Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)
1985-04-25 / 96. szám
1985. április 25., csütörtök Somogyi Néplap 5 Helyi források Űj ösztöndíjrendszer pedagógusoknak A krónikus pedagógushiány enyhítésének egylik lényeges momentuma, hogy az 1972 óta érvényes alacsony, 400—700 forint összegű tanulmányi ösztöndíjaikat fölemeljék, és ezzel egyetemben módosítsák az ösztön- díjrendszer elévült, a válto- zásokkal lépést tartani nem tudó szabályozó rendszerét. Milyen módosításokat tartalmaz az új dokumentum a régihez képest? — kérdeztük Vajdáné Kovács Tünde munkaügyi és igazgatási előadót, a megyei tanács munkatársát. — Egyszerűbbé és konkrétabbá váltak a szabályozók. A helyi forrásokra nagyobb mértékben támaszkodó, módosított rendszer nagyobb mozgásteret biztosít az intézmény vezetőjének a maximált 1500 forintos összeg elosztásában és abban, hogy a hjiányszialkokat is a helyi igényeiknek megfelelően tudja pótolni. A központi költségvetési keret csökken, és növekszik az úgynevezett vb-s (saját költségvetésű) fedezet. Ennek keretében 15 tanítóval és Szombathelyre jelentkező 3 népművelővel köthetünk szerződést. Ezt a szakirányú kötöttséget azonban úgy kívánják módosítani, hogy az általános !s- kola felső tagozatán és a középiskolákban oktató tanárokra is kiterjedjen, mert a közelgő demográfiai hullám kényszerítő érövéi követeli meg a rugalmas változtatásokat. A módosított ösztöndíjrendszer jobban kiterjesztette azokniilk a körét, akikkel a.szerződést megköthetjük. Így például: a véglegesen Magyarországon letelepedő és hazai intézményeikben tanuló külföldi állampolgárokra, valamint a küföldi felsőoktatási intézményekben tanuló, a második évfolyamot sikeresen befejező magyar állampoilgá- rdkra. A gyesen levő és egyetemen, főiskolán tanuló hallgatók is részesülhetnek ösztöndíjban. Ez alól csak azoík a hallgatók kivételek, afcíilk félévet vagy évet ismételnek. Ezentúl teljes egészében a munkáltató dönti el, hogy kivel, milyen szakos nevelővel kíván szerződést kötni. Bővült az értesítési kötelezettség is a hallgató, az intézmény és a munkáltató között. Sőt a megyék külön megállapodást köthetnek esetleges szalkembercseré- re. Ezekkel az intézkedésekkel azt szeretnénk elérni, hogy a megfelélő helyekre jó szakképzettségű emberek kerüljenek. — Hogyan lehet valakiből ösztöndíjas? — Tavasszal pályázati felhívásokat küldünk k’i az intézmény vezetőinek, a hiányzó szakokra (rajz, matematika, fizika, ének-zene, nyelvek, népművelő-könyvtár) koncentrálva. Az igazgatók visszaküldik a számításba veendő fiatalok névsorát. A sikeres felvételi vizsga után az ösztöndíjra igényt tartó hallgatók elküldik számunkra a kitöltött nyomtatványokat. Az ösztöndíjat elbíráló bizottság augusztusban dönt — a szociális tényezőket 's figyelembe véve. A kiutalható összeg általában 1000— 1200 forint, de ez módosulhat a jelentkezők számától függően. Az ösztöndíjat közép- és felsőfokú oktatási intézményeikben tanuló nappali tagozatos hallgatók vehetik igénybe. — Mennyi időre szól az ösztöndíjas kötelezettsége? — Annyi hónapra, ahány hónapig az ösztöndíjat folyósítjuk számára. — A visszafizetési kötelezettség módosult-e? — Igen. Kevésbé merev, figyelembe veszi a családi problémákat és az egyéb szociális tényezőket. Eltekinthetünk a visszafizetési kötelezettségtől, illetve biztosíthatjuk a részletekben való visszafizetést is. — Mit várnak az új ösztöndíjrendszertől ? — Azt, hogy miinél több, ma még hiányzó, a szakmáját szerető és a követélményeknek magas szinten eleget tevő szakembert