Somogyi Néplap, 1985. április (41. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-20 / 92. szám

\ Szerelem, magány, taktika A féDdlmetes eDeníélWel, a tévével vívott hardban külö­nösen nehéz a dolguk a Gyermekrádiió és az Ifjúsági Rádió munikatársainak, hi­szen ismert ténye a befoga­dáslélektannak, hogy az ap­róságok, sőt a tizenévesek is összehasonlíthatatlanul fogé­konyabbak a látványra, mint az elvontaibb gondolkodást feltételező aud'itivitásra. Az október óta létező úgyneve­zett gyermek- és ifjúsági sáv délutánonként jelentkező, változatos, pergő és vonzó műsorai azonban ékesen bi­zonyítják: a küzdelem a fel­tételek egyenlőtlensége elle­nére sem egyenlőten. A Révkalauz című kultu­rális ajánlóműsort egyik ko­rábbi jegyzetünkben már méltattuk, szóljunk hát ezút­tal testvéréről, az MR 10—14 című adássorozatról! Ű ttör ők mondják el véleményüket az iskoláról, játékról, munkáról, szülőkről, a felnőtt társada- • lqmiró.1 és az őket foglalkoz­tató más kérdéseikről szer­dánként. Legutóbb például a szerelemről szálltak bensősé­gesen, kedvesen, és, ami a felnőtt hallgatót meglepte, megértéssel1, átérzéssel. No meg — a magányról. Arról a szükségszerű, mégsem kelle­mes egyedüllétről, melynek oka az, hagy a szülők dél­utáni vagy éjszakai műszak­ban dolgoznak. Hallottunk megértő megnyilatkozásokat, de türelmetleneket, sőt le­mondóan szomorúakat is, a műsorvezető Ungvári Ildikó azonlban — mint az MR 10— 14 többi műsorában — most sem hagyta egyedül a gyer­mekeket. Mindenre volt egy­két megjegyzése, ám soha­sem felnőtt-okoSkodásSal, ál­pedagógusi nagyképűséggel, az „én mindent tudok, te pe­dig semmit” leereszkedő ma­gabiztosságával igyekezett el­fogadtatni véleményét. ha­nem kézen fogva, nagy ta­pintattal vezette kis hallga­tóit a helyesnek ítélt állás­pont felé. Ezért számít neve­lési szempontból is példamu­tatónak ez az adássorozat manapság. A délutáni „sávban” ter­mészetesen a miár fölserdült fiatalóknak is jut hely, min­denekelőtt az Ötödik sebes­ség adásai révén, hetente háromszor. A dolgok meg­fontolt olykor túlságosan ;s óvatos kimondásához szokott felnőtt bizony olykor kap­kodja a fejét, hallva if­júink és hajadanjaimk burko­latlanul, sőt meghökkentően őszinte megnyilatkozásait — néha kinyilllaitkioiztatásaát — a társadalmi rendellenességek­ről, a gazdasági fogyatékos­ságokról, az iskolarendszer korántsem mindig demokra­tikus vonásairól, a szerelem­ről, szexualitásról, házasság­ról. Legutóbb például az if­júság politikai műveltsége és vitakultúrája volt a témája a Sóskúti Márta által arányo­san,. érdekfeszítően szerkesz­tett műsornak. Azok, akik oly gyakran harsogják, hogy ifjúságunk „apolitikus”, csat- tainás cáfolatot kaphattak egy országos vetélkedő ürü­gyén készített nagyriportból a szegedi József Attila Tu­dományegyetem jogi ka­rának hallgatóitól és az Evangélikus Teológiai Aka­démia diákjaitól. Ennyi friss, izgalmas és feltétlenül megfontolandó véleményt ritkán hallunk egyszerre társadalmi intézményrend­szerünk további demokrati­zálásának lehetőségeiről, a különböző világnézetű fia­talok párbeszédének szüksé­gességéről. Persze, az árny­oldalakról sem hallgattak az adás riporterei. Egy kerületi párttitkár megkérdezésekor kiviláglott: a politikával