árnyékot vetsz, valaki vagy. Nekünk mintha már árnyékunk sem volna. Csak az árnyéknak nincsen árnyé- kei — Van ott is föld, hogy újra gyökerezzünk ... Ki mondta ezt? Lámpaol- tás után szánta rá magát, talán, hogy ne láthassuk az arcát. — Aminek egyszer gyökere szálkád, az már nem reménykedhet virágzásban. A kercsei Varró Gyula loccsantott vizet a hiú reménység parazsára. Seprűs szemöldökű, sasorrú, szép férfi, ha beszél, az embernek az az érzése, olyan kirántós csiga pörög a szájában, amilyennel az öcsém szokott játszani kisgyerek korában. Anyai részről született németnek, nem is került volna listára, ha össze nem haragszik a törvénnyel a beszolgáltatások miatt. Két nappal az embertermés begyűjtése előirt határoztak így felőle, akikor mór semmilyen hatalom ki nem vakarhatta nevét a papírról. (Folytatjuk.) részeket és egyebeket kaptak. Kiemelkedik a kaposvári 503. számú Szakmunkásképző Intézet eddigi tevékenysége. A párt XIII. kongresszusának és a felszabadulás 40. évfordulójának a tiszteletére vállalták, hogy háromezer órát dolgoznak az iskolákban és az óvodákban, ezzel is javítva a tárgyi föltételeket. Segítik az üzemek a pálya- választást és a pályára irányítást, különösen hasznosak a hetedikesek és a nyolcadikosok üzemlátogatásai. Az utánpótlásiban nagy szerepe van annak a huszonhét különféle szakkörnek,, amelyeket az üzemekben szerveztek meg, s a .gyerekek a bőrdíszművességgel, az elektronikai szereléssel, a szabás- varrással ismerkedhetnek meg. Az isikották, az óvodák igyekeznek Viszonozni a kapott segítséget. így az üzemeknek megengedik, hogy dolgozóik használják a tornatermet, a sportpályákat, műsort adnak a vállalati ünnepségeken, a pedagógusok előadásokat tartanak. Természetesen az üzemek, a brigádok és az oktatási intézmények kapcsolatát befolyásolja a terület fejlettsége. Más a lehetőség falun és városban. Ezen kívül pedig az intézmények vezetőinek nyitottsága, rugalmassága, szemlélete hat ki az együttműködésre. Ennek hiányát nem lehet pótolni a rendeletekre való hivatkozással. Sok még a tartalék a további kapcsolatok kialakításában. Az SZMT elnöksége éppen 'ezért arra ösztönzi az aüapsaervezeteket, a szakmaközi bizottságokat, hogy szervezzenek minél több üzemlátogatást, szakkört az iskolásoknak. Különösen fontos, hogy a gyerekek játékos formában megismerjék és megszeressék a legkorszerűbb számítás- és videotechnika elemeit. L. G. Célra f Ha eső esett, bokáig ért a sötét sár, nehezen haladt benne előre a hazatérő. A puszta neve így lett Feketesár. 1924-ben még Somogy- hoz tartozott, ma erdők susognak a helyén. Emléke él csak tovább. A Vadász család portájától pár méterre halastó tört be szeszélyes nyúlványokkal az erdőbe, a víz felett ösz- szeértek a fák lombkoronái. Az idősebb fiú, János számára a 'gyerekkort a tavon való osóniakázáiS tette felejthetetlenné. Szederándás, sűrű bozót zárta el a kíváncsi szemek elől azt a félszigetet, ahova felnőtt a lábát sem tette soha. Barátaival félig föld-, félig hu- sángikunyhót készített, mélységes mély titkok őrzőjét. Nem vöLt szegény a család, de gazdag sem. Pénz nem akadt a háznál, de az ennivalóra nem volt gond, ruhára is került. A fa, a gabona a komvenoióbóli származott. a kis kertben megtermett a zöldség, a gyümölcs, a baromfiak között akadt hízó is. Vadász János korán felnőtté vált, tízéves korában tizenöt kilométert biciklizett Nagykanizsára, az iskolába. Nagy szó volt ez, hogy még biciklire is telit a családnak, így meg lehetett 'takarítani azit a 30 pengőt, amelybe a koszt-kvártély került volna havonta a városban. — Akkoriban a megélhetésre keresett a pusztai ember — emlékszik a most hatvanegy éves Vadász János. — Szép, de szabályozott volt a gyerekkorom. Szabadidő csak akkor volt, ha már végeztünk a kukorica kapálásával, a szőlőmunkával. Korán elkerültem otthonról, mezőgazda- sági középiskolába jártam a fővárosba. Inkább vonzott volna az erdészeti pálya, édesapám foglalkozása is az volt, de pusztai gyereknek nem sok tehetsége akadt a soproni iskolába kerülni. Albérletben laktam, s a házinéni fia egyszer levitt a lőtérre. Akkor még csak nyílt irányzékú kispuskával versenyeztek, nagyon tetszett a dolog. Észre sem vettem, és máris kitöltötte az életemet. Számomra az elérhetetlen vágy, a hajtóerő az volt, hogy egyszer eredményes versenyző lehessek. Ezt sosem értem el, az álmokat kettészakította a háború. Egyszer, negyven- háromban, eljutottam Milánóba, nem is szerepeltem rosszul, de ezzel vége is volt a pályafutásomnak. Az iskola után Surdon ir- nokosk adtam, majd s egéd - jegyzőnek Marcaliba kerültem, ahol 1948-ban megalakít olttuk a Magyar Szabadságharcos Szövetség, a mai MHSZ elődjének szervezetét. Az élet később Kiskunhalasra vetett, ahol mái mint lövész aktivista vetítem .részt a szövetség életében, és ez a kapcsolat azóta sem szakadt meg. 1953-bar tértünk vissza Kaposvárra s családdal. Itt még nem volt lövészszakosztály, heter kezdtük a szervezést. Ha marosan országos versenyeken is figyelemre mélitc eredményeket értünk el 1957-ben a fegyverek híjár ismét a nulláról indultunk íjakkal edzettünk a cser: parkban. Később, mikor ú; fegyvereket kapott a szövetség. már a gyerekeimmel együtt jártunk a lőtérre. Elvégeztem. a Testnevelési Főiskola szakedződ szakát, ms az utánpótlást nevelem £ sportágnak. Sosem voltak égre .töri vágyaim. A célom ma mái csak az, hogy a Kapospllas lövészklub újra országos hí rű legyen. Tehetséges gyerekeket tanítok, van lehetőségünk magyar bajnokság© nyerni, sőt, akár külföldör is jól szerepelni. Vadász János életútja nen rejt különlegességeket Nyugdíjas már, több idej< jut a nagy szerelemre, a lövészetre. Kitartó, hűsége természete harmincöt évi fűzi ehhez a sporthoz, mel; ki egyensúlyozott életet je lent számára. K. A