adhassunk az oktatásnak, művelődésnek. V. Á. Ritka mesterség Ritka mesterség: ólomberakásos üvegtáblákat készít Molnár Ferenc üvegműves Kaposváron. Ólomberakásos üvegablakokat, térelválasztókat, szebbnél szebb színes üvegfalakat, szecessziós tükröket készít. A szakma sze- retetét, mesterségbeli tudását édesapjától örökölte. Fotó: Gyertyás László Vallomások a közösségről Érzelmeink története: lelkünk legtitkosabb, legbizalmasabb története. Gyakorlati viszonyunkat fejezik ki a világhoz, s ez talán még annál is fontosabb, hogy mit gondolunk a világról, mivel érzelmeimikben lelkűnknek már múltbeli .történelme nyilatkozik meg, míg gondolataink a világhoz való elméleti viszonyainkat fejezik ki. Pengetve érzelmeim húrjait, hogyan szólnak, s egyáltalán megszólalnak - e ? Azt tapasztalom, hogy a gyermek érzelmei és a kiserkenő, majd izmosodó gondolatai a világról, egybevágtak, találkoztak ... egy hajdan volt közösségnek köszönhetően ... A népi kollégiumi közösség érzelmileg vonzott magához szinte a megérkezés pillanatától. Az a bizonyos múltbeli lelki történelem egyenesen folytatódhatott a népi kollégium mikroközösségében, a szoba-szövetkezetben. Először és elsősorban a családot pótolta. Volt hova , hazamenni”. A bajtársiasság, az őszinte hang, egymás gondjainak komolyan vétele, a segíteni akarás, mind-mind olyan lelki tulajdonságokat fejlesztettek ki bennünk, amelyet most úgy fejezhetnénk ki, hogy a kollégiumi közösségen belül a szövetkezetek — ezek a kisebb közösségek — tanították meg a kollégistákat a demokrácia elemi ismeretére és gyakorlatára. Elsődleges volt tehát az érzelem, ami a változó, a mi kedvünkre, a nekünk változó világhoz meghatározta — csúnya szóval élve — a viszonyunkat. Mivel a világ nekünk változott, érdekelt, hogy milyenre változik, a megismerés lázát a felismerések, a „milyen legyen?” ködös illúzióiban való elmerülósek váltakozása éltette és szította. Élénken él bennem — ma, ötvenkét évesen is — egy parázs, hosszú ideig tartó vita, a kodlégdumi estek hónapokra prolongált témája: ki lesz, k'i legyen az új társadalom vezető ereje, a munkás- osztáily-e vagy a parasztság. Mára ez a Vita eldőlt, s nemcsak a fejekben, valóságosan 'is. Tatai Zolinak lett igaza, aki akkor egy szál magában „állt ki” a munkásosztályért. Állt érveink pergőtüzében. Ma is tiszteletet érzek, akikori rendíthetetlen nyugalmára visszagondolva. Ö volt a „bányász”. Így ismertük, így zártuk a szívünkbe: a bányász. Egyébként nem nagyon tartottuk számon egymás származását. Ü,ri fiú nem volt köztünk, a szegénység fokozatait pedig minek számon tartaná. Zsellér, szegényparaszt, uradalmi cseléd gyermeke ... egyre megy. Ha megkérdeznék tőlem: mai szemmel nézve, felnőtten, egyet s mást megérve, megélve, unos-úmtalan felbomló közösségeket látva, mi volt a népi kollégiumi közösségeket összetartó erő, mitől volt jó és hasznos közösség, mit válaszolhatnék ? Mindenen túl, azt hiszem, a legfontosabb az érzelmi ösz- szetartó erő, az egymásra találás felismerésének a boldogsága volt. Az egyedüllét szorító érzését oldotta fel és tüntette el ez a közösség. Ez az egyedüllét, amely nem egyesek magánya, hanem a mlindenhonnan mindig kiszorítottak, kisemmizettek ezeréves magánya volt, most megszűnt. Ezért van az egymásra találás boldogságának magas hőfoka. Minden innen, mindeneik gyökere ebből ered; ott, akikor potenciálisan országépítőikké válható közösségiek születtek. A dolgok addigi, kötelezően szokásos menete helyett, valami merőben új keletkezett, valami országos méretű