kapcsolatos tárgyi tudásuk­ra jeles vagy jó osztályza­tot kaphatnának általában a magyar egyetemisták, helye­sen ismerik fel a célokat, a stratégiát is, ám vitakultú­rájuk fogyatékos, s gyakran a ködben tapogatóznak, ami­kor a cél felé vezető utat kellene megtalálni, a takti­kát megválasztani. Az, hogy a politikai vita­kultúrát az egyetemi auditó­riumok padsoraiban lehet-e elsősorban elsajátítani, vagy az úgynevezett felnőtt tár­sadalom példájából, talán az Ötödik sebesség egy követ­kező műsorának témája lesz. Lengyel András Szép magyar beszéd Országos döntő Péntekien Győrött a váro­si tanács székházéinak dísz­termében Drecin József művelődési államtitkár meg­nyitotta az ezúttal immár 20. alkalommal megrendezett Kazinczy Ferenc szép ma­gyar beszéd verseny orszá­gos döntőjét. Jelen voltak Győr-Sapron megye és Győr párt-, állalmi és társadalmi szerveinek vezetői, élükön Lakatos Lászlóval, a megyei pártbizottság első titkáré­val. A jubileumi döntő meg­nyitóján a korábbi verse­nyek díjazottjai adtak mű­sort. Az ország 19 megyéjéből továbbá az öt megyei jogú városiból — Győrből, Pécs­ről, Szegedről, Debrecenből és Miskolcról —, valamint a fővárosból 20 gimnazista és szalkközépiisikollás, illetve szakmunkástanuló jutott az országos döntőbe. Az ezt megelőző iskolai, városi ke­rületi és megyei versenye­ken több iránt 30 ezren vél­tek részt. A két zsűri előtt lezajló verseny célja válito- za titánul a szép magyar be­széd, a helyes kiejtés ápo­lása, terjesztése. A két zsűri díszelnöke Péchy Blanka érdemes mű­vész, a Kazinczy-díj alapító­ja. Ö adja át mlajd holnap a díjákat a győzteseknek. * * * A salgótarjáni Kossuth Lajos Munkásotthonban pén­teken megkezdődött a szafc- munikásfiiaitalqk országos vers- és prózamondó verse­nye. Az ezúttal hetedszer megrendezett vetélkedésben hetvenegy fiatal vesz "részt az ország minden részéből. A HANGVERSENYMESTER Hegyei népművészeti kiállítás megnyitó beszédében hallot­tuk, a tárgyak kezdetben a létfenntartás eszközei vol­taik csupán, az út a szafoó- cától, a klőballtától a nyílon, nyergen, tarsolyon keresztiül vezetett a tükrösig, a ju- háisztoaimpóig. Díszítésük pe­dig az emberi szépérzék kez­dteti .megjelenésének tanúbi­zonyságai. A megyei kiállításra 73 alkotótól több mint 300 pá­lyamunka érkezet^ melynek csaknem felét bemutaithaitó- niak találta a négytagú zsű­ri, ötven pedig részt véhet az országos kiállításon'. A másfél száz alkotás mara­dandó élíményt nyújt az ér­deklődőknek.. A paravánokon gyönyörű szőtteseik, palóc, sióagárdi, osökölyi térítők, ropogósra „Tartalmas tónusával, já­tékának virtuozitásával, elő­adásmódjának nagy, ritmi­kus feszítőerejével megérde­melt sikert aratott.” Egy nyurga, szigorú pillantású, huszonnégy éves hegedűsről, Rolla Jánosról írta 1968-ban az egyik zenekritikus a fenti dicsérő szavakat; ar­ról a kamaszos megjelené­sű fiatalemberről, aki az akkor már ötesztendős Liszt Ferenc Kamarazenekar hang­versenymestereként néhány Vdvaldi-ooncerto szólistája volt egy zeneakadémiai hangversenyen. Rolla János nevét akkori­ban még alig ismerte a hangversenylátogató közön­ség, minit ahogy a Sándor Frigyes művészeti irányítá­sával dolgozó együttesét is csak lassan tanulták meg. — Ahhoz a generációhoz tartozom — emlékezik a művész —, amelyik még ön­feledt örömét találta a zene művelésében, az aktív mu­zsikálásban. Nekünk abban az időszakban, a hatvanas években eszünkbe se jutott, hogy mennyit fizetnek azért, ha elmegyünk egy művelő­dési házba vagy egy nyári zenepavilonba játszani, örül­tünk, hogy zenélhettünk, ha szívesen hallgattak minket. Azt hiszem, a mostani zene­tanuló fiatalok nagy része nem ismeri azoknak a „ze­nés buliknak” a varázsát, amilyenekben mi részt vet­tünk. Rolla János 1969-ben sze­rezte meg a Zeneművészeti Főiskolán hegedűművészi diplomáját. Eleinte dr. Isépy Lászlóné és Zipernovszky Mária, majd Kovács Dénes növendéke volt. Nem tarto­zott az örökké jeles osztály­zatot érdemlők közé. Tehet­ségéről, különleges muzika­litásáról azonban mindenki meg volt győződve. Sajátos, szertelen, vibráló egyénisé­ge, érzékeny idegrendszere hihetetlen aktivitással rea­gált minden hangra, zenei frázisra, melodikus ívre. „Kezében tartja a zenét”, mondta egyszer róla Szelé- nyi István, amikor Rolla, még konzervatóriumi évei alatt, a szakiskola növendé­Népviseletes babák és úrihímzések keményített Kapós menti in­gek. aranyszáUú úrihímzé- sak, yallalmínit ókalocsai hím­zések váltakoznak. Külön sztaifialltja a kiállításnak Halmos Józsefné kis „ma­gán” tártaiba: saját kezűlteg készített babáit belső-somo­gyi népviseletbe öltöztette. Munkáját a zsűri első díjjal jutalmazta. Szintén a leg­magasabb elismerést kapta Koszter Józsefné két fehér úrihímzéses asztalterítő gar­nitúrájáért. A zsűri öt má­sodik és négy harmadik dí­jat osztott ki, valamint ki­magasló szakkörvezetői munkájáért hárman — Mautner Józsefné, Magai Er­zsébet és Szecsödi Árpádné — pénzjutalomban részesül­tek. keiből alakult vonósnégyes prímhegedűseként meglepő könnyedséggel lejátszott egy nehéz szólamot. (Az egykori kvartett tagjai közül ma hárman játszanak a Liszt Ferenc Kamarazenekarban.) Az aktív zenei gyakorlat Rolla János főiskolás évei alatt is folytatódott, öt is megérintette a hatvanas években a muzsikus fiatal­ságot lázba hozó közép-eu­rópai zenei áramlat, amely elsősorban az I Musici di Roma kamarazenekar csi­szolt, addig sohasem hallott művészi produkciói nyomán jelent meg. Jó néhány, fris­sen alakult fővárosi kama­razene-együttesben játszott akkoriban Rolla is, míg 1963- ban néhány főiskolás fiatal összefogásával megalakult a Liszt Ferenc Kamarazene- kar, amelynek művészeti ve­zetésére Sándor Frigyest kérték fel. — Engem is és a többie­ket is a kamaraimuzsika ha­tártalan szeretete éltetett, amikor létrehoztuk az együt­test. Valamit kezdenünk kel­lett azzal a vulkánszerű ze­nei energiával, amely seho­gyan sem. fért bennünk. Pe­dig akkor még nem gondol­tuk, nem hittük volna, hogy később így összekovácsoló- d'ink, hogy , zenekarunkat egyszer majd szinte az egész világon ismerni fogják ... közösségi muzsikálás a ké­pességeit megsokszorozó ha­tással van, és aki a hang­szeres csoport vezetését, al­kalmanként az együttesből kiemelkedő, majd visszavo­nuló szólista szerepét a nagy barokk tradíciók gyakorlata szerint képes betölteni. Sándor Frigyes halála óta Rolla János (két esztendeje érdemes művész, a Bartók Béláné Pásztory Ditta-díj kitüntetettje) nem csupán koncertmestere, de művésze­ti vezetője