közmondás át írás: a suszter ne maradjon, ne kelljen a kaptafánál maradnia. Piából na csak suszter, pásztor fiából ne csak bojtárgyerek lehessen, hanem az, amihez kedve, tehetsége van. Kerner Tibor SZŰRÉS SEGESDEN Telefonom kerestem valakit Segesden. Mondták, szűrésre ment. Megörültem a hírnek, hiszen a tüdőszűrő Áfádon van, nem kell utaznom. Azután kiderült, korai a lelkesedés, másféle szűrésről van szó. A segesdi körzeti orvos, dr. Mohr Tamás valamiféle új dologba fogott... Mégis buszra kellett szállniám. A rendelő előtt kerékpárok, gépkocsik tucatja. Zsúfolásig telt a váró. Mondta a doktor: nehéz időt szakítani a beszélgetésre, de ha várok, talán sikerül. Mire elfogy a sor, Mohr doktor alaposan elfárad. Kényelmes fotelokba ülünk. — Negyvenhat éves vagyok. Kaposváron., a megyei kórháziban kezdtem a pályafutásomat. Előbb tüdő-, belgyógyász szakorvosi vizsgát tettem, később tüdősebész lettem. 1970-ben kerültem Segesdre... — Bocsásson meg, de valamit nem értek: hogyan lesz valakiből ilyen kórházi sikersorozat után falusi körzeti orvos? — Nehéz embernek mondanak, s ez így igaz. Nem vagyok jó beosztott. Szeretem, ha egyedül tehetem a dolgomat. Ezért jöttem ide, és megtaláltam a számításomat : kedvemre dolgozhatok. Mindig is érdekeltek a kísérleti lehetőségek ... — Ezért vágott bele ebbe a lakossági szűrésbe is ? — Az a véleményem, hogy a körzeti orvosnak személyes, jó kapcsolatokat kell „Nehéz embernek mondanak" teremtenie a betegekkel. Háziorvossá kell válnia. Még a hetvenes évek végén elhatároztam, hogy megkezd- iük a láikosság átfogó szűrését. Ennek elsősorban az volt az akadálya, hogy nem volt szabad időm. 3200 ember ellátásáról kellett gondoskodnom Hiányoztak a tárgyi feltételek is. Az őszszel végre eljutottunk oda, hogy a legtökéletesebb fölszerelésekkel kezdhettem el vizsgálni. Levelet írtunk, s szinte kivétel nélkül eljött mindenki, öt és fél hónáp alatt iázennégyféle vizsgálatot folytattunk le. Az utolsóban a fogorvos kollégám segédkezett. — Mire jutottak a szűrésekkel ? — 1085 húsz év fölötti beteget néztünk meg. A körzet lakóiról részletes adatlapot készítettünk. Nyomára bukkantunk több megbetegedésnek, amely más körülmények között nem derült volna ki, ugyanakkor módunk van a kórok megelőzésére. Kiszűrtünk két emlődaganatost, két nőgyógyászati daganatban szenvedőt, négy olyan embert, akinek a vastagbelében van jó in- dulatú daganat. Egy látszólag panaszmentes betegünkről kiderült, hogy rakoncátlan- kodik a szíve, ezért pész- méker beültetése vált szükségessé. Mi vezette a szűrés megindítására? — Be akartaim bizonyítani, hogy egy körzeti orvos erre is képes. Hiszem, hogy munkánk megfellelő módszer lehet a többi körzeti orvos számára is. — Nem tart attól, hogy ezért neheztelni fognak a kollégák? .— Aki hisz a munkájában, annak meg kell értenie, hogy szükség van erre. Mi az 1085 lakosból negyven cukorbeteget, illetve cukorbetegségre hajlamos embert szűrtünk ki speciális vizsgálatainkkal. A hagyományos vizsgálatokkal mindössze háromnál állapíthattuk volna meg a kórt. A nagyatádi kórház egyes belgyógyászatától a mosdós! szanatóriumié mindenhonnan kaptunk támogatást. — Hogyan tovább? Miként hasznosítják a fölmérést? — Csak azokat kell évente behívnunk, akiknél elégtelenségeket tapasztaltunk. Azt az egészséges fiatalt, aki huszonöt éves, már csak ötévenként kell megnézni. Egyszóval figyelemmel tudjuk kísérni, hogy milyen a lakossáe egészségi állapota. Erre évente negyven nap elegendő, s ennyi idege minden körzeti orvosnak van Nagy Jenő