is a Liszt Ferenc Kamarazenekarnak. Senki máséhoz nem hasonlítható, a zene minden rezdülését ér­zékenyen követő és adaptá­ló mozdulatai a prímhegedű- si pult mellett sokak szerint a világ bármely kamaraze­nekarának hangversenymes­teréhez képest is egyedülál­lóan kifejezők. A hazai és külföldi kritikák egyöntetű elismeréssel szólnak évek óta Rolla János koncertmes­ter! tevékenységéről; többek között a Los Angeles Héráid Exeminer kritikusa is, aki szerint Rolla „szinte áramot fejleszt abból az életteli, ki­robbanó kifejezésmódból, ahogyan ennek a karmester nélküli zenekarnak a tagjai játszanak.” Szomory György A beérkezett gazdag anyag azt bizonyítja, hogy a; mai kor embere keresi a hagyo­mányokat és erősíti a gyö­kereiket. Remetsaánszát élli a népzene, a hagyományőrző együttesek mietgiújiuJtak, nép- tánokulitiúránik világhírnévre tett szert, s a tárgyalkjotó népművészeik műfaji sokré­tűsége egyre jobban kitelje­sedik. Amdnit azt Szabados Péter Tegnap a Kilián György Ifjúsági és Űttörlő Művelő­dési Közponitlbani megnyitotta kapuit a megyénk népművé­szetéit reprezentáló kiállítás. Hetedszer hirdették meg az országos népművészeti pá­lyázatot, mielyniak somogyi mendezélsiéirői a megyei mű­velődési közpionit gondosko­dott. A tóáiHítástí Szalbados Péter, a művlelődésd központ igazgatója nyitotta meg. A zenekarnak hamarosan Rolla lett a koncertmestere. A választás kivételesen sze­rencsésnek bizonyult: Rolla nem elsősorban szólista al­kat, de nem is a nagy együt­tesben személytelenül meg­húzódni képes „tuttista”. Egy igen ritka, sajátosan kamaramuzsikusi adottsá­gokkal rendelkező művész- típus képviselője ő, akire a Tisztelt Belügyminisztérium! Alulírott Kovács Maca ezennel bead­vánnyal fordulok a belügyminisztérium­hoz a közbiztonság riasztó romlása miatt. Tűrhetetlen- állapotok vannak! Az elmúlt hónapok %, Akében éppen mentem haza a lakásomra, • ;r,ikor visszanézett rám egy csinos fiatalember. (Onnan tudtam, hogy visszanézel mert hogy én is visszanéz­tem.) Nem akármilyen visszanézés volt ez, ezért arm az elhatározásra jutottam, hogy megállók ö is hasonlóképpen cselekedett, aztán megindultunk egymás felé. Amikor találkoztunk ő \azt mondta, szívesen el­kísérne ha:iig, ha nem lakom messze. Mondtam vízi, dehogy lakom, jöjjön csak velem, maja jól elbeszélgetünk. El is beszélgettünk, de ez csak a lép­csőházig tartott, ott már csókőlóztunk. Mondtam is a fiúnak, hogy jöjjön be hozzám, látogasson meg. Amikor bementünk a lakásba, kiderült, hogy kígyót melengettem a keblemen, mert a fiatalember se szó, se beszéd meg­erőszakolt. Fel vagyak háborodva! Hát egy tisztességes fiatal nő már az utcán sem ismerkedhet? Nem hívhatja meg a lakásába egy ismerősét? Hová vezet ez? Amikor ezt elmondtam támadómnak, azt válaszolta, nem tudja, de az ő útja most a kocsmába vezet, mert fel van dob­va, s iilyenkor neki innia kell. Ügy hallom, az aljas nőcsábászt most bíróság elé állítják, mert másokat is megerőszakolt. Nagyon helyesen teszik, s a magam részéről szigorú ítéletet kérek. Sajnos, tanúskodni nem tudok, mert most éppen böntönbüntetésemet töltöm, tiltott kéjelgés miatt. Maradok mint fent: Ko­vács Maca. A beadvány hiteléül: G. J. Gőz József ÚJ KOSSUTH-DÍJAS

Next

/
Oldalképek
Tartalom